Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
A napot Melbourne-ben töltöttük, nem Jutkával mentünk be reggel, inkább reggeliztünk, szedelőzködtünk. Aztán bevonatoztunk a városba, és az Elizabeth streeten indiai kaját ettünk, ketten egyet. Vettünk bélyeget a képeslapokra, szandált kerestünk Csabának, de nem sikerült venni, mert a boltok zárásáig a kártyánkra nem került fel a felszabadított pénz. Próbálkoztunk a Rialto Tower nevű, 55 szintes kilátóval, de a kártyán akkor sem volt elég pénz. Lent ragadtunk a bejáratnál. Fél 7 felé hát elindultunk hazafelé. Jutkával vacsoráztunk egy étteremben, szingapúri Laksa Soupot ettünk, isteni finom volt, szerintem a kókusztejtől. Jót beszélgettünk, sült banánt is ettünk fagyival. Aztán otthon még neteztünk, Jutka képeit nézegettük, én utána még írtam e-maileket is, 2-kor feküdtem le. 43. nap
2003.12.08.
Hétfő
Sokáig alszunk, netezünk, pihengetünk, aztán bevonatozunk a városba. A vonat lassú és drága. A kártyánkon nincs pénz, ezért nem tudunk vásárolni, pedig kellene filmet és szandált venni. Megnézzük a belvárost, de pénz nélkül nem jutunk fel még a Rialto toronyra sem (pedig onnan jó a kilátás). Találunk szandált, ami jó rám, de hiába variálunk, nem tudjuk megvenni. Este elég későn érünk haza Jutkához, de még elmegyünk egy maláj étterembe vacsorázni. Tíz óra után érünk haza, internetezünk, fórum, levelek, én már egykor ágyba kerülök, Zsuzsi kettő után fekszik le.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

4-kor keltünk, fél 5-kor indultunk a reptérre. 6:20-kor indult a gépünk Sydney-be. Jutka odaadta nekem a Mutant Message Down Undert. Még indulás előtt. A Sydney reptéren csak átszálltunk, elköltöttük az utolsó ausztrál dollárjainkat, vettünk egy kis kengurubábut. Egész nap repültünk. Sydney-be 7:50-kor érkeztünk, onnét az NZ-gép Aucklandbe 9:20-kor indult. Aucklandbe 15:20-kor értünk, 17:20-kor pedig indultunk Nandiba. Aucklandben a reptéren láttunk gyűrűk urás repülőt, és nagyon finom csokitortát ettünk. A gépen külön ültünk. Én egy észak-ír lány mellé kerültem, beszélgettünk is. Egész nap nem írtam naplót, egyáltalán nem volt kedvem hozzá. Valamivel 8 után értünk Nandiba, Fidzsire. Itt kb. 1 óra sorban állás következett az útlevélellenőrzésnél. Aztán jött a csomagellenőrzés. Kiérve, egy talpraesett nőci becserkészett minket és eladott nekünk egy furcsán rövid időre szóló telefonkártyát, de szállást is szerzett nekünk a Kennedy Hotelben. Dorm ágy 30 fidzsi dollárért. Egy japán fiúval aludtunk egy szobában. Vacsorázni bementünk a központba, egy indiai étteremben ettünk, nagyon-nagyon finomat! A menüt a szakács ajánlotta. Taxival mentünk vissza a szállásra. Lefekvés előtt vettem észre, hogy a sampon kiömlött a zsákomba, a ruháimra is. Áttöröltem, átmostam mindent - Csaba szerint elég lett volna reggel is, ebben nem értettünk egyet. Aztán szunya. 44. nap
2003.12.09.
Kedd
Háromnegyed négykor kelek, én készülődöm először, aztán a lányok is felébrednek. Fél öt felé indulunk, Jutka kivisz minket a reptérre. Az egész nap a három repüléssel telik, először Sydneybe, onnan Aucklandbe, végül Nadiba repülünk. NZ-ből már az Air New Zealanddal utazunk. Aucklandben látunk egy gépet, amiről Arwen és Aragorn néz szembe velünk, a könyvesboltban LOTR plakátok és könyvek, a repülőn LOTR-es fejtámlák, "Hogyan készült?" film, interjúk a rádió csatornákon, minden a LOTR láz jegyében zajlik. Nadiban lassú sorakozó, helyi zenészek játszanak, énekelnek, mellettünk. Nadiban alszunk egy backpakersben, vacsorázni bemegyünk a városba, egy indiai étterembe. Finom báránypörkölt-szerűséget eszünk, elég erős. Hajnalban jön még egy lány a szobába, ezért Zsuzsi nem tudja kipihenni magát, mert nem tud visszaaludni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Hajnalban jött még egy szobatárs. Én engedtem be, de 7-kor aludtam csak el megint újra. 10-kor ébredtünk, 11-kor kijelentkeztünk. Ákosékat hívtuk: a mobil nem elérhető, a Papageno Resort foglalt. Ki a buszállomásra, itt sikerült velük beszélni. Mint kiderült, hajóval elindultak Kadavuról a Viti Levu nevű főszigetre, Fidzsi fővárosába, de 2 óra hajózás után visszafordultak, mert annyira zord volt a tenger. Suvába kisbusszal mentünk, oda beszéltük meg a találkozót Ákosékkal, a Tradewinds Hotelbe. A kisbusz ugyanannyiba került, mint a tömegközlekedés. 20 fidzsi dollár kettőnknek. Az úton szólt a zene, kétszer is volt útifilm hangulatom, mert pont olyan zene ment. 3 óra alatt ott is voltunk. Suvában a piacnál tettek ki minket, ott derült ki, hogy a hotelt már elhagytuk egy ideje. Vissza taxival. Bejelentkeztünk a nekünk lefoglalt szobába (68 dollár) és megebédeltünk az étteremben. Épp befejeztük, amikor megjöttek Ákosék. Úgy terveztük, hogy szombaton a katamaránnal jövünk majd vissza Suvába, de kiderült, hogy a hajó nem megy, mert a két sziget között annyira járhatatlan a tenger hajóval. A szállodából négyesben mentünk be Suvába taxival. A Suvában töltött napok már kicsit összemosódnak, ma december 18. van, egészen addig ez meg is látszik majd a jegyzeteimen. Este a Tradewindsben billiárdoztunk még, megbeszéltük a haditervet az elkövetkező napokra. A Tradewinds elég puccos hely, ehhez képest mondjuk nem volt meleg víz a szobánkban. De volt vízforraló, az étterem a tengerre nézett, és a szobánkhoz volt egy kis tengerre néző erkély is, asztallal meg két székkel. A szálloda előtere egybenyílott az étteremmel, így az egész nagyon tágas volt. A nap végén a 68 fidzsi dolláros szobában tértünk nyugovóra. 45. nap
2003.12.10.
Szerda
Kényelmesen kelünk, 11-kor jelentkezünk ki. Felhívjuk Ákosékat, még Kadavun (ejtsd: Kandavu) vannak, előző éjszaka a vihar miatt nem sikerült a hajós átkelés. Megpróbálnak átjönni repcsivel, találkozó a Trade Windsben a sziget másik felén. Kisbusszal átmegyünk Suvába, a megbeszélt szállodában kivesszük az egyik lefoglalt szobát. Még nem ettünk semmit, nagyon éhesek vagyunk, de a recepciós azt mondja, hogy vacsora csak hattól lesz, ezért Zsuzsi főz egy zacskós levest, amit a szobánk teraszán szürcsölünk el. Mikor már nem bírjuk tovább éhen (és az eső is alábbhagy), elindulunk valami kaját keresni, mire kiderül, hogy itt is lehet enni bármikor. Rendelünk, eszegetünk, épp befejezzük a kései ebédet, mikor Ákos tűnik fel az asztalunknál. Már azt hittük, nem tudtak feljutni a repülőre, örülünk, hogy mégis ideértek. Bemegyünk velük a városba nézelődni, megeszünk négyen egy hatalmas pizzát. Vissza a szállodába, biliárdozás, fekvés.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

11-ig ki kellett jelentkezni, de a napot jóval előbb indítottuk. 8-kor találkoztunk Ákosékkal és átvittük a hátizsákunkat az ő szobájukba: egészen vasárnap reggelig náluk csöveztünk. Az ő szobájukban két franciaágy volt, és meleg víz is. Én mindig paráztam kicsit, amikor a recepció előtt ki-be sétálgattunk, de nem volt semmi gond. Egyszer sem szólítottak meg minket, persze minden eshetőségre kész válaszaink voltak. Csaba Ákossal hivatalos ügyeket intézett egész nap, én meg Ritával mentem vásárolni. Vettünk neki ruhákat, találtunk jó olcsó boltokat, kicsit kijjebb a központtól. Sok holmit vett, mert véletlenül kihipózták a ruhái egy részét. Elég kevés pénzből megúsztuk, vettünk topokat, egy hippi nadrágot, fehérneműt, Ákosnak inget, a dolgozóknak parfümöket és arcszeszeket karácsonyra. Reggelizni együtt voltunk még, négyesben a Republic of Capuccino nevű helyen. Nagyon-nagyon jó volt a forró csokinak hívott tejszínhabos kakaó. Sütiket és szendvicseket is árultak. Maga a kávézó a Ministry of Multicultural Affairs (Multikulturális Ügyek Minisztériuma) épületének alsó szintjét foglalja el. Jártunk az egyetemi könyvesboltban is, Ákosnak választott Rita könyvet ajándékba. Mint később Csabával ketten kiderítettük, Rita ugyanezt a könyvet kapja majd Ákostól. De mi hallgattunk, mint a sír. Csabával megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk semmit egymásnak karácsonyra, meg születés- és névnapra sem. Délután aztán megint összefutottunk a fiúkkal, ebédeltünk, aztán vissza a hotelbe. Ezen az estén találkoztunk Dick Watlinggal, a Fidzsi madarai c. könyv (Birds of Fiji) szerzőjével. A "farkasembernél" volt a találkozó, aki nagyon kedves ember, csak azért ragadt rá ez a név, mert a szokásosnál sokkal szőrösebb. Az ő szállásától együtt mentünk aztán vendégségbe. A többi vendég között volt két új-zélandi pasas is, csak Ritával mi ketten vettünk részt nőszemélyek a társaságban. Dick Watling háza nagyon jó, a felesége pedig, aki fidzsi származású, nagyon finomakat készített, de ő nem csatlakozott a társasághoz. Mi sört vittünk, bort, meg szárított tésztás zacskós levest. Azt rágcsálta mindenki az italokhoz. Ha jól emlékszem, akkor ezen az estén elmentünk egy éjszakai szórakozóhelyre is négyesben, és táncoltunk egy jót. Az első táncos partira nem felelt meg a nyitott lábbelink, oda nem nyertünk bebocsáttatást, de a második választás már sikerrel járt, itt nem ellenőrizték a ruházatunkat. 46. nap
2003.12.11.
Csütörtök
Együtt reggelizünk, aztán két csapatra oszlunk intézni a bevásárlást. Könyvelő iroda, barkácsáruház, boltok, boltok és újabb boltok. Coni (a könyvelő irodában dolgozó egyik nő) segít nekünk. Ebédre megkeressük a lányokat, aztán Conival folytatjuk az intézkedést. Felmegyünk a Birdlife Int. irodájába, megismerkedem Guy-jal, aki meghív minket Dick Watlinghez BBQ-zni. Hatra mindannyian visszamegyünk a szállodába, összekészülődünk, elmegyünk Guy-ért, sör, bor vásárlás, együtt megyünk fel a Birds of Fiji c. Könyv szerzőjéhez. A találkozás fő oka, hogy Ákosék a múlt héten a kertjükben felfedeztek egy májnat (mynah), ami eddig nem volt a szigeten. Gyors körbekérdezés után kiderítették, hogy az egyik faluban már nagy csapat madár van. A májna egy agresszívan terjeszkedő madárfaj, sajnos ahol megjelenik, a többi madár eléggé a háttérbe szorul, vagy esetleg teljesen el is tűnik. Fészekrabló, minden táplálékot megeszik, nem nagyon fél az ember közelében sem. Vitti Levu, a fő sziget, már az ő birodalmuk. Erről kellene beszélnünk Dickkel, hogy ossza meg velünk a tapasztalatait. Rajtunk kívül csak férfi vendégek érkeznek, madarász sincs köztük, a beszélgetés sokáig egész másról folyik, de végül a vacsora után (ami nagyon finom sült húsokból és különféle zöldségekből készült köretekből és desszertből áll) szóba kerül a májnak ügye is. Sok hasznos infót szerzünk, nagyon megkedveljük a vendéglátónkat, mély benyomást tesz ránk. Búcsúzáskor megvesszük a könyvét, amit dedikáltatunk is persze. A lányok egész délután táncolni készültek, ezért egy night clubba megyünk. Az elsőbe nem engednek be minket (Ritát és engem) a kínai papucsunk miatt, a másodikban már egyáltalán nem nézik, hogy miben vagyunk. Táncolunk egy órát, bár a zene nem a legjobb, aztán fáradtan haza.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Ritával hivatalos ügyeket intéztünk, a fiúk pedig magánbevásárlást. 10 körül értünk a Kínaihoz, ő Mr Anthony Ho, a könyvelő. Az irodában dolgozik Coni is, ő intézi a Papageno ügyeit, pedig az asztalitenisszel kapcsolatos ügyek intézésére vették fel eredetileg. A Kínai ugyanis Fidzsi nemzeti bajnoka volt pingpongban és utánpótlást nevel. Kétszer is voltunk pinyózni abban az iskolában, ahol dolgozik. Mindkét nap bajnokság volt, pénteken a gyerekeknek, szombaton a felnőtteknek. Conival hármasban, taxival indultunk el az irodából, miután kiderült, hogy nem megy hajó vissza Kadavura. Repjegy sem volt, csak várólistára tudtak felvenni minket. Erre jött meg a válasz telefonon: felférünk a vasárnapi gépre. A Kínaitól pénzt kért Rita, nem volt egyszerű. Conival a következő ügyeket intéztük: kifizettük a fűnyírót, szőnyeget vettünk Coninak, a Telecomnál patront a faxba, egy festékboltban festéket vettünk az egyik dolgozónak. Nagyon lassan haladtunk, ezért elváltunk Conitól és ketten intézkedtünk tovább. Akkumulátorsav következett a listán. Elmentünk valami gyártelepre, mint kiderült, itt volt az akkumulátor-gyár. Itt már csak tartályt kellett szereznünk a savnak. Nem messze innen találkoztunk egy nagyon szimpatikus, rövid hajú, őszülő pasassal (nem tudtam eldönteni, hogy fidzsi vagy netán európai-e), aki kerestetett nekünk egy kannát és aztán ingyen odaadta. Visszamentünk a gyárhoz, és vettünk 20 liter akkusavat. A következő megálló egy kertészet volt, itt választottunk 13 növénypalántát a kertbe. Ezt is bepakoltuk a taxiba. Egész nap ugyanazzal a kocsival furikáztunk, egy nagyon segítőkész indiai pasi volt a sofőr. Elvittük a szerzeményeket a Tradewindsbe. Aztán újra taxiba ültünk, irány a város! Ákosékkal volt találkozónk egy számítógépboltban. Én már nagyon éhes és szomjas voltam, a szomszédban vettem egy szelet pizzát meg egy gyümölcslevet. A boltba LCD monitorért jöttünk, de nem volt az a márka, amit Ákosék kerestek, ezért cseremonitort kaptunk, addig, amíg megérkezik a jó. Ezután a hotel felé vettük az irányt négyesben, kb. 6-ra értünk vissza. Egész este billiárdoztunk, aztán alvás. 47. nap
2003.12.12.
Péntek
Reggel megint különválunk, ma a lányok mennek Conival. Reggeli, boltok, ebéd, internetezek egyet, délután egy számítógép boltban találkozunk. A reggeli rossz hír az volt, hogy a hajó, amivel holnap átmentünk volna Kadavura, már nem közlekedik és a repülőre sincs hely egészen keddig. Itt a boltban hívják Ritát, hogy vasárnapra mégis van repjegy. Megvesszük a hálózatba kötéshez szükséges cuccokat, felmegyünk Conihoz, segítünk neki összecsomagolni a hajóra a vásárolt holmikat, kivisszük a kikötőbe, a mardékot visszavisszük a hotelbe. Vissza a kikötőbe Coniért, aztán felmegyünk az egyik általános iskolába, ahol pingpong bajnokság van (gyerek). A kínai könyvelő, Coni főnöke, a nemzeti bajnok, ő szervezi. Kapunk mi is ütőt, van szabad asztal, négyesben játszunk, a párok egymás ellen. Mi nyerünk, közben megint szakad kint az eső, hol jobban, hol kevésbé. Vacsora a városban, a mustár olyan erős a hot-dogban, hogy majd' megfulladok bele, Ákos nem bírja megenni a rákját, mert az is olyan erős, végül mindet én eszem meg. A szállodában ismét biliárdozunk, ott is mi nyerünk. A szobában a többiek tévéznek (Notting Hill), én meg végre utolérem magam a naplóírással.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Erre a napra nem készítettem bejegyzést. 48. nap
2003.12.13.
Szombat
A mai nap már nincs sok dolgunk, mehetnénk vissza, ha lenne mivel, de nics, Most négyesben megyünk be Suvába, a beharangozott karneválnak még nyoma sincs. Egy-két apróságot beszerzünk még, kószálunk az indiai negyedben (rengeteg az indiai itt, még az angol gyarmati időkben telepítették ide őket, mára a gazdasági és a politikai élet szinte kizárólag az ő kezükben van), kimegyünk a stadionba jegyet venni a rugby döntőre (nemzeti bajnokság van), persze azt senki sem tudja megmondani, hogy mikor lesz pontosan, de annyi kiderül, hogy valamikor késő délután. Addig is elmegyünk megint pingpongozni. A lányoknak nincs kedvük játszani, nézik a felnőttek versenyét. Ákossal egészen belejövünk, a végén két kínai ellen játszunk (az egyik gyerek, de a másik még Anthony-t is meg szokta verni). Meglepetésünkre nyerünk. Estére moziba megyünk, a Master and Commandert nézzük meg. Talán a nyelvi nehézségek miatt, de egyikünket sem fog meg igazán a film, pedig a főszereplő, Russel Crowe az egyik kedvencünk.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Ehhez sem írtam semmit. 49. nap
2003.12.14.
Vasárnap

map 1
Reggel gyors összepakolás után irány a reptér. Itt elég sokat várakozunk, mert jó sok időt hagytunk az ideútra. Kis gépek mennek a kisebb szigetekre innen, mi is egy 14 személyesre szállunk fel. Előre ülünk, a pilóták mögé (bár nem ide szól a jegyünk, de én máshol nem férek el), más érzés sokkal, mint egy nagyobb géppel repülni. Mondjuk akkora a zaj, hogy alig halljuk egymást, de a leszállás a pici kifutóra nagy élmény. Kadavun vagyunk végre, a resortból Timothy jön elénk csónakkal. Ákosék bosszankodnak, mert szóltak előre, hogy a hajóval jöjjenek értünk, mert rengeteg csomagot hoztunk (növények a kertbe, monitor, könyvek, miegyéb). Mi ülünk előre, kiderül, hogy ez a jobbik hely, Ritáék hátul bőrig áznak a felcsapódó hullámoktól, mi csak egy kicsit leszünk vizesek. A part mentén megyünk, gyönyörű, pálmafás, homokos tengerpart váltakozik sziklás, vad partszakaszokkal, süt a nap, de a sziget felett elég felhős az ég. Majdnem egy órát a szembejövő hullámok hátán, míg elérjük a szálláshelyünket. Egy helyes kis öbölben van a resort, balra egy pici sziget is van előtte. A parton és a kertben kókuszpálmák, heliconiák, mindenféle dísznövény és szép zöld gyep vár minket hívogatóan. A házak (bure) fűtetős bungalók, de jól felszereltek. A mi szobánk a fő épületben van, ahol a társalgó, bár, ebédlő, iroda, konyha, raktár, mosoda és Ákosék szobája van még a miénken kívül. Most újították fel a szobát, még nincs is teljesen kész, de így is nagyon tetszetős, saját zsebből nemigen tudnánk ezt a színvonalat megfizetni ilyen hosszú időre. Ebéd után kicsit körülnézünk, sétálunk egyet a parton (many-coloured fruit dove, slaty monarch, kadavu honeyeater, reef heron). Egy nagy kalitkában, ami egy fa köré épült, egy pár kadavu shining parrott is él itt. Estére beszerelem a gépekbe a hálózati kártyákat, összerakom a hálózatot, megcsinálom a kölcsönmonitor bekapcsoló gombját, aztán jó fáradtan bedőlünk az ágyba.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >