Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Hivatalosak voltunk 10-re a faluba, hogy a főnöknek bemutatkozzunk. Rita 10 előtt 5 perccel kapott észbe, hogy mennünk kéne. A kis csónakkal vágtunk neki a tengernek: Timothy, Tama, Rita, Csaba és én. Csaba próbált békülni, de még mindig nagyon haragszom rá. A csónakban beszéltünk, de nem közeledtek az álláspontok. Először Lemeki házába voltunk hivatalosak. A felesége és az édesanyja épp szőnyeget kötöztek. Aztán átsétáltunk a főnöknek, Timothy apjának a házához. Kava szertartás és ajándékozás (savusavu - talán így kell leírni) következett. Lemeki mondott köszöntő beszédet, nagyon boldog itt létet kívánt nekünk és azt, hogy ez az időszak nagyon boldog legyen az életünkben, és nagyon kellemes karácsonyt is kívánt. Majdnem sírva fakadtam. 3-szor ittam a kavából, hamar ki is békültünk Csabával. Látogatásunk ettől eltekintve is sikeres volt, a falu jóváhagyta jelenlétünket, sőt, befogadott minket. A mayna projektről megint én beszéltem, én vagyok a női szóvivő (spokeswoman). Lemekinél nem kaptunk kavát, arra gondoltam, talán azért, mert Rita nem kért belőle a karácsonyi partin, és ezt még mindig tiszteletben tartotta. Az angoltanítás is kezd körvonalazódni. Szinte mindenkit érdekelt, aki a bemutatkozásunkon jelen volt. Együtt ebédelünk Karinnal, egy amerikai Peace Corps önkéntes lánnyal, aki indulásunk előtt érkezett a Papageno resortba, és még akkor is ott találjuk, amikor visszaérünk a faluból. 2 után 10 perccel Mela szól, hogy hárman jöttek angolórára. Kimegyek, és az egyik ház verandáján tartok órát 3 lánynak: Evának, aki 16, Mericianának, aki 15 és Salothának, aki 18 éves. Gyalog jöttek át a faluból. Meséltek az iskolájukról, meg barkóbáztunk. Szerintem jól sikerült az egész, és ők is élvezték. Kis pihi után Timothy Ritának és nekem elkezdett megtanítani egy templomi dalt fidzsiül. Azt találtuk ki, hogy a karácsonyi misén elénekeljük majd a faluban, de titokban tartottuk a többi helybeli előtt, hogy meglepetés legyen. Aztán vacsorázunk és szópókerezünk még a nap végéig. 57. nap
2003.12.22.
Hétfő
A lányok tegnap megbeszélték a faluban, hogy tízkor átmegyünk és bemutatnak minket a falufőnöknek. Reggel van egy kis fejetlenség, az amerikai lány is előkerül, tíz előtt néhány perccel indulunk el. Persze Fiji time van, nem lehet elkésni. Először Lemekihez megyünk, aztán a főnök házába, majd a falu másik végébe, ahol épp káváznak (Rita inni akar). Kávázgatunk, Zsuzsi előadja, hogy mit csinálunk itt, felajánlja, hogy tanít angolt a falubelieknek, ennek nagyon örülnek. Vissza a resortba, meglepetésünkre Karen még mindig itt van, várja, hogy jöjjenek érte. Zsuzsi angolórát tart a dolgozóknak, mi meg Ritával, timmel és Karennel pingpongozunk egy kicsit, végül már csak mi Karennel, próbálom megtanítani egy picit legalább az alapokra. Érdekes, ahogy fonáknál két kézbe fogja az ütőt, le sem tagadhatná teniszes előéletét. Jó sokára jönnek érte, addig gyakorolunk. Nagyon párás az idő, a nap nem süt, de folyik rólunk a víz. Újra nekiveselkedünk a csapdakészítésnek, de először nincs meg egyik szerszám sem, nehezen indul. Nem sokat haladunk, végül a felső rész vázát sikerül megcsinálni fából, aztán befejezzük mára. Vacsora előtt még gyorsan megírom a naplót, már két nap lemaradásom volt (nem is írok túl sokat tegnapról). Vacsora után játszunk még egy kicsit, aztán alvás.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Az egész nap maynázással telik. Reggel Lemeki is velünk reggelizik, fél 9 körül indulnánk is, de a csónakkal vissza kellett fordulni, mert a motor nem bírta volna az utat. Átpakolás a sznorkizós hajóra (ennek fedele is van), szendvicsekkel, szulukkal, esőkabátokkal, és útra kelünk: Lemeki, Timothy, Csaba és én. Az első falu: Nalotu. Az itteni főnök 6 falu főnöke egyszerre, ezek a falvak itt húzódnak sorban a tengerparton. Szertartás, kava, Lemeki beszél, aztán én. Timothy nem jön ide velünk. A főnök engedélyt ad a bejárásra, elindulunk egy fiatal lány vezetésével, akit a kishúga (a nővérének a lánya, egy éve él velük, és a nagyszülei nevelik, mert az anyja másodszor is férjhez ment) és az öccse is elkísér. Ebben a faluban nincs mayna, elgyalogolunk még 3 másikba, Ekitába, Nagalotuba, a 3. nevére sajnos nem emlékszem. Egyik helyen sincs mayna, Ekitában látunk fogságban két "kakát" (ez egy helyi madár, kaka a fidzsi neve). Nagalotuban volt már mayna, az egyik ottani ember hozta csónakon még Suvából. A harmadik falu nagyon szép hely. Egy nagy család lakik ott, pár ház van csak és kaszava ültetvények, bekerítve. Rend van, tisztaság, jó érzés volt ott lenni. Aztán a tengerparton gyalogolunk vissza Nalotuba, iszunk még egy kör kavát, ez az útravaló (one for the road), aztán már majdnem 2 óra van, mire elindulunk Vuniseába. Jön a dagály, de még hosszú a séta a vízben a hajóig, Csaba kijjebb húzza nekem, mert egyre mélyül a víz. Várakozunk, most Lemekire. Hazafelé megállunk Vuniseában, a Health Inspectortól elhozzuk a lepecsételt papírokat. Ákost várta igazából, de nekünk is odaadta az engedélyeket. A pénzt nem kérte, mi meg nem adjuk. Az üveg bort átadjuk neki. Aztán bemegyünk a postára, veszünk egy boltban üdítőt, egy másikba is benézünk Timothy kedvéért. Több, mint fél órát vásárol, én meg közben WC-t keresek, végül Lemeki fiának a házába beengednek. Ugye itt nincs olyan, hogy nyilvános WC. Egy gyors látogatásra megállunk Druében is, nem viszünk kavát, ezért nem is fogadjuk el. A kava szertartáson mindenki nagyon jó fej, én is beszélek megint. Itt sincs mayna, csak néha-néha látnak egyet. Az előző négy faluban sok volt a galamb. A Papagenóba fél 6-ra érünk vissza. A 4 órai énekpróbát lekéstük ugyan, Semi mégis megvárt minket. 3 szólamban gyakoroljuk az éneket. Csaba ezalatt kimegy sznorkizni, Timothy (modern nevén Jim) kiviszi hajóval. Vacsorára már Csaba is visszaúszik a partra, és mi is befejezzük az éneklést. Vacsi után írok haza levelet, Beának és a szegedieknek is, karácsonyi üzenetet. Nagy Solo kártyaparti, aztán alvás. 58. nap
2003.12.23.
Kedd
Reggel megint korán szeretnénk elindulni falvakat látogatni Lemekivel, de most sem jön össze a dolog. Végül elindulunk a csónakkal, de hamarosan vissza kell fordulnunk, mert döglődik a motor., így végül a másik hajóval megyünk. Az első falu Nalotu, itt volt májna, de már kiirtották. Itt több kis falu van egymás közvetlen közelében, amelyeknek közös a főnöke. A második faluban kiderül, hogy honnan került Nalotuba az idegen madár: egy itteni ember hozta Suvából a két madarat és Nalotuban engedte szabadon őket. Szerencsére sem itt, sem a következő faluban nincsenek májnák. Kicsit elhúzódik a látogatás, mert a négy falut gyalog járjuk be a főnök lányával. Gyorsan visszamegyünk Vuniseába, kettőre az eü.-s embernél kell lennünk. Posta, vásárlás, hazafelé beugrunk Druébe, ahonnan jeleztek májnát, de kiderül, hogy csak egy madarat szoktak látni hébe-hóba. Itthon a lányok Tim és Sam segítségével fidzsi dalt tanulnak, én meg kimegyek a zátonyra sznorkizni. Van egy-két új faj megint, legnagyobb élmény visszafelé jövet a bójától néhány méterre lévő víz alatti sziklán eszegető vörös tűzhal, ami nevével ellentétben a víz alatt egyáltalán nem piros, hanem fekete-fehérnek látszik, és rengeteg hosszú nyúlvány áll ki belőle, inkább egy nagy legyezőre (vagy többre) hasonlít, mint halra. Többször is lemerülök hozzá, egészen közelről is hagyja magát bámulni. Így közelebbről nézve a sziklát, egészen megelevenedik az egész felszíne, apró halak bujkálnak a korallok ágai között, gébek pihennek a felszínükön és közvetlen közelről még a milliónyi apró korallállatka mozgása is látszik. Mire kijövök, már kezd sötétedni. Vacsora után kártyázunk, aztán fekvés.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel 6-kor órára keltünk és kajakkal kimentünk sznorkizni. A bóját sajnos nem találjuk, a kajakkal úszunk hát. Látunk cápát többször is, jónéhány zátony fölött elúszunk. A cápák látványa engem nem tölt el valami jó érzéssel, úgy érzem nagyon közel, túl közel jönnek. Látszik, hogy itt laknak, a területüket úszkálják körbe. Visszafelé a zöld bójánál látom én is a tűzhalat, leúszunk hozzá. Elég sokat kell úsznunk kifelé. A víz nem túl jó, a látótávolság nem valami nagy. Én úgy látom, a víz tele van medúzával, milliónyi kis medúza úszik benne. Csaba nem veszi észre őket. Időnként nagyobb medúzák is a látóterembe kerülnek. Kicsit siettetni próbáltam az utat kifelé, mert tegnap este megígértem, hogy segítek öntözni. Mikor kiérünk, épp kezdenek a többiek locsolni, hamarosan én is csatlakozom hozzájuk. Csaba reggelit készít. Az ötös házikó körül öntözök, rengeteg a szúnyog. Látok egy óriási remeterákot (vagy mit) csigahéjban. Csaba nem hisz nekem később, másnap pedig már nem találjuk ott. Fél 10-kor leállunk, mert már túl meleg van. Leülünk reggelizni, közben Timothy a megbeszéltek szerint hoz egy fenyőfát karácsonyfának. Reggeli után Rita és én sütni-főzni kezdünk, ez estig eltart. A kertben szedünk káposztát, papayát, ananászt, banánt, petrezselyemzöldet, citromot. A fiúk felállítják a fát, kicsit haladnak a csapdával is. A karácsonyi menü a következő: borleves, gombás sült csirke, gyümölcssaláta rummal, diós bejgli, sajtos pogácsa, sült krumpli, káposztasaláta. Rita padlizsánkrémet is készít. Én szinte non-stop mosogatok, kint sepregetek. Jó volt főzőcskézni. Este 7 körül fejezzük be, összeszedjük magunkat, a fürdőszobában találkozom egy gekkóval. Megterítünk. Ritával fáj a lábunk meg a hátunk is. Bort veszünk elő, Csaba üdítőt kever. Georgey is megjelenik, ajándékok kerülnek a fa alá. Végre leállunk, és ez jó. Ajándékosztás következik, Rita és Ákos ugyanazt a könyvet vették egymásnak. Csabával megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmit. Meglepetésemre én mégis kapok tőle egy kicsi, mangó alakú csomagot. A mangó lett a kedvenc gyümölcsöm, mióta itt vagyunk. Kibontottam, a mangóra kívülről rá volt ragasztva egy másik kis csomag: egy pár fülbevalót találtam benne. Fel is vettem azon nyomban. Egész nap karácsonyi zenéket hallgattunk. Nekiültünk a vacsorának, a borlevestől már mindenki jókedvű. Csaba kiül a 2 milliós ülőgarnitúrára levegőzni. Még egy kis bor után jön a csirke, isteni jó, aztán gyümölcssaláta. Nagyon jót ettünk. George-nak a bejgli jön be a legjobban, másnap reggelire is azt evett. Ünnepi volt a teríték is. Vacsora után én is és Csaba is hazatelefonálunk. Nagyon örültek az otthoniak, a legutóbbi levelem nagyon tetszett nekik. Csabával végignéztük az ajándékkönyvet, a duplát, nagyon szép fényképek vannak benne. Aztán mind elmegyünk aludni. 59. nap
2003.12.24.
Szerda
Korán felkelünk és egy kétszemélyes kajakkal kievezünk a zátonyhoz. A tervünk megtalálni a bóját, aminél már egyszer voltunk benn hajóval, ott kikötni és sznorkizni. Csak egy evezőt találunk a kajakok mellett, így csak én evezek. Megyünk, megyünk, távolodik a part, de a bója csak nem akar előkerülni, már a zátony is elfogy alólunk, feladjuk, mert a hullámzás miatt akkor sem látnánk meg ilyen alacsonyról a bóját, ha egész közel lenne. Elindulunk a part felé úgy, hogy sznorkizunk és közben toljuk magunk előtt a kajakot. Szinte rögtön előkerül egy szirti cápa, megcsodáljuk, úszunk tovább. Egy sekélyebb részen úszom éppen (kb. 1m), mikor odajön a cápa egész közel. Nem csinál semmi különöset, csak komótosan elúszik mellettem, így, közelről, nem is olyan kicsi, sőt, hosszra van akkora, mint én. Rita nagyon fél a cápától, hiába mondjuk, hogy ártalmatlan, ők mindenféle rémtörténeteket mondanak, hogy hogyan harapta meg a búvárt, stb. Ilyen közelről látva nekem is átfut az agyamon, hogy mit is kellene csinálni, ha megtámadna, persze esze ágában sincs támadni, békésen úszik tova. Megint van legalább egy tucat új halfaj (doktorhalak, pufferek, triggerek) és végre látunk bohóchalakat is. Kifelé a bójánál megnézem, hogy itt van-e még a tűzhal és örömmel látom, hogy ugyanott úszkál, ahol tegnap este láttam, így Zsuzsi is meg tudja nézni (neki is nagyon tetszik). Kijövünk, lezuhanyozunk, lehet választani a reggeli készítés és a locsolás között, én az előbbit választom (gondolva a farkaséhes szúnyogokra), a többiek mennek öntözni a kertbe (a dolgozók ma szabadságon vannak, csak mi négyen vagyunk itt). Hagymás, baconos, szalámis tojásrántottát készítek, meg papaját és mangót vágok fel. A rántottának nagy sikere van, Rita azt mondja, hogy még életében nem evett ilyen finomat (ennyire talán nem vagyok ügyes, de jól esik). Reggeli után a lányok nekikezdenek a főzőcskének, mi meg a karácsonyfa talp gyártásnak, mert közben Tim is befutott egy hatalmas fenyőfával. A talp jól sikerül, még le is festjük, a napon gyorsan megszárad a festék, közben a fán is farigcsálunk egy sort mielőtt feldíszítjük, mert túl nagy. Mikor végzünk, mi is besegítünk a konyhában. A vacsora elég soká készül el, de nagyon finomakat sikerül összehozni (ez főleg Rita érdeme). A menü borkrémleves, hagymán sült csirke, gombás-tejszínes öntettel, sült krumplival, káposzta salátával, diós bejgli, sajtos, köménymagos pogácsa, gyümölcssaláta, gyümölcslé, vörösbor. Elénekeljük a Mennyből az angyalt, átadjuk az ajándékokat (én nem tartottam be a Zsuzsival kötött egyezségünket, hogy nem veszünk semmit egymásnak, és még Suvában vásároltam neki egy pici ezüst fülbevalót, csak hogy ne maradjon mégse ajándék nélkül, de hogy ne találja ki egyből, hogy mit kap, ráragasztom celluxszal egy nagy mangóra és azt csomagolom be), Zsuzsi jót nevet a mangón, a fülbevalót nem is találja meg rögtön. Jöhet a vcsi, a borlevesből talán nem kellett volna háromszor szedni, kicsit a fejembe szál. Este kártyaparti, lefekvés előtt (otthon még csak a délelőtti készülődésnél járnak) hazatelefonálunk, indulásunk óta először. Sajnos a másik oldalon alig hallanak minket, de azért legalább boldog Karácsonyt tudunk kívánni egymásnak.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

8-kor keltem, a reggelit összekészítettem: süti teával. Utána indulás a faluba. Csaba végül nem jött, összepakolt a tegnapi este után. A csónak motorja nem indult be fél 10-kor. Rövid huzavona után George vitt el minket és azt ígérte, 12-re visszajön értünk. Először Timothyékhoz mentünk (10 óra volt ekkor), elpróbáltuk egyszer a dalt. Aztán átsétáltunk a templomba, ott is vártunk, 11-ig. Sok gyerek jött, a második sorban kaptunk mi helyet, a nők között, kaptunk énekeskönyvet is. Ma nem Lemeki beszélt, hanem 3 másik férfi. Egyikük Druéból érkezett, az ottani lelkész. A szertartás a felénél járhatott, amikor felálltunk és négyen elénekeltük a dalt. A vinaka szót többször is elmondták közben, és meg is tapsoltak minket. Az ünnepi mise legvégén egy kisebb kórus közülük is összeállt, és angolul énekeltek karácsonyi dalokat. A drue-i lelkész és a felesége volt a "hangvivő". Elmondták azt is, hogy kifejezetten nekünk éneklik a dalokat. Nagyon jó volt. Aztán, meglepetésünkre, a lelkész még egyszer elénekeltette velünk a dalunkat, mert először nagyon magas volt. Nem tagadhattuk, mi is éreztük, hogy elsőre kicsit nehezen indult az előadásunk, de aztán belejöttünk. Később kiderült, hogy mindenkinek nagy meglepetést szereztünk azzal, hogy fidzsi nyelven énekeltünk. Annyit tudtak csak, mi is előadunk valamit. Biztosra vették, hogy valami angol karácsonyi dal lesz. Jól sikerült a meglepetés. A mise végeztével a templom előtt még kézfogások, karácsonyi jókívánságok és "Vinaka" mindenkinek. Mi Timothy vezetésével Vilimayna házához mentünk (az ő családja a szülőfalujában ünnepel), és ott vártuk meg az ünnepi ebédet. A földön terítettek meg, helyi szokás szerint, két sorban roskadoztak a tányérokon a finomabbnál finomabb ünnepi ételek: sült tengeri halak, pl. unikornis, aztán disznópörkölt, főtt disznóhús, egy zöld levelű helyi növény párolva (a helyi spenót), taro (ez a főtt krumplira hasonlított leginkább), kókusztej hagymával, valami paradicsomszószos tészta, főtt rák (crab), üdítő. Mericiana csak azért ült mellettünk, hogy a legyeket elhessegesse egy legyezővel. Körbejárt a kézmosótál meg a kéztörlő, mert itt általában kézzel eszik mindenki. Tettek azért ki evőeszközöket is, szerintem a mi kedvünkért, bár én főleg kézzel ettem. Amikor a mi társaságunk végzett, felálltunk, és aztán jöttek mások is enni. Teli hassal visszasétáltunk Vilimaynáék házába, leheveredtünk és beszélgettünk Timothyval. Rita kikérdezte a volt feleségéről, meg a falu lakói közti rokoni viszonyokról. Mindenki mindenkinek rokona valamilyen módon. Az egész falu egy nagyon nagy család, amelynek a 4. generációjához tartozónak számolja magát Timothy. A házban rajtunk kívül csak gyerekek voltak, az ő 4 gyereke, meg még 3-4 másik gyerek. Lufikkal jászottak, nagyon élvezték. Timothy hozta nekik a lufit, a boltból. Szó volt arról, hogy esetleg még kavázunk egyet, de olyan sokat vártunk már így is, hogy én inkább az indulás mellett voltam. George is rég megérkezett értünk, együtt ebédel velünk. Először úgy volt, ő marad kavázni, aztán mégis inkább jött velünk. Díszkíséretet kaptunk a csónakig, a gyerekek kijöttek velünk a tengerpartra. Timothy lánya egészen a csónakig fogta a kezem. Elbúcsúztunk, Timothynak köszönetet mondtunk mindenért. Jó volt velük lenni a faluban. Mire a csónakkal hazaértünk, én csuromvizes lettem a felcsapódó víztől, de persze hamar megszáradtam. Kb. 2 órán keresztül naplót írtam, behoztam a lemaradásom. Aztán Ritával beszélgettem, és elpakoltam a konyhában a tiszta edényeket, Csaba ugyanis elmosogatott, míg odavoltunk. Megnéztem a leveleimet, írt Gábor, örültem neki, mert azt hittem már elfelejtett. A többiek pingpongoznak egy ideje, most én is csatlakozom hozzájuk. A pingpong után vacsora, kártyaparti, végre snapszerozunk négyesben, de én vesztettem. 60. nap
2003.12.25.
Csütörtök
A tegnapi lakoma után csak bejgli és pogácsa a reggeli. A mosogatást magamra vállalom, a többiek elmennek a faluba, a templomba, Rita és Zsuzsi énekel (fidzsiül) is majd egy dalt az istentiszteleten. George is velük megy, mert a csónakmotor folyton bedöglik, de aztán látom, hogy vissza is jön nemsokára, nem szereti a templomba járást. Nekiveselkedem a mosogatásnak, hát, van mit csinálni. Délre végzek vele, akkor indul vissza George a többiekért. Addig én kifekszem a tengerpartra napozni. Kihasználom, hogy nincs itt senki és lehet meztelenül is lenni. Kicsit el is szundítok, várok, de csak nem jönnek. Kettő után érkeznek meg, addigra sikerül szép pirosra sülnöm. Ebédre is ott tartották őket, még szieszta is volt a kaja után. Az éneklés elsőre nem lett valami fényes, de megkérték őket, hogy adják elő még egyszer és másodjára már jobban ment. Kicsit lézengünk, aztán kimegyünk pingpongozni. Vacsorára a tegnapi maradékot esszük, még ma is jóllakunk belőle. Este snapszerozás, alvás.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

9-kor keltünk. Reggelire megettük a bejgli végét is. Csabáék a maynacsapdát építették, mi ketten Ritával pedig függönyt varrtunk. Én szabtam, ő varrt. Egy körül ebédet csináltam, vagyis feljavítottam a maradékokat: paradicsomleves, gombás csirke krumplipürével és káposztasaláta. Aztán fél 5-ig varrtunk még, és utána négyesben, csónakkal kimentünk sznorkizni. Egy nagy zátonynál kötöttünk ki, mindkét oldalán megálltunk, nagyon sok halat láttunk. Este Rita 19 új fajt vett fel az fajhatározó listára. Lefelé ment a nap, mire visszaértünk, gyönyörű színekben pompázott az égbolt és a tenger is. Kifelé meglátogattuk vízalatti ismerősünket, a tűzhalat. A látótávolság nem volt valami jó. Innét, a zöld bójától már nem szálltunk vissza a csónakba, hanem kiúsztunk. Kis pihi után (Csaba nincs teljesen jól, szerintem a leégése miatt) vacsora, ma George főzött Tamával. Kenyérgombócos sült csirkét kaptunk, finom volt. Én még kiszabtam egy függönyt, Csaba és Rita halakat határozott, naplóírás, aztán alvás. Jó nap volt. 61. nap
2003.12.26.
Péntek
Nehezen ébredünk, húzódik a bőröm, fáradt vagyok. Reggeli után nekiállunk megint a májna csapdának, a lányok meg függönyt varrnak. Elkészítjük a csapda tetejét, gyors ebéd a karácsonyi maradékból, még egy kis csapdaépítés, elkészül a mászóka is, már csak a bejáratok hiányoznak, de már nagyon nem bírjuk a szúnyogokkal a hadakozást, abbahagyjuk. A lányoknak is elege van már a varrásból, kimegyünk sznorkizni négyesben az egyik zátonyhoz. Lehorgonyozzuk a csónakot, én másfelé indulok, mint a többiek, és találok is egy békésen eszegető teknőst. Sajnos másodperceken belül észrevesz, és gyors csapásokkal elúszik, esélyem sincs megmutatni a többieknek. Van egy új pillangóhal és egy új bannerfish is, meg többféle tengeri sün. Visszafelé megállunk a bójánál, Ákosék is megnézik a tűzhalat, úgy látszik, hogy itt él ezen a sziklán, mert már három napja mindig itt találom. Estére George Tamival csirkét sütnek töltelék gombóccal, héjába főtt krumplival. Vacsora után fáradtak vagyunk, a kártyaparti elmarad, megyünk aludni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

8 körül keltünk. Reggeli után én készültem az angolórámra, mayna és erózió témakörökben. Aztán nekiálltam varrni, magánszorgalomból is, és Ritának is segítettem. Aztán George-dzsal csónakkal elhajókáztunk a Gasele nevű faluba. Mikor odaértünk, a férfiak épp kint voltak az erdőben ennivalót gyűjteni, csak a gyerekek és a nők maradtak otthon. Üzenetet hagytam egyiküknél: fogjanak nekünk egy-két maynát, mert kell a csapdába, jövő héten hozzuk valamelyik nap. George szerzett magának cigit, mert a resortban szigorúság van, Ritától nem kap eleget. Egy óra alatt meg is fordultunk. Folytattam a varrást, 4-kor irány megint a tenger, kimentünk sznorkizni. (Mai megfigyelésem: kókuszpálmák alatt nem szabad álldogálni, mert életveszélyes, ahogy potyognak le a diók és a méretes "falevelek".) 6-ra érünk vissza. Kint a tengeren a Nunu Mai (az egyik csónak) egyik motorja lerobbant, a másik be sem indult. Rádión próbálja Ákos elérni George-ot, beszél is vele, de aztán Csaba, a mérnök, időközben megoldja a helyzetet: a jó motorra rákapcsolta a másik akkumulátort, ami szerencsésen be is indul. A nagy zátony bójája felé vesszük az irányt, de mégis inkább indulunk kifelé. Közben George is elindul a part felől a másik csónakkal. Végül mi kiszállunk a Daku-öböl zátonyainál, és ott nézegetünk. Este, vacsora után kártyázunk, minden játékot elvesztettem, nagyon rossz volt a lapjárás. Akárcsak tegnapelőtt. 62. nap
2003.12.27.
Szombat
Nyolckor kelünk, reggeli előtt megcsinálom a telefon vonalat, ami már két napja rossz. Megint csapdaépítés, ebédre pizza, csapdázás, sznorki. A Nunumai-jal megyünk ki a nagy zátonyhoz egy motorral, de a bójánál bedöglik az is. A másik motort végül sikerül beindítani, azzal jövünk ki, aztán csónakkal megyünk, most már csak a kisebb zátonyig. Nagy újdonság nincs, én még a cápát sem látom. Vacsora után snapszer, megint Zsuzsi veszít, de nagyon. A májna csapdát megpróbáljuk rákfogásra használni (mert nagyon elszaporodtak a kertben és széttúrják a szép zöld gyepet), teszünk bele csalit, oda visszük, ahol a legtöbb rák él.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

A fiúk kora délutánra befejezték a mayna csapdát. A reggel nehezen indult, Ritával nem szóltunk egymáshoz és nem erőltettük a közös tevékenységet. A szobában varrogattam és olvastam a Gyűrűk Ura forgatási helyszíneiről szóló kis képeskönyvet, amit még Aucklandben vettünk a reptéren. Fél 11-kor Rita beküldte hozzám Csabát (ő volt a követ, akin keresztül érintkeztünk, és mivel értette a dolgát), aztán ki is mentem a társalgóba, hogy folytassuk a függönyvarrást. Ebédre kész lettünk az összessel. A maradék anyagból szalvétákat szabtunk-varrtunk aztán. Én szabtam. Ebédre csak leves volt fokhagymás kenyérrel, de nekem elég volt. Ebéd után még szabódtam, majd az egyik házikóba vonultunk mind a négyen és a szoba egyik falára a faliszőnyeg helyére tapát tettünk, miután megfelelő méretűre vágtuk. A tapa a fidzsi nép sajátos mintázatú textíliája, az ünnepi ruháik is ebből készülnek. A tapán kívül rituális maszkokat is akasztottunk dísznek a falra. Az egyikről letört egy kis darab, szereztem hozzá faragasztót. George adott nekem, mint kiderült, a többieknek nem is mondta, hogy van. Megragasztottuk Csabával a letört darabot, aztán délutáni szokásunkhoz híven, kimentünk sznorkizni a tengerre, nem messze a parttól. Így is rengeteg halat láttunk. A legnagyobb élmény a harlequin sweetlips fiatalkája volt. Ez egy olyan halfajta, amelyik kiskorában teljesen más mintázatú, mint felnőttként. Vacsorára értünk vissza, Rita készített hagymalevest. Nagyon finom volt! A recept: 2-3 fej hagymát vajon megüvegesítünk, rászórunk 2 és fél kanál lisztet, felöntjük vízzel és belekeverünk egy leveskockát. Aztán sózzuk, borsozzuk. A végén hozzántjük a tejszínt és beletesszük a petrezselyemzöldet. Reszelt sajttal tálaljuk. Utána paradicsomos homár jött, ez nem sikerült valami fényesre, de utána a kókusztejes hal pürével király volt! Aztán snapszer parti, én nyertem, végre! Közben megbeszéltünk néhány, tegnap óta szunnyadó problémát. Oldás volt. Aztán alvás. 63. nap
2003.12.28.
Vasárnap
Kicsit későn kelünk, Ákos megnézi a csapdát, persze ráknak nyoma sincs. Megkérdezzük a dolgozókat, hogy mit esznek ezek a rákok, szerintük mindenféle növényt és kókuszt. Teszünk ki Zsuzsival kókuszreszeléket a rákoknak meg a madaraknak is (később látszik, hogy mindkét helyen szépen elfogyasztották). Most már tényleg befejezzük a csapdát (már napok óta azt mondja Ákos, ha kérdezik, hogy még egynapi munka van rajta), aztán segítünk Ritának rendbe tenni a házakat, mivel holnap már érkeznek a vendégek. Délután Zsuzsival sznorkizunk egyet, találunk is megint egy nagyon érdeke halat, mint kiderül valamelyik sweetlips fiatal példánya, olyan, mintha egy fekete-fehér fodor úszkálna a vízben (nem hasonlít se színben se alakra a felnőtt kinézetéhez). Estére homár és hal van, utána snapszer parti, most Zsuzsinak kedvez a szerencse.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >