Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
7 előtt kelek, nemsokára Csaba is. Reggeli, összeszedelőzködés, aztán 7:55-re kint is vagyunk a busznál. :) 7:40 kellett volna ott lennünk. Felvesznek persze így is. Buszozás következik kora délutánig. Célállomás: Puerto Natales. Eléggé tele van a busz. Megint Chilén keresztül utazunk, jönnek a határátlépések. Útközben főleg spanyolt tanulok. Puerto Natalesben a buszállomáson választunk szállást. Elég szimpi a ház, az emeleten kapunk nászutas lakosztályt, ahogy Csaba nevezi. Tényleg olyan, főleg a többi szobához képest. Elmegyünk kajálni, utolsó éttermi dőzsölés, aztán internet (másfél óra), aztán fagyi, séta a tóparton, vissza a szállásra és már fél 9 van. Turista irodákba is betértünk, infót gyűjtünk. Itthon zuhany, naplóírás, fél 12 körül alvás. 134. nap
2004.03.07.
Vasárnap
Reggel gyors készülődés, reggelire friss bagett, éppen elérjük a buszt. Megint hosszú buszozás ilyen-olyan utakon, határ átlépések, már harmadjára vagyunk Chilében. Puerto Natalesben a buszról leszállva körbevesznek minket a szállásadók, rögtön találunk is egyet. Külön szobát kapunk és a reggeli is benne van a kb. 7 dolláros fejenkénti árban. Benézünk a városba, internetezünk, a repjegyünk még nincs rendben, keresünk Falklandon szállást. Lemegyünk a vízpartra is, a vízben feketenyakú hattyúk, kormoránok és kacsák úszkálnak. Estig elmászkálunk, meg jól bevacsorázunk parillaból, nagyon finomat kapunk. Sajna a felhők itt is eltakarják a hegyeket, de legalább kisüt a nap időnként. Veszünk térképet, Csillának írunk egy képeslapot, nézegetjük, hogy merre is induljunk a Torres del Painehez. Naplóírás, alvás.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

7 helyett 8 körül kelünk. Megesszük a kikészített reggelit. Elindulunk autót bérelni, sátrat venni. Egyikből sem lett semmi. Aztán veszünk ebédet és internetezünk két órát. Majd ebédet főzünk: tészta, sonka, tejszín, sajt és olivabogyó. Elég jó lett! Ebéd után szieszta és naplóírás. Mindketten behozzuk a lemaradást. 6-ig szisztáztunk, mind a ketten jót aludtunk, nekem már nagyon kellett. Aztán megterveztük a túrát a Torres del Paine Nemzeti Parkban, megrendeltük a buszt, oda-vissza, béreltünk a nénitől sátrat, kifizettük a szállást és lefoglaltunk egy szobát ugyanitt, csütörtök estére. Aztán vettünk polifoamot, filmeket, gyümölcsöt, kaját a 3 napra, csokit is. Aztán hazajöttünk vacsorázni, teázni. Kis tévézés, pakolás holnapra. 135. nap
2004.03.08.
Hétfő
Reggeli után elindulunk autót kölcsönözni, de sajnos csak terepjáró van, aminek elég húzós az ára. Végig kérdezzük az összes kölcsönzőt, meg a gleccser mászást árát is, aztán rájövünk, hogy újabb tervet kell kovácsolnunk, mert iszonyatosan drága itt minden. Bevásárolunk, hazajövünk ebédet főzni, sonkás, tejszínes, sajtos tésztát eszünk, aztán naplót írunk, mert mindketten le vagyunk maradva, eléggé rohanós volt az utóbbi néhány nap. Szundítunk is egyet, jól rápihenünk a holnapi túrára. A háziakat is kikérdezzük a lehetőségekről, megvesszük a buszjegyet, kibérelünk egy sátrat, kitaláljuk az útvonalat, meg hogy hol fogunk aludni, elmegyünk polifoamot venni és bevásárolunk ennivalóból is a következő napokra. Megvacsorázunk, pakolászunk.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Jóval 6 előtt már arra ébredtünk, hogy zuhog az eső. Háromnegyed 6-kor felkeltünk, zuhanyoztunk, pakoltunk. 7 előtt kb. 5 perccel lettünk kész mindennel, a holmijaink egy részét otthagytuk a néninél és családjánál. Danicar a szálláshely neve, 4000 peso/éj/fő árat fizetünk érte. Leülünk reggelizni, a néni nem aggódik, ezért én sem aggódom annyira, hogy lekéssük a buszt. Gyorsan megreggelizünk, jól esik. 7 után jön a busz, és még elmegyünk jópár szálláshelyre, ahol további utasokat veszünk fel. Tankolás után, fél 8 körül indulunk kifelé a városból. Az út pihenővel együtt 2 és fél óra. Én alszom egy keveset, arra ébredek, hogy Csaba guanacót, sast mutat. Tényleg sok van belőlük. Süt a nap és kék az ég! Érkezés után veszünk belépőt, 8000 peso/fő. Kisbuszba ülünk: 3500/fő. Én kiakadok azon, hogy nincs kempingköltség nélküli jegy, aztán meg nagyon meg is várakoztatnak minket. Be is szólok nekik, aztán elég gyorsan elindulunk. Az út hosszú lett volna gyalog. Kitesznek minket, aztán nekivágunk a túrának. Az első szálláshelyet elhagyva a hegy lábánál induló úton kaptatunk felfelé, a kilátás egyre szebb. Útközben látjuk, ahogy lovak átkelnek a folyón, utánpótlást szállítanak málhán a hegyi szállásokhoz. Az első két órás részt másfél óra alatt megjárjuk. Délután fél 4-re érünk a szálláshelyünkre, 1 órányira a Torres del Paine szikláitól. Sátrat verünk, bepakolunk, eszünk, pihenünk egy kicsit, aztán elindulunk felfelé a csúcsokhoz. Én nagyon lemaradok, egy kicsit el is tévedek. Az utat nagyon kell figyelni, hatalmas kövek között, lefelé csordogáló patak mentén halad, 400 méteres a szintemelkedés. Kb. egy óráig tart nekem az út, Csaba már rég fent van. Egy völgykatlan fölé merednek a Torres del Paine sziklái. A naplemente sajnos pont a másik oldalt világítja meg, ezt egyáltalán nem. Csaba magasabbra is felmegy, én félútról visszafordulok, és a tó közelében megvárom. Még világosban elindulunk lefelé, vissza a sátorhoz. Reggel vissza kell jönnünk. Ez a sátortábor a Campamento Torres, van egy WC egy kis házban. Sokan sátoroznak még itt, Izraeliekkel végig az úton találkozunk, itt is vannak. 136. nap
2004.03.09.
Kedd
A zsákok összerakását végül reggelre hagytuk, így majdnem lemaradunk a reggeliről, szerencsére a busz sem érkezik meg pont hétre. Mire összeszedjük az összes utast a városból, már majdnem nyolc óra van. Az éjszakai eső már elállt, de még eléggé felhős az ég. Hajnalban kicsit le voltunk törve, mikor hallottuk, hogy szakad az eső. Még csak most kelt fel a nap, szép fények vannak a felhők résein keresztül. Az út, amin megyünk, nem aszfalt, de elég jó. Ahogy távolodunk a várostól, a felhők is egyre fogyatkoznak, a parkba érve már csak a ragyogó napsütés és a kék ég marad., felhőnek nyoma se. Útközben rengeteg nandu és guanaco sétál közvetlenül az út mellett, most sajnálom csak igazán, hogy tegnap nem találtunk kölcsönözhető autót. Még két szürke róka (zorro) is felbukkan, és több tucat caracara is repked a közelben. A parkba érve először belépőt kell venni, aztán újabb levágás, a minibusz csak akkor visz el, ha a szállást is kifizetjük, amit igénybe se veszünk. Mondjuk a városból idáig ez a busz is legalább négyszeres áron hozott el, ez itt Chile legdrágább része. Kicsit kelletlenül fizetjük ki az emelt árat, mert a szállásadó néni elmondta, hogy lehet csak transzfer jegyet is venni, itt persze nem akarnak tudni róla. Ráadásul nem is indulunk el rögtön, hanem csak háromnegyed óra múlva, mert megvárjuk az összes buszt, ami a városból jön, és csak utána indulunk el. Végül csak megérkezünk és mi is nekivághatunk a hegynek. Az első két órás szakaszt sikerül másfél óra alatt megmászni, itt van az utolsó fedett hely, ahol fürödni (meg aludni) lehet. Mi csak egy teát iszunk, meg eszünk a magunkkal hozott kajából, üldögélünk kicsit a napon, aztán megyünk is tovább. A kempingig az egyórás utat papírforma szerint teljesítjük, sátrat verünk a fák között, a kemping elnevezés erős túlzás, inkább csak egy sátorverésre kijelölt hely ez, egyetlen WC az infrastruktúra. Eszünk, kicsit le is heveredünk, aztán nekiindulunk, hogy megnézzük a kilátóhelyet. Megizzaszt megint az emelkedő, Zsuzsi kicsit lemarad, negyedórával később ér fel, már éppen elindulok érte lefelé, mikor megérkezik. Sajnos a Torres del Paine sziklái szinte éppen észak-déli elhelyezkedésűek, így a nap pont a másik oldalát süti, most nem túl látványos, sebaj, reggel annál jobb lesz. Mondjuk így is terveztük, hogy hajnalban is feljövünk, csak abban reménykedtem, hogy este is lesz egy pici fény a sziklákon. Kicsit feljebb mászom, de innen fentről sincs jobb kilátás. Végül nem várjuk meg itt a naplementét, hanem lesétálunk a sátorhoz. Naplót írok, elrendezzük a zsákokat a mini sátorban, lefekszünk aludni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

6-kor nem ébredünk fel, én 6:16-kor arra ébredek, hogy hallottam már a csörgést. Igyekszünk, 6:44-kor tudunk indulni felfelé. 7:21-kor kel a nap, és 34 percig tart a napfelkelte. Felfelé tartunk még, amikor az egész elkezdődik, de nagyon sietünk, fél óra alatt odaérünk, így nem maradunk le semmiről. A sziklákat pirosan, narancssárgán és sárgán világítja meg a nap, változik a nap állásának megfelelően. Jópáran vannak fent még rajtunk kívül. Sokan teáznak, reggeliznek. Lefelé is sietünk. Reggeli, pakolás, 10 körül tovább. 11-re leérünk a Camping Chilenóhoz, találkozunk a német fiúval, akivel tegnap szóba elegyedtünk. Chile szerinte is drága, legalábbis ez a rész. Persze az amerikai turisták miatt. Teázunk, aztán egész napos gyaloglás: leereszkedünk a Los Cuernos turistaházhoz, este 5 körül érünk oda. A buszjegyünket lezuhanyozzuk, 1000 pesóért veszünk egy darab kenyeret, 4000 pesóért pedig egy krumplis omlettet. Jól tettük, hogy ettünk, mert fél tízig még gyalogolunk. A Campamento Italiano a cél, állítólag 2 óra az út. A térképünk szerint 2,5. (Két térképünk van, de különböznek.) A tó és a hegy (Cuernos) között gyalogolunk, felfelé is, lefelé is. Mikor ránk esteledik, már teljesen sötétben találunk egy homokos tisztást közel a Rio de Franceshez, végre. Egészen addig nem volt igazán jó hely a sátorozáshoz, rengeteg a tüskés bokor, sűrű is, a talaj pedig nagyon egyenetlen. Már a sátorban rájövünk, hogy a kempingtől kb. 200 méterre vagyunk. Reggel meg is találjuk majd. Az éjszaka folyamán jönnek még sátorozók, mellettünk verik fel a sátrukat. Egész nap sütött a nap. 137. nap
2004.03.10.
Szerda
Éjszaka nagyon hideg van és ráadásul nagyon kicsi a sátor, egyáltalán nem tudom kinyújtani a lábam. Nem nagyon tudunk aludni, csak forgolódunk, én hajnalra úgy elfáradok, hogy nem is hallom meg az órám csipogását, szerencsére Zsuzsi szól, így csak tíz perc késésben vagyunk a tervezetthez képest. Megint nekivágunk a meredek hegyoldalnak, hogy leküzdjük a négyszáz méternyi szintkülönbséget, ami a kemping és a kilátó köz van. Sietünk nagyon, mert egyre világosabb van, mikor elindultunk, még csak a fogyó hold gyenge fénye pislákolt, most meg már kelet felé egyre színesebb az ég alja. Meg is van a rohanás eredménye, harminc perc alatt fenn vagyunk, még az első napsugarak felbukkanása előtt kényelmesen elhelyezkedünk és nem sokára gyönyörködünk a színpompás napfelkeltében. Végre, az utazás első igazi napfelkeltéje, amikor téma is van, színes fény is, meg mi is a megfelelő helyen vagyunk. Még vagy harmincan jöttek fel rajtunk kívül, szinte az összes sátrazó itt van. A sziklafalak előírásszerűen vöröslenek, aranylanak. Kattintgatok, néhány percenként a holdat is belekomponálom egy-két képbe, hátha jó lesz. Egy idő után már kezd sárgulni majd fehéredni a napfény, reggel lesz. Már épp indulnánk, mikor egy felhőcsík mögé kerül a nap, érdekes fények keletkeznek, csinálok még pár képet erről is. Elmúlik ez is, megyünk lefelé. A többség még csak most gyalogol felfelé, nem is sejtve, hogy micsoda káprázatos előadásról maradnak le. Reggeli , pakolás, sátorbontás, irány a Chileno. Gyönyörű idő van, szikrázó napsütés, felhő egy sincs errefelé. A turistaháznál megállunk teázni, megreggelizünk, aztán folytatjuk az utat lefelé. Hamarosan elérjük azt a részt, ahol tegnap ráfordultunk erre az ösvényre, innen nyugat felé fordulunk, nekivágunk a 11 km-es útnak, ami a következő turistaházhoz vezet. Sajnos itt nincs túl sok látnivaló, vagyis egész úton végig ugyanaz, dél felé a tó, északra a hegy. Csak néhány kismadarat látunk, kakukk és drongó szerű valamiket, az állatok nem mutatkoznak errefelé sajnos. A lábamon vérhólyag nő a gyaloglástól (teljes felszerelés, nagy hátizsákkal), egypár helyen feljön a bőr, ráadásul a sandfly csípések is felhólyagosodnak rajtam. Jó későn érünk a Cuemoshoz, itt lezuhanyozunk, eszünk egy tortillat (arany áron), és egy fél kenyeret (szintén jó drága). Hétkor indulunk el az Italiano kemping felé. Úgy számolom, hogy már nem érünk oda világosban, de Zsuzsi optimista. Az út elég rossz, legalábbis eddig a legrosszabb. Rengeteg elágazás, ösvények mindenfelé, tábla meg sehol. Nem tévedünk el, viszont már eléggé besötétedik és még nem értük el kempinget. Felverjük a sátrat egy folyó közelében, befészkelődünk, a hidegre már előre felkészülünk, magunkra terítjük a vész takarót is, jó meleg van alatta. Nemsokára mások is jönnek és sátrat vernek mellettünk (Zsuzsi először aggódik egy kicsit).
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel vesszük észre, milyen szép helyen aludtunk. Előttünk egy gleccser keretezi a látóhatárt, mögöttünk pedig a Lago Nordenskjöld. A nappal kelünk, képek is készülnek. Aztán tovább. Most lassan haladunk, mert Csaba lába kész van a bakancstól. Kb. 1-kor érkezünk a Pehoe Refugióhoz. Pihenünk, eszünk (nem reggeliztünk), aztán 3 óra gyaloglás, a zsákokat hátrahagyva. Megnézzük a Grey gleccsert. Hatalmas kék jegesedések látszanak rajta. Nagyon jó iramban haladtunk, 1:25 oda, 1:10 vissza. Aztán átkeltünk a tavon katamaránnal, 10e peso/fő. Csokit iszunk, ingyen kapjuk a jegyhez. Egy brit társaság utazik mellettünk, van egy minden lébe kanál skót nő is köztük. 7 után ér át a hajó, egy kisbuszba száll mindenki, akinek a miénkhez hasonló jegye van. Vagyis egy francia pasas kívül reked, de aztán az útitársai összébb húzzák magukat, így ő is előre ül. Útközben megállunk guanacót, nandut fényképezni. A sofőr lelassít, Csaba pont az ablak mellett ül, el is húzza. Aztán olyan patagóniai naplementét látunk, amihez foghatóval én még nem találkoztam. A hegyek a háttérben, hatalmas és jól belátható a síkság. A felhők vöröslenek, sárgulnak, néhol lilába és rózsaszínbe játszanak, és pont olyan magasan álllnak, hogy a lemenő nap megvilágítja őket. Volt olyan is, amelyik leginkább egy örvényhez hasonlított, mintha forogna a levegőben. Végig lesni kellett az alkalmat a fényképezésre, mert a sofőr nem állt meg, csak lasított időnként. Egyszer csak azért állt meg, mert tehenek állták el az utat, és nem akartak odébbállni, csak álldogáltak a kisbusszal szemben. Az igazi színpompás, hegyvonulatos naplementéről le is maradtunk, mert addigra már nem látszottak az útról a Torres del Paine sziklái. Fél 10 felé értünk vissza Puerto Natalesbe, egyből meg is vettük a jegyünket reggel 8-ra Punta Arenasba. Leadtuk a sátrat a néninek, másik szobát adott most, összepakoltuk a hátizsákunkat, lezuhanyoztunk, 1 körül feküdtünk le. 138. nap
2004.03.11.
Csütörtök
Reggel meg akarjuk nézni a napkeltét, de majdnem lemaradunk róla, azért sikerül készíteni néhány képet itt is. Kicsit szárítgatjuk a a sátrat, aztán leballagunk a Pehoe turistaházhoz. A kemping már csak vagy kétszáz méterre volt, pont keresztül visz rajta az ösvény. A turistaháznál megpihenünk, eszünk-iszunk, lerakjuk a zsákokat, aztán elindulunk a Grey-gleccser felé. Úgy döntünk, hogy legfeljebb két órát megyünk, addig el kellene érnünk a kilátót. Többre időnk sincs, meg a lábam se bírja, van már rajta egy csomó seb, ahol lenyúzta a bőrömet a cipő, a lábujjamon meg egy hatalmas vér/vízhólyag. Végig emelkedik az út, de sietünk, így csak egy óra 25 perc kell, hogy elénk táruljon a hatalmas gleccser kék jégtömege. A tavon is kék jéghegyek úsznak, sajna az ég elég felhős. A levegőben kondorok köröznek a havas hegycsúcsok előterében, fenséges látvány. Megpróbálom lefotózni, talán majd átjön belőle valami. Zsuzsi egy másik ösvényt választ, egy idő után elvesztem szem elől. Negyedóra múlva jön vissza, akkor mondja, hogy integetett nekem a szemközti hegyről, én nem vettem észre, pedig figyeltem az alattam elhaladó turistákat. Visszajövünk a Pehoehoz, eszünk még egy kis lekváros kenyeret, meg iszunk egy teát a hajó indulásáig. Kicsit késve indul a katamarán, de fél óra alatt végigvisz minket a Pehoe-tavon. Itt felszállunk egy minibuszra, egy embernek nincs helye, végül egy hármas ülésen összébb húzzák magukat és bepréselődik ő is. A visszaúton életünk legszebb naplementéjét éljük át, sajnos a busz nem áll meg, így csak az ablakon kitartott géppel tudom fényképezni a káprázatosan színes égi jelenséget. Látunk megint rengeteg guanacot, nandut, szerencsére ezek mellett megállunk egy-egy percre (persze kiszállni nem lehet). Mikor a legszínesebb az ég, mi már messze járunk a hegyektől, pedig csak tíz percen múlott volna a dolog, kár érte. Puerto Natalesben megvesszük a jegyet a holnapi buszra, visszamegyünk a szállásra, aztán még netezünk egyet, mert a repjegyről még mindig nincs hírünk. Fürdés után beesem az ágyba, már alszom, mikor Zsuzsi jön lefeküdni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

7-kor kelés, fél 8-kor reggeli. Sajnos, nem olyan, amire számítottam, kenyeret is alig kapunk, sonka sincs. 8-ra kimegyünk a buszhoz, 11-re vagyunk Punta Arenasban. Patagóniai síkságokon utazunk végig. Egy keveset alszunk is. P.A.-ban a Blue Hostalban szállunk meg, kocsival odavisz minket a pasas. ők is abban a házban laknak. 2 dán lánnyal utazunk egy kocsiban. A szállás 4500 peso/fő/éj reggelivel. El is indulunk a városba, elintézni pár dolgot. Internetezünk, Kathleen nem írt, a fórumos szöveg 45 perc után elszáll. Fenyő Marcsi írt, neki válaszolok majd a másik internetezőből. LanChile: kb. 5 perc alatt átírják mind a 3 jegyünket. Internetezünk újra, írunk a fórumba, írok haza is. Sétálunk a belvárosban, pizzát ebédelünk, én tört krumplit is kérek. Aztán kitaxizunk a vámmentes övezetbe, a Zona Francába. 250 peso/fő. Körbejárjuk a boltokat. Kaját keveset veszünk, vásárolunk pár tekercs filmet, és végül egy négyszemélyes sátrat, 31500 pesóért (ez kb. 10500 Ft, olcsóbb volt, mint az a sátor, amit NZ-ben vettünk. Taxival vissza a szállásra, ekkor már 7 is elmúlt. Teázás, tévézés: a Truman Show megy épp. Kicsit beszélgetünk a dán lányokkal, Dél-Amerikáról, Peruról és a Falklandról szóló útikönyveket nézegetünk, összepakolunk, aztán alvás. 139. nap
2004.03.12.
Péntek
Korai kelés, semmi porcikánk nem kívánja, reggeli busz. Egyhangú zötykölődés 11-ig Punta Arenasba. A buszról leszállva kiválasztjuk az egyik szállásadót, el is visz minket, meg két dán lányt. Elmegyünk netezni, de egyszer csak leszakad a gép a hálóról, elvész a fórumos hozzászólásunk is. Keresünk egy LAN Chile irodát, átíratjuk a jegyet, újabb netezés, most sikerül. Megebédelünk egy kis étteremben, nagyon finom pizzát eszünk. Gyűjtőtaxival kimegyünk a város szélére a Zona Francába, ott veszünk egy sátrat meg pár tekercs diafilmet. Vissza a szállásra, naplóírás, pihengetés (tea, tv: Truman Show). A szomszéd dán lányoktól elkérjük éjszakára a LP-t, még átolvasom egyszer a Falkland-szigeteket.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggeli után bepakoljuk még a tiszta ruhákat is a mosodából, kiköltözünk a szobából. Aztán telefonálunk a Falklandra, de nem jön létre kapcsolat, nem elérhető a szám. Aztán kaját veszünk, én elmegyek még kp-ért. 11:15-re nincs a ház előtt a pasi, akivel megbeszéltük a reptéri fuvart. Kb. 20 percet késik. Közben a feleségének fizetünk 9 ezret a szállásért, a mosást nem számolja bele, mi meg nem szólunk. Eladtuk neki az 1 kilónyi mosóporunkat, amit NZ óta cipelünk, ezért csak ezer pesót kért a mosásért, de így még azt sem fizetjük ki. A reptérre kb. 15 perc alatt értünk ki. Jó gyorsan hajtott a pasas. A viteldíj 2000peso/fő volt. Becsekkeltünk, mentünk is a kapuhoz, felszálltunk a gépre. Meglepetésünkre nem Rio Gallegoson, hanem Ushuaián keresztül utazunk a Falklandra. Az első megállót kb. fél óra alatt érjük el, ezalatt mindössze egy üdítőt kapunk, jó éhesek vagyunk. Én naplót írok, végre megint utolérem magam. Fél 4-kor érkezik a gép a Falkland-szigetek Mount Pleasant nevű repterére. Beállunk abba a sorba, ahol a Visitors felirat díszeleg. Kb. 60-an jöttünk ezzel a géppel, akiknek fele helyi lakos. Mivel Kayt nem tudtuk elérni, nem várhat minket. Az immigration officer kérdésére tehát nem tudunk jó választ adni, mire félreállítanak minket, hogy várjunk, míg felhívják Kayt. Megkérdezik tőle, hogy tud-e fogadni minket. Én ezalatt elszomorodom. Csaba nem, mert mint mondja, ők is csak a very important munkájukat végzik. Begyűjtjük a csomagunkat, üldögélünk. Végül egy másik csajszinak eszébe jut, hogy mi is ott vagyunk. Felteszi a szokásos kérdéseket, van-e elég pénzünk, van-e jegyünk vissza, és azt is elmondja, hogy Kaynél sátrazhatunk egész héten, fogad minket. Nagyon megörülök ennek a hírnek, nagy megkönnyebbülés. Kint vár minket a minibusz, ami elvisz Stanleybe. 13 font, vagy 20 dollár per fő a fuvar. Dollárban fizetünk, 10 dollár hitelünk marad a visszaútra, mert nincs aprónk nekünk sem. Még egy fiú kiszáll velünk együtt a kisbuszból a célnál. Neki lefoglalt szállása van. Bárhol felállíthatjuk a sátrat, mondja a néni. A két legjobb helyet már elfoglalták, de azért mi is találunk. Kicsit lejt ugyan. Felállítjuk az új sátrat, jó nagy és kényelmes. A bővített bejárati résznek köszönhetően a cipőnket is kint tudjuk hagyni. A néni meghív minket teára, sütit is kapunk. A fiú is ott ül az asztalnál, ő is nagyon barátkozós. Kikérdez minket az útvonalunkról, a jegyeinkről. ő is RTW-vel (világkörüli repjeggyel) utazik, GB-ben vette. De ő nem kapott sok plusz jegyet, mint mi. A néni könyveket is, prospektusokat is ad, és mondja, hogy nyugodtan üldögélhetünk bent nála, nem kell mindig a sátorban lennünk. Használhatjuk a konyhát is, a reggeli és a fürdőhasználat 2,5 font/fő/nap. Ezt is kérjük. Barátkozunk még kicsit egymással, aztán elindulunk körülnézni a fővárosban. Az idő nem valami jó. Ekkor még nem tudjuk, hogy másnap sokkal rosszabb lesz. Mivel nincs pénzünk, és ATM sincs, a néni ad kölcsön: úgysem tudunk elmenekülni! :) 20 fontot kapunk. Boltba megyünk, útközben megnézzük a postát, a filatéliát, a visitor centert. A bolt elég messze van, de legalább nyitva van így szombaton este is. Veszünk bukta alakú zsemlét. Visszasétálunk aztán, helyi nevezetességek, történelmi fontosságú épületek és emlékművek mellett. Egy másik boltba is benézünk, megnézzük az árakat. Elsétálunk egy lakókocsis kajaárus mellett, hot-dog, hamburger kapható nála. Visszaszaladok hozzá egy adag sült krumpliért, 1 fontos. Ezt aztán jóízűen megesszük az utcán. Hazaérve találkozunk a másik három vendéggel is. Egy fiatal párral és egy angol fiúval, aki az Antarktiszon dolgozik kutatóként. Itt most minden nap horgászni megy, kivéve holnap. A párból a fiú PhD dolgozatot ír a szulákról (australasian gannet), reggel ezért repülnek a New Islandre (Új-sziget). Olvasgatunk még a szigetekről, barátkozunk, beszélgetünk. Kaytől nagyon sokat meg lehet tudni az itteni életről, nagyon kedves, humoros néni. Csodálom a türelmét, amivel mindannyiunk felé fordul. 10 után megyünk aludni. Ja, és teázunk persze. Itt normálisan (!) tej van a teához. 140. nap
2004.03.13.
Szombat
Reggeli, pakolás, bemegyünk a városba, megkeressük a postát, feladjuk a képeslapokat, próbálunk Stanleybe telefonálni a szállás miatt, de nem sikerül. Bevásárolunk kaját, gyümölcsöt, vissza a szállásra. A pénzünk nem elég, Zsuzsi elmegy pénzt kivenni, én a tulajt várom, aki megígérte, hogy kivisz minket a reptérre, de most eltűnt valamerre. Már épp megfűzzük a feleségét, mikor végül csak előkerül, aztán repesztünk a repcsihez. Épp be tudunk jelentkezni és már lehet is beszállni. Meglepetésünkre Ushuaiaba megy a gép először, onnan repülünk Mount Pleasentbe. Tűzföld gyönyörű fentről, a havas hegycsúcsok szépen látszanak. A reptéren kicsit cicóznak, hogy nincs előre foglalt szállásunk, kicsit el is felejtkeznek rólunk, de azért beengednek végül (mondom Zsuzsinak, hogy ne izguljon, csak heti egy gép van, és amivel jöttünk, az már vissza is ment, mindenképp itt leszünk egy hétig). Egy minibusz visz Kay nénihez, őt néztük ki a LP-ből. Mindjárt kezdődik is a megkopasztásunk, a fuvar 40 USD. Kay McCallum viszont egy tündéri öreg néni, mikor megtudja, hogy nincs itteni pénzünk, mindjárt ránk is tukmál húsz fontot, hogy amíg nem nyit ki a bank, addig se legyünk pénz nélkül. Rögtön meginvitál egy teára, házi süteménnyel és bonbonnal kínálgat. Rengeteg könyve van Falklandról, a pingvinekről, sőt, még madárhatározója is akad (meg bálnás-delfines). A kertjében felverjük a sátrat, aztán elmegyünk körülnézni Stanleyben, veszünk kenyeret, megnézzük az infócentert, postát, stb.-t, persze a bolton kívül már minden zárva van. Eszünk egy sült krumplit útközben. Kay néni vacsorára túl sokat főz (talán nem véletlen) a maradékot belénk diktálja, pedig mi csak a reggeliért fizetünk. Még sokáig beszélgetünk benn a házban Kay nénivel és a többi vendéggel (Gordon meg egy másik ausztrál fiú, egy NZ pár), aztán kimegyünk a sátorba lefeküdni. Az új sátor jó nagy, kényelmesen elférünk benn, az előtérben lehet cipőt tárolni, jó vásár volt.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >