Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Nem aludtam valami jól (rossz álmom is volt), sokszor felébredtem. Mint reggel kiderült, Csabi sem. Madárzajra keltünk, Csaba látta a hornbill-t. Én nem. Szárogattuk a sátrat, madarakat néztünk, összeszedelőzködtünk, teáztunk, reggeliztünk. A Visitor Centerben zsák le. Kb. fél 11-kor indulás az 5. trail-en. Negyed 3-ra befejeztük. Vadregényes volt, de nem sok állatot láttunk. Tisztán csak pókokat, lepkéket, piócákat (egy vérzős sebem nekem is volt), mókust, békákat. Tetőfedőket egy kilátónál (Watching Tower). Átkeltünk egy folyón (felette), egy fatörzsön lépkedve, a végén jól összekaptunk. Aztán megbékéltünk mindketten. Ebéd: feljött az első helyre, holtversenyben a piacos levessel. Stoppolás Pak Chong felé, de aztán kiderül, a sofőr Bangkokba tart. Micsoda mázli! Az utat végig a platón tesszük meg, később útitársunk is akad, akitől nyelvleckét veszünk. Bangkokban egy nagyon szimpi nő segített taxit találni, ami a Khao San Road-ra behozott minket. Szálláskeresés (Marco Polo Hostel, 300 baht), internetezés, Sára írt! Meg Orsi is! Meg Eszti, meg Btd. Tök jó. Szokásos ananász, meg vacsi. Aztán naplóírás, zuhany. Alvás. 8. nap
2003.11.03.
Hétfő
Már hajnaltól ordít a sok madár, de nem bírok kimászni a hidegre, végül egy hatalmas rikácsolásra csak kibújok. Egy nagy szarvascsőrű madár ül a szemközti fán, végre! A reggeli madarászás eredménye: lineated barbet, moustached barbet, great hornbill, black bellied malkoha, vernal hanging parrot, spotted dove, asian fairy bluebird, ashy drongo, slender-billed oriole (Ayutthaya), white-crowned forktail, barn swallow, black-crested bulbul, white-throated laughingthrush és egy szarvasbika, aki a sátrak között próbálja elcsórni a kempingezők kajáját. Megszáringatjuk a sátrat, vissza a központba, onnan még elmegyünk egy rövid túrára, ebédre finom sült tészta (csirkés), aztán stoppolunk. Pak Chongba vitetjük magunkat, de a város előtt a sofőr elkanyarodik, kiszáll, hátrajön a platóhoz, ahol már kényelmesen elfeküdtünk és közli, hogy nem visz be a városba, mert ő Bangkokba megy. Hurrá, mi is oda megyünk, akkor maradunk. Kicsit szeles a plató az autópályán, de elég sokan utaznak így, persze csak az itteniek, integetnek is nekünk sokan. Bangkok szélén tesznek ki, még az autópályán. Kicsit gyalogolunk, aztán találunk egy nagydarab, kedves nőt, aki fog nekünk egy taxit. Akkora a forgalom, hogy ez nem könnyű feladat, vagy húsz percig integet, mire megáll egy autó. A Khao Sanra megyünk, most a változatosság kedvéért a Marco Poloban szállunk meg. Az utcán veszünk kaját, véletlenül másnak a vacsoráját csípősözöm meg, amit így én kapok meg, olyan csípős, alig bírom megenni. Naplót írunk, alszunk.
A kemping szarvasa
Moustached Barbet (Megalaima incognita) Khao Yai Nemzeti Park
Ez a fa tényleg nagy volt. Khao Yai Nemzeti Park
Átkelés a patakon


Reggeli a D&D Inn mellett. Aztán irány a királyi palota (Grand Palace). 200 baht/fő. Múzeum a királyi ékszerekkel, ruhákkal, kiegészítőkkel. Emerald Buddha, Angkor kicsiben, Csaba fényképez. Láttam egy párt: európai férfi és nagyon szép, fiatal thai lány, szerintem TGF. A palotában egymás hegyén-hátán vannak a szebbnél-szebb templomok, és rengeteg turista. Portréfotózáshoz ideális hely. Csaba ki is használja, míg én még mindig a TGF intézményén gondolkodom. Elszálltak a jó fotós pillanatok, nem sok babér termett Csabának. Majd látjuk. Nemsokára elegünk is lett a nézelődésből, a lényeget már úgyis láttuk. Elindultunk vissza a Khao San Road-ra, a parkon keresztül. Rengeteg árus volt a palota bejáratánál. K.S. elején megvettük az első üveg utcai narancslevet. Tényleg csak narancslé van benne, víz nincs. Csaba mondta ezt már, de nekem csak most lett nyilvánvaló. Nagyon-nagyon finom volt! Ettünk kókuszos sütit is, talán coconut pancake? Visszavittem az antikváriumba a Thailand könyvet, féláron visszavették, erre már be vannak rendezkedve. Felvettük a hátizsákot a thai masszázsszalonból. Mentünk a minibuszhoz: egy órával előbb kellett volna jelentkezni. Nem volt hely, egy másiknál sem. Elindultunk a menetrendszerű buszhoz, útközben kaptunk taxit 200 baht-ért. Én még elfutottam narancsléért, el is keveredtünk egymástól, de aztán összefutottunk. A narancslé még mindig nagyon finom volt. Reptér: mi fizettük a taxis autópályadíját (toll pay) a reptérre, a 200 baht-ból, amire megalkudtunk, szerinte viszont az még pluszban járt neki (ö.: 60 baht), mi 160-at tudtunk adni, ki volt akadva, kiabált meg hadonászott. Azonnal kapott másik fuvart, még mielőtt otthagytuk volna. Reptér: becsekkelések, poggyászrendezés. LP-ből kiírtuk, hová megyünk HK-ban: Chung King Mansions, Nathan Road. Ezt írjuk majd a belépőkártyára. Nyugodtabban vágtam neki a repülőútnak így. Bangkokban ettünk még egy utolsó ananászt is, de aztán semmit. A gépen már nagyon éhesek voltunk. Kaptunk meleg kaját is szerencsére. Az út kb. 2,5 óra volt, 1 órával megint előbbre kerültünk. Otthon már 7 órával kevesebb van. Hongkong: érkezés után 3 napos bérletet veszünk, térképeket, kiadványokat gyűjtünk. Airport Express-szel be a városba, majd ingyen busszal a Holiday Inn-be. Ez van legközelebb az úti célunkhoz. Chungking Mansions: kalandos szálláskeresés, tök rámenős alakok: egy kínai, és indiaiak. Végül a kínainál vettünk ki szobát (140 HK dollár/éj). Ablak nincs. Csaba szeme nagyon begyulladt. Csináltam neki fertőtlenítő oldatot, azzal kimostam a szemét. Szerencsére bennmaradt. Szereztem teavizet is. (Eközben elfecsegtem egy Fülöp-szk.-i nővel, és egy török vendéggel - Csaba szerint nem lett volna szabad kiadnom minden adu ászt magunkról. Igaza volt, beláttam. Nagyon megijedtem, hogy majd kirabolnak. Nem is aludtam túl jól.) Igor szülinapja volt, nem írtam neki. 9. nap
2003.11.04.
Kedd
Ráérősen kelünk, kijelentkezünk, a zsákokat beadjuk egy masszázsszalonba, elsétálunk a palotához, megnézzük az Emerald Buddhát, meg a többi épületet is, fényképezgetek, érdemes volt visszajönni, van sok látnivaló. Hazasétálunk a Khao Sanra, dinnye, ananász, narancslé, kókuszpuding, egyik finomabb, mint a másik. Begyűjtjük a zsákokat, reptéri buszt keresünk. A reggel megtudakolt kisbusz mégsem megy, és máshol sincs már hely a buszokon, végül megalkuszunk egy taxira (a buszjegyek áráért visz ki). Nézgelődünk a reptéren, egy LP-ből szálláscímet írunk ki. Beszállás, jó a kiszolgálás, a gép háromnegyede üres. Érkezés Hong Kongba. Hipermodern metró visz a városba, bár ez a reptéri járat elég drága, de három napi tömegközlekedés is benne foglaltatik az árában, és jár hozzá egy SIM kártya is 30 perc ingyenes beszélgetéssel. A nagyobb szállodákhoz ingyenes buszok visznek a metrótól, egy ilyennel megyünk a Chung King Mansion épületéhez. Első ránézésre szállást kereső turistának nézünk ki, így egyre újabb és újabb kínai meg indiai fickó tűnik fel, mindegyik azt mondja, hogy olcsó, tiszta szobát ad. Megnézünk egy párat, liftezünk fel-le a labirintus-szerű épületben, egyik rosszabb, mint a másik, de legalább egyik sem olcsó. Végül visszamegyünk a legelsőbe 140 HK$-ért. Közben a bal szemem egyre jobban könnyezik, meg csipásodik, és egyre erősebb szúrást érzek benne. Próbálunk belenézni, hogy van-e benne valami, kiöblítem ivóvízzel, aztán mentateával, aztán fertőtlenítő szerrel is, de egyre rosszabb, végül lefekszünk aludni.
Bangkok, Királyi Palota
Az Angkor Wat makettje
Turisták
Bangkok, Királyi Palota
Ima
Imádkozó szerzetes
Ima
Királyi Palota, gazdag díszítés a tetőn
Zsuzsi kedvenc szobra
Bangkok, Királyi Palota


Gyógyszertár reggel, mert Csaba szeme alig nyílik. Csepegtetés azonnal. Jobb. Séta indul HK-ban. Megkerestük a Stanley Roadot fényképész boltokért. Útközben egy lány segített nekünk, egy darabig együtt mentünk. A 2 helyi rádióállomás közül az egyiknél dolgozik, hallhatnánk a hangját, csak nem értenénk, mert Canton Chinese-ul beszél. Pénzügyi műsort csinál. Megmutatta a mozgó járdára (Mid-level Escalator) a feljáratot. A közlekedés Hongkongban bámulatos. Többszintű. Stanley Road: valami gyógyteát iszunk, aztán fényképészek boltjai. Ja, és reggeli előtte egy légkondis helyen, mandulás tej (almond milk), hemendex (ham&eggs), szendvics. Később virágpiac és madárpiac (flower market & bird market). Aztán Peak Tower, a Hongkongi-öböl mindkét partja látszik innen. Csaba sok-sok képet csinál. (A P. Tower felé vezető úton találkozás egy new yorki pasassal, aki részben magyar.) Esti fényképeket csinálunk, sokat. Kimerülve, fáradtan haza, vacsi. Indiai! Én dahl-t ettem végre! Vacsi után az öböl másik részéről néztük meg a Hongkong-szigetet. Délelőtt még interneteztünk ingyen, egy sarki kávézóban. Nagyon jó volt a fórumon kommunikálni, üzeneteket olvasni. 10. nap
2003.11.05.
Szerda
Reggel arra ébredek, hogy a bal szemem összeforrt: hosszas mosogatás után ki tudom nyitni, de minek, elég rosszul néz ki. Nekiindulunk azért várost nézni - először persze keresünk egy patikát, ahol veszünk szemcseppet. Már az első csepegtetés után rohamosan javul a helyzet, nyitva bírom tartani a szemem. Átmegyünk a Hong Kong szigetre, nézelődünk. A Stanley road-on keresgélünk fotós cuccokat. Nem túl nagy a kínálat, de azért gyorstalpat és napellenzőt sikerül venni jó áron, a filmek se drágák, veszek egy pár tekercset. A digi gépek árai nem túl jók, még keresgélünk inkább. Találunk egy kávézót, ahonnan "ingyen" (valami fogyasztás fejében) lehet netezni, megnézzük a fórumot, írunk bele, válaszolunk a leveleinkre. Visszamegyünk a Kowtoon negyedbe, megnézzük a virágpiacot és a madárkertet, ami szintén piac is, aztán vissza a szállásra az állványért, majd irány a Viktória-csúcs. Az út egy része mozgó járdán és mozgó lépcsőkön halad, aztán egy 45°-os lejtőn fogaskerekű szerűség visz fel a kilátóhelyig, érdekes látvány belőle a sok eldőlni látszó felhőkarcoló. Sajna szmog ül a városon, felmegyünk ugyan, de a látvány nem az igazi. Talán majd holnap. Lövök pár kockát persze - már csak az új gyorstalp tesztelése miatt is. Visszafelé kattintok néhány utcai képet a rengeteg fényreklámmal, de már majd' éhen halunk, ezért visszajövünk a szállásra. Megnézünk pár kajáldát az épületben, végül az egyik indiainál ülünk le és eszünk nagyon finomat. Vacsora után irány a kikötő fényképezni, csak hát az a ronda szmog... Hazagyaloglás, naplóírás, szunya.
Mozgó járda és mozgó lépcső visz fel a Viktória-hegyre, Hongkong-sziget
Hongkong
Hongkong
Hongkong
Madárpiac
Madárpiac
Madárpiac
Madárpiac
Virágbolt
Hongkong
Hongkong
A Honkongi-öböl a Viktória-csúcsról
A Hongkong-sziget felhőkarcolói
A Hongkong-sziget felhőkarcolói
A Hongkong-sziget felhőkarcolói
A Hongkong-sziget felhőkarcolói
A Hongkong-sziget felhőkarcolói


HK történetéről olvastam egy keveset. Kinéztem, hová menjünk ma a digigép és ébresztőóra vásárláson kívül. Délben el is indultunk az Új Területek (New Territories) legdélibb látnivalói felé. Végül egyet néztünk meg, egy falakkal körbevett kis falut (UK Walled Village), ahol most nem lakik senki. 1986-ig éltek benne, a Chan dinasztia építette a 18. sz.-ban. 1987-ben nyitották meg mint néprajzi (folk) múzeumot. Nagyon keveset, de azért érezhető ízelítőt adott nekem az északi területek másságából. Határvonal. Utána ebéd a közelben, csirkeleves. Indulás a szigetre fényképezni. Az állomáson plázáztunk, szupermarketbe mentünk: helyi zöldségek, gyümölcsök, halak, rákok. Kifelé mozi mellett mentünk el, kommerciális idiotizmus: megnéztük a Mátrixot, 3. rész. Aztán vissza a mátrixba. Éjszakai piac: óravásárlás. Meg nadrágszíj. Előtte: végtelen alkudozás digigépekre, végül nem vettünk semmit. 11. nap
2003.11.06.
Csütörtök
Reggel csak sokára bírunk felkelni, mert nincs óránk és egy ablaktalan szobában vagyunk. Reggeli után nekiindulunk Hong Kong északi részébe megnézni egy múzeumot, ami felejthető, ebéd egy helyi kifőzdében, bevásárlás egy szupermarketben (dragon fruit, tea, keksz,...) aztán ráakadunk a mozi részlegre. Nem tudunk ellenállni, bemegyünk megnézzük a Mátrix második részét. Persze nagyon elmegy vele az idő, mire a Stanleyre érünk, ott már bezártak a boltok, nem tudunk filmet venni. Visszamegyünk a környékünkre, itt rengeteg fotós bolt van, de miután a harmadikban töltünk el egy félórát feleslegesen, rájövünk, hogy nem olyan egyszerű a digigép vásárlás. A trükk az, hogy csak egy-egy mintadarab van minden gépből és bármelyik után érdeklődünk, megpróbálnak egy olyanra rábeszélni, ami van nekik (illetve abból sincs, de azt tudnak negyed órán belül szerezni). Éjfélig próbálkozunk, még egy éjszakai piacot is megnézünk, Zsuzsinak veszünk egy órát, ami ébreszteni is tud, aztán jó későn és fáradtan kerülünk ágyba.
Ebéd a múzeumlátogatás után
Hongkong
Hongkong


Csaba örült, hogy végre neki is mutattak fel útbaigazító táblát a reptéren, igaz a neve nem volt rajta, csak a járatszám. Reptér: képeslapokat írtunk, feladtuk, kaptunk vissza az Octopus Cardból (ez volt a bérlet neve) 52 HK dollárt fejenként, amit nem tudtunk végül teljesen elkölteni. Épphogy elértük a gépet, Csaba szerint miattam késtük majdnem le. Ő ugyanúgy írt képeslapokat, sőt még fórumozni is akart. Végül nem fórumoztunk, mert én nem akartam. A 68-as gate bazi messze volt, még vonatozni is kellett hozzá. Az út: 3459 km, 4:27 perc. Érk: 14:27, ind: 10:05. GMT: 2:05 am. A gépen láttuk a Lara Croftot, szerencsére nem mentünk el moziba megnézni. HK-ban is játszódik. Bali: számomra még rejtély, mi lesz. (HK-ban is 5 volt a víz, mint Bangkokban, csak HK-ban fél liter, és HK dollár, Bangkokban pedig 1 liter és baht.) HK-ban nem találtuk meg azokat a helyeket, ahol érdemes lett volna digi gépet venni. Valahol elrontottuk, pl. későn néztük meg az internetet. Leszálltunk. Utunk során itt találkoztunk először magyarokkal. Kértünk tőlük hotelcímet, a bevándorlási kártyára (Immigration Card). Hosszú a sor kifelé. Sorban állás közben összegyűjtöttem egy csomó prospektust, elkezdtük kitalálni, hogy merre menjünk. Nemzeti park, tó, fire dance (Baraka). Mindenképp észak felé indulunk. Kiérve: 5-5 HK dollár két reptéri hordárnak. Nekiálltunk megkeresni a helyi buszok megállóját. Aztán egy autóssal mégis megegyeztünk: elvisz minket északra, Singarajába. 210e rúpiáért. Forma 1-es söfőrként száguldotta végig az utat. Én a 2. részben már nagyon vártam, hogy megérkezzünk. Itt is jobbkormányosak az autók, rengeteg a motor. Nagyon szép helyeken mentünk: rizsföldek, vulkán, tó, hegytető felhőben. A városba érkezve még sokat autóztunk, a sofőr elhozott minket egy barátjához: Hepi Bungalows. Ez lett az eddigi legjobb szállásunk. Ha a szélcsengőm bungalow lenne, ilyen lenne. Bambusznád bútorok, téglafalak, gekkók, félig szabadtéri zuhany. Medence, terasz két fotellel és egy kisasztallal, pálmafák, otthoni dísznövények a kertben. Kedves vendéglátók. Esti tea a teraszon (HK-ból való tea). Hozott nekünk vacsorát az egyik fiú, mert minden zárva volt. 12. nap
2003.11.07.
Péntek
A tegnap vett óra olyan halkan csipog, hogy egyikünk sem ébred fel rá, szerencsére Zsuzsi magától is felébred, így csak pár percet veszítünk. A reptérig sima ügy, az utazókártyáinkat visszaveszik, több mint 100 HKD-t kapunk értük. Check-in, egy kis netezés (ingyenes, szélessávú), posta és bélyeg keresgélés, Zsuzsi fejébe vette, hogy innen adjuk fel a képeslapokat. Rohamosan közeledik a beszállás ideje, sürgetem Zsuzsit. Először az infra kamerás kapun akadunk fenn (Zs.) a SARS veszély miatt, de egy lázmérés után továbbengednek, aztán mikor azt hisszük, hogy már ott vagyunk a terminálunknál, akkor kiderül, hogy itt még vonatra kell szállni, aztán még mozgólépcsőzés fel-le, aztán egy kilométeres folyosó tárul elénk. Szedjük a lábunkat, egy stewi már táblával vár (a járatszámunk van rajta), kicsit szalad velünk és rádión odaszól, hogy várjanak meg minket, így épp sikerül elérnünk a gépet. Persze a pénzünk megmarad... Balin hosszú sorban állás (több, mint egy óra), leülni nem lehet, WC nincs, és elmenni se lehet, viszont a Barakából ismert zene szól a hangszórókból. Most találkozunk először magyarokkal, nem túl szimpatikusak. Megalkuszunk egy taxissal, hogy vigyen el a sziget másik felébe, Singarajába. Az emberünk úgy vezet végig, mintha autóversenyen lennénk, cikázunk a rengeteg motoros között, az egyiket meg is csapjuk a tükörrel. Többször is fontolóra vesszük, hogy beleszóljunk a vezetési stílusába, de végül nem osztjuk meg vele kételyeinket. Egy kis boltnál megáll cigarettát venni, nekünk is hoz egy-egy cukorkát. Finom kávé ízű a cukor, Kopiko a neve. Még nem tudjuk hol fogunk aludni, de a sofőr tud egy olcsó szállodát, oda visz minket. Nem nagyon bízunk benne, főleg, hogy áthajtunk Singaraján, teljesen kimegyünk a városból. Rövid alku a rokonnal, megnézem a választékot, egész jók a házak. Kellemes csalódás, egyszerű, de tiszta és olcsó (1800 Ft/éj).
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Hasfájásra ébredtem, ittam egy Smectát, visszaaludtam. 9 körül keltünk csak, mert nem voltak madárhangok. Csaba vette észre kicsit később, hogy csak 30 méter a tenger. Úsztunk a medencében, a partján reggeliztünk, nagyon finom pirított helyi kenyérfélét, ananászlekvárral. Meg teát. Mostunk, teregettünk, elkezdett esni a trópusi eső. Mondták, hogy hosszú idő óta ma esik először. Lesétáltunk a tengerhez: nem vettünk sarongot a helyiektől a parton, és nem fizettünk be delfin túrára. Két nővel viszont jót beszélgettünk. Irány a város, helyi kisbusszal mentünk a város minibusz elosztójához, onnét egy másikkal a buszállomásra. Itt kitaláltuk egy helyi segítségével (charter buszbérlést ajánlgatott), hogy holnap Kintamaniba megyünk, a tó mellé. Reggel sűrűn mennek oda buszok. Aztán megebédeltünk a buszállomás mellett, én diétásat (!) ettem: rizs, sült csirke, meg valami helyi szósz, édes, tök finom. Kisbusszal, egy átszállással vissza a "Hepi paradicsom"-ba, kis szieszta, aztán fürdés a tengerben. Naplemente, meleg volt a víz. Most szandált nem vettünk a helyiektől. Vissza a Hepi-be, zuhany, felöltözés a telihold ünnephez (full moon ceremony). Egyenként vittek minket motorral a tulaj házához, mire odaértem én, Csaba már sarongban virított: nagyon jól nézett ki, bár európai szemmel kicsit röhejes volt. Virág volt a sapkájában. De tisztességesen felöltöztették, én is kaptam egy övfélét, meg két virágot a hajamba. Kaptunk vacsorát is, zöldborsót, halat, rizst, szójafasírt-féleséget, sült darált kókuszt, meg valami ropogós babot. Jól esett nagyon, utána vizet ittunk, meg sült banánt ettünk! A sült banán hamar a kedvencem lett. Csak a családfő evett velünk, a felesége a tűzhely mellett tett-vett végig. Nagyon-nagyon finomat főzött! Vacsora előtt kicsit beszélgettünk a tulajjal. Japánban végzett egyetemet. Közgazdaságtant tanult. Vacsora után a fiával mentünk a Ceremonyra. Mindenki nagyon szépen volt felöltözve, hoztak ajándékot az isteneiknek. Nézegettünk, várakoztunk, aztán egyszercsak bejutottunk a worship térbe. Követtük a főpapot, tettük, amit a többiek. A végén egyesével, mindenki kapott vizet (háromszor a kézbe is), utána rizst: ezt a homlokunkra és a halántékunkra tettük, odaragadt (nem túl hosszú időre). Aztán láttuk a Baron táncot: a gonoszt megtestesítő jelmezes táncos összetörte az áldozati edényeket, meg összetaposta az ajándékokat, amit egy helyre készítettek össze. A táncban szereplő rendőrök viszont megfékezték, és ártalmatlanná tették. Még az elején beszélgettünk egy amerikai lánnyal, ő látta már a fire dance-et. Azt mondta, hetente kétszer van. A Baron dance után vissza a Hepibe, motorral. Engem a lány furikázott. Teázás a teraszon, megettem a bali sütit (Balinese cake), amit a tulaj feleségétől távozáskor kaptunk. Csabának visszaszolgáltattam a fejlámpáját: olyan volt, mintha kleptomániás lennék, mert összekevertem az övtáskákat is, és az övét pakoltam el. Naplóírás és alvás. Ja, és csepegtetés Gődény bácsi szemébe. Már napok óta nem interneteztünk. 1 liter benzin: 1810 rúpia (rupee). 13. nap
2003.11.08.
Szombat
Reggel hangos csobogásra ébredünk, kiderül, hogy úszómedence is van, és hogy mi vagyunk az egyedüli vendégek a valaha jobb napokat látott szállodában. Kapunk reggelit is, én mangót kérek, Zsuzsi pirítóst lekvárral. A gyümölcs nem olyan finom, mint amit előző este kaptunk, de jólesik a medence partján, az árnyékban hűsölve. Távcsövezek a kertben a madarak után, újabb meglepetés, a tenger nincs száz méterre sem. Gyorsan kimossuk a ruháinkat, mostanra elfogyott minden tiszta holmi. Bár szemerkél néha az eső, azért kiteregetünk, aztán irány a tenger. Két perc múlva, mikor kiérünk a partra, már annyira esik, hogy fedél alá kell húzódnunk. Beszélgetünk a helybéli asszonyokkal, akik leveleket gyűjtenek, amiből fotóalbum fog készülni. Megtudjuk, hogy este a telihold ünnepe lesz a közeli templomban, reggel lehet delfint nézni csónakból és hogy a távolsági buszokról a városban a buszpályaudvaron lehet érdeklődni. Közben látok egy csapat madarat, amit nem találok a könyvben, kb. veréb nagyságú, erős magevő csőr, barna hát, fekete arc, vízszintesen csíkozott has és begy. Kis minibuszon bemegyünk a városba, onnan egy másikkal a buszállomásra. Van ott egy sofőr, akitől sok mindent megtudunk. Meg is ebédelünk egy kis kifőzdében, persze itt is nagyon erős minden kaja, még jó, hogy csak enyhén csípőset kértünk. Vissza a szállásra, csendes pihenő, fürdés a tengerben. Délután megismerkedtünk a tulajjal, aki felajánlotta, hogy ad ruhát az ünnepségre (férfiak csak sharongban mehetnek be a templomba). Mire elkészülünk, már itt is van értünk a tulaj lánya, így két motoron (engem az itteni srác visz egy másik motoron) elmegyünk hozzájuk. Engem rögtön beöltöztetnek, kockás mintás sharong, öv, és fejpánt jön a sötétszürke pólómhoz, na meg egy kis virág a hajunkba. Meg is vacsoráztatnak minket, a legfinomabb a sült banán a végén, de a többi is nagyon ízletes (csípős zöldbab, kókusz reszelék, feketebab, szója fasírt, sült hal, rizs). A fia kísér el minket a templomba, ő nem tud angolul, így azt a tanácsot kapjuk, hogy mindig csináljuk azt, amit a srác, akkor nem lehet baj. Rövid várakozás után, mikor kivonul a nép, bemegyünk a ceremóniára. A nők gyönyörű gyümölcskosarakkal és ajándékos dobozokkal érkeznek, rengeteg a gyerek, mindenki szép ruhában, a nők között sok a kifejezetten szép, a gyerekek nagyon aranyosak az ünnepi ruháikban. Komoly szervezés van, mindenütt egyenruhás rendezők, síppal, rádióval felszerelkezve irányítják az embereket. Vendéglátónk tanácsára mindent úgy csinálunk, ahogy Vahaditól látjuk. A szertartás végén vizet és rizst kapunk, amit a halántékunkra és a homlokunkra tapasztanak. A tánc, ami nem sokkal ezután következik, egy kissé rövid, egy sárkány riogatja az embereket, de egy percen belül vége is. Kicsit még nézelődünk, aztán haza indulunk. Ragaszkodnak hozzá, hogy motorral visszavigyenek a szállodába, és még sütit is kapunk búcsúzóul. Hazaérve kérünk forró vizet a teához, a verandán banán, süti, keksz, tea, na meg szúnyogok zümmögése és a gekkók jellegzetes gek-kó kiáltása hallatszik a fejünk felől. Naplóírás, szunya.
Hepi Bungalows, Singaraja, Bali
Hepi Bungalows, Singaraja, Bali
A fürdőszoba félig nyitott
Van egy úszómedencénk is
Extra ventillátor, jó hangos
Ebéd a buszállomáson, Singaraja
Helikónia


Sült banánt és Kopiko kávés cukorkát kívánok, napjában többször. Reggel összepakoltunk, 3/4 8 körül elindultunk a buszállomásra, hogy Kintamaniba menjünk. Két kisbusz is áll bent, de a buszállomáson egy nagyobb buszra szállunk (menetrend szerintire), irány Kintamani. Vettem két kukoricát útközben egy árustól, meg is ettem őket hamarjában. Meg valami gyümölcsöt, sárga volt, szálas, a belsejében egy kemény mag. Jó íze volt. Kintamaniban mégsem szálltunk le, továbbvittek minket Penelokanba és ott az elágazásnál kitettek. Láttuk a Batur Lake-et (Bali legnagyobb tava), és a Batur-hegyet (ami vulkán, 1730 méter magas). Kicsit tanakodtunk, merre menjünk, végül a gianyari buszra szálltunk. Ott átszálltunk az Amlapurába tartó buszra. Amlapurában rendőröktől érdeklődtünk, hol van turista info meg valami látnivaló. Elküldtek minket Tirtaganggába. Ott végre el tudtam menni WC-re, mert volt nyilvános helyen is. Már Amlapurában, a rendőröktől is kérdeztem, rázták a fejüket, hogy itt? Reménytelen! Aztán kiderült, hogy Candidasa lesz nekünk a megfelelő hely, ott van búvárközpont. Kisbuszra fel, kiszállás A.P.-ban, várakozás kb. egy órát az indulásra: a fiatal fickó, a leendő sofőr, várt még utasokat. Meguntuk a várakozást, kiszálltunk és gyalog indultunk tovább. Kb. 100 méter múlva húszezerre megalkudtunk egy dzsipessel. Ennyiért elvisz egészen Candidasáig. Candidasa: az Agung Bungalows nevű helyen találtunk szállást, az óceántól kb. a harmadik házban, 70e/éj. Nagyon szép hely, kis házikók az óceán partján rengeteg növény között. A ház viszont nem valami tiszta. Hiába, nem főszezon! Ekkor már kb. fél 5 volt, vagy 4 óra. Megkerestük a búvárközpontot, aztán vacsora a Néninél: rizs csirkével, zöldséggel, meg tészta. Vissza a PADI központba: 800e-ért beneveztünk egy holnapi merülésre. ATM: nem tudtunk kivenni pénzt. Internet: 70 percet neteztünk, HK óta először írtunk a fórumba. Ja, és délután, érkezés után fürödtünk az Indiai-óceánban! Internet után haza, korán lefeküdtünk. Éjszaka Csabi majdnem megtámadott, mert azt hitte, hogy én nem én vagyok, hanem valami kutya. Hosszú idő óta nem azon az oldalán aludtam, amelyiken szoktam. 14. nap
2003.11.09.
Vasárnap
Nekiindulunk a sziget keleti felének. A Batur tavat és a mellette lévő vulkánt akarjuk megnézni. Buszra fel, buszról le, oda is érünk Penelokanba, de nem túl érdekes a környék, ezért rövid tanakodás után folytatjuk utunkat kelet felé, Amlapurába. Pár perc múlva fel is szed minket egy újabb busz. Újabb átszállások, útközben már egy-két helyen látszik a tenger is, meg búvárkodást és internetezést hirdető táblákat is látunk. Sajna Amlapurába érve mindezek eltűnnek, a megkérdezett rendőrök csak tanácstalanul néznek, amikor turista információt keresünk. Egy lelkes helybéli végül Tirtugangát javasolja, ami csak hat km innen, hogy ott biztosan tudnak segíteni nekünk. Egy óra múlva (senki sem akar felvenni minket normális áron), kiderül, hogy tényleg így van, meg is mondják, hogy vissza kell mennünk egészen Candidasa-ig. Visszafelé már nem mennek ilyen gördülékenyen a dolgok, Amplapurában háromnegyed órát ülünk indulásra várva egy kisbuszban, végül elindulunk gyalog. Nem sokat kell mennünk, mert egy nagy terepjáró áll meg mellettünk, akivel megalkuszunk hogy kedvező árért elvisz Candidasaba. Így végül légkondis, bőrüléses, sötétített üvegű luxusban érünk oda (a sofőr épp hazafelé tart, nem taxis, csak egy kis jövedelem kiegészítést akar). A városban az első helyen megállunk, itt is csak 1 dollárnyival drágább a szállás, mint Singarajaban, vagyis olcsó. Fürdünk egyet az Indiai óceánban, aztán felderítjük a terepet. Először is a búvárkodás után érdeklődünk, mert már nagyon szeretnénk látni, mit rejt ez a rengeteg víz. Sikerül is megalkudnunk az egyik helyen, csak éppen pénzünk nincs, de van ATM valahol, majd veszünk ki. Meg is vacsorázunk közben: találunk egy helyieket kiszolgáló kis kifőzdét, ahol nagyon finom sült csirkét eszünk. Megtaláljuk az internetet is, annyi lemaradásunk van, hogy 80 percet netezünk. Utána megtaláljuk az ATM-et is, de nem ad pénzt egyikünknek sem. Vissza a tengerparti bungalónkba, a fürdőből zuhanyzás előtt kitelepítjük a pókokat, a legnagyobb tenyérnyi, csak úgy fér be a literes üvegbe, ha behúzza maga mellé a lábait. Este korán lefekszünk.
Tengerpart Candidasaban
Tengerpart Candidasaban
Találtunk egy jó kis kifőzdét
Az szemünk előtt készül a kaja
Tengerpart Candidasaban
Tengerpart Candidasaban
Tengerpart Candidasaban
Érdemes figyelni a mozdulatait
Candidasa
Candidasa


< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >