Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Hétfő. Reggeli, aztán szedelőzködés, 8:30 helyett 8:35-re értünk a PADI "irodához" az utca túloldalára. Elindultunk összeszedni a cuccokat, meg ellenőrizni őket. Nem mentünk messzire, egy ligetszerű pálmaerdőn keresztül vezetett az út az óceánparti központba. Ruhapróbák, felcuccolás. Kb. 9:30-kor elindultunk. ATM-ből megint nem tudtunk Candidasában pénzt kivenni, Amlapurában ezért megálltunk a banknál, ott már működött az ATM. Nagyon szép vidékeken haladtunk át, teraszos művelésű rizsföldek mellett, az Agung vulkán mellett (3142m), visszafelé csináltunk is képeket a kocsiból. Tulamben: két merülés, közötte ebéd, volt sült banán is, mert kértem (+ 12.000 rupee), amit megosztottunk Dardával, a diving instructorral. ő volt a kísérőnk, segített végig, megmutatta a hajóroncsot. Alig volt valaki a parton rajtunk kívül, a víz is nagyon tiszta volt, a gyékényesi vizsga után hihetetlen! Rengeteg színes hal volt, gyönyörű a színük a víz alatt! Sikerült már a lebegőképességemen is uralkodnom, a másodiknál már felfelé sem szálltam el. Nagyon tanulságos volt, és nekem önbizalmat is adott. Csabinak ilyen gondjai nem voltak. Candidasa újra: elmentünk képeket csinálni a templomhoz, vacsizni a Nénihez (én levest ettem, Csaba a tegnapit - ami ma más ízű volt). Látjuk, szemközt sokan sétálnak valahová. Elmentünk megnézni, hát a helyi strand az óceán partján. Ide járnak a helyiek fürödni. Rengeteg gyerek, felnőttek csak szülők voltak, gyerekkel. Nagyon sokat fényképezett Csabi. Hazafelé vettünk lichi italt, guava italt, vizet, Schwimmer Péternek cigit (szegfűszeges lett). Hazahoztuk, elmentünk fórumozni. Csak Moncsúr írt, én ezen kicsit elszomorodtam. Mondjuk otthon még alig indult el a hét. "Monday Morning Blues". Aztán haza: itt pókkitelepítés (félbevágott műanyag palackkal), kettő is volt a fürdőben. Egyikről lett fénykép. Aztán naplóírás az Agung Bungalowsban. 15. nap
2003.11.10.
Hétfő
Korán kelünk, kapunk reggelit, aztán jelentkezünk a búvárkodásra, újabb próba az ATM-mel, most azt mondja, hogy a kártyánk "not valid". Sebaj, azért elindulunk kiválogatni a felszerelést. A csizmával kicsit bajban vannak, de végül előkerül a legnagyobb, ami nagyon szűken, de feljön a lábamra. Amlapurában megállunk a bankban, itt minden akadály elhárul a merülés elől. Be a kocsiba, irány Tulamben. Útközben gyönyörű vidéken vágunk keresztül. Balról az Agung hatalmas (3142 m) vulkáni kúpja, jobbról a tenger suhan mellettünk. Hatalmas kókusz és banán ültetvények, a hegyes-völgyes tájon teraszos művelésű rizsföldek szegélyezik az utat. Végre megérkezünk a merülőhelyre, furcsa, hogy csak a tenger kékje látszik meg a végtelen víz, nem is sejtjük még, hogy milyen látnivalók várnak ránk odalent. Eddig csak a gyékényesi vizsgamerülés van a hátunk mögött, már alig várjuk az "igazi" búvárkodást. A "dive master" rövid eligazítást tart, beöltözünk és végre irány a víz. Már a combig érő vízben, mikor először beteszem a fejem a vízbe, ragyogó égszínkék testű, sárga farkú kishalakat látok tucat számra úszkálni a gömbölyű feketés kövek felett. Elindulunk, a roncs a parttól kb. Húsz méterre fekszik, de az odáig tartó út is tele van látnivalóval. Másodpercenként újabb és újabb fajta halak, korallok, csillagok, anemónák, gorgóniák tűnnek fel, még ki sem gyönyörködtem magam az egyikben, máris ott van öt-tíz másik. Egy pici rája is előkerül az aljzat homokjából és ez még csak az első néhány perc. Maga a roncs szinte ki sem látszik a rátelepedett korallok alól. A korallok ágai között kápráztatóan színes és rejtőzködően színtelen halak váltják egymást, az alakjuk is egészen változatos, a hosszú csíktól a gömbig minden előfordul. Találunk egy meztelen csigát, amin pirosan világítanak a nyúlványai. A halak egészen közel jönnek, van, hogy a maszk előtt centiméterekkel úsznak el. Nagy élmény, amikor beúszunk egy ezüstös színű, nagyobb halakból álló rajba és körülöttünk kavarog a rengeteg csillogó élőlény. Vezetőnk megijeszti őket, erre az egész csapat egyszerre hirtelen irányt változtat és begyorsít egy kicsit, de csak másodpercekig tart a riadalom, utána ismét felveszik a normális tempójukat. Észre sem vesszük az idő múlását, de a levegőnk lassan elfogy, így a part felé vesszük az irányt. Kifelé menet egy helyen angolnákat látunk homokból kinőtt növényekként lengedezni a vízben. Közelebb úszom, hogy jobban szemügyre vehessem őket, erre szép komótosan visszahúzódnak az aljzatba fúrt lyukaikba. Kigyalogolunk a gömbölyű köveken a partra, vége az első merülésünknek. Vezetőnk megnézi az óráját, 35 percig voltunk lenn, legnagyobb mélység húsz méter. Félig kibújunk a ruhából, pihenünk, megebédelünk. Zsuzsi mióta megkóstolta, odavan a sült banánért, ezért rendelünk még azt is (fagyival hozzák). Másodjára is a roncshoz megyünk vissza és még mindig rengeteg új fajt látunk. Van császárhal kétféle mintával, doktorhalak, papagájhalak és rengeteg, aminek még a nevét sem tudom. Sajnos a második merülésen is hamar elrepül az idő, alig marad levegőnk, mire kiérünk, most 38 percet voltunk lent. Átöltözés, indulás vissza. Délután lesifotózás a templomnál, aztán a tengerparton, ahol a helyiek fürdenek (persze ruhástól), vacsora a tegnapi helyen, internet, naplóírás, fekvés.
Első igazi búvárkodásunk után.
Útközben Tulambenből Candidasába
Útközben Tulambenből Candidasába
Útközben Tulambenből Candidasába
Útközben Tulambenből Candidasába
Az Agung-hegy
A búvárközpont
A búvárközpont
Lesifotó a templomnál
Lesifotó a templomnál
Lesifotó a templomnál
Kislány a tengerparton
Fürdetés közben
Fürdés után
Fürdés után, szépen felöltözve
Készen vagyunk
Pancsolás a kicsikkel
A nagylányok csak a partról nézelődnek
Nagy sikere van a fényképezőgépnek
Hancúrozás a tengerben


Kedd. Megreggeliztünk, kiálltunk az útra, "public" buszt várni. Pár perc múlva jött egy. Gianyarig el is vitt. Útközben felszállt két rosszarcú fickó, bőrdzsekiben 30 fok melegben. Nem voltak szimpatikusak. ők is kiszálltak G.-ban a buszállomáson és jöttek volna velünk Ubudba. Nem akartuk a társaságukat, ittunk egy Sprite-ot és egy másik "public Bemo"-val mentünk Ubudba. Ubud egy gazdag üdülőfalu. Vettünk 3 CD-t egy CD boltban. A hely turistákra van berendezkedve. Itt végül összeálltunk egy sofőrrel, akivel a következő helyekre mentünk: majmok ligete (Monkey Forest), aztán egy templom, ahová csak én mentem be - sok-sok lépcső vezetett le, vettem itt egy sarongot magamnak (20e-ért), 10-ért is lehetett volna két árussal beljebb. Odafelé sarongot árultak nekem, visszafelé meg már csak hideg üdítőt. Rizsföld volt kétoldalt a boltok sora mögött, épp arattak. A templom egy nagyon szép völgyben volt, vízesés és egy nagyobb patak folyt mellette. Maga a templom nem olyan volt, mint amit eddig láttunk. Nem voltak díszítve a különböző "termek", hatalmas sematikus formák voltak viszont a kőfalakba vésve. A templom után a ZOO-t néztük meg: voltak oroszlánok, tigris, komodói sárkány (varánusz), teve, többféle őz, szarvas, Iguana iguana = leguán, orángután, majmok. Kicsit szomorú volt bezárva látni őket, szinte kopár volt a birodalmuk, a tevéé pl. teljesen. Ja, és a belépő 75e rúpia volt! A madárházban több időt töltöttünk, voltak beók, purple heron, vmi gólya, meg még mások is, akiknek a nevét én nem tudom. A kupola csúcsából pedig denevérek csüngtek. A ZOO után elvitt a leendő szállásunk helyére, Sarunba. Ez a tengerparton van, délen. A ZOO előtt még ebédeltünk egy útszéli piacon a sofőrrel együtt, mind a hárman ugyanazt ettük. Sarunban két drága hotel után elvezettek minket egy helyre, ahol 50e-ért kaptunk egy szobát. Érkezés után egyből két pohár teát is, jó édesen, nagyon jól esett mindkettőnknek. Fél óra szedelőzködés, zuhanyozás után visszajött értünk a sofőr, és elvitt Batubulanba, ahol megnéztük a Kecak dance-et. 50e/fő volt a belépő, előtte ettünk megint, a színházzal szemközti helyen. A Kecak előadás rabul ejtett. Igaz, a férfikarnak száz fősnek kellett volna lennie, de kb. 30-an voltak. Fiatalok, idősek vegyesen. Ramáról és Sitáról szólt, nagyon díszes jelmezben voltak a szereplők. A történet mellett a táncosok szertartásos mozdulatai is megragadtak. Jellegzetes koreográfiai elemei és mozdulat-konvenciói vannak a táncnak. Majomszereplők is megjelennek benne. Persze jól végződött. Volt még két másik rövid tánc, az egyiket két fiatal lány táncolta, a másikat egy fiú, lójelmezben. Ez tűztánc volt. Az előadás után a sofőrünk visszavitt minket Sarunba, lesétáltunk a tengerpartra, és az utolsó Balin töltendő nap előtt nyugovóra tértünk. 16. nap
2003.11.11.
Kedd
Korán kelünk, megreggelizünk, zsákok fel, kiállunk az út szélére. Egy percen belül felvesz egy "public" busz, már megyünk is Gianyar felé. Elég sokan zsúfolódunk össze, aztán még felszáll két nagyon rosszarcú, maffiózó kinézetű fickó is. Mikor leszállunk, leszállnak ők is, épp arra tartanak amerre mi is. Zsuzsi semmiképp sem akar velük utazni és nekem sem tetszenek, ők az elsők Balin, akik nem mosolyognak vissza. A buszállomás melletti büfében iszogatva megvárjuk, míg odébbállnak, aztán mi is felszállunk egy kisbuszra. Ubudban, a majom erdő utcában szállunk ki, gyalog vágunk neki a majom park felé vezető útnak. Betérünk egy CD boltba, ahonnan nagyon kellemes indonéz zene hallatszik ki. Benézünk, veszünk is pár CD-t magunknak, meg Jutkának ajándékba. Pár perc műlva leszólít egy kisbuszos, akivel sikerül megállapodnunk a környék összes látnivalójának bejárására, plusz utazás a tengerparti szállásra, majd vissza Batubulanba összesen 2400 Ft-nak megfelelő összegért. A majomparkban párszor eszünkbe jut, hogy vajon lelép-e a cuccainkkal (a hátizsákokat benn hagytuk a kocsiban), de semmi gond, feleslegesen gyanakodtunk. Az egyik majom a parkban felmászik a hátamra majd a kezemre, ott illegeti magát, amíg Zsuzsi lefényképez minket. Egy-két szobrot is lekapok a majmokon kívül, az állvány nincs nálam, pedig nagyon kellene, de annyi idő nincs, hogy kimenjek érte. A következő állomás az állatkert, elég húzós a belépő, többe kerül, mint két éjszakai szállás ára. A madárház a legjobb, de fényképezni elég reménytelen (így csak egy tekercsnyit pazarolok). Van közben egy templom, amit csak Zsuzsi néz meg, mert kötelező a sharong és én nem akarok csak ezért venni egyet magamnak. Abban maradunk, hogy ha jó, akkor bemegyek én is, de nem annyira érdekes mégsem. Bár a sofőr szerint itt Sanurban nincs szállás 100.000 rúpia alatt, második próbálkozásra, alku nélkül is akad mégis. Zuhanyzás, kapunk egy teát és már itt is a kocsi értünk, megyünk Batubulanba kechak táncot nézni. Félórával hamarabb érünk oda, két kép a naplementéről és egy gyors vacsi egy helyi kifőzdében, ennyi fér bele ebbe az időbe. Az előadás érdekes, bár nincs rám olyan nagy hatással, mint a Baraka-ban. Próbálok fényképezni, állvány nélkül kitartani a két-három másodperceket. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. A sofőr kint vár, mert idefelé még hozzáalkudtuk a visszautat is. A szállásra visszaérve hosszas alkudozás után megegyezünk a sofőrrel a holnapi napra is, háromra beszéljük meg vele a találkozót. Lemegyünk még megnézni a tengerpartot, a lefelé vezető út kicsit néptelen, de lenn azért van még élet. Hazaballagunk, naplót írunk, hadakozunk a szúnyogokkal, szunya.
Jégdaráló néni. Várunk, hogy elmenjenek a maffiózók.
Szívélyes árusok, Ubud
Majom park, Ubud
Majom park, Ubud
Az egyik lakó
Libasorban
Van még benne?
Unalom
Ez a kicsi felkapaszkodott rám
Egy dolgozó a majom parkban.
Kősárkány
Kő nő
Kőszobrok
Kővaránusz
Igazi varánusz
Vörös gém
Bóbitás galamb
Sárgarigó féle
Szarvascsőrű madár
Kechak est
Kechak est
Kechak est
Kechak est
Kechak est
Kechak est


Szerda. Reggel úgy ébredtünk, hogy akkor a tervünknek megfelelően sznorkelezni megyünk. Kaptunk reggelit a szálláshelyhez tartozó kávézóban, utána pedig bementünk a szomszédos turista információs irodába. Ők egyből tudtak sznorkelezést ajánlani, 400e rúpiáért. Végül 250e-ért vettünk egy utat, sznorkelezéssel, üvegfenekű csónakon utazással, Teknős-sziget látogatással. Sznorki: nagy élmény volt, gyakoroltuk a lemerülést. Az áramlás miatt elég zavaros volt a tenger, de azért sokféle halat láttunk. Csak otthon vettem észre, este, hogy közben leégett a hátam. Üvegfenekű csónak: semmit sem láttunk, mert gyorsan ment. Teknős-sziget: fogságban tartanak állatokat, hogy turistáknak mutogassák őket. A teknősöket egy nagy tengeri kalitkában tartják, csak egy hónapig. Ha ez letelt, új teknősöket hoznak újabb egy hónapra. Volt még varánusz kikötve, majom kötélen, dobozban kígyók, vesszőkalitkában denevér. A fiú és a lány, akik ott dolgoznak, borravalókból élnek. Tőlünk is kértek, csak 10e-et tudtunk adni nekik. Megköszönték, de nem bújtak ki a bőrükből örömükben. Motorcsónakkal vissza az indulási helyre, leadtuk a bérelt sznorki felszerelést (Nusa Dua közelében volt ez a hely, amit azért jegyeztem meg, mert ezt írtuk be tartózkodási helynek a kártyára még a reptérre érkezéskor), és visszaautóztunk az irodásokkal Sarunba. Az utazás közben kikérdeztük a kísérőnket a robbantásokról (míg erről beszélt, majdnem elsírta magát): muzulmánok voltak, akik azt hitték, Balira minden turista Amerikából jön. Az amerikaiak ellen irányultak a robbantások. (Helyileg Kutában robbantottak, ott most emlékmű áll.) Az áldozatok közt viszont főleg ausztrálok voltak, meg 25 helyi ember. Visszaértünk kb. 1-re, elindultunk ebédelni a piacra, útközben egy holland csávó mellé leültünk ebédelni. Furcsa kaját kaptunk, valami összeragadt rizs volt benne. Én ittam valami helyi pálinkát is. A fickó a feleségétől már két hete külön volt, szinte bele volt betegedve a hiányába. Erről mesélt nekünk, jó sok pálinkát megivott közben. Evés után megnéztük a piacot. Vissza a szállásra. Összepakoltunk, 3-ra ígérte magát a tegnapi sofőrünk, mert este végül elfogadta a 100e-es ajánlatunkat. Nem jött, biztos talált jobb fuvart. 1/2 4-kor internetezni mentünk, aztán kiálltunk az útra, hogy Denpasarba menjünk. Helyi busszal el is vittek minket elég gyorsan. A célban vettünk Kopikót, egy néninél 25 db volt, egy másik helyen pedig 50-es kiszerelésben egy csomag. Ezt mind meg is vettük. Innét busz tovább a reptérre: egy tömött helyi busz. Útközben vita a fuvarosokkal, én tényleg azt hallottam, hogy kettőnket visznek el 5e-ért. Csaba nem ezt hallotta, és neki lett igaza. Végül kifizettük a 10e-et, és kiszálltunk a reptérnél. Itt pénzvisszaváltás, aztán bélyegűzés. A reptéren a bélyegek nem annyiba kerülnek, amennyi rájuk van írva, ezért körbejártam az összes boltot, kimentem a legközelebbi helyi postahivatalba, végül kénytelen voltam ott venni bélyeget, ahol legelőször próbálkoztam. Mivel alkudozás közben egy bélyeg leesett a földre, az grátisz volt. A 7 lapból hatra került bélyeg. "When the Postman Comes": a helyi postán ennyit tudtak mondani a bélyegekről. Fél órát vártam a postman-re, de nem jött. A többi dolgozónak nem volt kulcsa a postás fiókjához, ott lapultak a bélyegek. Vissza a reptérre. Bedobtuk egy postaládának látszó oszlopba a képeslapokat. Teáztunk is, szereztem forró vizet. Becsekkeltünk, felmentünk a kapuhoz, az utolsó pénzünkből pedig vettünk egy ötös csomag Kopikót. 17. nap
2003.11.12.
Szerda
Kényelmesen kelünk, bár Zsuzsi panaszkodik, hogy fáradtan ébredt. Reggeli után az első utazási irodában megalkuszunk egy sznorkelezésre, akcióban adnak hozzá egy üvegfenekű hajókázást és egy teknősnézést. A búvárkodás nem rossz, bár a víz elég zavaros, kb. két méteres látótávolsággal. Ismét rengeteg féle halat látunk, jó érzés lemerülni és elsiklani a korallok felett, együtt úszni a halak tucatjaival. Nyelünk is mindketten a sós vízből mert elég erős a hullámzás és utólag azt is észrevesszük, hogy a hátunk jól lesült, pedig felhős volt az ég, csak percekre sütött ki a nap. A teknősös szigeten kb. húsz nagy tengeri teknőst tartanak fogva, a legkisebb fél a legnagyobb ötven éves volt. Elmondásuk szerint csak egy-egy hónapig tartják fogva őket, aztán szabadon engedik és fognak helyette másikat (nehéz elhinni). Volt ott még két python, egy varánusz, egy nagy gyümölcsevő denevér és egy pár makákó is láncra verve. Nem volt túl szívderítő látvány. Ez az egész túra a sziget déli csücskén, annak is a keleti oldalán volt. Ebéd Sanurban egy enyhén spicces hollandussal, aki megállás nélkül beszélt nagy bánatában. A sofőr nem jött értünk, biztos talált jobban fizető utasokat, ezért kis programváltozás, internetezünk egyet, aztán irány Denpasar (előtte újabb ebéd a piacon). A buszállomáson kereskedelmi mennyiségben sikerül hozzájutnunk kedvenccé vált cukorkánkhoz, a Kopiko-hoz (több bolt teljes készletét felvásárolva, 75 darab kerül a tulajdonunkba). Kibuszozunk a reptérre (kicsit próbálnak átverni a jegyárral, meg ülünk egy jó félórát a buszban indulásra várva a hőségben), képeslapokat írunk, meg a naplónkat, végül utolsó rúpiáinkat újabb Kopikókba fektetjük. Lassan telik az idő, már eléggé fáradtak vagyunk, mikor éjfél felé végre becsekkolhatunk. Az internet nem működik egyik helyen sem. Rövid repülés, közben kaja és egy óra alvás, valamint sikerül újabb másfél óra időeltolódásra szert tennünk.
Zsuzsi egy kisebb tengeri teknossel
Tengeri teknos


Csütörtök. Mire felszálltunk, már csütörtök lett. 0:55-kor elindult a gép. Kb. egy órát aludtunk a gépen. Darwinban már másfél órával kellett előre állítanunk az órát, asszem 5-re értünk ki az előtérbe. A csomagok ellenőrzésénél egy kutyával szagoltatták végig a zsákjainkat, jó fej volt a kutya. Az én zsákomat persze egyből ki kellett nyitni, abban hordtuk mindig a kaját. Ellenőrzés előtt kidobtuk a lekvárt, az édességet, amit Singarajában Csabi is kapott: az övé maradt csak meg. Meg kidobtam egy Tesco Lotusos tejszínport, valamelyik repülőről maradt. A Kopikót látták, de beengedték. Az előtérben elkezdtük nézegetni a Kakadu Nemzeti Park prospektusait, végül segítséget kértünk egy irodától, egy nagyon rendes nő mutogatott lehetőségeket. A kétnapos Kakadut nem tudtuk lefoglalni, nem volt annyi pénz a kártyánkon, csak az egynaposra fizettünk be, ami 7-kor indult. Shuttle Bus-szal a Transfer Center-be, amerikai dollárral tudtunk csak fizetni, a sofőr elfogadta. A buszsofőrök irodájában tettük le a zsákot egész napra, költőpénzt is a sofőrtől kaptunk, kölcsön. Internet, Attila elküldte a szállásfoglalásokat (Wilderness Lodge lesz majd ma este), azokat, amelyeket a vízumhoz intéztünk. 7: indulás a Litchfield Parkba kisbusszal, kevés útitárssal. Fürödtünk egy tuti vízesés tavában, találkoztunk egy madarász nővel, láttunk termeszvárakat, külön a magnetic termeszekét (északra néznek a váraik), láttunk rock wallabyt, Csaba vette észre. Az idegenvezető elég szimpi volt, kérdezett Budapestről, kiderült, hogy Prágába készül, van ott egy haverja, akar regényt írni majd egyszer, meg Prágában valami iskolában angolt tanítani. 6-ra értünk vissza, sikerült kivenni pénzt és rendezni a számlánkat a sofőrrel. Megkerestük a szállást, odavittük a csomagokat, kikérdeztük a recepciós csajt helyi dolgokról, elmentünk vásárolni, interneteztünk, hagymás tojást vacsoráztunk, teáztunk. 18. nap
2003.11.13.
Csütörtök
Álmosan, fáradtan szállunk ki a repülőből Darwinban. Még a reptéren keresünk egy utazási irodát és próbálunk a Kakaduba menő 3, 2 vagy akár egynapos túrát foglalni azonnali indulással. Sajnos a kártyánkról nem tudunk pénzt kivenni, mert nem tudtunk netezni, így hosszas variálás után az egynapos Litchfiled parki túrára nevezünk be. A busz már csak ránk vár egy jó ideje, de végre indulhatunk. Újabb probléma, nincs ausztrál dollárunk, de rendes a sofőr, elfogad USD-t is szerencsére. A városba érve a buszsofőr tovább pátyolgat minket, a csomagjainkat betehetjük az irodájába, sőt még kölcsön is ad egy kis pénzt. Cipő és nadrág csere, gyors netezés, a maradék pénzünk felvétele egy automatából, és a távcső elővétele fér bele az indulásig hátralévő tíz percbe, így is már megint csak ránk vár a busz. Az odaúton elbóbiskolunk, hatalmas felhőszakadásra ébredünk, persze az esőkabátok Darwinban pihennek a hátizsákjainkban. A sofőr-idegenvezető (Jason) jó fej, sokat beszél menet közben is, de nem sokat értünk belőle. Az idő elég borús, még szemerkél az eső, mikor először kiszállunk a buszból. Vízeséseket, termeszvárakat nézünk a parkban. Az egyik vízesés alatti tóban fürödni is lehet, szerencsére az eső eláll, mire odaérünk, így úszunk egy jót. Délutánra teljes erőből kisüt a nap. Jasontől megtudjuk, hogy ez volt a kezdődő esős évszak első esője, eddig folyamatosan 40 fok körül volt a hőmérséklet. Most ugyan kevesebb valamivel, viszont a páratartalom nagyon magas. Az első kengurukkal (rock wallaby) is találkozunk, meg néhány érdekes bogárral. Madarakból alig egy-kettőt tudok felismerni, de nem is sokat látunk. Ebéd piknikezés az erdőben, finom hideg kaják, süti, gyümölcs. Sötétedés után érünk vissza Darwinba, irány az itthonról (kötelezően) foglalt szállás, minden OK, visszük a csomagjainkat. Netezés, bevásárlás, hagymás rántotta, menta tea, szunya.
Vízesés, Litchfield Nemzeti Park, Ausztrália
Óriási termeszvár


Péntek. Darwinban töltöttük a napot: megreggeliztünk, postára mentünk, ahol feladtuk a csomagot (3 hét alatt ér haza), befektettünk a két legolcsóbb napszemüvegbe (a tokok drágábbak voltak, kivéve egy műanyag, vékonyka tokot), filmeket vásároltunk, összefutottunk egy idős angol házaspárral, akikkel a tegnapi kiránduláson találkoztunk. Azt mondták, náluk otthon a kert végében több állat megfordul, mint amennyit a tegnapi kiránduláson láttunk. Nagyon aranyosak voltak. Ja, és délelőtt még mostunk, teregettünk, interneteztünk. Míg a gép mellett üldögéltünk, hatalmas felhőszakadás volt, minden kiteregetett ruha elázott. De nem aggódtunk, délután újra kisütött a nap, estére nagyjából megszáradt minden. Errefelé így mennek ezek a dolgok. Autót is béreltünk másnapra, 5-kor már fel is vettük. Este interneteztünk még egyet, mustárral megettük a sok kis virslit, amit a közeli boltban vettünk. Rossz mustárt választottam, nem volt semmi ereje. Este lementünk a tengerpartra, a naplementére. 19. nap
2003.11.14.
Péntek
Ma egy kicsit pihenősebb nap van, a tegnapi dupla nap eléggé fárasztó volt. Nagymosás, teregetés, beülünk netezni, óriási felhőszakadás (mindenünk elázik, de nem szedjük le a kötélről, megvárjuk míg újra kisüt a nap). Mivel nem találunk szervezett utat a Kakaduba, kibérelünk egy autót holnapra, amivel az itteni viszonylatban közelinek (350 km) számító parkba tudunk majd menni. Az autókölcsönzős ember nagyon segítőkész, konkrét útitervet kapunk tőle, bejelöli egy térképen, hogy hova érdemes menni madarászni és mit érdemes megnézni a parkban. Sétálunk a városban, veszünk dia filmet (a Velvia 100F Hong Kongban 1200 Ft, itt 4200 Ft), olcsó napszemüveget. A postán sikerül feladni a filmeket és az eddig szerzett csecse-becséket. Vacsorára virsli ízetlen mustárral, aztán séta a parkban (zöld-piros papagájok, nagy fehér galamb, nagylábú tyúkféle), naplemente nézés a tengerparton. A park fái között aboriginalek hangoskodnak, de velünk nem foglalkoznak.
Láng fa (Flame tree) a parkban, Darwin
A tengerpartí park, Darwin
Naplemente elott
Naplemente, Darwin


Szombat. Fél 5-kor keltünk, 5 után valamivel el is indultunk. 10 km-t kocsikáztunk Darwinban, mire megtaláltuk a Stuart Highwayt. Hosszú utazás következett, az alábbi megállókkal: Fogg Dam. Itt letértünk az országútról, és rengeteg madarat láttunk, voltak "magpie goose"-ok (szarkalibák?), jégmadár (az 5 faj közül az első), gémek, rétihéják, pávák, kakaduk, a gyalogút (walking trail) viszont kicsit csalóka volt, mert ott meg nem láttunk semmilyen állatot. Feltűnőek voltak a pallók, ezeken lehetett csak sétálni, minden lépésünk visszhangzott, nehéz lett volna észrevétlennek maradni. Nem is időztünk itt sokáig. Reggeli: Csaba sonkástojást reggelizett, teáztunk. Itt nem tudtunk kártyával fizetni. A park bejáratánál a belépők vásárlásakor viszont mákunk volt, mert sikerült a terminálon keresztül fizetnünk. Előtte nagy volt az izgalom. Hiszen azért jöttünk, hogy bemenjünk. Kápében már alig maradt valamink. Jabiru: benzinkút, tankolás. A kártya itt sem működött. Csaba kocsival elindult körbenézni, hol lehetne pénzt felvenni, én ottmaradtam a benzinkúton túsznak. Nem talált semmit. Közben eszembe jutott, az 50 amcsi dollár mégis nálam van, nem jól emlékeztem korábban. Kimentem a parkolóba, hogy valakinek eladjak 20 dollárt, az első, akit megszólítottam, meg is vette 25 AUS dollárért. Megmenekültünk. Nourlangie Rocks: aboriginal (ausztrál őslakos) művészet emlékei. Ezen a helyen hatalmas kövek, sziklák állnak, meglátva nem is csodálkozom azon, hogy az aboriginálok szent helynek tekintették. Október táján vándoroltak ide minden évben, mert itt védelmet találtak a viharok és a villámlás elől. Mitológiájuk szerint a Lightning Man (Villámszóró Ember) szórja a villámokat. Megörökítették sziklarajzon is, őstörténetük többi alakjával együtt. Jópár sziklarajzot láttunk, főleg esőtől védett helyeken, barlangszerű rejtekekben. Az a pár hónap, amit itt töltöttek, meleg volt, és csapadékos. Felgyalogoltunk egy kilátóhoz, hihetetlenül misztikusnak találtam az egészet, érződött az a másfajta dimenzió, amit a sziklák és a kövek elrendeződése adott a helynek. A kilátós részről jól látszott az a messzi, 3 pillérű szikla is, ahol az aboriginálok hite szerint a Lightning man jelenleg is lakik. (A hazafelé vezető úton hatalmas villámlásba és felhőszakadásba keveredtünk, meg is kellett állnunk, semmit sem láttunk a kocsiból, még az utat sem. Biztos a Lightning Man műve volt.) Jó volt itt lenni. Yellow Water (Sárga folyó): izgalom, hogy tudunk-e kártyával belépőt venni a hajókázásra, de sikerül! 33 AUS dollár fejenként, félkettes túra. Siettünk volna a folyóhoz, de a busz csak nem akart elindulni, már 35 volt. Körbekérdeztem a környéken mindenkit, végül elmentünk kocsival a Sárga folyókhoz. Már 47 volt, sehol senki. Aztán végre jöttek és kiderült, hogy 20 percet siet az órám. Csaba megnézte, a stopper is el volt indítva. Öööö, tegnap 23:40-kor kellett tehát elindítanom. Emlékszem, hogy valamikor éjjel kerestem a világítást és végignyomogattam a gombokat. Szóval, előbb érkeztünk. Minden jó, ha vége jó. A kirándulás nagyon-nagyon élvezetesre sikeredett! Egy aboriginal vezette a hajót (rajtunk kívül csak japán turisták voltak), aki minden madarat ismert, a fákat, növényeket és állatokat. Volt 3 jégmadárfaj, tehát az Ausztráliában élő öt fajból négyet már láttunk. Volt még vízibivaly, lovak, tehenek a parton, a vízben pedig krokodilok! Az egész parkot átszelik a krokodilos helyek, táblák jelzik ezeket. Láttunk horgászokat, akik épp egy barramundit emeltek ki a vízből. A végén a vezető megkérte az egyik japánt, hogy csináljon képet hármunkról. Nagyon jól érezte magát ő is az út alatt, mondta is, hogy nagyon jó közönsége volt. Mi is megköszöntük még neki a túravezetést, kértünk hideg vizet, aztán továbbálltunk. Indulás haza. Megálltunk még Mamulamában madarat nézni, de a Sárga folyók után nagyon gyér volt a felhozatal. Haladunk tovább. Sok halott wallaby (kisméretű kenguru) volt az út szélén. Kevés kocsi jött szembe, és az egész úton egy autó előzött ki minket. Már kezdett szürkülni, naplemente után voltunk kicsivel, amikor zivatarfelhő alá értünk és annyira zuhogott, hogy alig láttunk ki a kocsiból, ráadásul az ablak is párásodni kezdett. 9 előtt pár perccel értünk vissza Darwinba. Az úton végig azt éreztem, hogy a kocsi balra húz, lefelé az útról. Csabinak időről-időre el is mondtam, mennyire rossz érzés nekem, hogy a bal szélső vonalon megy. Gondolom örült neki. Darwinban megint tankoltunk, a kártya nem működik. Csaba elmegy körbenézni, én megint túsznak maradok. Semmi eredmény, pénz sehol. Aztán még elment a szállásunkra, a kulcson van 20 dollár letétünk, meg adtam még neki 30 amerikai dollárt. Így sem tudott intézni semmit. Végül a benzinkutas nő lehúzta a kártyámat manuálisan. Innét elszabadultunk, vagyis én is kiszabadultam. A szálláson a recepcióslánynak nem tetszett a helyzet, felébresztettük, korábbra várt minket. Ez meg nekem nem tetszett, így elég határozottan elmagyaráztam neki, hogy nem így akartuk, így alakult. Végül elvette a kocsikulcsot, reggel ő adja be a szomszédos autókölcsönzőbe. Visszaadtuk a tányérokat, megkaptuk a 20 dollár letétet a kulcsért, és egy kicsit még jópofiztunk a csajszival, így jobb érzésekkel váltunk el tőle. Én nem nyugodtam le azonnal, az OTP-re is haragudtam, és magamra is, hogy még itthon nem álltam a sarkamra, hogy én márpedig nem akarok OTP kártyát vinni. Mindenképp okosabb dolog két különböző kártyával útnak eredni, a karbantartási munkák kisebb valószínűséggel esnek ugynarra az időre. Vacsiztunk, összepakoltunk, majdnem éjfél volt, mire vízszintesbe kerültünk. 20. nap
2003.11.15.
Szombat
Reggel öt óra felé sikerül elindulni a Kakaduba, kis tévelygés után rátalálunk a parkba vezető útra. Az első állomás egy védett vizes élőhely, itt már több madarat is látunk (pl. Törpe jégmadár). Az út mellett kenguruk (vagy wallaby-k?) ugrálnak, rengeteg a magpie goose, van néhány íbisz, kakadu, holló, black kite. Reggel elfelejtettünk pénzt kivenni, ezért kicsit izgulunk a park bejáratánál, hogy lehet-e kártyával fizetni és ha igen működni fog-e, de gond nélkül elfogadják. Jabiru a hely neve, ahol az út véget ér, itt tankolunk, de itt már nem működik egyikünk kártyája sem, és a közeli ATM-ből (meg a kútnál lévőből sem) tudunk pénzt előcsalogatni. Némi tanakodás után egy fickó vált nekünk USD-t AUD-ra. A következő látnivaló egy nagy sziklacsoport (Nourlangie Rock), aminek a falait az őslakosok ezer éveken keresztül festményeikkel díszítették. Ekkorra már szinte elviselhetetlen a hőség, izzadunk is rendesen a sziklákon fel-le mászkálás közben. Ma a sapkákat hagytuk otthon, itt elfért volna... Megyünk tovább a Yellow Water felé, ami az igazi úticélunk. Ez is egy vizes élőhely az Alligátor folyók mentén. A benzinkutas akció után kétséges, hogy be tudunk majd fizetni a hajóútra, de bízunk a szerencsénkben és folytatjuk az utat. Itt megint gond nélkül működik a kártya, de egy kis riadalmat okozunk magunknak azzal, hogy Zsuzsi az óráján a stoppert nézi, ami valamikor elindult véletlenül, így kb. 20 perccel többet mutat a valódi időnél. Végül elindul a hajó, egy őslakos (aboriginal) a kapitányunk, az egész utat végigbeszéli, bemutatva a helyi flóra és fauna érdekesebb képviselőit. Már a partról meglátjuk az első jabirukat, alig várom, hogy közelebb érjünk hozzájuk. Az utazás másfél órája alatt rengeteg madarat látunk: törpe lúd (vagy kacsa), magpie goose, egy barna színű lúd, gólyatöcs, spurwinged plover, kanalasgém, törpe jégmadár, kék-sárga jégmadár, fekete-fehér jégmadár (fészke egy hangyaboly), glossy és sacred íbisz, darter, kormorán, halászsas, darvak, nagykócsag, intermediate egret, pásztorgém, Jézus madár (jacana?), purple swamphen, fekete-fehér billegető, szárcsa, mini gém, coucal (cookoo), kakadu. A parton a magas fűben vadlovak, tehenek és vízi bivalyok legelésznek, a vízben időről-időre feltűnik egy krokodil. Négy-öt tekercs filmet lövök el az állatokra, nagyon mozgalmas az egész kirándulás, mindig van valami látnivaló. A kapitány felajánlja, hogy fényképezkedik velünk, egy japán turista kattint le bennünket. Visszafelé még egy madarászást tervezünk naplementéig, de eléggé befelhősödik és a kiszemelt tónál, a madárleső helyen semmi mozgás, így hazaindulunk. A borulatból hamarosan felhőszakadás kerekedik, az út két oldalán félelmetesen hömpölyög a víz a délelőtt még csontszáraz csatornákban. Közben ránk is sötétedik, egyre nehezebb a haladás, teljesen le kell lassítani, annyira nem látni semmit. Délelőtt egy varánusz, este egy kenguru kerül majdnem a kerekek alá, de résen vagyunk mindketten, így megússzák az állatok. A közlekedés érdekessége, hogy csak negyedóránként látunk szembejövő autót, így bátran szlalomozhatok mindkét sávon. A jobbkormányos vezetés fura egy kicsit, gyakran jobbra keresem a váltót az ajtón és az index helyett néha bekapcsolom az ablaktörlőt kanyarodásnál. Elég későn érünk vissza Darwinba, a benzinkútnál megismétlődik a kellemetlen jelenet, hogy a kártyánkat nem fogadja el a rendszer, csak most az a különbség, hogy félóra alatt sem sikerül pénzt váltani, vagy kivenni valahonnan, így végül a kutas hölgy a régi kézi lehúzóval húzza le Zsuzsi kártyáját. A recepciós (új-zélandi) csajszi értetlenkedik egy sort az autó kulcs otthagyásával kapcsolatban, ezen Zsuzsi kicsit felhúzza magát, de végül rendeződnek a dolgok, megvacsorázunk és kicsivel éjfél előtt ágyba is kerülünk.
Nourlangie Rock
A híres sziklafestmények
A híres sziklafestmények
Kilátás a szikla tetejérol, erdo, ameddig a szem ellát
Kormorán
Kék Fú
Kígyónyakú madár
Halászsasok
Jacana
Krokodil
Krokodil portré
Frissen fogott barramundi
Brolga, az ausztrál daru
Jabiru gólya
Az út vissza Darwinba


4-kor keltünk. 4:35-re kimentünk a buszhoz, de nem voltunk rajta az utaslistán. Én erre nem számítottam, mivel érkezésünkkor telefonált a recepciós csaj a buszosoknak. Így tehát mázlink volt, hogy mások is mentek a Wilderness Lodge-ból a reptérre. 5 után ért ki a busz, sok utast felvett útközben. Hosszú sorbanállás következett a becsekkelésnél. A kanálgépem kését elvették, mert bennehagytam a kishátizsákban. Később kiderült, hogy a nagy hátizsákomban is volt egy. Az lett akkor Csabáé. A repülés jó volt, én jót reggeliztem, Csaba kevesebbet. Az órát most fél órával kellett előre állítani. A reptéren telefon a szállásra, jár hozzá ingyen transzfer. Kaptunk szobát, kicsit néztük a Gyűrűk Urát, mert épp költözött ki egy lány a mi leendő szobánkból. Kiválasztottuk és befizettük az utat a Nagy Korallzátonyhoz. Előleget kellett csak fizetni. Lesétáltunk a partra, épp apály volt. Sok madarat láttunk, például csigaforgatót. Aztán bementünk a városba, találtunk egy olcsó áruházat, itt vettünk papucsot, karórát (ez már hangosan ébreszt), nekem pólót és bikinit. Aztán a Domino pizzériában ebédet vettünk és azt egy parkban ettük meg. Big Kahuna pizzát, amit aztán (1 liter) Sprite-tal öblítettünk le (Pulp Fiction). Sétálgattunk a belvárosban, vettünk még eldobható vízalatti fényképezőgépet, kerestünk könyvesboltot, vettünk halas könyvet, egy plázában találtunk WC-t (plázákban mindig van). Filmet nem tudtunk venni a fényképezőgépbe. Hazamenetel előtt interneteztünk, megint nem volt zökkenőmentes. Végül nem rendeltünk repjegyet. Jobban is tettük, mert nem tudtuk volna kifizetni a hajótúrát: vasárnap nem működik a bankbetét felszabadítása, csak munkanapokon lép életbe. Írtunk a fórumba. Visszaérve a szállásra lementünk a tengerpartra látcsővel, megvártuk a naplementét. Láttunk sirályokat, rengeteg májnát, papagályokat, gémeket (vagy kócsagok voltak?), fehér íbiszt és légykapót, amint kapkodta a levegőbe fel-felugorva a legyeket vagy szúnyogokat. Sötét lett, elmentünk vacsoráért a boltba. Vacsi után összevesztünk a konnektorfajtákon, amelyekből min. négyféle van: európai, angol, ausztrál és amerikai szabvány szerinti. Én eddig csak ezekről hallottam. Időben lefeküdtünk, hogy végre kialudjuk magunkat, és ne fáradtan vágjunk neki a hajótúrának. Akartunk még netezni, de a közelben nem jutottunk hozzá. Ja, és vettünk szappant, mert egyet már majdnem elmosakodtunk. 21. nap
2003.11.16.
Vasárnap
Éjjel felváltva ébredünk fel és nézzük az órát, nehogy elaludjunk. Zsuzsi meghallja négykor az óra pittyegését, nekem úgy tűnik a 3:18-as ellenőrzés óta egy perc sem telt el. Összekészülünk, a shuttle bus már kint áll a szállás előtt, a többiek már be is pakoltak, szerencsére még elcsípem a sofőrt és szólok, hogy mi is jövünk (a listáján nem vagyunk rajta, pedig az orrunk előtt foglalta le a recepciós lány a helyünket). A reptéren Zsuzsi kanálgépéből elveszik a kést, pedig ez se nem hegyes, se nem éles, a konzervnyitós részt meghagyják, pedig azzal fémet is lehet vágni, de hát a szabály az szabály. Mivel belföldi járat, kicsit kevesebb a macera, bár most először azt firtatják, hogy van-e öngyújtó a hátizsákban, eddig ez senkit sem érdekelt. Reggeli a gépen, szerencsére van nálunk vaj és kenyér, amivel kiegészítjük a repcsimenüt. Érkezés Cairnsbe, a kártyáink működnek, tudunk pénzt felvenni mindketten. Telefon a foglalt szállásunkra, már jön is értünk egy minibusz. A JJ's backpackersben szállunk meg, a recepciós csaj három perc alatt tíz percnyi szöveget mond el, miközben a város térképére ír fejjel lefelé írással. Lenyűgöző, kíváncsi vagyok hányadszorra megy neki ilyen jól. A társalgóban a Gyűrűk Ura II. megy, pár percig bámuljuk, de inkább a búvárkodós prospektusokat nézegetjük. Kész a szobánk, bepakolunk, megbeszéljük a recepción, hogy mik a lehetőségek a merülésre és egyebekre. Megy minden, mint a karikacsapás, holnaptól lefoglalunk egy négynapos hajókázást a Nagy Korallzátonyon teljes ellátással és egy PADI haladó búvár tanfolyammal együtt. Lemegyünk a tengerpartra, ahol a víz szélén csigaforgatók, pólingok, partfutók, sirályok szedegetnek. Besétálunk a központba, útközben bikini és papucsvásárlás, meg nekem veszünk egy órát, mert amit Zsuzsinak vettünk HK-ban az nagyon halk, nem hallani az ébresztőjét. Egy Domino pizzériában Big Kahuna pizzát és sprite-ot veszünk, a közeli parkban, egy padon ebédelünk meg. Korallhalakról keresünk könyvet, meg víz alatti gépet is akarunk, valami egyszerű, eldobhatót. Először úgy tűnik, hogy minden zárva, de a központban van néhány bolt, ami vasárnap is nyitva tart. Közben elkap egy hasmenés, szerencsére van egy plaza, ahol találok WC-t. Kapunk mindent csak az új Kodak filmet nem, úgy látszik itt még nem forgalmazzák. Vissza a szállásra (kb. 2-3 km), mostmár távcsővel, fényképezőgéppel felszerelkezve megyünk le a partra, persze közben a dagály miatt nincs ott egy madár se. A part mentén egy nagy füves park van, sokan sétálnak, kocognak errefelé. Nézegetjük az éjszakára készülődő szivárvány lórikat, akik hangos rikácsolással szállnak egyik fáról a másikra. Ránk sötétedik, irány egy netező hely, nincs szerencsénk, teli van, minden gép foglalt. Bevásárlás, vacsora, vissza netezni, most meg már zárva. Korán lefekszünk, mert reggel, indulás előtt még repjegyet kellene foglalni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >