Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Reggel 6 körül kimegyek már, leülök egy közeli padra: látok fantailt, rigót, amint megeszik egy szitakötőt, zöldikét, maynát, verebet, 2 nyulat, és vadkacsák is elrepülnek a fejem felett. Aztán naplót írnék a TV szobában, de bejön egy kiwi férfi, megszólít és beszélgetni kezdünk. Említ néhány helyet, ahová érdemes menni, pl. Greymouthba a bálnák miatt. Beleolvasok még a Lonely Planetbe, Csaba is felkel és megtalál, csendben reggelizünk, aztán indulás a matamatai Visitor Centerbe. Befizetünk a 9:30-as túrára, már indulunk is Hobbitonba. A 29-es út felé, Hamilton irányába megyünk, aztán letérünk Alexanderék birtokára. A hadsereg építette úton, a birkalegelőket átszelve halad a busz. Alexanderék ötezer birkát tartanak (télen), dimbes-dombos, hatalmas zöld birtok az övék (ami valaha mind erdő volt). Hamarosan megállunk egy domb tetején, innét már rálátni Hobbitonra. Ott a tó, és mellette a fa. A filmes helyszínek után kutató stáb helikopterről kereste országszerte azt a helyet, ahol Hobbitont fel lehetne venni, és itt a fa miatt álltak meg. Ha ez a fa nincs itt a tó mellett, továbbmentek volna. Fényképezés, aztán vissza a buszba, lemegyünk a völgybe. Körbemegyünk a forgatási helyszínen, látunk itt-ott fényképeket kiállítva arról, hogy készítették a díszleteket, hogy néztek ki a helyszínek a mostanihoz képest. Az eredeti 37 hobbitlakból 17 maradt, épp felismerhetően. Így is jó látni viszont. A filmesek és a család közti szerződés értelmében mindent vissza kellett állítani az eredeti állapotába. Ez a 17 "luk" azért maradt meg, mert ezeknél jött a rossz idő és hat hónapot kellett várni a szétszedésükre. Ezalatt a hat hónap alatt Alexanderék megváltoztatták terveiket, és hamarosan turistalátványosságot csináltak a földjükön. Tódulnak ide az emberek fákat, fadarabokat meg tavat nézegetni. Eddig, 13 hónap alatt 17-18 ezren fordultak meg itt. Mi 50 NZ$-t fizettünk fejenként, de nem bántuk meg. Következő állomás a Hamilton ZOO. Itt van a déli félteke legnagyobb madárháza, ahol szabadon röpködnek a madarak (free aviary). Tényleg nagy, de kevés benne az ösvény, a madarak jól el tudnak bújni. A tuatara is jól elbújt a hüllőházban (reptile house). Újként látunk banded railt, wakawakát meg keát. Hamiltonban aztán internetezünk, Olasz Csabi hamarosan beszkenneli otthon a képeket, közel 1000-ből válogat majd. Aztán átállunk egy olyan parkolóhelyre a kocsival, ahonnét elment már az előző kocsi, de a parkolóórában van még pénz és majd' fél óra. Veszünk egy take-awayben khmer csirkelevest (chicken noodle soup), amit aztán Cambridge-ben eszünk meg egy benzinkút parkolójában (külön dobozban kaptuk a levest a hússal, egy másikban a tésztát a csírával). Kint közben ömlik az eső. Rotoruáig meg sem állunk, a pénzünk szinte elfogyott: 65 cent maradt a zsebünkben. Itt nem tudunk kártyáról pénzt felvenni (az enyémről fizettük a Hobbiton belépőt), már korábban sem ment a fizetés Csabáéval. Az első internetkávézóban nem tudnak gépet adni, min. 15 percet kellene netezni. A másodikban már sikerrel járunk, Csaba szabadít fel pénzt, vagyis csak megnézi a számlát, mert a korábban felszabadított összegnek már elérhetőnek kellene lennie, de nem az. Végül mégis sikerül pénzt szerezni. Kempinget keresünk, de zuhog az eső, ezért egy hátizsákos szállásra megyünk, az LP szerinti legolcsóbba. Épp van egy üres szoba, valaki lemondta. (A könyv szerinti 35$ helyett már 40$.) Tartozik egy kis termálvizes medence is a helyhez, rövid szedelőzködés után itt üldögélünk, közben kicsit az eső is szemerkél. Aztán beül a medencébe egy beszélgetős pasas, aki Hawait hagyta ott Cairns (AUS) kedvéért. Vannak, akiknek Hawai nem elég jó hely. Zuhi, aztán alvás. 85. nap
2004.01.19.
Hétfő
Reggel 8-kor kelek, Zsuzsi már hamarabb kimászott a sátorból. A tegnap esti vita miatt nem tudott aludni. Reggelizünk, bemegyünk a városba, megvesszük a jegyet a 9 órás túrára. Szandált húzunk, fogjuk a fényképezőgépet és már itt is van a busz, indulunk. A sofőr végigbeszéli az utat, még Zsuzsi is alig érti, de a lényeget azért felfogjuk. Arról mesél, hogyan találták meg a film készítői helyszínnek Alexander gazda birtokát, hogyan épített a katonaság utat a birtokon, és hogy a szerződés szerint le kellett volna rombolni a díszleteket és visszaállítani az eredeti állapotot. Aztán elkezdték a visszaállítást, de nem fejezték be. Majd mégis kaptak engedélyt a stúdiótól, hogy legalább néhány látványosságot meghagyjanak. A busz kivisz minket a városból, letérünk a főútról, azután arról is. Aztán már ott is vagyunk Alexander gazda birtokán. Kerítés, kapu, újabb kapu, birkák, marhák, dimbek-dombok, kapuk (felhős az ég, de süt a nap is). Az idegenvezető srác fel-le ugrál, a kapukat nyitja-csukja. Megérkezünk végre egy dombhoz, aminek lenézünk a tetejéről és ameddig a szem ellát, csak dombok, birkák, hatalmas fák, sehol egy út, sehol egy villanyoszlop, semmi, ami a XX. századra utalna. Vissza a buszba. Még három perc, amíg leérünk a völgybe és kitesznek minket. Lassan gyalogolunk fel, közben az idegenvezető mesél a moziról, a készítéséről. Gyönyörű nagy fenyő áll a domb lábánál. Nincs meg már az összes hobbitlak, de vannak fényképes tablók, hogy hogyan is néztek ki. Közben a madarakat is figyeljük, tui hangja hallatszik, egy fekete-fehér varjúféle szedeget a közelben. A tavon kacsák úszkálnak, a fűben lapwingek sétálnak. Végigsétálunk a Zsáklakhoz vezető úton, fel a domboldalon, ahol Gandalf is sétált. Ebbe az egybe (Bilbó házába) be is lehet menni, bár a belseje a stúdióban épült meg. Felcihelődünk még a dombtetőre, ahol egy fának a maradványai látszanak, amit valahol kiástak és idehoztak 12 másodperc kedvéért. Lejár az időnk, a busz meghozza a következő csoportot, megyünk vissza a városba. Hamiltonba indulunk, az állatkertbe. Az addigi jó időnek vége szakad, elered az eső. Hamiltonban nem egyszerű megtalálni az állatkertet. Szerencsére az LP leírása alapján sikerül. Az eső nem áll el teljesen, de már tisztul az idő. Bemegyünk és rögtön a honos madarakat bemutató röptető felé igyekszünk. Ez a déli félteke legnagyobb madárháza. Sajnos túl nagy is, rengeteg a búvóhely, a sűrű bokor, alig látunk valamit, pedig gyakran meg-megállva sok időt eltöltünk, mire a madarak többségét felfedezzük. Az eső egyre jobban esik, de azért körbenézünk a többi részen is. A vizes élőhelyen már fától fáig szaladunk, hogy ne ázzunk el teljesen. A hüllőházban van tuatara, de nem tudjuk megnézni, mert elbújt valahova. Még végigszaladunk a papagájokon, de nagyon esik, meg fázunk is. Visszamegyünk a városba. Egy khmer étteremből hozunk csirkés, tésztás levest, amit Cambridge-ben egy benzinkútnál eszünk meg. Az összes pénzünk elmegy a tankolásra (65 cent marad). A kártya megint nem akar működni. Megyünk Rotoruába, a hőforrásairól, gejzírjeiről ismert vidék központjába. A kártya továbbra sem működik, a pénzünk elfogyott, a maradék centjeinkből megpróbálunk netezni, de az OTP honlapja sem működik. Várunk. Próbálok pénzt kivenni az automatából, de nem megy. Utolsó próbálkozás: Zsuzsi kártyáján még van 1500 Ft, hátha arról tudunk kivenni pár dollárt. Azért megpróbálja előbb az én kártyámat is, és működik! Van pénzünk! Kinézünk az LP-ből egy BP-t (backpackert), mert esik az eső, nincs kedvünk bőrig ázni. A szállás szuper, van egy forróvizes medencéje is. Mindjárt ki is próbáljuk: szuper! Fürdés, vacsora, alvás.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Első utunk reggel a Kauri Parkba vezet, termálvizes "tócsákkal" van teli. Normál városi park lenne, de tök furcsa ez a sok gőzölgő, kisebb-nagyobb pocsolya. Ugyanúgy tartozik hozzá játszótér is. Aztán tovább, megállunk a Maori Művészeti és Kulturális Központnál, Wakarewarewában, majd Wai-O-Tapu következik. Itt is vannak mudpoolok (fortyogó sárpocsolyák) és gejzírek is. Wai-O-Tapuban, a temálparkban hirdettek egy délelőtti gejzírkitörést, gondoltuk, talán elérjük még. Lemaradtunk róla. Itt van viszont NZ legnagyobb mudpoolja, ehhez nem kell belépő. Ezt a visszaúton is útba ejtettük. A délután nagy részét a termálparkban töltöttük. Aztán kocsikáztunk tovább a Tarawera vulkánhoz, egész jól megközelíthető autóval. A tisztásokon madarakat is néztünk, főleg zöldikét. Jó volt a vulkánt ilyen közelről látni. Tovább Marapurába, ami kisebb hely, mint amilyennek gondoltuk. Nincs nyitva semmi. Következik a Te Uruwera Nemzeti Park, mivel Marapurában nem találtuk meg a kempinget sem. Egy motelban adnak térképet, az két kempinget jelöl a nemzeti park felé vezető úton. Nagyon sokat autózunk eztán, 10 után találjuk meg az egyik helyet, de tele van, mert egy társaság kibérelte. A másiknak meg hűlt helye van, vagyis nincs ott semmi, csak egy üres, útmenti térség, nem valami bizalomgerjesztő. Visszafordulunk, mert útközben láttunk egy backpackert (hátizsákos szállás), ott szállunk meg 40 pénzért. Van saját konyhánk, zuhanyzónk, meg WC-nk. Veszünk a gazdától egy kenyeret is, ekkor már 11 felé jár. Úgy halljuk, gazdaságot vezetnek, mert felnyerít néha-néha egy ló az éjszakában. Kapunk hősugárzót, befűtünk az alváshoz, meg majd reggel is, a felkeléshez. 86. nap
2004.01.20.
Kedd
Reggel begyűjtjük a környék látványosságairól a prospektusokat, aztán elég sokáig tanakodunk, mit is nézzünk meg és milyen sorrendben. Először megnézzük a Rotoruában lévő parkot, ahol több helyen forróvizes medencék gőzölögnek. Aztán elindulunk Wai-O-Tapuba, mert ott van a legsokfélébb látnivaló. Sajnos a gejzírről lemaradunk, mert az 10:15-kor működik csak, de a többit megnézzük. A parkon kívül van NZ legnagyobb iszapforrása, azt oda- és visszafelé is megnézzük. Érdekes, hogy időközben egészen megváltozik a kinézete. Ezután a közeli vulkánt, a Tarawerát nézzük meg, de csak néhány km-nyire kerülünk a közelébe. Behajtunk egy földúton, nagy mezőket, fenyőerdőt látunk és rengeteg zöldike meg tengelic nyüzsög. Estére a Te Uruwera Nemzeti Parkba akarunk eljutni, de elég nehezen megy a dolog. Amerről mi megyünk, nincs kemping, az aszfaltozott út pedig nem vezet át a másik oldalra. A kerülő út kb. 500 km. Érdeklődünk a közeli kisváros egyik motelében, kapunk is tippet. Aztán a következő majd három órát azzal töltjük, hogy az erdőben autókázunk. Kezdetben még aszfalton, aztán földutakon bolyongunk, végül egy BP-ben szállunk meg. Már majd éhen halunk, mert reggel óta nem ettünk semmit, és persze mire észbekaptunk, már minden zárva volt. Szerencsére a tulajtól tudunk venni egy csomag kenyeret, így nem kell éhesen lefeküdnünk. A ház elég hideg, van egy pici hősugárzó, azzal próbálunk barátságosabb hőmérsékletet varázsolni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel megtudjuk egy helyitől, hogy a Te Uruwera Nemzeti Parkba vezető utat lezárták, 8-tól d.u. 5-ig nem lehet közlekedni rajta. Visszafordulunk, a Taupo-tó felé vesszük utunkat. A nap végére Turangiig érünk el. Taupón is átmegyünk, bevásárolunk, sok gyümölcsöt, sajtot, kenyeret, halkonzervet stb. Jó. Veszünk egy 2 literes jégkrémet is, azt az autóban, egy tóparti parkolóban kezdjük el enni. Az egész napra jellemző, hogy időnként megállunk a látvány miatt, Csaba fényképez. Délután látunk kanadai ludat is, annak én különösen örülök. Etetünk hattyúkat és szárcsákat. A leveleket megnézzük, az anyu írta, hogy látta a képeket, sok fent van. Alig várjuk, hogy másik internetező helyet találjunk, itt ugyanis csak a leveleinket néztük meg, ezért nem kellett fizetnünk. Turangiban aztán elég nehezen, de akad egy másik hely, 50 perc 5$. Mindet elhasználjuk. Aztán Csaba utal az én kártyámra a pénzéből, mert az övé titokzatos módon eltűnik. Vagyis még nem látszik, mire ment el, számításaink szerint valami nem stimmel. Írok Beának és Esztinek. Végignézzük a képeket, tök izgi. 88 van fent. Alig várjuk a többit. Aztán kemping, sátor fel és rohanás ki a faluból kocsival. Megy le a nap, vörös felhők vannak az égen. 4 kép készül, nagyon tuti a látvány. Aztán vacsi, naplóírás és alvás. Ja! És foglaltunk helyet a kompra szombat estére. 87. nap
2004.01.21.
Szerda
Hajnalban felkelek bekapcsolni a hősugárzót, így sikerül 18 °C-ra felkelnünk. A forró zuhany jólesik mind a kettőnknek. Reggeli, indulás. Sajnos a parkba vezető út le van zárva, mint megtudjuk, nappal le szokták zárni 8-5-ig, ezért a Taupo-tó felé indulunk. Útközben fényképezgetünk, meg-megállunk. Taupóban bevásárolunk, egy kebab büfében finom gyros-szerűt eszünk, aztán egy családi jégkrémnek esünk neki. Persze nem tudjuk elpusztítani, de két gombóc fagyi áráért vettük. Megyünk tovább Turangiba, gyönyörű felhők vannak mindenfelé. Azon jár az eszünk, vajon milyenek a képek - mert olvastuk, hogy Csabi feltette az első adagot a netre -, meg hogy hova tűnt a pénz a számlámról. Turangiban az LP szerint rengeteg helyen lehet netezni. Hát, mi alig találunk egyet, ahol a biztonság kedvéért teszünk át Zsuzsi számlájára pénzt, aztán végignézzük a képeket. Találunk sátorhelyet, felverjük a sátrat, aztán mennénk vacsorázni, mikor észrevesszük, hogy az égen gyönyörű vörös és narancssárga felhők vannak. Autóba ugrunk, és addig megyünk kifelé a városból, míg találunk egy jó kilátást a környező hegyekre. Ott kattingatok egy párat és vége is a jelenségnek. Visszajövünk, vacsi, naplóírás, alvás.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Tegnapelőtt, még a vulkán előtt bementünk a Volcanic Activity Centre-be. A Geological Research Institute (Földrajzi Kutatóintézet) szomszédságában van. Vagyis csak én mentem be, Csabát nem érdekelte a kiállítás. Láttam egy filmet a Ruapehu 1995-ös és '96-os kitöréséről. Mindkettő a turistaszezon idején történt. Jó kis film volt. Aztán beültem a földrengés szimulátorba, 6.3-asat kaptam, gombnyomásra. Volt gejzír is, meg tornádógép, kapcsolóval, be meg ki lehetett kapcsolgatni a tornádót. NZ-n évente kb. 4000 földrengés van, ebből kb. 150 haladja meg a Richter-skála szerinti 3-as erősséget. 22-én reggel nem kelünk korán. Hajmosás, összepakolás, reggeli. Felkerekedünk és az info centerbe megyünk. Térképért. Aztán telefonfülkét keresünk, visszairányítanak az info centerbe. Kezdem intézni a kompjegy átíratását. Foglalok végül két új jegyet vasárnapra, az előző foglalást töröltetem. Az új jegy 160$. Ezt is kifizettetik, pedig a másik jegyből bőven kijönne. Aztán segítséget kérek az infós nénitől: kb. fél óra alatt minden rendeződik, a taupói irodában jóváírják Csaba számlájára a 280$-t. Hurrá! Indulunk. A Rotopounamu-tó mellett haladunk el, sajnos nem találunk lejáratot a partjára. Aztán megérkezünk a Mount Ruapehuhoz (Ruapeu-hegy), ami szintén forgatási helyszín volt a Gyűrűk urában. Pontosabba a Whakapapa nevű faluba érkezünk. Itt van a Grand Chateau, vagyis az a szálló, ahol a Gyűrűk ura stábja a forgatás alatt lakott. Tényleg olyan, mint egy kastély. Ez a falu is és Iwikau is síközpont. Továbbhajtunk Iwikauba, a parkolótól gyalog indulunk tovább. Fel lehet menni a hegyre libegővel, befizetjük a fejenként 17$-os díjat. Megéri. Egy átszállással 1750m körüli magasságba érkezünk. A beszállásnál dzsekit is adtak volna, aki kért, kapott. Lent kell visszaadni az út végén. Tök jó piros dzsekik voltak, de nálunk ott voltak a sajátjaink, polárral és kabáttal is felszerelkeztünk. Fent elindulunk a túraútvonalon, 50 percig gyalogolunk felfelé (én szoknyában). Elég magasra jutunk, egy gerincig. Erre már hó is van. Rálátunk a Ngauruhoe vulkánra is, ez a legfiatalabb errefelé. Látunk kis vízeséseket, vízfolyásokat. Az is jól látszik, hol folyt a láva és hogyan szilárdult meg aztán. A hegy tetejét nem látjuk, mert felhők borítják. Fent, ahol vagyunk, jobb az idő, mint lent volt. Az ideúton többször is szemerkélt az eső. 3 után indulunk lefelé, az egy átszállással is elég gyorsan leérünk. Körülnézünk a boltban, megnézzük a krátertavat, aztán tovább a Ngauruhoe vulkán másik oldalához vezető útra. Kicsit visszafelé kell mennünk ehhez, de megéri, mert látjuk szinte az egész hegyet erről az oldalról. Aztán az Egmont Nemzeti Park irányába vesszük utunkat, a Forgotten World Highwayen (Elfelejtett világok országútja). A vidékek, amelyeken áthaladunk, dombosak, zöldek, olyan, mintha a Megyén mennénk keresztül. Aztán egy völgyben vezet az út, nagy fák és páfrányok között. Kb. 100 km-t haladtunk, amikor visszanézve tisztán láttuk még mindig a Ruapehut és a Ngauruhoét, felhők nélkül. Hamarosan ránk sötétedik, bemegyünk egy kemping táblánál. WC van, meg egy sátor az udvarban. Leparkolunk, felállítjuk a sátrat, hamarosan már alszunk is. Birkák bégetnek, kutyák ugatnak valahol. 88. nap
2004.01.22.
Csütörtök
Kényelmesen kelünk, reggeli, tudakozódás, a kompjegy átiratása vasárnapra. Dél van, mire elindulunk. A Tongariro NP felé vesszük az irányt, ahol három vulkán is található (1996-ban tört ki utoljára a legnagyobbik.) Gyorsan körülnézünk az infocentrumban, aztán irány a hegy. Kocsival felmegyünk ameddig csak lehet (1600 m). Onnan két libegővel 2020 m-ig jutunk fel. A csúcs felhőben van, de fúj a szél, állandóan változik a helyzet. Hol esik, hol süt a nap, hol meg mindkettő. Nekivágunk gyalog a hegynek, a gerincet tűzzük ki célul, mert onnan átlátni a másik vulkánra. Kb. 50 percet megyünk felfelé, de sajnos a Ngauruhoe felhőkbe burkolózik. Azért szép a kilátás innen, messzire ellátunk észak felé. Lefelé sietni kell, mert a felvonó csak fél négyig jár (persze bőven elérjük). Kerülünk egyet Ngauruhoe felé, hátha a másik oldalról nagyobb szerencsénk lesz. Hatalmas réteken keresztül vezet az út. Új madarat is találunk közben (NZ pipit). Sikerül elkapni azt az egy-két percet, amikor teljesen látszik a vulkán. Kattingatok, indulunk tovább. Stratford felé megyünk az Elfelejtett világ nevű úton. Varázslatos a táj körülöttünk. A hobbitok Megyéje jut eszünkbe róla minduntalan. 150 km benzinkút és települések nélkül (persze farmok azért akadnak), csupa dimb-domb, füves, ligetes, hiszen legelő az egész. Birkák ezrei, marhák százai sétálnak bármerre nézünk. Időnként megállunk fényképezni, madarakat nézni, vagy csak csodálni a tájat. Már megy le a nap, mikor az egyik megállóhelyen körbe távcsövezve észreveszem a Ruapehu vulkánt. Most végre az is kibukkan a felhők mögül, hófödte tetejét narancssárgára színezik az utolsó napsugarak. Megörülünk neki, hogy ezt is láthattuk. Az útról elfogy az aszfalt, az egyik hosszú völgyön csak földút vezet keresztül, de jó minőségű. 40-50-el lehet rajta menni. Csupa pára és nedvesség minden. Rengeteg a páfrány, a fákon mohák nőnek. Nagyon mesebeli ez is. Estére Stratfordig akartam elérni, de elszaladt az idő, így mikor látunk egy kempinget, úgy döntünk, hogy itt megalszunk. Nem túl felszerelt a hely, csak WC van, viszont fizetni sem kell.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Korán kelünk, fél 7 körül. Tehénbőgés hallatszik, a sátrunknál meg egy kakas és néhány csirke csipeget. Összepakolunk, megyünk tovább. Stratford még 63 km. Megállunk párszor, fényképezni. Az idő elég rossz, nagyon felhős minden. A kempingezésért nem fizettünk, nem volt zuhany. Stratfordban ezt a pénzt elreggelizzük egy kávézóban, jók vagyunk két melegszendvicsre, egy teára meg egy forró csokira. (9.70) Aztán Visitor Centre, az internet 8$/óra. Az infók alapján elindulunk a Mount Egmonthoz legközelebb eső úton, ez vezet a síközponthoz. A parkolóból felfelé vezető úton indulunk el, lent csupa felhő minden. Ahogy feljebb érünk, egyre jobban tisztul. Leülünk egy menedékháznál, képeket készítünk egymásról, látszik a hegy teteje is már. Ahogy lejövünk, újra befelhősödik minden. (Csaba varázsolta el a felhőket...) Ebédre fish&chipset eszünk, 1 adag hal + 2 adag krumpli, hatalmas porciót kapunk. Estére leérünk a Foxton Beachre, ez egy kisebb falu, Kimegyünk a Manawatu folyó torkolatához, két helyen szállunk ki a kocsiból nézelődni. Látunk spoonbillt, bar-tailed godwitet, kormoránt, banded dotterelt, lesser knotot. Nagyon felhős az ég, a naplemente is a felhők miatt marad el. Éjszaka is csepereg az eső, én sokszor felébredek, nem alszom jól. 89. nap
2004.01.23.
Péntek
Korán kelünk, amikor kinézünk a sátorból, hatalmas ködöt látunk, de mire összeszedelődzködünk (kb. 20 perc), már nyoma sincs. Stratfordban megállunk, internetezünk az infocenterből, megkérdezzük, hogy lehet a Mount Egmont közelébe jutni. Megreggelizünk a kávéházban, meghallgatjuk a harangjátékot, ahol a Rómeó és Júliából adnak elő részleteket az óratoronyból kinéző bábok. (A várost Shakespeare szülővárosáról nevezték el.) Aztán felautózunk a Mt. Egmont derekára (kb. 1100 m), de sajnos benne vagyunk egy felhőben. Semmi sem látszik. Várunk, naplót írunk, reménykedünk. Aztán úgy döntünk, hogy elindulunk felfelé, hátha a felhők fölé tudunk jutni. Ahogy kaptatunk, egyre világosabb lesz, kisüt a nap, kibukkan a havas csúcs. Mire felérünk a sífelvonókhoz (persze ezek most nem működnek), addigra szikrázó napsütésben pompázik az egész hegy. Kicsit napozunk, lefényképezzük egymást, aztán jövünk lefelé. Mire elhagyjuk az első kanyart, a hegy újra eltűnik a felhők mögött. Dél felé megyünk tovább a nyugati parton, Stratfordban megint megállunk bejelentkezni egy túrára a Kapiki-szigetre, holnapra, de sajnos már három napra előre betelt az engedélyezett 50 fős keret. A Manawatu folyó felé indulunk tovább. Egy kisvárosban megállunk fish&chips-ezni. 5 dollárért hatalmas adag sült krumplit kapunk fokhagymás vajjal vastagon nyakon öntve, plusz két sült halat. Odaérve kicsit keringünk, mire megtaláljuk azt a részt a tengerparton, ahol egy folyó ömlik bele. Gyönyörű kanalas gémek, sirályok, godwitek, csigaforgatók, kormoránok szedegetnek a vízben és a vízparton. Naplementéig nézegetjük a madarakat, aztán bemegyünk a tengerparti kempingbe. Végre forró zuhany! Vacsorára csak egy banánt bírunk enni, aztán alszunk is.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

7-kor már indulunk, kimegyünk a folyó torkolatához, a süppedős homokos részre. Ugyanazokat a madarakat látjuk megint, az idő vacak. Kb. 50 percet töltünk itt, aztán szedjük a sátorfánkat, és megyünk tovább dél felé. Próbáltunk telefonon bejelentkezni a Kapiti-szigetre még tegnap, de hétfőig nincs hely. Délután érünk Wellingtonba, én kicsit pihenek útközben. Mikor teljesen magamhoz térek újra, a kempinges kiadványban keresek szállást a közelben. Ez lesz a Rowena's City Lodge, a városközponttól nem messze, közel a Viktória-hegyhez. Egysávos út vezet fel a parkolóba, én sehol sem látok sátrazásra alkalmas helyet. Szerencsére Csaba talál. Én megyek aztán a recepcióra, bejelentkezni. A portás egy spanyol fiú, nagyon szimpi, épp Pulp Fiction zenéket hallgat. Aztán azt mondja, hogy a "mi fajtánk" ritkán fordul meg ezen a vidéken. 2 sátorhely van még, az egyiket kivesszük. Mosunk végre, bent a házban van pénzbedobós mosógép. Aztán internetezünk. A sátrakról készít Csaba fényképet, mert kicsi helyen nagyon sok van. Főzünk és eszünk sajtos-tejfölös tésztát, aztán nekivágunk a Mount Victoriának. "Öregesen" felsétálunk, fent leülünk. Nézzük a többi turistát: Japánból, Belgiumból, Izraelből, Indiából. Jól szórakozunk. A város széle felett szürke felhősáv húzódik, de azt hiszem inkább szmog lehet. A város látványa nem nyűgöz le minket. Visszasétálunk a szállásra, menta teázunk egyet, szunya. 90. nap
2004.01.24.
Szombat
Reggel is kisétálunk a partra, de sajnos elég sötét van, borult az ég, csepereg az eső. Ugyanazok a madarak vannak megint. Reggeli, indulás dél felé. Tíz után már egy egész nagy természetvédelmi területen vagyunk. Vannak madárházak, akváriumok, terráriumok. Látunk tuatarát is egy párat. Sétálunk, fényképezgetünk a parkban, rengeteg kacsa van, fekete és bütykös hattyú, tuik, silvereye-ok, fantailek (a pisszegésre körénk gyűlnek, fél méterre megközelítenek), galambok, erdei pinty, zöldike, tengelicek, pacsirták. Elég sokáig elnézelődünk. Megint fish&chips + egy fahéjas almás süti egy parkolóban, aztán irány Wellington. Kempingbe akarunk menni, az LP szerint csak a várostól messze vannak. Reménykedünk, hogy útközben majd találunk egyet. Már benn vagyunk a városban, mikor Zsuzsinak eszébe jut, hogy van egy NZ Campsites kiadványunk is, amiben találunk is egy BP-t, ahol sátorozni is lehet. Ráadásul vagy három sarokra van fölöttünk. Nagymosás, internetezés, vacsora (végre meg tudjuk főzni a tejfölös, sajtos tésztát). Aztán felmászunk a Viktória-hegy kilátójára, ami itt van a közelben. Meredek az út, leizzadunk, mire felérünk. Ott meg hideg szél fúj, fázunk. Remekül elszórakoztat minket a többi turista: izraeli, japán, indonéz, belga, meg ki tudja milyen nemzetiségű csoport. Jönnek-mennek, fényképezkednek. 9 után érünk haza, iszunk még egy menta teát, aztán irány a sátor.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Összepakolunk, kicsekkelünk. Megkeressük az Interisland Terminált (Szigetközi Terminál), felvesszük a jegyünket. Leparkolunk egy parkolóházban, és irány a City Gallery (Városi Galéria). Én bemegyek, Csaba viszont kint marad fényképezni és naplót írni. 3 kiállítás van bent. Az egyik Wim Wenders fotóiból: 1-2 maradandó van köztük, de a fényképek hatalmas mérete megmenti az egész anyagot, mert az engem lenyűgöz. A második kiállítás egy, a 20. sz. második felében alkotó brit festő műveiből válogat, ez már érdekesebb, jobban megmarad. A harmadikra már nem emlékszem. Olvastunk egy Film Centre nevű helyről, ezt keressük, de csak mozit találunk. Mellette pedig egy kínai kajáldát, ahol eszünk egy jót, 9 pénzért. Betévedtünk még előtte a Te Papa múzeumba is, itt a Gyűrűk Ura relikviák kiállításához kapcsolódó ajándékbolt kínálatát nézegetjük, a tárlat most épp Európában turnézik. Megnézzük hát helyette azt, ami jut: földrajzi-biológiai kiállítást vulkánokról, földrengésről, madarakról és más állatokról. Az egyik helyiségben lelóg a plafonról egy bálnacsontváz. Ebéd után irány a komp: The Lynx. Az út kb. két órás, én azt hittem 3 órás lesz, meglepődtem, amikor 2 óra elteltével már le kellett szállnunk. Ezt a két órát ugyanis átaludtam, utána meg pont elkezdtem volna írni a naplómat. Visszamegyünk a kocsihoz, irány Kaikoura. A tengerpart mentén halad az út, itt látjuk az első fókákat. Kaikourában bemegyünk az első kempingbe, aztán irány a kitáblázott fókakolónia. Nagyon jók, a partközeli köveken henyélnek. Este a kempingben kölcsönserpenyőben hagymás tojást sütünk, aztán alvás. 91. nap
2004.01.25.
Vasárnap
Kényelmesen elkészülünk, elmegyünk a kikötőbe a kompjegyért, aztán körülnézünk a városban. Veszünk elemet a fényképezőgépbe meg diafilmet. Zsuzsi bemegy a galériába, én meg naplót írok, fényképezgetek. Megnézzük a Te Papa múzeumot, aztán megyünk a kompra. Az út eseménytelen, szép helyen vezet a hajóút, de eléggé esős az idő. Csak néha süt ki a nap. A faliújságon van kint egy fax, ami szerint Kaikouránál tegnapelőtt voltak sperm whale-ek, majdnem be is fizetünk egy bálnanézésre, de aztán inkább úgy döntünk, hogy érdeklődünk még a körülményekről. Mindenesetre annyira felcsigázza az érdeklődésünket, hogy egyenesen Kaikourába megyünk. Az út végig kiszáradt tájon vezet, az északi sziget üde zöld dombjaihoz képest elég rosszul néz ki a letarolt táj, a sárga kiszáradt fűvel. Már közel járunk, mikor a tengerparton a sziklákon mintha fókákat látnánk. Megállunk és valóban, ott van az orrunk előtt két fóka. Álmosan hevernek a fekete köveken. Nagy élmény vadon látni őket! Bemegyünk a városba. Az első kempingbe bejelentkezünk, aztán rögtön megyünk is megkeresni a fókakolóniát. Érdekes, hogy ki van táblázva a hely, így könnyen megtaláljuk. Már elég sötét van, mert felhős az ég. Egy fóka alszik a közeli sziklán, a többiek a parttól távolabb eső sziklákon pihennek. Távcsővel elég sokat látni. Van sok sirály is, azok is itt költenek. Elég sok autó, lakóautó van a parkolóban. Nem gondoltam, hogy ennyi embert érdekelnek az állatok. Vissza a kempingbe, alvás.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >