Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Csaba szülinapjára ébredtünk. A 37.-re. Ákosnak is ma van a születésnapja, együtt ünnepeljük őket. Ritáéknak segítettünk, majd képeslapokat írtunk, amiket Ákos el is vitt Vuniseába. 31 cent volt egy bélyeg. Délután vittük volna a mayna csapdát Gaselébe, de vissza kellett fordulnunk a közeli öböl bejáratától, mert leállt a motor. Esett az eső. Sodródtunk kifelé. Lemeki kiszállt a vízbe, hogy visszatolja a csónakot, mielőtt az a partmenti szikláknak ütközött volna. Csak egy "csónaktörés" hiányzott volna a maynacsapdás utazáshoz. Timothy evett egy mangót, nekem is adott egyet, és aztán beindult a motor, sikerült visszajönnünk: "mango power". Új fogalom született. Ebéd után én a konyhába kerültem, salátát készítettem, aztán kava partit tartottunk az amerikaiaknak. Ja, mert kora délután jött egy 10 fős amerikai csoport. A kava parti után a dolgozókkal együtt a konyha padlóján vacsoráztunk. Aztán megint kaváztunk. A fiúk énekeltek, megint nagyon jól. (Megbeszéltük, hogy holnap reggel 7-re megyek a konyhába, hogy kitegyem a piritóssütőt. Hmmm.) Voltak szülinapi torták is vacsora után. 64. nap
2003.12.29.
Hétfő
Reggeltől nagy a sürgés-forgás, délután jönnek a vendégek, addigra mindennek rendben kell lennie. Mi is segítünk, Ákos megy a reptérre, ebéd után ér vissza a tíz amerikaival. A parton várjuk őket, a nők és Sami kék egyenruhában, tapssal, énekkel köszöntik az érkezőket. Frissen felnyitott kókuszdióval, és rummal kínálják őket. A csónak is befut a csomagjaikkal, segítünk elhelyezni őket a szobáikban. Lemekivel, Timothyval és Zsuzsival elindulunk Gaselébe a csapdával felszerelkezve, de a motor nemsokára bedöglik és az eső is elkezd zuhogni. Tim hasztalan próbálja beindítani, egészen a parti sziklákig sodródunk. Végül eszik egy mangót (meg Zsuzsi is), Lemeki már nyakig a vízben, tolja a hajót hazafelé, mikor egy újabb próbálkozás sikerrel jár, beindul a motor, persze hazamegyünk., majd holnap újra megpróbáljuk az utazást. Itthon Rita befogja Zsuzsit a konyhába én meg naplót írok. Vacsora előtt káva parti, a szülinaposok (Ákos és én egy napon születtünk, meg az egyik vendég nőt is most ünnepeljük) kapnak egy-egy tortát. Én nagyon meglepődöm, nem számítottam ilyesmire, de nagyon jól esik figyelmesség. A vacsorát a kamra sarkában a földön fogyasztjuk el Ákosékkal négyesben (a dolgozók megrökönyödve próbálnak eltántorítani ettől). A vacsora után folytatódik a kávázás, meg az éneklés, mármint Tim és a fiúk énekelnek fidzsi dalokat. A végén megesszük az összes tortát a dolgozókkal.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Fél 8-ra bírtam kimenni a konyhába, kiraktam a terítéket a reggelihez. Nem voltam túl jó hangulatban ilyen kora reggel, de Vilimaynáékkal vidáman telt az idő. Reggeli után sznorkizni mentünk a vendégekkel, a merülő csapatba nem fértünk bele. Rengeteg halat láttunk, nagyon tiszta volt a víz és élvezetes az úszkálás. Ebédig henyéltünk kicsit, aztán újra elindultunk Gaselébe, felvettük Lemekit a hosszú nevű faluban. Mikor odaértünk, jó sok gyerek kiszaladt elénk. Gaselében felállítottuk a csapdát Sali házikója (buréje) mellé. Kicsit messzebb leültünk a fűbe és figyeltük, mi lesz. Érdekelte a maynákat, de nem mentek bele. Aztán vissza a Papagenóba, vacsora, beszélgetés a vendégekkel, aztán alvás. 65. nap
2003.12.30.
Kedd
Reggeli után a vendégekkel sznorkizni megyünk a nagy zátonyhoz. A zátony élővilága ma is csodálatos, a látótávolság egész jó, a vendégek meg csak tátják a szájukat. Pedig a cápát észre sem veszik, amelyik átúszik alattuk egy sziklaüregből előbukkanva. Ebéd, szieszta, megint nekiindulunk a csapdával Gaselébe Timothyval. Útközben felszedjük Lemekit is. A faluban hatalmas gyereksereg gyűlik a csónak köré, mindegyik megtapogatja az űrhajót. Gaseleben örülnek, hogy megérkezett a csapda, mert a májnák nagyon elszemtelenedtek és rengetegen vannak. Az egyik bokorról harmincat számolunk elrepülni. Felállítjuk a csapdát, kókuszreszeléket teszünk bele, aztán kíváncsian várjuk az eredményt. Jönnek is a madarak, körülugrálják, a bátrabbak a bejáratokból kieszik a kókuszt, de a belsejébe egyik sem megy be. Közben a körülöttünk lévő bokrokon, fákon silvereye, collared lorikeet, kadavu honeyeater ugrándozik. Meghagyjuk, hogy fogjanak egy májnát és tegyék be a csapdába, mert így nem biztos, hogy meguktól belesétálnak. A reggeli horgászat sikerén felbuzdulva (Rita fogott két halat) a vendégek horgászni mennek a csónakokkal. Bár nem fognak semmit, gyönyörű naplemente kárpótolja őket. Vacsorára Rita halát esszük, meg egy másikat, aminek olyan tömör húsa van mint a csirkemell vagy a malacsült. Vacsora után az egyik vendéggel (Peter) beszélgetünk a bárban, aki egy minőségi borokat forgalmazó cég elnöke (előtte volt már mindenféle, pl. színész is). Hozott is magával három karton bort, nehogy valami vacakot kelljen innia. Tényleg ért a borokhoz, legalábbis kapásból sorolja a magyar fajtákat (bár a kiejtése elég mulatságos). Kaliforniában élnek, kérdezzük Arnold S.-ről meg mindenféléről.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggel 8-ra vártam angolra a három lányt, de nem jöttek. Reggeli után merülni mentünk végre, Epi ment a vendégekkel, Timothy (saját helyesírásukkal Timoci) pedig kettőnkkel, mi másodikként. Míg mi merültünk, Epi kivitte a partra az amerikaiakat és aztán visszajött értünk. Jó volt Timocival merülni, szerintem ő is jól érezte magát velünk. Láttunk tengeri kígyót, nekem nagyon tetszett, kagylókat, rákokat kikelőben, kis sünöket, pöttyös vízicsigát, tűzhalat itt is, olyat, amilyen a zöld bójánál lakik, meg persze sok új fajt. Ebéd után megint elhajóztunk Gaselébe. A csapda 8 maynát fogott, illetve Sali, mert elbarikádozta az egyszerre ki- és bejáratokat. Mint mondta, előfordult, hogy egyszerre 20 mayna is volt a csapdában. Sali nagyon szimpatikus, kész mayna szakértő már. Dolgozott azon, hogy a csapda jól működjön. Áthelyeztük a csapdát, a füvet ő irtotta ki az új helyen a csapda számára. A kijárás megszüntetésén lesz még mit gondolkodniuk és dolgozniuk a fiúknak. Egy zsákban elhoztunk a 8 madárból négyet, ezeket végül Joshua gondjaira bíztuk a Papagenóban. Ha ő nem vállalta volna el, akkor én megtettem volna, amit kell. Csaba ugyanis képtelen lett volna rá, még ha elvben egyet is értett a végrehajtással. A csónak nem volt túl jó formában, de azért oda-vissza kitartott. Visszafelé betértünk Lemekihez a falujába (ez a hosszú nevű). Sharm el Sheikh-es pólóban volt, ez ugye egy vörös-tengeri merülőhely. Ja, és mielőtt Gaselébe elindultunk volna, gyakoroltuk az éneket, Rita, Semi, Timoci meg én. Visszaérve már javában folyt a készülődés az estére. Mi átköltöztünk Ritáékhoz, mert Spencerék a mi szobánkban szálltak meg. Gasele előtt még lefordítottam az esti ünnepi köszöntő szövegét angolra. Estére, a vacsora utánra, két amerikai vendégházaspárnak mézeshetes és házassági évfordulós ünnepséget szervezett Rita és Ákos. Persze a kava szertartás volt az ünneplés egyik legfontosabb mozzanata. Mi hagyományosan, a földön ülve költöttük el tradicionális fidzsi vacsoránkat. Az ünnepség azzal kezdődött, hogy négyen elénekeltük a Meda Vaka Alleluyát. Nagy sikerünk volt. Az ünnepi műsor további részében a fiúk énekeltek fidzsi dalokat, nagyon szépek voltak, nekem különösen egy tetszett, mert tele volt erővel. Aztán kavázás, üldögélés, Timoci gitárkíséretére énekeltek a többiek. Erre a zenére fidzsi táncot lejtettünk jópáran, megtanították nekünk. Délután fél 4 óta sült kint nyárson az est egy másik attrakciója, a malac. Joshua ölte le. Kicsit leült a hangulat, de Rita betette a saját zenéit, és táncolni kezdett. Néhányan bekapcsolódtak, kicsit mindenki felélénkült. Éjfél előtt kisétáltunk mindannyian a tengerpartra, a pezsgő és a poharak oda voltak már készítve. Meli, egy fiatal fickó, fűszoknyában, a parton fáklyával a kezében futva gyújtotta meg a part mentén sorban felállított fáklyákat. Éjfél. 66. nap
2003.12.31.
Szerda
Reggel körülnézek az etetőkön, a madarak nem ettek semmit, a rákok az utolsó szemig eltakarították a kitett kókuszdarabokat. Úgy tűnik, mehetünk búvárkodni, bár ez csak akkor válik biztossá, mikor már a vízben vagyunk. Három vendéggel, Epivel és Timmel megyünk ki, de nincs elég felszerelés, így külön merülünk. Ez nem a nagy zátony, itt nincs olyan nagy élet, de ezért találunk tűzhalat, gömbhalat, tengeri kígyót (mérges), Tim mutat pár érdekes tengeri csillagot, csigát, pici rákot. Közben a resortban megkezdődik a készülődés, disznóvágás, sütés-főzés. Gyorsan megebédelünk, irány Gasele, megnézni, mi van a csapdával. Hosszas kérdezősködés után derül ki, hogy üresen is működik, így is belemennek a madarak, hogy üres volt a felső rész. Sajnos az is kiderül, hogy okosabbak, mint gondoltuk és előbb-utóbb kitalálnak belőle. Szerencsére Sali kis botokkal eltorlaszolta a lejáratot, így maradt meg ez a nyolc. Négyet benn hagyunk csalinak, a többit hazafuvarozzuk, mert senki sem akarja megölni őket. A csapdát elköltöztetjük egy másik helyre, mait Sali már gondosan előkészített. Sali igazi "funny people" és egyben a helyi "mynah expert". Mire visszaérünk a Papagenóba, a malac már a nyárson forog és Spencerék is megérkeztek. Végül Joshuára marad a madarak kivégzése, másodperceken belül túlesik rajta. Vacsorára mi a dolgozókkal a földön eszünk, a vendégek az asztalnál. Manióka és sült hal a menü, a halhoz kókusztejes öntet van, nagyon finom. A helyiek kézzel eszik, mi csak a magunk módján, evőeszközzel. A vendégek között van két idősebb házaspár, akik a házassági évfordulójukat ünneplik, ezért vacsora után fidzsi módi szerint tartott szertartáson erősítik meg a fogadalmukat. Zsuzsi, Rita, Timothy és Sam előadják a karácsonyi dalukat, nagy sikerük van. Kávázás, fidzsi dalok, aztán tánc éjfélig, akkor lemegyünk a tengerpartra, ahol Meli egy szál fűszoknyában egy lobogó fáklyával végigszalad a parton és meggyújtja a többi fáklyát. Visszaszámlálás, pezsgőzés (elég vacak), az elmaradhatatlan csoportkép (az egyik házaspár két 10D-vel nyomul, de elég bénák). Visszamegyünk az étterembe, ahol Ákos felvágja a sült malacot, ami igazán jól sikerült, nagyon ízlik mindenkinek. Peter, a borszakértő, ínyenc, percekig áradozik róla, végül megegyezünk abban, hogy biztosan azért ilyen finom, mert csak kókusszal etették. Folytatódik a tánc, én egy kis digi kamerával fényképezgetek. Három körül lefekszünk aludni (Ákosék szobájában alszunk, mert a miénkben Spencerék alszanak)
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Éjfél. Koccintások. Velünk elsőnek Timoci koccintott, kép is készült hármunkról. Visszasétáltunk a házba, sült malacot ettünk. Nagyon ízletes volt a húsa, valószínűleg azért, mert itt kókusszal hízlalják a malacokat. Ezután fergeteges tánc következett. Timoci, Semi, Joshua, Tumanda és kicsit Meli is táncolt Ritán, Ákoson és rajtam kívül. Timoci nagyon tuti volt. Megtudtuk, hogy Suvában, éjszakai mulatóhelyeken szokott táncolni, azért tud ennyire jól. 3-kor feküdtünk le, Ritáék szobájában aludtunk, a földön. Ez volt a szilveszteri mulatság. Nem igazán éreztem az új év eljövetelének lázát, de a tánc nagyon jól esett. A szokásosnál kicsit később keltünk. A reggelit közösen költöttük el Spencerékkel. A férj különösen vicces. Reggeli után visszaköltözünk a szobánkba, de előtte még átlapoztuk a Fiji's Natural Heritage c. könyvet (Fidzsi természeti öröksége). Találtunk benne ismerős halakat. Hamarosan indulás a Long Beachre, ahol piknikezni fogunk. A partmenti erdőben kb. egy órányit túráztunk, ami után Epi halat sütött a parton. A túrán ettünk kókuszbelet, és ittunk a még zöld kókuszdió nagyon ízletes levéből. Timoci mászott fel értük útközben egy kókuszpálmára, levágott párat, aztán felvágta őket nekünk. Mangófa mellett is elhaladtunk, legnagyobb örömömre. Mire visszaértünk a partra, a piknik előlállt. Volt tea és kávé is, elkezdték sütni a halat és a kasavát. Míg elkészültek a finomságok, mi sznorkizni mentünk. Másfajta zátonyok vannak itt, mint a resortnál. Ezeket is nagyon bírtuk. Sok kicsi és közepes méretű halat láttunk, találkoztunk új pillangóhalakkal is. Az egyik amerikai látott manta ráját később! Nagyon irigyeltem érte. Mire kijöttünk, már csak a mi kajánk és Timocié volt meg, mindenki más megette a magáét. Ettünk, teáztunk. Aztán Csaba Ákossal és Ritával újra bement a vízbe. Mire kijött, nem volt valami jól. Visszaérve a Papagenóba le is feküdt. Én kicsit mostam, naplót írtam, nézegettem a madaras könyvet. Ma a következő madarak szerepeltek: Vanikoro Broadbill, hím (Myiagra vanikorensis), Kadavu Honeyeater (Xanthosis provocator), Polynesian Starling (Aplonis tabuensis), Pacific Black Duck (Anas superciliosa), Fiji Goshawk (Accipiter rufitorques), Collared Lory (Phigys solitarius). Vacsora után próbáltunk meghatározni egy ráját, az egyik amerikai valószínűleg Cowtail Stingrayt látott. Aztán kicsit varrtam és madarakat próbáltam memorizálni. 67. nap
2004.01.01.
Csütörtök
Fél 9 felé már mi is felkelünk, lassan megreggelizünk, aztán irány a Long Beach, ma piknikezni megyünk a vendégekkel. Tíz perc száguldás a NunuMai-jal, aztán félórás séta az erdőben. Hallunk barking pigeon-t és látunk szemöldökös récét, valamint Timothyt fára mászni, kókuszt szedni. Kap mindenki frissen bontott kókuszt. Mire visszaérünk a partra, Ákosék már sütik a halakat a part menti fák között. Bemegyünk sznorkizni, van pár új pillangóhal, de ami igazán lenyűgöző, az a korallok hatalmas erdeje. Mire kiérünk, már mindenki javában falatozik, mi is nekiállunk az adagunknak. Bár az egyik kicsit megégett, így is nagyon finomak. Kicsit csepereg az eső, fúj a szél, de rövid tanakodás után Ritával és Ákossal bemegyek sznorkizni. Gyorsan átúszom a part menti részt, ahol nincs sok érdekes, Ritáék lemaradnak, nem is jönnek be a mélyebb részre. Sajnálhatják, mert itt hihetetlen, eddig nem látott sűrűségben mozognak körülöttem a halak, a doktorhalak több százas csapatokban úsznak a korallok fölött, olyan sűrűn vannak, mint az áruházi akváriumban a pontyok, szinte egyik hal a másikat éri. Nagyon nagy élmény, ekkora tömeget még sehol sem láttam eddig. Valami baj van a maszkommal (vagy velem), mert sehogy sem kényelmes, még a felszínen is úgy rászorul a fejemre, hogy szinte fáj, így hamarosan visszafordulok a part felé. Mire kiérek már nem érzem magam túl jól, szerencsére hamarosan indulunk is vissza a resortba. Gyors meleg zuhany után ágyba bújok és alszom egyet vacsoráig, ez teljesen rendbe hoz. Vacsora után hárman még kártyáznánk, de Ákosnak nincs kedve, így visszajövünk a szobába, naplót írunk, Zsuzsi a madaras könyvet nézegeti.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Folytattam a madártanulást, az angolozók nem értek ide 8-ra. Reggeli, aztán készülődés Gaselébe. Négyen mentünk, Rita, Ákos, Csaba meg én. Sali jött elénk a partra, a csapdában volt 4 újabb madár. Hatot megint elhoztunk egy zsákban. Salinak kell majd vinnünk 3 zsákot. Visszafelé kikötöttünk Vuniseiben, elhoztuk Vamit, meg egy fiút 3 kg kavával. Ebédig olvasgattam, naplót írtam. Ebéd után a madaras könyvet lapozgattam, aztán halaztunk volna, de inkább pingpongozni kezdtünk. Csaba megvédte a magyarok becsületét, megverte Melt, aki addig veretlen volt. Aztán párosokat játszottunk, az amerikaiakat meg kellett tanítanunk a szabályokra, de aztán nagyon élvezték a játékot. Az utolsó meccsen én Alitával, Csaba pedig a borkereskedő Péter feleségével állt párba. Az első meccset mi nyertük, a 2.-at és a 3.-at pedig ők. Élveztük a játszmákat. 5-től 7-ig sznorkiztunk, jó sokat úsztunk, mire egyáltalán találtunk zátonyt, épp dagály volt. De kitartásunk meghozta a gyümölcsét, mert kékpöttyös tüskésráját láttunk egy kő alatt rejtőzni. Kb. fél órát töltöttünk nála, sokszor leúsztunk hozzá. Egyszer el is veszítettük szem elől, de aztán megkerült. A dagály miatt nagyon sok halat láttunk. Pont vacsoraidőre értünk vissza, aztán én Ritával snapszeroztam, Csaba pedig letöltötte a leveleket. Az otthoni levelek is megjöttek. 68. nap
2004.01.02.
Péntek
Reggeli után a vendégek elmennek falulátogatásra, mi meg Ákosékkal négyesben elmegyünk Gaselébe, megnézni a csapdát. Sali naplót vezet a fogásról, megint 8 madár van a csapdában, most hatot hozunk el. Ma egész nyugis nap van, olvasgatunk a szobánkban. Ebéd után a vendégekkel pingpongozunk, aztán elmegyünk sznorkizni vacsora előtt. Találok egy ráját (kék pöttyös tüskés rája), egy üregben lapul, de kilátszik mindkét oldalon. Többször lemerülünk hozzá és egészen közelről tudjuk szemügyre venni őkelmét. Visszafelé megnézzük a tűzhalat a szokásos helyén, mert valamelyik nap a vendégek nem találták meg, persze itt van most is. Vacsora után Ritával kártyázunk egy kicsit, aztán negy nehezen sikerül letölteni a leveleinket. Este még egy kicsit harcolunk a szobánkat elözönlő szúnyogok, csótányok (errefelé szép nagyra nőnek) és egy óriási pók kipenderítéséért.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Hátfájásra ébredtem, egész nap nem bírtam felkelni. Vettem be Cataflamot, Csaba hozott nekem reggelit meg ebédet. Délután végignéztem a fotós halas könyvet, időnként elbóbiskoltam. Délelőtt Csaba és Ákos Gaselébe ment, a csapda felülső bejáratát átalakították. Délután Lavenia, Epi felesége megmasszírozta a hátam, utána már fel bírtam ülni, este pedig már vacsorázni is kimentem. A masszázs végére Csaba visszaért a merülésből, kimentek a nagy zátonyig. Elhagyta közben a többieket és egyedül merült tovább! Még Epivel láttak murénát. Este Ritával hármasban még halaztunk, aztán alvás. Ja, és Ákosnak is meg Jack feleségének (Ophéliának hívják) is fájt a háta, a jobb oldalon. 69. nap
2004.01.03.
Szombat
Reggel fél hétkor kellene felkelnünk, de Zsuzsi már hajnalban arra ébred, hogy nagyon fáj a háta, alig bír mozogni, így nem indulunk el Gaselebe. A reggeli a szokásos "Fiji time" időzítéssel kezdődik, utána Ákossal megyünk csapdázni. Útközben látunk egy csomó repülőhalat, némelyik egészen a csónak mellet repül, jól látszik minden kis részlete. Hatalmas mellúszóját feszíti ki, azzal vitorlázik a víz felett. Persze az egész teste olyan felépítésű, hogy segítse a repülést. Sali épp a templomba indul, mikor odaérünk, de előtte még gyorsan beszámol a fejleményekről a naplója alapján, szerez nekünk zsákot, hogy ki tudjuk szedni a madarakat, szegényről dől a víz, mire végre el tud indulni. Ünneplő ruha van rajta: szulu, ing, nyakkendő (Vogue). Nagyon meleg van, szinte elviselhetetlen a forróság, annyira tűz ránk a nap. Kiszedjük a madarakat a csapdából (csak négy van benne), ezután majdnem odavesznek, mert kinn marad a zsák egy pár percre a napon, az egyik már nem is él, mire észrevesszük. Csinálunk a tetőrészbe egy újabb félhenger alakú kerítést, hogy megakadályozzuk a madarak lejutását, de nem könnyű a dolog, mert már csak a kis ajtón tudunk a csapda belsejéhez hozzáférni. Mire elkészülünk, dől rólunk a víz, és ég mindenünk, meg sem várjuk, hogy kiderüljön, sikerült-e megoldanunk a problémát, megyünk rögtön vissza. A parton még összefutunk Salival, meghagyjuk neki, hogy ne zárja be a csapdát sosem, hadd lássuk, működik-e. Ebéd után rövid szieszta, aztán megyek merülni Epivel és két vendéggel. A legérdekesebb egy muréna, amit Epi mutat, meg az, hogy a merülés második felében egyedül maradok, mert fel kell jönnöm a maszkot kipucolni (ez most van rajtam először, nem ezt szoktam használni) és mire visszamegyek, már nem látom őket. Egyedül is nagy élmény a merülés, csak én és a tenger, jön egy cápa, találkozom új bannerfish-sel és látok többféle nagy halat is, sajnos Napóleon hal nincs köztük. Merülés után csatlakozom a sznorkizókhoz és még jó háromnegyed órán keresztül úszkálunk a zátony fölött az érdekesebb látnivalók után alá-alámerülve. Vannak trombitahalak, amiket egészen közelről lehet nézegetni, meg a szokásos halfajok a szivárvány minden színében. Mire kijövünk, elered az eső is. Vacsoráig mindenki a szobájában húzza meg magát, vacsora után a vendégek kávázni akarnak, meghívnak minket is, így kávázunk, míg el nem álmosodunk.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

Reggeli, aztán elkezdtük összeírni a halfajokat. Csaba nem volt szerintem jó fej egyáltalán, sikerült elvennie a kedvem. És enyhén fogalmaztam. Nehezen telik a nap, legalábbis számomra. Gaseléből megint elhoztunk zsákban 12 madarat, és Salinak is visszavittünk két zsákot, ezzel tartoztunk neki. Elég jó a felújított csapda. Itt a resortban megint Meli végezte el a munka nehezét. Ebéd után hajóztunk el Gaseléig, ebédre csak néhány kocka pizza volt, nem vitték túlzásba, nekem kettő jutott. Miután visszatértünk Gaseléből, kiúsztunk a tengerre, de hamar visszafordultunk a zátonytól, mert nagyon hullámzott a víz. Partot érés után beúsztunk pár amerikaival a zöld bójához, megmutattuk nekik ismerősünket, a tűzhalat. Alig akart előjönni, hogy megvédje tőlünk a területét, de aztán meglett. Sznorki után én leveleket írtam meg naplót, és a pingpongozókat néztem. A mai volt az amerikaiak utolsó estéje. Vacsora előtt meggyújtották kedvükért a fáklyákat a parton, utána pedig kava parti következett és a búcsú. Az egyik nő nagyon járatos a kínai asztrológiában, kérdezgeti mindenki születési évét, és aztán mond valamilyen általános jellemzőt az adott év szülötteiről. Csak én maradok ki, (ez azért történhetett meg, mert nem sorrendben érdeklődött tőlünk) de nem forszírozom a patkány évében születettek jellemzését, és mivel egyedül vagyok ezzel az állattal, szóba sem kerül. Igaz, hogy a patkányok baromi intelligens állatok, azért mégis nagyon visszataszítóak, és ettől a kínai horoszkóp kedvéért sem tudok elvonatkoztatni. Úgy gondolom, pl. a sárkány évével könnyebb lenne előhozakodnom. Az persze kérdés nélkül is felmerült. Na mindegy, azért nagyon érdekes volt. Utána zene, kava, a parti végén pedig Peterrel, a színésszel, borszakértővel és borkereskedővel beszélgetünk. Kiderült, hogy szerepelt Broadway musicalekben, hollywoodi tévéfilmekben és egy olasz mosóporreklámban is, a Dynamit 3 nevű mosóport reklámozta. Szétröhögtük magunkat a sztorijain, meg azon, ahogy előadta őket. Beszélt még Kaliforniáról, az ottani éghajlatról is. Aztán mindannyian nyugovóra tértünk. 70. nap
2004.01.04.
Vasárnap
Kicsit később kelünk, de így sem maradunk le semmiről. Néhányan a reggeli után elmennek templomba a faluba, én az eddig látott és meghatározott halfajok listáját készítem a gépen, és pingpongozom ebédig. Ebéd után irány Gasele, megnézni, hogy sikerült a csapda átalakítása. Jól, 13 madár van benne 12-t el is hozunk belőle. Épp visszaérünk a sznorkelezésre. Kimegyünk a nagy zátonyhoz, de nagy a szél meg a hulllámzás, leszakítjuk a bóját is, így visszajövünk. Megmutatom a vendégeknek a tűzhalat (most is itt van a helyén), aztán ők kimennek a partra, én meg egyedül folytatom a barangolást. Dagály van, a látótávolság nem túl jó, viszont teli a zátony halakkal, újabb és újabb fajok bukkannak elő, már száz felett jár a lista, igazán változatos errefelé a vízalatti élet. Alighogy visszajövök az úszásból, pingpongozás kezdődik a vendégekkel, vacsoráig meccseket játszunk. Mi később eszünk, a vendégek után, beírom az új halakat a listámba. Vacsora után megint kávaparti lesz, ez az utolsó estéje a csoportnak, holnap délelőtt indulnak haza. A partin megint Peternek van a legnagyobb hangja, sztorizik, énekel, gitározik. A délutáni sznorki közben látott egy cápát, újra és újra elmeséli a történetet, egyre jobban kiszínezve az eseményeket, végül már hősként emlékezik magára. Jól mulatunk, látszik, hogy színész volt fiatalkorában, jól csinálja. Samyék hisztérikusan röhögnek Pat minden megmozdulásán, számunkra nem derül ki, min mulatnak ilyen jól.
Ehhez a naphoz nincs kép feltöltve.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >