Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Valamivel 9 előtt kelünk, zuhany, reggeli, Csaba közben madarakat fényképez. Én is látok tuit, meg NZ galambot. Belőlük jó sok van, a szárnysuhogásukat is megismerem már. Papatowai beach: van jópár madár, és látunk egy legyekkel belepett fókát, ami azért mozog is. Visszafelé benézünk a Wildlife Trackers központba, mondom a nőnek a fókát, azt mondja, ez normális. Azt is elmondja, mi a különbség a fóka (fur seal) és az oroszlánfóka (sea lion) között. Ez alapján mi oroszlánfókát láttunk. Aztán következik a Tautuku-öböl, native forest-eken vezet át az út. Nagyon zöldek, vadak és szépek. Itt Csaba indul elsőnek, én naplót írok, és megint beérem az időt. McClean vízesések: csak én megyek, fényképezek. Valszeg elrontottam az összes képet, mert valamikor felugrott a vaku, és én nem vettem észre. Mindez azután történt, hogy összegyűrtem Csaba két állatos képeslapját. Véletlenül rátámaszkodtam a szélükre. Porpoise-öböl: nagyon jó sziklás a tengerpart erre végig, de nagy a köd. Ebben az öbölben lehetnének delfinek, Hektor delfinjei. Kihalóban lévő faj. Egy pihenő oroszlánfókát látunk a parton. Ezen csak néhány légy van. Kicsit feljebb látunk még sirályokat, kormoránokat meg ganneteket. Aztán tovább a Curio-öbölbe: 180 millió éves erdő kövületei maradtak itt meg és váltak láthatóvá. Látszanak a farönkök, a réges-régen kidőlt fák törzsei, és nagyon sok tönk is. Szilícium-dioxid épült beléjük, ezért maradtak meg ilyen sokáig a víz és a sár alatt. Furcsa érzés, a Jurassic korból valók. Invercargil előtt bemegyünk egy kempingbe, először csak érdeklődünk. 15 NZD a sátorhely két főnek. (Ebédet még a Curio-öböl után ettünk (Fortrose?), aztán szokás szerint vettünk még egy gombóc fagyit.) Be a városba, vásárlás a Pak'N'Save-ben, aztán internet, majd vissza a kempingbe és alvás. 99. nap
2004.02.02.
Hétfő
Reggelre eláll az eső, még a nap is majdnem kisüt. Teli van a kemping madárral, a zöme feketerigó, énekes rigó, de van sok wood dove és tui is. Látok végre egy bellbird-ot is. Megyünk tovább, ahol lehet kimegyünk a tengerpartra. Az első megállónál, a homokon fekszik egy nagy oroszlán fóka. Elég betegnek néz ki, ellepik a legyek. Próbálunk segítséget hívni hozzá, de azt mondják ez normális. Van egy kis tó útközben, átsétálok a gyalogúton. Ellövök egy fél tekercset az erdőre, a páfrányokra (dupla expó.). A Cathedral Caves zárva van a dagály miatt. A következő hely vízesés, ide Zsuzsi megy le. Elvitetem vele a gépet is, meg a távcsövet is, persze egy gyönyörű tomtit épp most bír mellém leszállni (3 m). Egy szép színes hím, a pisszegésemre jött elő, megnézni a betolakodót. Naplót írok. Mire Zsuzsi visszaér, az összes madár eltűnik, ami eddig itt nyüzsgött a kocsi körül. Waikawanál megállunk a Porpoise Bayben. Itt Hector's delfint lehetne látni, ha nem borítaná köd a tengert. Egy oroszlánfóka fekszik a parti homokban. Lustán lapátolja magára a sárga homokot, vagy csak fekszik mozdulatlanul. Várom, hogy csináljon valamit a fóka, amit lefényképezhetek, de egy ásításnál több nemigen fér a programjába. Átgurulunk a Curio Baybe, itt a tengerparton megkövesedett erdő maradványai láthatók még Gondwanáról. Van itt két sárgaszemű pingvin is. Az egyik épp most ért partot. Komótosan felugrál a sziklákon a fészkéhez. Hideg van, megyünk tovább. Fortrose-ban megállunk enni, már elég késő van, inkább vacsora, mint ebéd. Egy gombóc fagyit eszünk utána. Invercargill előtt találunk egy kempinget, de előbb bemegyünk a városba bevásárolni és internetezni. Csak ezután jövünk vissza sátrat verni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

9-kor kelünk, én hajnalban virrasztottam kicsit. Zuhi, reggeli, összepakolás, irány a város. Már fél 11 van. Két benzinkút után találunk egy szerelőműhelyt. A pasas megnézi a kocsit, keres alkatrészt, visszarendel minket 3-ra. Addig megnézzük a múzeumot, és végre látunk tuatarát. Tuatarák 150 millió évvel ezelőtt is éltek. Van még néhány művészi alkotás, természettudományi érdekesség, és antarktiszi kiállítás. Aztán ebéd, várakozás a kocsiban 3-ig. Ja, és megterveztük a Stewart Islandes kirándulást is a Visitor Centre segítségével. Bemegyünk a műhelybe és jó hírrel fogad Paul (a műhely neve: Pauls Panel Repairs): az A2B felvette a megrendelésszámot a szereléshez, holnapra lesz itt az alkatrész, Dunedinből. Rövid tanakodás után vissza a Visitor Centre-hez, megérdeklődjük, hogyan juthatunk el Bluffba. 10-15 perc múlva indul a mai utolsó busz, vissza a műhelybe, telefonálunk a közlekedési cégnek. Hirtelen átpakolunk a szerelő kocsijába, kapunk fuvart a moziig, és ott még elérjük a Bluffbe közlekedő buszt. Aztán felszállunk a kompra, és kb. egy óra alatt át is érünk a Stewart-szigetre. Megkeressük a szállást: Stewart Island Backpacker. 8 dollárt fizetünk az éjszakáért, felverjük a sátrat. Előtte még átsétálunk aztán az infó centerbe, ahol közlik, hogy ma már nem jutunk át Ulva szigetére. Eredetileg Ulván akartunk éjszakázni, de megtudtuk, hogy ma már senki sem visz át minket. Csak ezután kerestünk sátorhelyet. Aztán lesétálunk a kikötőhöz, ahonnét holnap reggel a vízitaxik Ulvára indulnak. Látunk egy szép piros fát, ezt Csaba majd másnap fényképezi le. Vacsi, alvás. 100. nap
2004.02.03.
Kedd
Felkelés, reggeli, szerviz keresgéléssel telt a délelőtt. Ahol találunk szerelőt, ott nincs alkatrész. Háromra kell visszajönni, addigra kiderül, tud-e szerezni. Infocenter, műterem, ebéd (valuepaok), naplóírás. Próbáljuk megtervezni a maradék időnket, itt NZ-on. Háromkor vissza a szerelőhöz, csak holnapra lesz alkatrész, délutánra kész is az autó. Gyors döntés, akkor mi most rögtön megyünk a Stewart Islandre, pénteken délelőtt jövünk az autóért. Vissza az infocenterbe megkérdezni a buszt, aztán gyors rámolás, a szervizesek elvisznek a buszmegállóig. Busszal Bluffba, ott kompra szállunk. Egy óra a tengeren, szép sima a víz és már Obanban vagyunk. Egy BP-ben veszünk sátorhelyet, azután körbesétálunk egy kicsit. Rengeteg az NZ pigeon, még mindig meglepődöm a méretén, hihetetlenül nagy. Megnézzük, hogy honnan indul a vizitura Ulvára. Felsétálunk egy kis dombra, ahonnan körül lehetne nézni. Sajnos esik, nem sokat látni. Át akarunk menni egy napra Ulvára, még jó, hogy megkérdezzük, lehet-e kempingezni a szigeten, mert nem lehet. Így viszont egyszerűbb a dolog, csak a kis hátizsákot kell vinni. Korán lefekszünk, hogy reggel fel tudjunk időben kelni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

7-kor kelünk, valamivel 9 után érünk ki a kikötőbe. Az infó centerből megtudtuk, hogy az Ulva-sziget magánkézben van, ezért nem lehet odaát éjszakázni. Kb. 8 és du. 5 között lehet a szigeten tartózkodni. Ezért hát kifizettünk még két éjszakát a kempinghelyért. Kiderült, hogy a tegnapi 8 dollár tévedés volt, a sátorhely 16 dollár/éj. A kikötőben már nem volt senki, mire odaértünk. Épp indultam volna vissza, hogy rendeljek egy vízitaxit, mikor feltűnt egy, és át is hajózott velünk a szigetre. Az út nem tartott sokáig. Délután 4-ig bejártuk aztán a gyalogutakat, és 15 féle madarat láttunk összesen. A Flagstaff Pointig vezető 5 perces utat 1 óra alatt tettük meg. Láttunk wekákat, bellbirdöket és egy nagyon barátságos NZ (Stewart Island) robint ezen a rövid szakaszon. Aztán legyalogoltunk a partra. Itt egy másik weka sétálgatott, távolabb egy red-crowned papagájt vettünk észre, és találkoztunk egy nagyon érdeklődő NZ robinnal is. Itt hintáztunk is, egy felfüggesztett fadarabon. Elindultunk a sziget másik fele, a West End Beach felé. A következő fajokat láttuk még: spotted shag, pied shag, red-billed gull, tomtit, grey warbler, tui, brown creeper, saddleback, yellowhead, fantail (volt belőlük egy black phase-es is), NZ pigeon, fekete csigaforgató. Négyre visszajött értünk a taxi. Csaba irányításával összeírtuk a robinok gyűrűit, mert betelepített madarak. Csakúgy, mint a saddleback-ek. Ezeket az adatokat aztán Csaba beírta a Visitor Centre nyilvántartásába. Nagyon régóta nem írt senki erre a lapra. Megérdeklődtük még a biciklit, holnap reggel bérelünk majd. Vissza a kempinghez, satay szószos tésztát főzünk. Én nem bírtam megenni a részem, elég rossz ízű volt. Bizos azért, mert konzerv. Csaba naplót írt. 101. nap
2004.02.04.
Szerda
9 óra után érünk a kikötőbe. Sehol senki! Már azon gondolkodunk, hogy kénytelenek leszünk visszacaplatni az infocenterbe, mikor jön egy hajó. Pár perces utazás és kitesz minket a szigeten. Négyig barangolhatunk. Van egy térkép, rajta az útvonal, nem túl bonyolult, sorban mindet be lehet járni. Elindulunk. Két perc múlva utolérünk egy csoportot, akik idegenvezetővel vannak. Megállunk, egy weka sétál az ösvényre, idefut hozzánk, megnéz jó közelről, aztán meg elszalad. Bellbird-ok énekelnek az erdőben, az elsőt elég sokáig kutatjuk a lombor között, mire sikerül megpillantani. Lemaradunk a csoporttól, jobb egyedül lenni a madarakkal. Sorra fedezzük fel a madárfajokat. Nincs éppen sokféle, a kiwin kívül szinte mindet sikerül megtalálni. Az út párszor kivisz a tengerpartra, de sehol sem tudunk pár percnél tovább maradni, mert mindig elered az eső, feltámad a szél. A madarak elég szelídek, főleg az NZ robinok, amiből az első felszáll a cipőmre, a térdemre, megcsipkedi a kezemet, percekig követ, felszáll az ágra, amit mutatok neki. Ott csipeget körülöttünk, egészen a tengerpartig kísér minket. A lábán a gyűrű mellett színes gyűrűk is vannak - felírom, hogy később utána lehessen nézni. Mikor közeledünk ahhoz a részhez, ahol saddlebacket lehet látni (a vizitaxis szerint), megnézzük a könyvben, hogy pontosan mit is kell majd keresnünk. Két percen belül észreveszek egyet a bozótban, de rögtön elszáll. Szerencsére körül repül minket, egészen közelről láthatjuk egy pillanatig. Találkozunk még másik három színes gyűrűs robinnal, ezeknek is felírjuk az adatait. Három után végzünk az összes úttal. Kimennénk napozni kicsit a mólóra, de amint kiülünk, megint elkezd esni. Így inkább sétálunk még egyet, és sikerül is egy újabb fajt, a yellowheadet megtalálni. Négyre visszamegyünk a mólóhoz, a mi taxink nincs itt, csak egy másik, az is hamarosan elmegy egy csajjal. Nekünk az lenne a logikus, hoa minket is elvinne, de nem! Értünk külön jön a miénk! A visszaút kicsit izgalmasabb a hullámok miatt, de tíz perc alatt így is visszaérünk. Utánanézünk a bicaj kérdésnek, de sajnos naptári napra megy, így csak holnaptól fogunk bérelni. A szállodába megyünk internetezni, ahol épp rossz a pénzbedobó. Így annyit netezünk, amennyit csak akarunk - ingyen. Írunk a fórumba, megnézzük a leveleket (a freemail épp halott), így beleolvasunk az index fórumba. A végén győz az éhség, visszajövünk a kempingbe (vagyis BP) főzni. Zsuzsi megfőzi a tésztát (500 g) és megmelegíti a konzervet, amire nagyon készülünk (satay), sajnos feleannyira sem jó, mint vártuk. Hiába, nincs jobb a tejfölös-sajtos tésztánál! Vacsora után letudom a naplóírást, Zsuzsi talál magának egy női magazint, én meg elmosogatok.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggeli után kikölcsönöztük a bringákat, 10 NZD/fő áron. A Visitor Centerben megnéztük aztán az egész sziget térképét, és megcéloztuk a Mason-öblöt, hátha látunk kiwit. Elég gyorsan kiderült, hogy a nemzeti park területén nem szabad biciklizni, és Obant kivéve szinte minden nemzeti park. Vissza akartuk adni a bringát Innes Backpackerjében, de aztán rábeszélt minket a tulaj, hogy menjünk, járjuk be legalább a biciklivel járható utakat. Elindultunk hát a Mason-öböl irányába, a Fern Gully felé vezető gyalogút elején hagytuk a bicikliket, és nekivágtunk az ösvénynek. Kb. fél óra alatt oda is értünk a Gullyhoz, aztán megkerestük a tovább vezető utat. Nyugat-északnyugat felé tartottunk végig. Innét már nehezebben jutottunk előre, a boardwalk maradványait követtük. Nagyon szép, és sűrű volt erre az erdő és a növényzet, az utat sokszor ki sem lehetett venni pár méterről sem, hanem mindig csak a következő lépést láttuk. 11-től 5-ig meneteltünk, 2 után fordultunk vissza, mert állatokkal nemigen találkoztunk. Útközben egy tisztáson még napoztunk is, szép idő volt. Ez idő alatt összesen egy Snickerset ettünk meg, aztán a "bicikliparkolóba" visszaérve még az egy banánunkat is. A 4 decinyi vizünk utolsó cseppjeit is ittuk meg. Bicajjal haladtunk következő célunk, a Horseshoe-öböl felé. Az erdei utat itt levágtuk egy helyen, mert egyre reménytelenebbnek látszott, hogy valaha is kivezessen minket az erdőből. A röviditéssel pont az öbölhöz érkeztünk. Elkerekeztünk az út végéig, aztán vissza az aszfaltos úton Obanba. A dombokon felfelé toltuk a biciklit. Kajáldát kerestünk, a szállás közelében találtunk is egy lakókocsis kifőzdét, ahol rántott (greenlipped) musselt ettünk, 6 darabot. Az egyik vendégnek kölcsönadtam a bicskámat, bornyitáshoz, egy néni épp a nyugdíjazását ünnepelte. Kaptunk tőle cserébe egy pohár bort. Leadtuk a biciklit, vacsorára rántottát ettünk, aztán alvás. 102. nap
2004.02.05.
Csütörtök
Reggeli után megyünk bicajt bérelni, bevásárlás, infocenter. Kiderül, hogy nem is vezet út a Mason's Bay-be, sőt a parkba egyáltalán nem lehet bicajjal behajtani. Vissza a kölcsönzőbe, ahol kiderül, hogy ide háromnapi séta az öböl, amit kinéztünk, így maradnak a közelebbi célpontok. Nekiindulunk, rögtön találunk egy jó nagy emelkedőt. Mire felmászunk, kiderül, hogy rossz irányba megyünk. Vissza, elfogy az aszfalt és hamarosan elérjük a NP határát. A bicajokat egyszerűen otthagyjuk, itt úgysem lopja el senki. Öt órát megyünk az erdőben, először túristaúton, aztán egy régi úton, ami már évek óta nem volt karbantartva. Kidőlt fák és a mindent benövő páfrányok nehezítették az utat. Persze maga a board walk vizes deszkái olyan csúszósak, hogy ahol lehet, inkább az út mellett megyünk. Sok helyen keresni kell az utat is, annyira eltűnt néhol a buja aljnövényzetben. A tervünk, hogy elérjük a tengert ,nem sikerül, így az előre kiszabott idő lejártakor megfordulunk, jövünk visszafelé. Nem sok madár mozog, azok is elég magasan a lombkoronában röpködnek. Nem látunk új fajt. 5-re érünk vissza a bringákhoz. Estig még körbe akarunk kerekezni az utakon. Ahogy elindulunk visszafelé a városba, nemsokára egy elágazáshoz jutunk. Az egyik út épp a Horse shoe-öbölbe visz. Hatalmas emelkedők (egyszer potyára megyünk fel) és az út egyre rosszabb. Néhol vizesárok, vastag sár, úgyhogy egy idő után már csak tolni tudjuk. Egy helyen kilátni egy dombra, ott felmászunk bicaj nélkül megnézni, hogy hol vagyunk. Találunk is egy utat, ami levezet az öbölhöz. Vissza a bringákért, áttoljuk őket a réten és sajnos az úton lefelé is tolni kell, mert olyan meredek. Viszont odaértünk végre az öbölbe. Itt elmegyünk az út végéig. Sajnos három dombon is fel kell tekerni és olyan meredekek, hogy Zsuzsi csak tolja a bicajt, és én is meg-megállok pihenni. Begörcsöl a lábam a sok számmal kisebb bringán, aztán az utolsó emelkedőn már én is tolom. Beszaladunk a boltba, mert keveselljük a reggel vett hat tojást az esti rántottához. Veszünk még hatot - majd reggelre is marad. Felderítjük, hogy hol lehet olcsón kagylót kapni, aztán veszünk is kóstolóba rántott kagylót. Amíg várunk, az egyik asztalnál bort innának, de nincs bontójuk. Zsuzsi kölcsönadja a bicskáját, erre kap érte egy nagy pohár fehérbort. Megisszuk - elég jó fajta. A néni, aki adja ma ment nyugdíjba, azt ünneplik csendesen. Sokan vannak előttünk, sokára készül el a kagylónk, de finom, így nem bánjuk. Visszavisszük a bicikliket, benézünk a hotelbe az internethez. Ahol tegnap ingyen sikerült netezni, az épp nem működik, most viszont a másikba nem kell pénzt dobni, így ma sem kell fizetnünk. Gyorsan megnézzük a fórumot, sajnos nem reagált senki. Levelet kaptam egy párat, hát a cégnél nem túl rózsás a helyzet. Visszamegyünk a szállásunkra, Zsuzsi megcsinálja a rántottát, én meg naplót írok. Megesszük. Nem sikerült befejeznem a naplót, fürdés, alvás, Zsuzsi olvasgat egy kicsit.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel korán keltünk, így is éppen elértük a kompot. Lágytojást reggeliztünk halkonzervvel. 7.55-re értünk ki a kikötőbe. A szappant nem találtuk, valszeg tegnapelőtt este elhagytuk. Az átkelés jó volt, most elöl ültünk, a csomagjainkkal együtt, mert a bepakolást lekéstük. 7.59-kor indult a katamarán, egy óra alatt Bluffban volt. Onnét ugyanaz a buszjárat vitt minket vissza Invercargillba, mint ami hozott. Az autószerelő műhelynél raktak ki minket. A kocsi ott van, a hely azonban zárva, az ablakban van egy cetli, amin az áll, hogy ma nemzeti ünnep van. Egy telefonszámot is meghagytak, azt kell felhívni, és akkor Paul hozza nekünk a kulcsot. Elmegyek telefonálni, 3 hívásból az derül ki, hogy Paul hová rejtette el a kulcsot. Visszaérve Csabával meg is találjuk. ő sejtette, hogy valahol ott van, csak jobban lekötötte a házbontás a szomszédban, és ezért nem kereste. Nagy az öröm, működik az ablak! Útnak is indulunk, cél a Milford Sound. A Southern Scenic Route-on megyünk tovább. Manapouri: a tavon komppal át lehet menni a Doubtful Sound felé, ami egy szép fjord. Nekünk azonban túl drága az egész, 185 NZD/fő. Továbbállunk. Te Anan: a Kepler Track (ösvény) több, mint 50 km hosszú. Nem reszkírozzuk. Próbálunk olcsó kaját találni, végül egy takeawayben veszünk csirkehúst chipsszel, utána meg fagyit. Ez a fagyi már nem olyan hatalmas, de ez is teljes gömb, azaz gombóc. A Milford Sound felé megállunk pár helyen, pl. az Eglington-völgyben. Ez egy gleccservájta völgy, itt található a Mirror Lakes (Tükör-tó). Az idő sajnos nem jó, sok a felhő, időnként esik, nem lehet messzire látni. A környező hegyekből is csak keveset látunk. Milford Soundban megkeressük a hátizsákos szállást, lesátrazunk, teázunk, zuhany, aztán alvás. Illetve csak próbálkozás. Sokáig zuhog még az eső, nagy a szél, sokszor ébredek arra, hogy rámfújja a sátor oldalát. Ja, és ideúton megálltunk még a Marian-tónál is. Az erdő gyönyörű. A tóig nem sétálunk el, mert nagyon messze van gyalog, de az úttól kb. 10 percre van egy vízesés. Csaba ebben az erdőben készít zöld képeket. 103. nap
2004.02.06.
Péntek
Reggel korán kelünk, de sikerül úgy elhúzni a reggelit és az összepakolást, hogy alig érjük el a kompot. A tenger sima, hamar átjutunk a szoroson. (Foreaux). Buszozás Invercargillba, a kocsink ott áll a szerelőműhely előtt, de sehol senki. Nem akarom elhinni, hogy még nem nyitottak ki, hiszen már háromnegyed 10 is elmúlt. Egy-két perc nézelődés után megtalálom az ablaktörlő alá tett névjegykártyát Paultól, hogy hívjuk fel, ma ünnepnap van. Zsuzsi elmegy telefonálni, kiderül, hogy itt a kulcs, csak el van dugva. Azonnal meg is találjuk. Indulhatunk tovább, most már észak felé. A South Scenic Route-on megyünk tovább, de esik az eső és felhős az ég, nem sok mindent látunk. Manapourinál megállunk, megkérdezzük a Doubtfull Sound kirándulást, de az ára elrettent, ennyit nem tudunk adni érte (390 NZD). Te Anauban megebédelünk, megnézzük a takaheket az itteni vadasparkban. Az egyiket meg is etetjük zsenge fűszálakkal. Megnézünk több madarat is, már amelyik látszik. Sajnos az idő nem javul, a nagy hegyeket nem látni az út mellett. Egy parkolóban szundítunk egy órát, néha az út mentén lövök egy kockát. Hatalmas gleccser vájta völgyekben járunk, a meredek sziklafalakon zúdul le a víz. 50 méterenként van egy vízesés. A fjordot elzáró utolsó sziklatömbbe alagutat vágtak, egy 1300 méter hosszú, végig meredeken lejtő tárnaszerű vájat vezet át a másik oldalra. Innen is még rengeteget megyünk lefelé, míg végül elérjük Milfordot. A kempingnél meg is állunk, benn nagy élet van. Rengeteg ember, nagy a vidámság. Megvacsorázunk, fürdünk és irány a sátor a szakadó esőben. Mellettünk a sötétben egy kea keresgél a földön, elzavarni sem lehet.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel 9-kor kelünk, én reggel próbáltam behozni alvásban azt, ami éjjel kimaradt. Délután kb. 3-ig vagyunk a fjordnál. Minden nagyon drága nekünk, ezért csak nézelődünk. A parton nagyon szép kavicsokat szedünk, jó lesz ajándékba. (Az előző adag kavics Kaikourából van.) Én alszom is egy órát délután, Csaba addig fényképezni megy. Nem találunk olcsó kaját, elindulunk visszafelé az országúton. Délelőtt tankoltunk itt 10 liter benzint, non-stop, bankkártyás benzinkút (itt filling station) van. Jól kitalálták! Én ilyet még nem láttam. A szállásnál sincs kaja, megesszük, amink még van: olajos hal, kenyér, ananászbefőtt. Az idő jobb, mint előző nap, de azért még sok a felhő. A nap viszont sokat süt. Visszafelé megint a Mirror Lakes mellett haladunk el, ismét megállunk fényképezni. Jó éhesek vagyunk, Te Anauban grillcsirkét veszünk a szupermarketben, 9.50-ért. Kihajtunk a városból, az első pihenőhelyen esszük meg. A pihenőhely egy kis asztalkából és ülőhelyekből áll, meg egy kőből. A kő miatt ez egy földrajzilag védett terület: ez a nagy kődarab ugyanis a Milford Sound közeléből származik. Nagyon hideg szél fúj, én igyekszem minél hamarabb befejezni a kajálást. A maradék húsos csontokat otthagyjuk egy bokor alatt az állatoknak. Indulunk tovább, vészesen fogy a benzin. Te Anauban elfelejtettünk tankolni! Lumsden: 10 dollár felárral kaptunk volna benzint, de ez nekünk túl drága. Továbbhaladva sem találunk azonban semmit. Én Kingstonban reménykedem. Odaérve a mutató éppencsak az E betű felett áll. Találunk az út szélén egy non-stop, kártyás benzinkutat, megmenekültünk! Naplemente van, Csaba nem fényképez, végül lemarad a színekről. Közben a gép visszadobja a kártyámat: most mi lesz? Pont a kút mellett van a kemping, bemegyünk, sátrat verünk. A néni szerint reggel ki fog nyitni a kút. Vacsoral, vagyis gyömbéres-citromos tea anzac keksszel (itt az egyik kedvencem) és Jackie Chan mozival. Zuhany, alvás. 104. nap
2004.02.07.
Szombat
Egész éjjel ömlik az eső, szerencsére a sátor jól bírja, nem ázunk be. Hajnalra eláll, helyette nagy szél kerekedik, rázza a sátrat rendesen, pedig eléggé védett helyre állítottuk fel, közvetlenül a ház mellé. Reggeli után előbújik a nap. Sétálunk egyet a víz mellett, kavicsokat gyűjtünk és hadakozunk a sandfly-nak nevezett apró sorscsapások ellen. Én - amíg Zsuzsi alszik a kocsiban - elsétálok a vízeséshez, járkálok egy kicsit a környéken. Egyre jobban süt a nap, a hegyek is mind jobban előbújnak a felhők mögül. Már gondolkodunk a hajókiránduláson, de végül mégsem megyünk, mert túl drága. Nem is baj, mikor elindulunk visszafelé, már megint mindent felhők borítanak. Visszafelé megcsodáljuk az utat, idefelé alig láttunk belőle valamit, most meg azért süt a nap. Az egyik parkolóban megállunk, Zsuzsi elmegy megnézni a vízesést, én meg a keákat próbálom lencsevégre kapni. Te Anauig megyünk vissza, ott keresünk valami ennivalót. Végül egy töltött csirkét veszünk és a Lumsden felé vezető úton az első pihenőnél eszük meg. Nagyon finom, csak megfagyunk, mire megesszük. Hol süt a nap, hideg szél fúj. Az üzemanyag egyre fogy, és az összes kút zárva van (szombat délután). Végre Kingstonban találunk egy kártyás önkiszolgáló kutat, de az meg nem fogadja el Zsuzsi kártyáját. 500 m-re van egy kemping, ott megalszunk.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggeli, összepakolás, 9 után indulás. Tankolás: siker! Tele a tartály. Queenstown előtt befordulunk a The Remarkables hegycsúcsai felé. 13 km-es kavicsos út vezet fel a sípályákhoz. Persze felmegyünk rajta, és az út végétől felsétálunk a Lake Altához. Gyűrűk Ura helyszín. Ja, és előtte is megállunk néhány kilátóhelynél, az országúton pedig jó kid veterán autókat látunk a forgalomban. Lefényképezni nem sikerült őket. Az Altáról leérve két nagyon helyes fiú szóba elegyedik velem, arról kérdeznek, milyen az út felfelé. Azt mondtam nekik, ha én, gyenge nő fel bírtam menni, akkor ez nekik meg sem fog kottyanni. Ettől persze mindhármunknak jó kedve kerekedik. Kiderül, hogy mászni fognak, van valami kő fent, amit meg lehet mászni. Nagyon jó velük beszélgetni, szimpatikusak. Aztán Csaba is leér, mire ők sietve elköszönnek, és elindulnak felfelé, mi meg a város felé. Én vezetek lefelé, hogy Csaba tudjon fényképezni. Ma jó az idő, kevés a felhő, egész nap süt a nap. Azért hideg van, csak szélárnyékban érezni a meleget. Az LP-ben megnézzük, melyik helyi nevezetességet mennyiért tudnánk megnézni, miután -20 centért leparkoltunk. 50-et dobtam be, 70-et kaptam vissza. A kiwi-ház 15.50, a hegyre felvezető gondola meg 18 dollár per fő. Keresünk ebédet, McDonaldset találunk. Én, mint később kiderül, gyerekmenüt eszem, de Csabáé sem sokkal nagyobb adag. A parkolóban esszük meg, aztán Csaba megnézi a kiwiket, én pedig megírom a naplót eddig a pillanatig, végre utolérem magam. Mostanában kétszer is volt olyan, hogy naplóírás helyett két Woman’s Day (helyi Sztori) pletykáit bújtam. (Ez még a Stewart Islanden történt.) Csaba látta a kiwiket. Irány Wanaka. Az Alpine Scenic Route-ot választjuk, arra 53 km. Átmegyünk a Crown Range másik oldalára, ahol az út a völgyben vezet tovább, hegyek közt. 8 után valamivel már Wanakában is vagyunk. Szállást kezdünk keresni, aztán Csaba naplementét fényképezne, de nem a igazi. Az YHA tele van, így kimegyünk a várostól 11 km-re lévő kempingbe. Útközben még elérünk egy naplementét, sokkal jobb, mint az előző, de ez már a vége. Vacsora (sajtos tészta), aztán alvás. A kemping nagyon szép helyen van, egy nagy tó mellett és a hegyek között. 105. nap
2004.02.08.
Vasárnap
Reggel örömmel látjuk, hogy kinyitott a kút, tankolhatunk, mehetünk tovább Queenstown felé. A város előtt van egy út fel a Remarkables csúcsai felé (télen ez síparadicsom), ezen felmegyünk. Hosszú, kacskaringós meredek út vezet felfelé, belátni róla az egész környéket. A LOTR-ot is forgatták errefelé. A parkolóból felgyalogolunk az Alta-tóhoz. Itt fenn már elég hűvös az idő, hiába süt a nap. Nem sok élet van itt fenn, egy sáskafajt, kétféle apró lepkét és NZ pipitet látunk csak. Érdekes apró kövirózsák nőnek a köveken, próbálom fotózni is. Visszafelé Zsuzsi vezet, én meg kiugrálok az állvánnyal, géppel tájképeket csinálni. Az aszfaltra visszaérve én vezetek megint. Egy kis kitérő után (20 NZD-t akarnak beszedni egy 5 km-es útért) bemegyünk Queenstownba. Szép alpesi városka, dugig van turistákkal. Süt a nap, körbe mindenütt hegyek, egy gyönyörű tó partján fekszik. Jó drága minden, még parkoló helyet is alig találunk. Végül én megnézem a kiwi házat - végre látok élő kiwit, még ha csak üvegen keresztül is - Zsuzsi naplót ír, behozza a lemaradását. Egy McDonaldsben kajálunk (ez a legolcsóbb), de persze nem igazán lakunk jól vele. Internetezünk, bevásárolunk, megyünk tovább, nem fogott meg egyikünket sem a város. Estig elkocsikázunk Wanakaig, a tóparton megvárjuk a naplementét. Sajnos nem olyan szép, mint Kingstonban, ahol nem fényképeztem. A kempingbe menet még egy gyönyörű piros eget látunk, a maradékáról egy fotó is van. A tóparton verünk sátrat, szemben és körben hegyek. Szép hely! Vacsorára sajtos-tejfölös tészta, a legjobb kaja már hosszú idő óta.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >