Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Még mindig nem tértem vissza a naplóíráshoz. 50. nap
2003.12.15.
Hétfő
Délelőtt Ákosék próbálják bepótolni a Suvában töltött időt, fizetést számolnak, leveleznek, könyvelnek, egyebek. Délutánra egy megbeszélést hívnak össze, ahol elmondják, hogy mit is fogunk mi itt csinálni, meg úgy egyáltalán miért nem jó a szigeten a májna. Később megérkezik a két amerikai peace corpos fickó is, együtt megyünk Gasele (Nasele?)-be, abba a faluba, ahonnan a legtöbb májnát jelentették. A látogatásnak itt megvan a maga menete. Mivel első alkalommal megyünk, ajándékot, sevusevu-t kell vinnünk, és engedélyt kell kérnünk a falu vezetőjétől, hogy a falujában körülnézhessünk. Mindehhez a falu fő épületében kell leülnünk nagy gyékényekre. Ajándékként kavát hozunk, amit a megfelelő szertartás keretében kell elfogyasztani. Valami növény gyökeréről van szó, azt porrá törik, egy vászonzacskóba töltik, majd egy lábakon álló lapos tálba vizet öntenek rá, jól kinyomkodva, többször átmosva a kioldódó anyagból és a vízből lesz maga az ital, a kava. Valamilyen kábító, nyugtató, élénkítő hatású anyag van benne, de mi most kihagyjuk a megkóstolását, inkább körbenézünk a faluban a betolakodott madarakat keresve. Látunk egy párat, mindegyik jungle mynah, ez a kevésbé veszélyes faj, Rita az önkéntesekkel és Mr. Lemekivel ottmarad a főnökökkel kávázni míg mi Ákossal a falut járjuk. Visszafelé gyorsabban haladunk a hajóval, és teknősöket sem látunk, mint idefelé, amikor három-négy is volt. A vendég amerikaiak még bejönnek egy teára, majd Tim hazaviszi őket. Vacsora után négyesben pingpongozunk.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Naplóbojkott. 51. nap
2003.12.16.
Kedd
Reggel Tim elvisz minket Gaselebe, bár mire odaérünk, már elég késő van (9:30) a madarászáshoz. Nem nagyon mozognak a májnák, a legnagyobb csapat, amit látunk, hat fős. A főnök fia kísér bennünket mindenfelé (bemegyünk csónakkal a mangróvésbe is), aállandóan két kifejezést ismételget a madarakkal kapcsolatban: different (különböző), very dangerous (nagyon veszélyes). Nagyon kedvesek a falubeliek, szednek nekünk kókuszt is az egyik tengerparti fáról (úgy tűnik, itt mindenki lazán fel tud mászni a kókuszpálma törzsén), friss kókusztejjel kínálnak. Elmondja azt is, hogy van csapdájuk, amivel tudnak májnát is fogni. Szerinte 100-200 madár is él a környékükön, mi maximum húszra becsüljük az állományt a látottak, hallottak alapján. Délre visszajövünk a Papagenoba, ebéd után végre bemegyünk a tengerbe sznorkizni (már majdnem egy hete itt vagyunk Fidzsin, és még nem fürödtünk a tengerben). Elégé fúj a szél, jönnek a hullámok, ezért a víz nem túl tiszta itt a part mellett. Csak a bójáig úszunk ki, de rengeteg halat látunk. A legnagyobb élmény egy tüskés rája, sikerül Zsuzsinak is megmutatni. Újdonság még a homár, dobozhal (boxfish) is. A NKZ-ról ismert halak zöme itt is feltűnik, csak anemona halakkal (bohócok) nem találkozunk. Vacsorára (tarisznya)rákot kapunk kókusztejben megfőzve. (Igazából a rák tegnap volt, ma paprikás lisztben sült hal volt krumplipürével). Vacsi után ismét pingpong, ma nem megy olyan jól egyikünknek sem a játék, mint tegnap, de azért élvezzük. Lefekvés előtt még egy scrabble partit játszunk Ritával hármasban. Az utolsó körökben feljőve végül én nyerek, második Rita, szóval a papírforma egyáltalán nem jön be (mivel angolul játszottunk).
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Ide sem írtam egy bötüt se. 52. nap
2003.12.17.
Szerda
Reggel korán kelünk, hétkor már indulnánk, de a hajót elvitte Vami, meg Tim is szuttyog még. Végül csak sikerül elindulni, de így legalább le tudok fényképezni egy jóképű gyíkot az egyik kókuszpálma törzsén. Mostanra jó mindkét motor a hajón, így bír száguldani is. Mielőtt felvesszük Mr. Lemekit, látunk két delfint, a hajótól néhány méterre ugranak ki a vízből. Dakuban a szokásos várakozás után a sevusevu átadása, majd kávázás következik. Mi most először kóstoljuk meg, az íze elég vacak (vagy inkább semmilyen). Van itt egy amerikai lány (PC-s), ő is velünk tart. Végre eljön az ideje, hogy körülnézhessünk a faluban is. Egy-egy májna mutatkozik csak, ezért elindulunk a mangrovés felé, hátha ott többet találunk. A part menti vizes sziklákon gyalogolunk (papucsban), sikerül is fenékre esnem az egyik csúszós kövön, egy perc múlva Zsuzsi esik térdre. Jót nevetünk a dolgon, hogy a két nagyon komoly magyar madarász (valahogy így mutatott be minket Ákos) csetlik-botlik már a falu szélén, míg körülöttünk tucatnyi gyerkőc rohangál fel-le mezítláb ugyanezeken a szikákon. Persze szulu nélkül (merthogy a faluba csak ebben a szoknyaszerűségben mehetünk be) és bakancsban talán nem lett volna probléma. További bénázás helyett visszafordulunk a faluba, ott megyünk még egy kört (madár semmi), vissza a főnök házába, újabb káva, búcsúzás. A gyeptéglákat elég drágán akarják adni, de gyorsan lealkudjuk az árat. Visszaúton nem látunk semmi érdekeset. Ebéd, naplóírás a tengerparton, négykor kezdődik a röplabda bajnokság. Négy csapatot csinálunk, rajtunk kívül elég jól játszik mindenki (mármint a helybeliek, akik itt dolgoznak). Rita addig morog, míg Ákos a felénél megunja és elmegy, mi még játszunk párat. Jól ki vagyunk melegedve, úszunk egyet a tengerben. Apály van, jó sokáig tart, mire beevickélünk a mélyebb vízbe. Úszás után vacsora, megbeszéljük a holnapi teendőket, aztán korán lefekszünk, mert korai indulás a terv holnap reggelre. Ákos meg éjfélkor indul hajóval Suvába.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Ugrás az időben. Reggel 7 körül keltünk, hogy korán indulhassunk Vuniseába. Egész éjjel esett az eső, még reggel is. Timothy fél 9-re ért ide, összekészítette a kavát, mentünk ki a hajóhoz, hogy induljunk: nem indult az egyik motor. (Mr Lemeki is jött volna velünk, de a "hideg" miatt lemondta, térdfájós ilyenkor.) George próbálta megszerelni, de csak dél körül végzett. Tekercset kellett cserélnie. Mivel sok elintéznivaló lett volna, úgy döntöttünk, már nem indulunk el, csak másnap. Seminek tartottam egy másfélórás angolórát. Jó volt. Aztán ebéd, utána gyógyszereket fordítottam, mert az amerikai vendégek sokat itt hagytak. Egy-két apróságot mi is kaptunk. Eltelt a délután, fél 5-kor lementünk sznorkizni. Sok új halat láttunk (batfish, moorish idol, meg az a nagyszemű, valami boxfish vagy puffer), és új zátonyok között is úszkáltunk. Sznorki után vacsora, aztán meg beszélgetős este kerekedett. Rita volt a kezdeményező, mesélt és kérdezgetett. Szóba jött Jutka, az internetes ismerkedés, meg az aktfotózás is. Interneteztünk, de nagyon lassú volt. Írtunk egy rövidet a fórumba is. Valamivel éjfél előtt kerültünk ágyba. 53. nap
2003.12.18.
Csütörtök
Egész éjjel szakad az eső, reggelre sem áll el. Timothy késik, Lemeki se jön, a hajót sem sikerül beindítani, az indulás egyre tolódik. George fél tizenkettőre javítja meg a hajómotort, így a mai kiruccanást lefújjuk. Zsuzsi angolórát tart Samynek, én meg Ritának segítek az egyik házban megjavítani a leszakadt kárpitot (tapa). Borús az idő, gyakran elered az eső. Délután lemegyünk kicsit sznorkizni, de elég sötét van meg a víz is zavaros. Egy pár új halat így is látunk, előkerül a múltkori gömböc is, most jobban meg tudjuk nézni, mert nyílt vízben úszkál. Vacsora után Ritával beszélgetünk, közben próbáljuk letölteni a leveleinket meg írunk a fórumba is egy keveset. Tizenegy felé lefekszünk.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Fél 8-kor keltünk, Timothy akkor ébresztette Ritát. Ő már 7-re itt volt. Mr Lemeki csak negyed 9-re ért ide. Addig megreggeliztünk. Rövid szedelőzködés után végül sikerült elindulnunk Muaniba, Vuniseán keresztül. Vuniseában a helyi Mezőgazdasági Minisztérium (Agricultural Department) épületéhez mentünk, itt találkoztunk Evansszel: szerzett nekünk egy pick-upot a szárazföldi utazáshoz. Heten utaztunk a faluig. Itt először egy házban "teáztunk": ananászt és papayát kaptunk. Aztán átsétáltunk egy másik házba, ahol a főnökkel és az Idősek Tanácsával tárgyaltunk. Lemeki elmondta, hogy kik vagyunk, (ő a sziget egyik legbefolyásosabb embere, valamint szó- és hírvivője) mit szeretnénk, aztán én beszéltem. A mayna-vállalkozás okát és célját mondtam el nekik, illetve azt, hogy tenni kell Kadavu endemikus madárfajainak megmentéséért. Beszéltem a csapdáról is. Aztán szertartásos kavázás következett. Az én oldalamon annak a háznak a gazdája ült, ahol az érkezésünkkor fogadtak minket gyümölcsökkel. Ő ezt kérdezte tőlem: "Why do you want to kill God's creatures?" (Miért akarjátok elpusztítani Isten teremtményeit?) Nehéz kérdés, mivel a megfogalmazásában benne van a kérdést feltevő számára az egyetlen helyes válasz. Itt tehát másképp kell majd tevékenykedni. A befogott madarakat vissza lehet például vinni Viti Levura, ott úgysincs már szinte semmi más madár. Aztán körbesétáltunk a faluban, felmértük a mayna állományt, majd a kavázós házba sétáltunk vissza, ott vártuk meg az autót. 12 után érkezett, 11-re ígérte magát - Fidzsi time! Elkocsikáztunk Vuniseába, Ákosék elé, ők Suvából jöttek vissza. Ügyintézés, vásárlás után visszahajóztunk a Papagenóba. Egészen estig a dolgozóknak szervezett karácsonyi partira készülődtünk, díszítgettük a társalgót. A parti közös ünnepi vacsorából, kavázásból és ajándékosztásból állt. Az est fénypontja számomra az ezt követő zenélés volt, Timothy-ék gitároztak és énekeltek. Nagyon szép csendes-óceáni dalaik is vannak, mindent több szólamban énekelnek. Éjfélkor mentünk aludni. Ritának rosszul esett a kava osztás sorrendje, mert mint kiderült, ez a sorrend jelentéstartalommal bír. 54. nap
2003.12.19.
Péntek
Reggel van egy kis kavarodás, mert Tim 7-re jön, mi meg 8-ra készülünk, de sebaj, Lemeki is csak 8 után bukkan fel. A szokásos variálás után végül már fél 9 is elmúlik, mikor elindulunk. Először Vuniseába megyünk, Timet otthagyjuk a hajóval, mi meg kocsival megyünk tovább. Csatlakozik hozzánk az egyik PC-os srác, együtt megyünk Muaniba. A szokásos sevusevu ceremónia előtt a pap (ez csak később derül ki róla) meghív teázni a házába, ananászt és papaját is eszünk nála. Kávázás után körüljárjuk a falut, a focipályán 6 májna szedeget. Vissza a főnök házába, sajnos a kocsi nem jön értünk, így másfél óra kávázás, beszélgetés, üldögélés a program. Végre visszavisznek Vuniseába, Ákosék éppen most érkeznek meg a repcsivel. A tervbe vett másik két falut nem nézzük meg, hanem indulunk vissza a resortba, mert sok még a tennivaló a karácsonyi partival kapcsolatban (amit a dolgozóknak rendeznek Ritáék). Feldíszítjük az ebédlőt, készül a vacsora. Hatkor kezdődik a parti, előbb egy kis iszogatás a bárban, aztán jön a kaja, utána a kávázás. Iszogatás közben előkerül a gitár, Tim játszik rajta, a fiúk vele énekelnek. A rádióból már ismert fidzsi dalokat adják elő, egészen jól. Ajándékozás, beszélgetés, éneklés, aztán megyünk aludni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Negyed 6-kor kelünk, a Nunu Mai hajóval elmegyünk Vuniseába, Ákos, Csaba, Timothy, Semi meg én. 6-ra ért be a kikötőbe a teherszállító hajó (cargo ship), a resortnak is érkezett szállítmány. A fiúk pakoltak be mindent a hajóra, volt a cuccok között két motor is. A hajóról leszedtek egy ketrecben egy nagy kandisznót is. Miután bepakoltunk a kis hajóba, a parton elindultunk, hogy keressünk valami harapnivalót. Ákosék eközben bementek a Health Inspector irodájába (ÁNTSZ-szerű hely), mert valami tervrajzokra kell tőle jóváhagyólag pecsétet szerezniük. Addig mi mangót ettünk, kagylóhéjakat szedegettünk a tengerparton. Aztán vissza a resortba, kipakolás. Fél 10-re értünk vissza kb. Délelőtt pingpongoztunk, én főleg Csabával játszottam, minden játékot megnyert ellenem. Azért jó gyakorlás volt. Aztán Timothyval is ütögettem, meg párost is játszottunk. Ebédet nem ettem, mert duplán reggeliztünk, Ákostól kaptunk tojásos szendvicset még Vuniseában. Ebéd után valamivel sznorkizni indultunk négyen, már rajtunk volt a búvárruha, amikor vendégek érkeztek, Karin és .... (a pasi nevére nem emlékszem), egy másik resort tulajdonosai. Leültünk velük kicsit beszélgetni, és csak aztán mentünk ki a tengerre. Timothy kivitt minket, messzebb a parttól, csónakkal. Nagyon szép, színes zátonyokat láttunk. Ákos mutatott nekünk legyezőkorallt, láttunk egyszerre két szirti cápát (white tipped reef shark) és nagyon sok másféle halat. Sznorki után pihi, aztán a nappaliban halhatározás, könyvekből. Rita összeírta őket. Beszélgettünk, vártuk a vacsorát. Ma este George, egy német származású, itt a szigeten élő és időnként dolgozó idősebb fickó, a tulajdonos nő valami ismerőse, beszélgetett is velünk, a szokásosnál nyitottabb volt, de szerintem csak azért, mert borozott. Aztán írtunk a fórumba, én egy dolgot nem helyeseltem, ezen jól össze is vesztünk. Aztán Csaba mégis visszatért kicsit, befejeztük a bejegyzést. Aztán még Ritának próbáltunk saját e-mail címet létrehozni, de nagyon lelassult a net, feladtuk. 11 volt, mire aludni tértünk. 55. nap
2003.12.20.
Szombat
5-kor kelünk, mert el kell menni Vuniseába, a hajóhoz (amire Suvában a holmikat felpakoltuk Conival) kipakolni. Tim, Sam, Ákos, Zsuzsi és én megyünk. Az idő megint esőre áll, de épp elmegyünk az eső mellett. A hajónál nagy tömeg a parton, körülötte csónakok a vízen, Mi is mellé kötünk, épp egy látványos jelenet megy, egy hatalmas disznót tolnak ki ketrecestül a hajóból egy ferde rámpán, sajnos nem tudom lefényképezni. Felmászok a hajóra, mezítláb tapicskolok a fém fedélzeten, ami tisztának éppen nem mondható, minden sáros, fekete és persze a disznó sem volt szobatiszta. Lassan gyűlik össze a cuccunk a konténerekből, négyen pakolunk, Zsuzsi a hajónkban üldögél. A végére a két csónakmotor marad, azokat nem akarjuk a magas mólóról berakni, ezért el kell velük sétálni a partig. Az elsőt Samy viszi ki egyedül, a másodikba Ákos és Tim is besegít. Jól megtelt a hajónk, irány haza. Ákosék még benéznek az itteni ÁNTSZ-be az épülő házak engedélyeiért, és kapunk egy tükörtojásos szendvicset is. Apály van, ezért nem pakolunk ki rögtön, mert túl sokat kellene gyalogolnunk a partig. Kései reggeli, pingpong, ebéd (mi nem is bírunk enni Zsuzsival) majd sznorkizáshoz készülődünk, mikor Spencerék (nekik is van egy szállodájuk valahol itt a szigeten) jönnek át látogatóba. Már rajtunk a búvárruha, így ülünk le beszélgetni, eléggé melegünk van benne. Szerencsére nem maradnak sokáig, mehetünk merülni. Kimegyünk a hajóval egy nagyobb zátonyig. A vízbe érve az első élmény, hogy jó messzire ellátni, pedig elég borús az idő, épp hogy csak nem csepereg az eső, de a látótávolság csodálatos a part menti vízhez képest. Rengeteg a látnivaló, van, hogy két cápa is úszkál alattunk. Megint látunk új halfajokat, meg a már ismerősökből is sokat. Ákos átúszik egy víz alatti alagúton úgy, hogy nem egyenlít a maszkjában, a szeme bevérzik, a szeme alatt meg felpuffad, ezért kimennek a hajóra, de ezt csak utólag tudjuk meg, ezért mi még úszunk egy kört. Egyszerűen fantasztikus a látvány, nem tudunk betelni vele. Csak bohóchalakat nem találunk, pedig ezek is vannak errefelé biztosan. Majd legközelebb. Vacsora után próbálunk netezni, de reménytelen, két óra alatt csak a leveleinket tudjuk letölteni. Ákosnak fáj a szeme (elég csúnya piros az egész), ő hamarabb lefekszik, de mi sem maradunk sokáig.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Későn keltünk, valamivel 10 előtt végeztünk a reggelivel. Jött Semi, és csónakon átvitt Ritát és engem a faluba (ez a resorthoz legközelebb eső település, a dolgozók minden nap innen jönnek át dolgozni). Templomba mentünk. A két szószék lila drapériával volt bevonva. Mr Lemeki vezette le a szertartást. Olvasott angolul a Bibliából a mi kedvünkért. Ha jól hallottam, 4 szólamban énekeltek dalokat, az egyik kicsit hamiskás volt, de a többi gyönyörű! Fél 11 után kezdődött a szertartás, dél körül lett vége. Mivel ma van advent 4. vasárnapja, karácsonyi mise is volt egyúttal a mai. A templom előtt csináltunk pár képet, aztán Rita megbeszélte a holnapi látogatásunkat és a találkozót a falu főnökével. Sem Csaba, sem én nem találkoztam még vele. Mire a csónakhoz értünk, szitált az eső, meg is áztunk. Semi sietve indult, de aztán történt valami a motorral, mint kiderült, kiesett egy U-szeg, ezért nagyon lassan haladtunk. Kb. 1-re értünk vissza, addigra elállt az eső és mi is megszáradtunk. Mivel minden dolgozó hazament a faluba, mi terítettünk magunknak az ebédhez, és mi is szedtük le az asztalt. Ebéd után a mayna ketrecet építettük, rengeteg szúnyog volt. Fél 4-kor én kiszálltam, Csaba és Ákos csinálták tovább. Most 5 óra van, azóta itt vagyok bent a szobában, naplót írok, nincs valami jó kedvem. Aztán kimentem a társalgóba és a helyi könyvgyűjteményben elkezdtem szövegeket keresni az angolórákhoz. Aztán kártyázás, vacsora, szópóker egész este. Én még olvastam az angolórákhoz. Nem beszélünk. 56. nap
2003.12.21.
Vasárnap
Reggel Ákossal hozzákezdünk a májna csapdához, a lányok elmennek a legközelebbi faluba (Vainakaroninia a neve, nem volt egyszerű memorizálni), a misére. Ebédre jönnek vissza, addigra minket megesznek a szúnyogok, elmondhatatlanul sok van belőlük és jó nagyok. Délután folytatjuk, Ákost leváltja Zsuzsa, de hamar összezördülünk, egyedül folytatom, aztán Ákos is jön még egy menetre. Estére az alsó rész nagyjából meg is van. Ákossal le vagyunk fáradva, de a lányok (főleg Rita) játszani akarnak, így kártyázunk egy kicsit, meg szópókerezünk, de mi nem tudjuk komolyan venni, ezért végül csak ágyba kerülünk.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >