Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
8 körül kelünk, gyors zuhany, én elmegyek kaját keríteni a reggelihez: kenyér, tejföl, sajt, vaj akad. Megcsináljuk a sajtos-tejfölös tésztát, borssal. Nagyon-nagyon jól esik nekem. Remélem, Csabának is. 10 körül indulunk a "cruise"-ra, 10:45-re érünk a kompkikötőhöz (Ferry Building). Befizetünk, aztán beszállás a hármas mólóról. Sokáig semmi. Aztán már majdnem 2 óra van, amikor találunk egy delfincsapatot. A legénység erőlteti az úszást, el is mennek a delfinek. Mi bele sem megyünk a vízbe. Süt a nap egész nap, visszafelé nagyon fúj a szél. Én még az RP dzsekit is előveszem. 5 körül érünk vissza. Séta a Queen Streeten, ez a belváros. Látunk jó és olcsó DVD-ket. Egy kínai kajáldában 4.50-ért eszünk fejenként. Az asztalon van kitéve víz, azt iszunk hozzá. Mire hazasétálunk, már 8 óra van. Én naplót írok, Csaba kezdi tervezni a további utat. Ja, és hazafelé internet: mindkét postai csomag otthon van, Simon Péter írt a fórumba, és Zsazsa üdvözöl! Írt Sára is, meg Mami is. Tök jó! Csabának írt anyukája, vagyis kettőnknek írt. Hogy legalább jól megismerjük egymást az úton. Csabát szerintem megfogta ez az üzenet, mert később is említette. Este még olvasgattunk a lehetőségekről, főleg Csaba, aztán alvás. 78. nap
2004.01.12.
Hétfő
Reggel sajtos tejfölös tésztát eszünk a szálláson , aztán indulunk a delfin néző túrára. Útközben internetezünk, ellenőrizzük, hogy van-e elég pénz a kártyán, mert a hajótúra elég drága mulatság (99 NZD/fő). Éppen elérjük az indulást - persze nem indul pontosan -, úgyhogy nehéz lett volna elkésni. A hajón elég sokan vannak, az idő napos. Sehol egy felhő, 24 fok van. Egy-két kék pingvin, néhány gannet az összes látnivaló elég sokáig. A tengeri emlősök nem mutatkoznak. Egyszer látunk kiugrani valamit a vízből, de az is eltűnik. Naplót írunk. Egy szembejövő hajóról kapjuk a hírt, itt vannak a delfinek a közelben. Tényleg nemsokára feltűnik egy csapat delfin, gannetek és shearwaterek halásznak velük. Megközelítjük őket, egy darabig még a halakkal foglalkoznak ők is, majd odajönnek a hajó orrához. Ott úszkálnak az utasok nagy örömére. Sajnos nem ugrálnak ki a vízből, csak a fejüket, hátukat dugják ki egy-egy pillanatra, de egy kicsit a víz alá is láthatunk. Közönséges delfinek, kb. nyolcan vannak. Néhány perc múlva kihirdetik, hogy lehet készülni az úszásra, megállítják a hajót. Mindenki a sznorkicuccok körül tolong, nincs elég maszk mindenkinek. Persze a delfinek érdeklődése azonnal elpárolog, amint megállunk. Mire az első ember a vízbe kerül, már vagy száz méterre vannak a hajótól és pillanatok alatt eltűnnek a környékről. Nagyon úgy tűnik, hogy az "úszás a delfinekkel" eléggé átverés, valószínűleg mindig ez a forgatókönyv. A vízből már egyáltalán nem lehet delfint látni. Kicsit még hagyják lubickolni az utasokat, aztán indulunk is haza. Szó sincs arról, hogy még keresgélünk másfajta delfint, vagy bármit! Csalódás ez a kirándulás. Ennyi pénzért sokkal többet vártunk. Mire visszaérünk, kezdenek bezárni a boltok, így szandált sem tudunk venni. Egy kínaiban eszünk, ez itt a környék legolcsóbb helye. Aztán internetezünk, majd hazagyalogolunk. Zsuzsi már olyan fáradt, hogy tervezgetni sincs ereje.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel tel.: kiderítjük, mikor van a cápaetetés a Kelly Tarlton's Antarctic Encounter and Underwater World-ben, és szobát foglalunk a Kiwi Backpackerben. Megnézzük a közeli War Memorial (Háborús emlékmű) / Auklandi Nemzeti Múzeumot, 11-től egy maori tánc- és énekelőadást nézünk végig. Láttunk csendes-óceáni népekről kiállított dolgokat, találkoztunk egy magyar nővel, két magyarul beszélő gyereke volt, meg egy angolul beszélő pasival jött-ment. Megszólítottuk, a nagynénjénél van most látogatóban. Aztán vissza a csomagokért a Georgia Backpackerbe, lepakolás a Kiwiben, double room, 48 NZD/éj. Ebéd (tök finom szendvics menü) után busszal a Kelly Tarlton's-ba. Hosszú a sor a jegyeknél, de kettő előtt pár perccel bejutunk, és futva pont elérjük a cápaetetést. Fél óra, nagyon izgi. Búvárok etetik a rájákat, cápákat meg a többi halat. Öt után érünk vissza a városba, Csabának végre veszünk szandált (180 NZD), nézünk sátrat is, de már bezár minden 6-kor. Aztán internetezni megyünk, visszük a CD-t, feltesszük a szöveget, képeket, aztán leül mellénk egy fiatal pár, magyarok. Megszólítjuk őket, beszédbe elegyedünk. Érdeklődéssel hallgatják az utazási terveinket és eddigi tapasztalatainkat. Lehet, hogy küldenek majd fényképet e-mailben. 10 körül érünk haza, kicsit még tévézünk, aztán alvás. 79. nap
2004.01.13.
Kedd
Összepakolunk, kijelentkezünk. Elmegyünk egy közeli múzeumba. Van ott fidzsi kiállítás is, meg természettudományi rész, meg egy maori előadáson is részt veszünk. Vissza a csomagokért, átmegyünk a Kiwi Backpackersbe, mert az jobban bent van a városban. Itt nagyobb a szoba, de ez sem éri meg az árát. Lepakolunk, aztán irány a város, keresünk egy buszt, ami kivisz Kelly Tarlton Antarktiszi találkozás - Víz alatti világ című helyére. Kettőtől van cápaetetés, azt el akarjuk érni. A pénztár előtt sor áll, így kihagyjuk a pingvineket, és egyből a nagy akváriumba megyünk. Ott éppen akkor úsznak be a búvárok, hozzák a kaját (halat és polipot). A cápák és a ráják karnyújtásnyi távolságra falják be a falatokat. Ráját eddig nem is láttam enni. A búvárok rávezetik őket az üvegharangra, amiben mi is vagyunk, így láthatjuk a szájukat, ahogy elnyelik a haldarabokat. Az etetés után visszamegyünk az elejére, és komótosan végignézzük az egészet. Vissza a belvárosba, veszünk nekem egy szandált, a bakancs már annyira nyomja a lábam, hogy azonnal át is cserélem. Nézelődünk a városban, veszünk gyümölcsöt, eszünk egy erős-savanyú levest, aztán megyünk netezni. Találkozunk egy magyar párral, ma már a másodikkal, a múzeumban is volt egy magyar lány két gyerekkel. Már elég régen találkoztunk magyar turistákkal, beszélgetünk velük egy kicsit. Írunk a fórumba, levelezünk. Este van, megyünk aludni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Elindulunk a városba, sátor, kocsibérlés a cél. Kigyalogolunk a Stanley street 11-be, nincs autójuk. Visszaérve telefonálgatunk, végül találunk mégis egy jó ajánlatot, a Stanley street 11-ből. Aztán sátrat veszünk. Kiveszünk két dorm ágyat (tömegszállás hátizsákosoknak) éjszakára, ebédelünk. Sátor: nincs Csabánál a bankkártyája, így csak délután vesszük meg ténylegesen. Internet: írok Sárának, meg otthonra. Megnézzük az indexet, meg a Szentpéteri fórumot. Aztán egy "közeli" szupermarketben bevásárolunk, veszünk teát, kenyeret, testápolót, szalámit, lekvárt, tejet, pudingot, gyümölcsöt. A szálláson aztán eszünk egy jót, pudingot is, aztán tervezzük az útvonalat, meg tévézünk. Csajfilm ment, voltak benne jó dolgok, de furcsa volt, hogy tele volt az egész nagyon gazdag fiatalokkal. Lehet, hogy ezt szívessebben nézik az emberek? Aztán alvás. 80. nap
2004.01.14.
Szerda
Ma már el akarunk indulni, de be kell néhány dolgot szerezni (sátor, kaja, apróságok), meg autót, vagy buszt kell szereznünk. A buszt hamar elvetjük, kettőnknek többe jönne ki, mint egy autóbérlés. Elsétálunk az egyik autókölcsönzőbe, sajnos 3 napra előre nincs szabad autójuk. Végül telefonon találunk, vihetjük a kocsit holnaptól. Megvesszük a sátrat, hazamegyünk, megebédelünk az olcsó kínaiban, elmegyünk egy szupermarketbe bevásárolni. Utána vissza a szállásra, megtervezni az útvonalat. Tízig tervezgetünk, aztán még egy órát TV-zünk - habár nincs benne semmi érdekes.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggeli, zuhany (fordított sorrendben), összepakolás, telefonok az autókölcsönzőbe, jönnek értünk 15-20 perc múlva. Ez már elmúlt kb. fél órája. Felhívtam őket, mondták, bocs, kifizetik a taxit. Stanley street 11.: minden oké, annyiba kerül, amennyit mondtak, hozzák a kocsit: piros Nissan Pulsar. Térkép elő, kicsit bogarásszuk, aztán el is indulunk. Északnak megyünk, első megálló: Orewa. Megnéztük a Tiri-Tiri szigetre menő kompot. Reggel 9:45-kor ment, és ráadásul előre le kell foglalni a helyet. Kicsit sétálgattunk a környéken, volt itt egy nagy tó, a partján meg valami szabadidőközpont gyerekeknek. Madarakat kerestünk, találtunk helyettük egy golflabdát. Nem időztünk itt sokáig. Wellsford előtt visszaterelték az autónkat, egy kis földúton kerültük meg ezt a részt. Warkworthben megnéztünk egy 800 éves kauri fát. Aztán Waipoua forest: nagyon szép és változatos élőhelyeken vezetett át az út, kétoldalt sűrű növényzet. Az út az erdőből hasított ki egy hosszú szeletet. Felmentünk egy kilátóba, ahonnét ráláttunk a kauri erdőkre. Az itteni Visitor Centre mögötti kempingben aludtunk, csak 10.50-ünk volt apróban, annyit hagytunk a borítékban, ugyanis nincs mindig személyzet. A konyha felszereléséhez csak egy teáskanna tartozott, meg rezsók. Borús volt az idő egész nap. 81. nap
2004.01.15.
Csütörtök
Korán felkelünk, összekészülünk, felhívjuk a kölcsönzőt, hogy jöjjenek értünk, aztán várunk, naplót írunk közben. Egy óra eltelik. Felhívjuk őket, kérik az elnézést, meg hogy menjünk oda taxival. Ahhoz képest, amit tegnap mondtak, most még válogathatunk is a kocsik között. Hipp-hopp elvégezzük a papírmunkát, aztán indulunk is. Először a Tiri-Tiri szigetekhez megyünk, megnézni, hogy hogyan lehet odajutni komppal. Az út szélén több helyen is pukekókat látunk. Megpróbáltam lefényképezni őket, persze nem engednek elég közel magukhoz. A következő állomás Warkworth, itt terelés nehezítette a továbbhaladást. Mynah: több százat láttunk már az első napon. Itt 800 éves kauri fák állnak. Kicsit esős az idő, sétálunk egyet az erdőben, aztán megyünk tovább, a Waipoua erdőbe, ahol a legöregebb kauri fa, Tane Makuta áll már 2000 éve. Csak estétre érünk oda, teszünk egy rövid kitérőt egy kilátóhoz, ahonnan az egész környék látszik. Mindenütt erdő, ameddig a szem ellát. Megalszunk a közeli kempingben.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggeli után cincér fényképezés. Aztán Tane Mahuta - Giant kauri - 51 méter magas fa. Gyönyörű erdőben. A "bejárattal" szemben egy igazi zöld tisztás. Kép is van róla. Igazi kék az ég, igazi zöld a fű. Megjavult az idő, így orgiázunk a természet színeiben. Utána: Four sisters - 4 fa egymás mellett, jó magasak. Silvereye fényképezés. Fotó egy hozzájuk közeli mesebeli fáról. Aztán kocsiba, megállás a Hokianga Harbournál. Gyönyörű a kilátás a félsziget Sandy Headjére. Onnan, ahol magasról lelátni az egész öbölre, bokros-fás területen keresztül vezetnek utak, lent pedig hullámzik az óceán. Gyönyörű. Tovább Omapere és Oponoui felé. Oponoui: fish&chips ebédre, fokhagymás chipsszel. (Előző nap Thai sweet chili szósszal ettük a chips-et, talán Dargaville-ben.) Utána fagyi, 2 gombócos, de hatalmas adag. Életemben nem ettem eddig ekkora két gombócot. Eper és chocolate cookie. Utána Paihia info center: merülés és helyi túrák a Bay of Islandsben. Csak a tengeralattjárós túrát akartuk, legolcsóbban 45$/fő + belépők. Telefon Tutukakába: 3-4 búvárközpontot hívtunk fel, kettőben volt is hely, de aztán a legelsőt választottuk. 185$/ fő, reggel 8-ra kell ott lenni. Autóba, vezetés Tutukakáig. Ott megnéztük a kikötőt, megkerestük a kempinget. Jó fej, jó húsban lévő pasas a góré, nála fizetünk, fél 10 van már, ad 2x50 centet a zuhanyra. Sokára végzünk a zuhannyal meg a vacsorával. Fél 12 körül alszunk el. 82. nap
2004.01.16.
Péntek
Reggel mindenféle madárhang, de nem bírunk kikászálódni az ágyból. Reggeli után találok három cincért, a második hagyja is magát lefotózni, miközben próbáljuk a sátrat a délelőtti napsütésben szárogatni. A nagy fa pár kilométerre van, gyönyörű napsütésben autózunk a kanyargós hegyi úton. A nagy fa tényleg óriási, 51,5 m magas, ebből a törzse 21 m, kerülete 13,4 m, térfogata 245 köbméter. A parkolónál Zsuzsi letelepszik a hihetetlenül zöld fűre, a hihetetlenül kék ég alá és gyönyörködik a tájban. Megpróbálom néhány fotón megörökíteni ezt a szépséget, most először érezzük, hogy NZ a csodák földje! Elsétálunk még a négy nővérhez is, itt négy nagy kauri áll egymás mellett négyszög alakban. Pár méterre tőlünk is van egy hatalmas, legalább 1000 éves példány. Útközben elénk röppen egy silvereye (egy kockát lövök rá), és látunk egy tuit is. Oponouiban ebédelünk a tengerparton, fish&chips (sült hal krumplival) a menü fokhagymás vajjal, aztán fagyi. Akkora gombócot adnak, amekkorát még életünkben nem láttunk. Paihiában állunk meg legközelebb (ez a Bay of Islands központja), begyűjtjuk az infókat a merülésről és foglalunk is egy túrát két napra, ami Tutukakából indul. Bevásárolunk, aztán irány Tutukaka. Estére érünk oda, megkeressük a dive centert, aztán a kempinget. Nagy darab maori a recepciós, kapunk tőle két ötvenest a zuhanyhoz (pénzbedobós). Fürdés, vacsora, alvás.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel a Calypso nevű hajóra szállunk, így hívták Jacques Cousteau hajóját is, amivel itt járt (1987-ben, vagy 1985-ben). Szerinte ez a vidék a világ 10 legszebb merülőhelye közé tartozik. Elég hamar megállunk, mert delfinek jönnek. Jó nagyok. Úszni lehet velük! Kicsit kivárunk, elmennek-e, aztán gyors átöltözés, és én beúszom még néhány emberrel hozzájuk. Bazi hideg a víz, dúdolok nekik, mert azt mondták a legénység tagjai, hogy szeretik. Látok is hármat! Nem túl közel, de nem is messze. Flash! Vissza a hajóra, tovább. Megállás, kikötés. 2 merülés. Gyönyörű a marine reserve (tengeri természetvédelmi terület), tiszta, a halak odajönnek hozzánk, nem félnek tőlünk, és nem menekülnek. A víz tetjén rendszeresen látni halrajokat, sok a madár is. Látunk gannetet vadászat közben. A szigeteken érintetlen az élővilág, nincsenek behurcolt fajok. Emberek nem járnak a szigetre, mert nem léphetnek a földjére, gondolom csak tudósok. (A cápaetetésre is már csak tudósok mehetnek.) Mondják, itt él a tuatara, a dínók korából itt maradt hüllő. Az első merülésen látjuk mindhárom, a Poor Knights könyvben szereplő ráját. Nem menekülnek előlünk, komótosan kikerüljük egymást. Újabb flash! Hatalmasak. Ebéd, kapunk teát. Indulás a következő merülőhelyre, egy nagyon közeli, szomszédos helyen kötünk ki. Előtte még megnézünk egy tengeri barlangot, behajózunk. A dive-master a kapitány, megmutatja a visszhangot is. Az új helyen is merülünk, itt is látunk ráját, de egy 4. félét, meg egy csíkos nagy halat, amit yellow-banded perchnek határozunk meg. Visszaúton láttunk a vízben egy sunfisht, de nem teljesen, csak annyit, amennyi a hajóról, a tiszta vízben látszott. Bámulatos! A legnagyobb hal a földön. Aztán visszaút. A kikötőből telefon a Tiri-Tiri komphoz, holnapra nincs hely. Indulunk tovább. Megálló Whangareiben: Abbey Caves (Abbey barlangok). Mesebeli völgybe jutunk az útról, valószínűtlenül nagy kövek hevernek az ösvény mentén. 1. barlang: Orgona barlang. Odaérve tanakodunk, bemenjünk-e, nehéznek tűnik a bemászás. Mégis lejutok könnyen, Csaba utánam, miután eldugta a zsákját. Homokos talapzatra érkezünk, állóvíz torlaszolja el a bejáratot. Majdnem visszafordulunk megint, de aztán addig ügyeskedünk, míg át nem kelünk rajta. Beljebb lépünk, már nem szűrődik be fény, és ekkor megtörténik a csoda: csak állunk a sötétben, és csodáljuk a kékesen-fehéren világító glow wormokat (világító apró lárvák, ezekben a barlangokban élnek), tele van velük a barlang nyílása, teteje, a világító fal hosszan nyúlik tovább. Megnézünk egyet lámpával, közelről. Olyan, mint egy ékszer, láncocskák lógnak le róla. A következő vizen már nem kelünk át, magasabban áll, nem találunk jó átkelőhelyet. Visszasétálunk a kocsihoz, hogy még sötétedés előtt induljunk tovább. Szállás Waipuban, Uretiti részen, a DOC Campgroundon, a Bream Baynél. Este még lesétálunk a partra, táborhelyet keresünk. Csak hideg víz van, engem meglep Csaba elszántsága, de nem vonakodom sokáig, én is beállok a hideg víz alá. 83. nap
2004.01.17.
Szombat
Reggel korán kelünk, szárítgatjuk kicsit a sátrat (a harmattól csupa víz). 8-kor már a búvárközpontnál vagyunk. Igazi nagyüzem! Négy hajójuk fut ma ki, vagy tízen foglalkoznak az érkezőkkel. Nagyon kedvesek, fizetés, ruha és felszerelés választás, beszállás a Calypso-ba. Kicsit hűvös van még, de süt a nap tiszta erőből, szerencsénk van, jó időt fogtunk ki. Hamarosan megtaláljuk az első delfineket, 3 vagy 4 palackorrú úszkál körülöttünk. Több hajó is összesereglik a látványosságra. Aztán kiadják az engedélyt, lehet úszni velük. Gyorsan áthúzzuk a fürdőruhát, irány a víz. Zsuzsi rögtön beugrik, nekem eszembe jut a vízalatti fényképezőgép, visszamegyek érte. Mire előveszem, elég messze vannak a hajótól, így én be se megyek a vízbe, Zsuzsinak szerencséje van, a víz alatt látja a delfineket elúszni. Megyünk tovább, a cél a Poor Knights' Islands. Nem sokára megérkezünk és kezdődhet a merülés. Vastag ruhát kapunk (felül dupla), a felszerelés jó minőségű. A vízben így sincs meleg (19 C), de van látnivaló bőven. Ketten megyünk, külön a többiektől, sorra találjuk meg az itt előforduló rájákat (sas, hosszú- és rövidfarkú tüskés). A halak hatalmas rajokban úsznak, bár nincs olyan nagy fajgazdagság, mint egy korallzátonyon. Hatalmas növények fedik az aljzatot és a sziklákat, hosszú levelek hajladoznak a hullámzás ritmusára. Merülés után szendvicseket eszünk - Zsuzsi csirkéset -, banánt és forró teát is kapunk. Felszedjük a horgonyt és bemegyünk a hajóval egy hatalmas barlangba. A kapitány szerint ez a világ legnagyobb tengeri barlangja. Jól visszhangzik, az biztos! Próbálok gannetet fényképezni, ahogy repül a sziklafal előtt, nem túl nagy sikerrel. A második merülés nincs messze az első helytől. A vízivilág is hasonló, a legjobb egy pöttyös rája és egy szardíniaszerű kishalakból álló halraj, ami annyira egyszerre úszik, hogy egyszerre váltanak irányt. Nagyon látványos. Merülés után a hajó mellett egy nagy uszonyt látunk, én valami víziemlősre tippelek. De nem az, hanem egy sunfish, ami egyáltalán nem hasonlít a mi naphalunkra. Kicsit nézzük még, aztán hazaindulunk. Visszafelé már nem találkozunk delfinekkel. A búvárközpont mellett van egy búvármúzeum, megnézzük azt is. A közelben van egy hajóroncs, a Niagara, amin még mindig van 1,4 millió NZD-nyi aranyrúd. Csak éppen 120m mélyen fekszik. Így ez a könnyűbúvárok Mount Everestje. Elindulunk vissza dél felé, Waipunál, a tengerparton egy kempingben szállunk meg, az LP szerint itt mindenféle parti madarat láthatunk.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel séta a tengerparton, látunk néhány madarat, én kagyló- és csigahéjat szedegetek. Pakolunk, naplót írunk, valamivel 10 után indulunk Auckland felé. Át Orewán, Warkworth körül pedig megállunk egy homokos tengerparti rész mellett, mert madarakat látunk. Ahogy befordulunk, a parkolóban egy Russian Food (Orosz ételek) feliratú lakókocsi tűnik fel, oroszországi fényképekkel feldíszítve. Miután oroszul köszöntöttük a tulajokat, megettünk náluk két saslikot. Beszélgettünk is, elég hamar átváltottunk angolra. Egyikük kurszki, másikuk novoszibirszki. A kint felszolgáló férfiról kiderül, hogy az Aucklandi Filharmonikusoknál csellózik. Én már korábban gondoltam arra, hogy itt valaki zenész, mert nagyon igényes zenék szóltak, pl. Simply Red, Sting, jól összeválogatva. Voltak orosz számok is, azok is mind igényesek. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt szomszédos országbeliekkel találkozni. 3 és fél éve vannak NZ-n, a zenész félállásban szolgál fel. Csak decemberben nyitották a boltot, de utánunk is jöttek vendégek, szóval van azért már forgalmuk. Evés után még lenéztünk a partra. A következő megálló egy kilátó, aztán átkocsikázunk Aucklanden, és a Coromandel-félsziget felé vesszük utunkat. A Firth of Thames nevű vidéken az első megálló Miranda, egyből a tutiba csöppenünk: ahol megállunk, a madárvédelmi területen, több száz madarat látunk távolabb a parttól, és közvetlenül a víz mellett is. Wrybill (először másnak néztük), dotterel, gólyatöcsök, csigaforgatók, csérek, white-faced heron. Órákat töltünk itt, hihetetlen ez a hely! Ezernyi madár, néha felrepülnek csapatostul, ekkor szinte eltakarják az eget. Miután kinézegettük magunkat, továbbmentünk észak felé, de nem találtunk semmi érdekeset. Visszafordultunk és úgy döntöttünk: a félszigetből ennyi elég volt, irány Matamata, azaz Hobbitfalva (Hobbiton). Világosban érünk oda, megkeressük a kempinget. Letáborozunk, vacsorázunk. Nem sikerül jól a beszélgetésünk, én kész vagyok utána. Nehezen jön álom a szememre, alig alszom egész éjszaka. 84. nap
2004.01.18.
Vasárnap
Reggel sétálunk egyet a tengerparton, de csak sirály és csigaforgató látható. Gyors reggeli, naplóírás azután megyünk dél felé. Ebédet egy orosz kajáldában (büfé kocsi) eszünk a tengerparton. Összeszedjük orosz nyelvtudásunk morzsáit, és elbeszélgetünk a fickókkal. Az egyik csellista, és novoszibirszki. A következő állomás is egy madaras hely. Miranda környékén találomra megállunk egy helyen. A tengerparton, biztató jel, hogy a parkolóban tábla van a leggyakoribb parti madarak képével. Az út és a tenger közötti széles szikes partszakaszt néhol víz borítja és madarak ezrei pihennek itt. A tengerpart feketéllik a csigaforgatóktól, köztük néhány teljesen fekete is akad, mutatóba egy-két kaszpi csér, hatalmas csapatban godwit, wrybill, dotterelek, rengeteg gólyatöcs. Órákig figyeljük a madárseregletet a tűző napon. Zsuzsi meg is ég egy kicsit. Próbálom fényképezni is őket. Már a kocsinál vagyunk, amikor felriadnak a madarak és a szikes tóról mind felszáll. Hatalmas örvénylésben keringenek az égen, aztán pár kör után visszaereszkednek. Továbbmegyünk az úton, hamarosan megtaláljuk az itteni madárközpontot - persze már be van zárva. Elmegyünk még az LP által említett másik faluig, de ott nem találunk semmit, így visszafordulunk. Hobbitfalva (Matamata) felé vesszük az irányt. Mire odaérünk, már zárva van az infocentrum meg az internet is. Reméljük, hogy holnap azért kapunk jegyet az első látogatásra. Kimegyünk a városból egy kempingbe, ahol hőforrások is vannak, de a fürdésért külön pénzt kérnek, így ezt kihagyjuk (no meg meleg is van, nem kívánkozunk forró vízbe).
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >