Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Rövid reggeli 8-kor, fél 9-kor indulás Gaselébe. Nem jött új mayna a csapdába, mert egy Fiji Goshawk (ez egy ragadozó) szemet vetett rájuk. Dakuba is benéztünk, üzenetet hagytunk. Aztán igazából is megreggeliztünk a Papagenóba visszatérve, és elbúcsúztattuk az amerikaiakat. Utána sznorki, fél 2-kor pedig ebéd. Egy közeli zátonyhoz mentünk, én láttam cápát is. Volt néhány új hal, nem túl sok. Láttam egy "many-spotted sweetlips"-et is. Ebéd után kicsit beszélgettünk már egymással. Ritának fájt a füle. Melegítettem neki sót, főztem kamilla teát. Közben helyi szokás szerint a gyerekeknek pikniket szerveztek a szigeten, a falu felé, már hazagyalogolt a gyereksereg, amikor - mint később kiderült - a helyi szokásokat követve Ritát a meleg sócsomaggal együtt bedobták a tengerbe. Mikor kikászálódott a vízből, még mindig a kezében volt a zsebkendőbe bugyolált só. Sós vízbe tette, onnan is kivette. A vízbe dobás és a vízzel locsolás itt új évi szokás. A teázás pedig rendszeres, bármi történjék, reggel, de. 10-kor, du. 3-kor és vacsoraidőben megáll az élet - mondjuk különben is mindig fidzsi time van -, leáll a munka, mert eljön a teazás ideje. Este snapszerparti 11-ig, meg Baileys iszogatás, teázás. Ma szerencsém volt a kártyában. 71. nap
2004.01.05.
Hétfő
Reggel gyorsan elugrunk Gaselebe, de nincs egy madár sem, mert egy fiji goshawk (ragadozó madár) felült a csapda tetejére, így egyetlen madár sem mert még a közelébe jönni se. Visszafelé benézünk Dakuba, de falugyűlés van, nem találunk senki ismerőst, de hagyunk üzenetet. Itthon még elcsípjük a reggelit, aztán búcsúzkodás a vendégektől, Aleta meghív minket Kaliforniába (ő volt a legrendesebb a csapatban), a helyiek énekkel búcsúznak. Aztán irány a víz, egy-két új hal. Zsuzsihoz odaúszik egy cápa, kicsit megrémül (nem a cápa). Ebéd, szieszta, délután gyerekek jönnek a parton énekszóval. Kimegyünk megnézni őket, Ritát rögtön elkapják és bedobják a vízbe, most látjuk csak, hogy ők is csurom vizesek. Zsuzsi elszalad, megússza szárazon. Egy vödör vízzel engem is becserkésznek, reméltem, hogy fényképezőgép miatt engem kihagynak az újévi locsolásból, de nem, csupa víz lesz minden. Vacsora, Bayley's-es tea, snapszer.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Ákos ébreszt minket, reggeli, aztán kb. fél óra várakozás Timocira. Végül sikerül elindulnunk Gaselébe. Sali még nem kelt fel a tegnapi, késő éjszakába nyúló partijuk óta, mi ébresztjük. A csapdában egy mayna volt, ugyanaz a madár, amelyik legutóbb is, sokat láttunk viszont belőlük a közeli kókuszpálmákon. A csapdába nem mentek be. Talán mert a csapda környékén a falusiak füvet nyírtak. A fűnyírás és a gyep karbantartása a teázással együtt nagyon fontos része az életnek Kadavun. A szigeten nincs áramszolgáltatás, ahol van villany, pl. a Papagenóban, ott generátor látja el az igényeket. Benzines fűnyírók viszont vannak, a gyepet rendszeresen karban tartják. Sali hozott nekünk popót (ez a papaya, a lolo a kókusz, a lali pedig a dob, amellyel a misékre és a közös programokra meg az étkezésekre összedobolják az embereket). Kitakarítottuk a csapdát is, Sali hozott friss kókuszt. Leültünk a fűre a csapdától távolabb, de a madarak később sem mentek bele. Beszélgettünk Salival, mesélt a családjáról. A visszaúton benéztünk Dakuba, épp Karin, a peace corpos lány buréjét építették a falu férfijai, jó sokan voltak. Etivel beszéltünk, megkértük, hogy keressen egy helyet annak a csapdának, amit majd hozzájuk viszünk. Eti a falu főnöke, nekem nagyon szimpatikus, nemcsak azért mert nagyon jól beszél angolul és sokat tud a világról, hanem mert nyílt és intelligens ember. Eti egyből megmondta, melyik lesz a legjobb hely a csapdának, meg is mutatta. Azt is megígérte, hogy az egész falu közössége gondját viseli majd. A Papagenóba visszaérve még épp elcsíptük Ákost, hamarosan indult Suvába. Mi maradtunk, megebédeltünk, ebéd után pedig pingpongoztunk. Csaba Timocival volt, én pedig Ritával. Mi nyertünk. Csabával aztán végignéztük a hallistát, beleírtuk a repülőhalat is. 3-kor Timoci kivitt minket merülni a Nagy Zátonyhoz. Fél 5-re értünk vissza. Láttunk giant morey eelt (ez egy óriás muréna), clown és titan triggerfisht, kisebb, de eddig még nem látott triggerfisheket, jó néhány nagyobb halat és kb. ötféle halrajt. A halakat beírtuk a listára és a madárlistát is végignéztük, kiegészítettük. Este aztán hirtelen ötlettől vezérelve a helyiek meghívására mindhárman átmentünk a faluba. Éjszakára is ott maradtunk, meg kezdeményeztünk egy kávapartit. Epi és Laviana házában vacsoráztunk. Aztán Mela körbevitt minket a faluban, Rita hozott kis gyűrűket, azt osztogattuk a gyerekeknek. Templomba mentünk a többiekkel, laliztunk és aztán visszatértünk a házikóba teázni. Mivel itt mindig jó az idő, nincs szükség se téglára, se kőre ahhoz, hogy az embereknek legyen hol lakniuk. Hamarosan megkezdődött a kava parti, Rita hozta a kavát a resortból. Jó sokan eljöttek a mi kava partinkra, hamar elterjedt a híre a faluban. Voltak összejövetelek máshol is, még mindig az új évet ünnepli mindenki. Semiék is eljöttek, énekeltek is, megint gyönyörűség volt hallgatni a saját dalaikat. Hoztunk pezsgőt, azt közösen megittuk, meg káváztunk is. Volt azonnali összehasonlítási alapom a kétfajta folyadék hatásáról, és én azt éreztem, hogy az alkohol hatása gonosz és romboló, a kaváé viszont sokkal lágyabb és jótékony. Az én szervezetemre és gondolataimra megnyugtató hatással volt a kava. Epiéknél aludtunk, átengedték nekünk a fekhelyeiket. Kettő körül aludtunk el. 72. nap
2004.01.06.
Kedd
Reggel (Fiji time) elmegyünk Gaselebe, megint csak az az egy madár ül a csapdában, amit otthagytunk, mondjuk a környéken elég nagy a mozgolódás, füvet nyírnak! tiszta erőből, három fűnyíróval. Kitakarítjuk az egészet, feltöltjük frissen reszelt kókusszal, várunk. A környéken sok májna mozog, de sajnos ember is, így nem mennek bele a csapdába a madarak. Visszafelé megállunk Dakuban, megbeszéljük, hogy készítsék elő a csapda helyét. A falubeliek épp Karen házán dolgoznak, kívülről hagyományos büré kinézete van, de belül le van betonozva, meg rendesebb ajtók, ablakok vannak rajta. A Papagénóban még épp találkozunk Ákossal, aki Suvába indul Vamival. Ebéd, pingpong, 3-tól merülés a nagy zátonynál. Fantasztikus bőségben és változatosságban jönnek a halak, Zsuzsi is lát murénát (nekem ez már a második faj), feltűnik a régóta várt bohóc trigger is, egy nagy méretű másik trigger faj is úszkál körülötte, rengeteg új faj van még mindig, alig győzzük megjegyezni őket. Van köztük egész nagy is, de sajnos a Napóleon és a manta még váratnak magukra. Átúszunk egy ferde kürtőn, közben majdnem teljesen elfogy a levegőm, a biztonsági megállót és a visszautat Zsuzsi és Timothy levegőjével úszom végig. Kijövünk, lezuhanyozunk, keresgélnénk a látott halakat, de programváltozás van, Rita megbeszélte, hogy a faluban éjszakázunk, így pakolunk és megyünk. Epi és Laveni házába megyünk, megvacsorázunk (hoztunk magunkkal), várjuk, hogy kezdődjön a mise, mert utána lesz a kávázás. Amíg világos van körbesétálunk a faluban, a falubeli gyerekek serege kísér minket. A lányok hoztak magukkal apró ajándékokat, azokat szétosztják a gyerekek között. A mise héttől kezdődik, aztán inkább nyolctól, persze még akkor sem kezdőik el (Fiji time), csak egy kicsit később. Várakozás közben kipróbáljuk a dobolást, de nem tudunk olyan jó ütemeket dobolni, mint a falubeli gyerekek. Mise: Éneklés, beszéd, éneklés, beszéd, éneklés... Egy óra után eléggé fárasztó kezd lenni, alig várom, hogy vége legyen. A hátsó sorban egy ember árgus szemekkel és egy többméteres bottal vigyázza a rendet, aki pusmog, kap a fejére (persze csak a gyerekeket egrecíroztatja). Vissza Epiékhez, újabb várakozás (újabb dobolás), de kapunk teát és vajas, lekváros kenyeret (nagyon finom). Végül kiderül, hogy még a közelében sem járunk a kávaparti kezdetének (fél tíz), ezért itt Epiéknél lesz egy külön parti. Iszogatás, éneklés, engem neveznek ki főnöknek (én kapom minden körben elsőnek a kávát). A kávázás után még pezsgőzés. Egy óra tájban hazazavarják az idegen gyerekeket, fél három felé véget is ér a buli.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel fél 8-kor kelés, vissza a resortba. Rita elment reggeli után, ránk hagyta az irodát, és néhány tennivalót. Naplót írtunk, halaztunk. Aztán én dolgoztam is, míg Csaba szórakozott a halakkal. Raktárnyilvántartást gépeltem be. Ebéd, aztán megint iroda. Fél 3 körül útra kelünk, az első megálló Vunisea. Itt Rita és Timoci kiszáll, bemennek Munisolóba (vagy valami hasonló nevű faluba), mi pedig Epivel továbbhajózunk Gaselébe. Salival megint találkozunk, áttette már a csapdát egy másik helyre, de madár így sincs benne. Visszafelé Epi kitett minket az óceánba a hosszúnevű falu, Naivakarauniniu közelében. Vittünk sznorki cuccot, 3 órát töltöttünk a vízben. Láttam ráját, meg láttunk murénát is. Fél 8 körül vacsoráztunk, közben Rita is megjött Epivel. Nagyon finom szószt kaptunk hallal, meg kaszavával. Jó édes volt. Aztán beszélgetni próbáltunk, amiből az lett, hogy Rita mesélt. Aztán kifejtette, hogy én olyan ember vagyok, aki nem tud 10 mondatot értelmesen összerakni. Csaba nem szólt semmit erre, gondolom egyetért. Nem dobott fel ez a dolog, így estefelé már nem voltam erre felkészülve, hirtelen csak arra gondoltam, hogy szabad véleményt nyilvánítani. Aztán egyből az ugrott be, hogy a két amerikai házaspárnak szóló köszöntő szöveg megírását is rámhagyta Rita még decemberben, mert nem tudott nekiállni, nem volt ötlete arra, hogy miről szóljon egy ilyen szöveg. Én írtam neki egyet, amit ő aztán persze átírt, mert nem arról szólt, amit ő akart közölni - hisz nem ő írta -, aztán adta vissza nekem, hogy fordítsam le angolra. Mindez elég gyorsan átfutott az agyamon, aztán pedig úgy találtam a legjobbnak, ha nem mondok erre semmit. Elég gyorsan asztalt bontottam, tényleg fáradt voltam már. Reggelig aludtam. 73. nap
2004.01.07.
Szerda
Reggel korán ébredünk, de csak fél nyolc felé kelünk fel. Kapunk reggelit is, de a teát már nem tudom meginni, mert Rita be van sózva, hogy indulni kell, utána persze Eprire várunk még 5-10 percet a hajónál. A resortban újra reggeli, Rita kiosztja a tennivalókat, aztán elindul embereket toborozni a kirakodáshoz. Pár perc múlva visszajön még valamiért, aztán tényleg elindulnak. Tíz perc se telik el, Ákos telefonál, hogy a távolabbi faluba mégsem kell elmenni, mert már mindent elrendezett velük. Kimegyek a partra, hátha itt vannak még, és igen, az öböl másik végén evickélnek a bedöglött motorral, így át tudom adni az üzenetet. Később kiderül, hogy jobb lett volna, ha nem érem utol őket, mert az egész falu őket várta egész nap, még ide is telefonáltak, hogy mikor érnek már oda. Rita persze nem boldog mikor visszaérkezik és kiderül, hogy mi történt. Timothy telefonon elrendezi az ügyet, délután mennek majd, aztán meg elviszi Ritát a dokihoz Vuniseába, mert már napok óta fáj a füle. Mi az irodában naplót írunk, halat határozunk, dolgozunk. Ebéd a dolgozókkal, aztán vissza az irodába, Zsuzsi csinálja a leltárt és a hallistát. Megjön Rita is nemsokára, kiderül, hogy az orvoshoz is potyára mentek, mert az is beteg. ők is megebédelnek, utána indulunk Gaselébe, útközben Kitesszük Ritát és Timothyt Vuniseiben, onnan mennek Vunisoloba embereket toborozni. A csapdát Sali már át is tette az új helyére, a mangróve szélére, de madár nem jön, mert érik a mangó, inkább a közeli mangófákat lepik el és a lórikkal versenyt esznek az édes húsú gyümölcsből. Kicsit beszélgetünk, lefényképezzük a csapda környékét, aztán jövünk vissza, mert még sznorkizni akarunk. Epi kitesz minket a két öblöt elválasztó földnyelvnél, onnan úszunk haza. Elég sekély a víz, sokáig korallokkal sem találkozunk, de azért akad látnivaló így is. Először én találkozom egy rájával, aztán Zsuzsi is összefut eggyel. Még mindig a sekély vízben úszunk, amikor az egyik üregben egy fehér murénát találok. Megnézzük, aztán visszahúzódik a barlangjába. Az egyik "tisztáson" egy anemónára akadunk, ami körül rengeteg kis fehér pöttyös fekete hal úszkál. Van rajta két színes rák is, aztán feltűnik két pici bohóchal is, amilyent még eddig nem is láttunk. Rengeteg hal úszkál mindenütt a fűszerű vízinövények között, sokszor csak lebegünk a víz tetején és figyeljük a körülöttünk úszkáló csapatokat. Elúszunk a sziget mellett, aztán nagysokára elérjük a korallzátonyt is. Ott az első, amit megpillantok, egy rája, aminek csak egy nagyon rövid farka van, nem tudom eldönteni, hogy ez ilyen, vagy csak elvesztette valahogy a farka végét. A korallok között a szokásos nyüzsgés (dagály van, ilyenkor mindenki mozog, táplálkozik). Újdonság errefelé a csak egy pillanatra feltűnő titán trigger és egy boxfish, amit ugyan már többször is láttunk, de most közelebbről is meg tudjuk nézni és kiderül, hogy tüskék állnak ki belőle. Lassan megy le a nap, keleten pedig jön fele a telihold, lenyűgöző fényjáték van fölöttünk, érdemes időnként kinézni a vízből. A zátonyon kószálva észre sem vesszük, hogy telik az idő, már erősen sötétedik, mire kiérünk a partra, szerencsére a hold világít tiszta erőből. Megnézzük az órát a szobánkban, épp három órát töltöttünk a vízben. Mire lezuhanyozunk, befutnak Ritáék is (még jó, hogy nem vártuk meg őket, elmaradt volna ez a jó kis búvárkodás). Vacsora után mindannyian fáradtak vagyunk, megyünk aludni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Korábban keltem, mint Csaba, megírtam a naplóm. Polárt kellett felvennem, nehogy megint megfázzon a hátam. 21.9 C fok volt reggel, az utóbbi napok negatív rekordja. Tegnap este szinte mozdulatlan volt az óceán, a fák, a kora esti holdfényben nagyon szép volt az egész - és tudván, hogy hamarosan hurrikán is jöhet, kicsit kísérteties. Az erdőből az est hangjai szűrődtek ki, az alvóhelyet kereső madaraké. Negatív rekord volt a kedvemben is. Szívesebben lettem volna Budapesten. Hiányoztak a barátaim. Lassan azért felküzdöttem magam a nap folyamán. Délelőtt folytattam a raktárnyilvántartást, aztán ebéd, szieszta és merülés 3-tól 5-ig. Kimentünk a Nagy Zátonyhoz Timocival, láttunk sweetlips csapatot, tök szép legyezőkorallokat és Timoci megtalálta azt a kő-kagylót, amit múltkor itt ledobtam. Kiérve búcsú kava parti várt minket. Kaptunk virágfüzért is. Vacsora után elég hamar aludni mentünk, úgy 10 óra körül. 74. nap
2004.01.08.
Csütörtök
Reggel sem vagyunk túl fittek, nem akaródzik felkelni. Reggeli után naplóírás, bevonulunk az irodába, ebédig ki sem jövünk. Az ebédet én kihagyom, mert épp előtte Rita kenyérgyümölcsöt sütött, azt ettük. Délután ledőlünk egy kicsit, aztán háromtól merülés. Rita lelkünkre köti, hogy négyre jöjjünk vissza, persze ez esélytelen. Fél óra is elmúlik, mire kiérünk a zátonyhoz és lehorgonyozzuk a hajót. Próbálok a víz alatti kamerával csinálni néhány képet, de sajnos épp beborult az ég és a víz sem túl tiszta. No meg a hullámok is elég erősek itt a zátony tetején. Azért lövök pár kockát, hátha. Aztán visszaviszem a kamerát a hajóra (ami nem egyszerű a hullámok miatt). Kezdődhet a merülés! Igazán nagy újdonság nincs ma, bár sikerül látni egy olyan hawkfish-t, amit már régóta szeretnék. Meg vannak óriási papagájhalak, meg sweetlipsek. Meg közelebbről is megnézzük a legyező korallokat. Nagyon erős az áramlat, csak úgy visz a víz, ha nem taposunk. Megint átúszunk a kürtőn és véget is ért a móka. Majdnem öt óra, mire visszaérünk. Kiderül, hogy Rita mégiscsak szervezett nekünk búcsú partit. Négytől ott ülnek a kava mellett és ránk várnak. Gyors átöltözés és kezdődik a ceremónia. Kapunk virágfüzért a nyakunkba, aztán valami eddig ismeretlen szokás szerint Mela mindenkit beszór hintőporral. Persze többen próbálunk menekülni - kevés sikerrel. Egyedül Rita ússza meg. Fényképezkedünk a kertben, énekelnek, gitároznak, aztán jön a vacsora. Páran hazamennek, páran itt alszanak. A holnapi munka miatt mi is hamarosan elvonulunk a szobánkba.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Utolsó napunk a töbieknek korán kezdődött, Annalise házához Ákos hajóval hozta a farönköket, cementet és jó sok munkás is jött a pakoláshoz. Fél 9-től mi is ott tébláboltunk, fényképezgettünk. A tegnap esti parti után szinte mindenki itt aludt. A konyhás részleg kint báránynyak pörkölthöz fogott hozzá. Mi aztán naplót írtunk. Elkezdtünk összepakolni. Aztán fényképeztünk, a nagy munkáról készültek felvételek. Ebédeltünk is, repeta már nem jutott. Szedtem mangót, azt ettük második fogásnak. Csaba papucsát elvitte a dagály, kiszámolta a mindenféle időjárási viszonyok meg az eltelt idő vagy mittomén mi alapján, hogy hol lehet. Kiúszott, és ott volt, ahol gondolta! Kész! Aztán e-maileket írtam a Danubisoftba, Esztinek, Mayer Janinak, Anyuéknak, Balázsnak. Aztán Csabival, én főleg néztem, CD-re írtuk a fényképeket, a fórumszöveget, a leveleinket. ő ugyanis megírta a fórumba valót. Vacsorát szereztünk, összepakoltunk, és vártuk a hajó indulását. Sietve kellett indulnunk, épp végeztünk mindennel, kicsit rohanós volt a vége. Rövid búcsúzások: Lucy, Tama, Lavenia, Twenty People-apuka (ez volt a közös rigmusunk egy kislánnyal, a faluban töltött estén csak ezt mondogattuk, szigorúan meghatározott ritmusban és szünetekkel, mint egy ritmusszekció), Georgie, a fiúk, aztán beszállás a Nunu Maiba. Timoci a kapitány, itt van Semi is. Ákos még visszarohan a pólókért, közben Mela is befut az utolsó pillanatban. Epi is megjelenik a csónak mellett, szinte kiabál Ritával, hogy ő miért megy el. Fülorvoshoz kell mennie. Kifutunk. Az uszályhoz (budge) érve kiderül, hogy azt nem kötötték ki, visszamegyünk a partra a kötél végéért. Itt Tumada a főnök, Timocival. Kötél fel, vissza az uszályhoz, vontatás a hajóhoz. Timoci feltett a fejére egy munkavédelmi sisakot, sose láttunk még ilyet rajta, nagyon vicces benne, főleg mikor csak annyit mond hozzá: "Safety first!" (Első a biztonság!) Teliholdas éjszaka volt, az óceán felé hajóztunk, a zátonyokat kerülgetve. Az uszályhoz érve (vagyis itt lehet, hogy valami nem stimmel az elnevezésekkel, szóval maradjon az uszály) elbúcsúzunk Timocitól, átszállunk a Nunu Maiból. Lepakoltuk a cuccokat az új helyen a kabinokhoz, megmutatták a fekhelyeinket. A matrózok a saját ágyaikat adták át nekünk. A fedélzeten még egy gyors safety oktatás, benéztünk a kapitány fülkéjébe, kicsit még álldogáltunk, aztán mi Csabával elmentünk aludni. Felső ágyat kaptunk, alig volt 60 centi az ágy és a plafon között. Mellettünk volt a gépház, nagy volt a zakatolás egész éjjel. A kabint is hűtötték, nagy meleg lett volna anélkül. Mela még olvasott egy kicsit a Bibliából, szemüvegben. Nagyon tetszett nekem is, meg Ritának is, meglett a saját belső fotónk róla. A matrózok a földön aludtak, a polifoamjainkon is. Rita aludt a fedélzeten is, a földön is meg ágyon is, mint reggel kiderült. 75. nap
2004.01.09.
Péntek
Reggel fél hattól beindul az élet. Megjön a hajó is rendben, a hatalmas uszályon 250 tonna áru vár kipakolásra. Ákos is a hajóval érkezik. Mi fél 9-ig ágyban maradunk, persze aludni nem lehet, akkora a nyüzsgés. Az ajtónk előtt bárdozzák szét a húst - mintha a házat vernék szét. Aztán kimegyünk fényképezni a digivel (meg a rendessel is ellövök egy fél tekercset.) Naplóírás. Készülődés. Rita idegeskedik, az emberek dolgoznak. Ebédre birkapörkölt van rizzsel, sárgaborsó főzelékkel (dahl). Megírjuk a beszámolót, összegyűjtjük a képeket a gépen, időnként lemegyünk a partra fényképezni. A dagály elviszi a papucsomat, utánaúszom, visszaszerzem. Kiírjuk egy CD-re a fotókat, naplót írunk, levelezünk, várjuk a vacsorát! No és hogy befejeződjön a rakodás és mehessünk! Szokás szerint az történik, hogy hirtelen nagy kapkodás támad, hogy azonnal indulnunk kell! Aztán persze tíz percet ülünk a csónakban, majd további húsz percig az uszályt kerülgetjük, a kötelet keressük, stb. a vontatóhajó még világosban kiment a zátony mögé, a Nunu Mai-jal mi vontatjuk ki a hatalmas uszályt hozzá. Nagyon lassan haladunk, vagy fél tízre érünk oda. Átmászunk a hajóra, lehordjuk a csomagokat az alvóhelyiségekbe. A kapitányok rövid eligazítást tartanak, ami az életmentő eszközök használatára korlátozódik és arra, hogy a vészleoldó kötelet ne húzzuk meg - ha lehet. Berakodunk két ágyra, aztán alvás.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Rita keltett, hívott minket a fedélzetre, teázni. Mindketten mentünk, Mela is ott volt már. Mindhárman kaptunk teát, meg hagymás rántottát. Nagyon-nagyon jól esett. Én még egy mangót is ettem, Tumadával. Meg Mela is. Papagenós mangó volt. Aztán Ritával üldögéltünk a fedélzeten, érkezésig. Lautokánál az uszályt maga melllé vette a vontatóhajót és kikötött. Rita kifizette 2 fiú bérét, mi odaadtuk neki Mr Lemeki és Sali ajándékát: az öngyújtót és 20 fidzsi dollárt, kinek-kinek. A kapitánynak még volt egy próbálkozása Ritánál, több pénzt akart, de nem jött be. (15 000 fidzsi dollárt fizettek az uszályért összesen.) Ritával és Tumadával bementünk a buszállomásra, miután Melától, Semitől és még egy fiútól elköszöntünk. Ekkor már 1 óra is elmúlt. Úgy döntöttünk, nem megyünk Sigatokába. Elváltunk Ritától és Tumadától, külön kisbusszal ők Suvába mentek, mi Nadiba. Kon Tiki: kivettünk egy szobát 30FD-ért. Az egyik dolgozóval betaxiztunk a város szélére, kajáltunk, indiai csirke curryt ettünk. Az egyik felszolgáló egy tapába öltözött őslakos volt. Az étteremben indiai szappanoperák mentek a tévében, Bollywood termékei Bombayből. Aztán vettünk kekszet, Sprite-ot meg egy mangót és hazagyalogoltunk. Fürödtünk a medencében, naplót írtunk és aztán már este 8 volt. (Az angoloktól származnak a következő dolgok: a gyep (a bárokban kapható "trim line", e nélkül nem vágja a füvet a fűnyíró), WC, tea, indiaiak, maynák, bülbülök és a mongúz.) 76. nap
2004.01.10.
Szombat
Éjszaka felébredek néhányszor. Először melegem van, utána meg egy kicsit fázik a lábam, de végül is sikerül jól aludni. A tenger szinte teljesen sima, alig imbolyog a hajó. Az uszály vagy százméteres kötélen van utánunk kötve, sötétben nagyon távolinak tűntek a fényei. Nappal azért sokkal közelebbinek látszik. Fél kilenc felé megyünk fel a fedélzetre, a konyhában ülünk le. Rögtön teával kínálnak és néhány perc múlva finom hagymás rántottát is kapunk. Sajnos kiderül, hogy csak dél körül érünk Lautokába. Üldögélünk, beszélgetünk. Rita is eljött velünk, mert orvoshoz kell mennie a fülével. A délből egy óra lesz, mire partot érünk. Már nem sok értelme van elindulni a vadasparkba. Elválnak útjaink a többiektől, csak mi ketten megyünk Nadiba. Elbúcsúzunk, Rita megint nem kér semmiért pénzt. Lemekinek küldünk egy öngyújtót, Salinak meg 20 dollárt. Nadiban a reptérhez közel szállunk meg, aztán bemegyünk a köpontba enni és vásárolni. Indiai kaját eszünk megint, aztán visszasétálunk a szállásra. A hotelhez nagy kert (mangófákkal) és úszómedence is tartozik. Nincs ott senki, ketten úszkálunk benne, míg el nem unjuk. Csendes pihenő, naplóírás, nassolás a szobában, aztán alvás, holnap megint repülünk tovább.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Taxival a reptérre, a sofőrt Csaba lebeszélte a 6 dolláros fuvardíjról, maradt a 4. A becsekkelésnél fejetlenség és nyílt korrupció. Nekünk jó sokáig kellett várnunk. Aztán pecsét az útlevélbe, táskaellenőrzés. Aztán feladtam még egy képeslapot, egy új-zélandi pasas segített ki, mert Csaba az összes pénzt beváltotta amerikai dollárra. A lényeg, hogy elment. Csabának hagytam így aprópénzt az érmegyűjteményébe. Kerestem megint egy parfümöt az útra, ismét a Chanell Change-et választottam. 9:55-kor még nem szállt fel a gép, mert sokan még vásárolgattak. Az út 3 óra 5 percet tartott. Ideérve 60 percet megint előre kellett állítani, így már 12 órával vagyunk előbbre. Auckland: busszal egy hostelbe, YWCA (előtte YMCA is: Young Men's / Women's Christian Association). Itt nincs szoba, az ágy is 22 dollár. Körbetelefonáltunk. Találtam egy helyet, ami kicsit kijjebb van, de 46-ért már van szoba. Ide elgyalogolunk, este 6 körül ki is érünk. Lefoglaljuk a másnapi delfintúrát telefonon, aztán irány a belváros, gyalog. Mozit keresünk, cél a Gyűrűk ura 3. A Planet Hollywoodhoz irányítanak minket, 18:58-ra érünk oda, 7-kor kezdődik is egy vetítés. Egy társaságnak van két felesleges jegye, 14 NZD helyett Csaba 10-ért veszi meg darabját. Beülünk, még látjuk a filmajánlókat is, aztán megkezdődik. Nagyon jó volt moziban lenni. Hazafelé veszünk 2 banánt vacsorára. 11 után alszunk el. 77. nap
2004.01.11.
Vasárnap
Reggel taxival megyünk a reptérre, az indiai sofőr próbál átverni, de nem hagyjuk magunkat. Az út eseménytelen, a film is elég gyenge, a kajáról nem is beszélve. Shuttle busszal bemegyünk Aucklandbe. A kinézett szállóban nincs hely, telefonon keresünk másikat. Kicsit távolabb találunk egyet, elég drágán, de ennél csak drágább van. A szobában csak egy ágy van, semmi más bútor, de nem is szándékozunk az alváson kívül sok időt itt tölteni. Bepakolunk, aztán megyünk is be a városba Gyűrűk urát nézni. 7 óra előtt két perccel érünk a mozihoz, épp van valakinek két felesleges jegye, amit kis kedvezménnyel átveszünk, és már mehetünk is a legnagyobb vásznú terembe (megascreen). A jegyünk eléggé előre szól, de a reklámok után eggyel hátrébb megyünk, az éppen jó. A film tetszik, egy kicsit azért más szemmel is nézem, mert a tájak azok itteniek. Fél 11-kor ér véget, az éttermek zöme már bezárt, hazagyalogolunk. Útközben két banánt veszünk - jó drágán. Kicsit éhesen fekszünk le aludni.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >