Világkörüli utazás
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >
Zsuzsa naplója Csaba naplója
Hatkor keltünk, összepakoltunk, 7-kor elmentünk netezni, először használtunk Macintosh gépet. Megnéztük a leveleimet, írtak anyuék, Szösziék és Bea. Nagyon örültem a leveleiknek, még a hajóúton is sokat gondoltam rájuk. A fórumba előző nap óta senki sem írt. A magyarok nagy része a munkahelyéről internetezik, otthon még éppen hogy vége lett a hétvégének. Csabának most nem jött új levél. Szabadítottunk fel pénzt mindkettőnknek. Vissza a szállásra, gyors kijelentkezés, széf intézés, csütörtökre szállás. A foglaláskor interneten átutalt előleget levonattuk. Gyors reggeli, aztán a nagy hátizsákok nélkül (itt megőrzik), kis csomaggal indulás a hajótúrára. Kisbusszal irány a CDC búvárközpont, ott kifizettük a részvételi díjat (4 részletben: 200AUD először, 500 másodszor az én kártyámról. 600 feletti terhelés már nem ment egyszerre, valszeg kimerítettem az OTP által a saját pénzemre kiszabott napi keretet (felháborítónak tartom ezt a keret dolgot, külön kértem, hogy unlimited legyen a hozzáférésem - Csányi nem tudom, mit kezdene egy ekkora napi kerettel) - otthon még vasárnap éjjel van, aztán Csabáéról is fizettünk 100 valamennyit, aztán még a maradék kp-nket is odaadtuk, hogy kijöjjön a végösszeg. Éljen. 11 AUD-ral a zsebünkben indultunk a hajóra. A központban rövid eligazítás, kisbusszal a kikötőbe, felszállás a vízitaxira (a cipőt le kell venni, mint Thaiföldön a templomokban, boltokban, Buddha szentélyekben). 1:50 perces utazás a hullámzó tengeren. Csaba megtanított arra, hogy lehet kivédeni azt, hogy a testem belül vegye át a hajó mozgását. Magyarul, hogy ne hányjam össze magam. Nem is lettem rosszul, végig bírtam az utat. Érkezés után átszállunk a hajóra. Eligazítás, szobák, kabinok kiosztása, a miénk a földszinten van, az étkező szalonhoz nagyon közel. Lepakolás, ebéd és máris merülés utána. A merülések a merülési naplóba kerültek. Nem sok mindent tudok írni róluk, csak azt, hogy az első két hajós nap után még mindig Tulamben vezet. Én egész nap nem találtam a helyem, nem igazán voltak szimpik a legénység tagjai, de aztán estére javult a helyzet. A tanfolyamra állandóan papírokat kellett töltögetni. Amit lehetett, elsumákoltunk, de a haladó tanfolyamot vezető oktató (Gareth James Angliából) mindig hajtott minket, hogy papírok, papírok! Kölcsönöztünk tankönyvet - letétként kézi készülékkel lehúzták a kártyánkat (az enyémet) - a végén összetépik majd a papírt, ha visszakapták a könyveket. Gareth jó fej volt, beszélgetett velünk is. Még a világkörüli út is szóbajött. Ő egy éve van itt, hamarosan megy haza Angliába, a télbe. Nem sok kedve van hozzá. De azért pihenésre is vágyik. Napközben kettőt merültünk, este pedig haladó éjszakai merülés következett, lámpával, Gareth vezetésével. Én nagyon keveset láttam, még a ráját sem bírtam megnézni, nem bírtam megállni a betonköveken. Nehéz napom volt, na. Azért nagy élmény ilyen intenzíven merülgetni, kezdtem belejönni, mint kiskutya az ugatásba. A 2. merülés helye, a Briggs Fishbowl tök jó volt, nagyon jók voltak a látási viszonyok. Az első merülési helyszínhez képest. Vacsorát is kaptunk, sült hús volt. Ebédnél már nem jutott meleg kaja. Aránylag korán lefeküdtünk, hogy eleget tudjunk aludni a mélymerülés előtt. 22. nap
2003.11.17.
Hétfő
Hatkor kelünk, leszaladok a tengerpartra, ahol ismét nagy élet van, vagy százméternyi rész került szárazra az apály miatt, teli van madárral. Sajnos csigaforgató nincs, van helyette egy csapat pelikán. Megyünk netezni, szabadítunk fel pénzt a számláinkról, de otthon még vasárnap van, csak délutántól lesz elérhető a pénzünk így a repülő- és hajójegy foglalásokat nem tudjuk megcsinálni. Pakolás, hátizsákok a recepcióra, gyors reggeli, és már itt is van értünk a kisbusz. CDC központ, kis kavar a fizetéssel, végül csak 11 dollárunk marad, a többi a szálláson a széfben pihenget. Pár perces út a kikötőbe, beszállás és már megyünk is. Ez egy kisebb hajó, ez visz be ahhoz, amin lakni és a zátonyok közt utazgatni fogunk. Közel két óra hajókázás érkezünk meg, a folyamatos himbálózás a végére már elég rosszul esik mindkettőnknek. Eligazítás fenn, eligazítás lenn (a hajó 4-5 szintes), szobák kiosztása (meglepően nagyot kapunk, saját fürdőszobával), felszerelés kiosztása, megebédelünk és már mehetünk is merülni. Itt elég pici ólmokat használnak, nekem persze semmi sem elég, nem tudok elmerülni, csak két plusz súllyal. A víz zavaros, a látótávolság kicsi, de azért rengeteg korallal és hallal találkozunk, de kicsit úgy érezzük, hogy ez nem az igazi (persze Bali elég magasra tette a mércét), bár az jó, hogy magunk merülhetünk, arra megyünk, azt nézhetünk, amerre és amit csak akarunk. Kijövünk, a hajó átmegy a Moore zátonytól a Briggs Fishbowl-hoz. Újabb merülés, itt már jobb a víz, rengeteg halat látunk a kisebbek (max. 30 cm) közül. Vacsora, majd éjszakai merülés következik. Ez már a tanfolyam része, van vezetőnk is. Egy nagyobb rája szerű halat látok csak, bezzeg a többiek cápát, ráját, teknőst emlegetnek megint. Vacsora, alvás.
Szirti cápa (Triaenodon obesus)
Clark bohóchal (Amphiprion clarki)
Korallok, halak mindenfelé


5:30-kor keltünk, az órát 5-re húztuk, fel is ébredtünk. 6-kor már mentünk deep dive-ra. 29 m mélyen landoltunk, letérdeltünk a talapzaton. Mélységi mámorba kellett volna esnünk, de mi még nem voltunk elég mélyen hozzá. Volt lent összenyomódott vizespalack, tojássárgája, ami lent lebegett, rajzolni kellett egy lovat, meg a nevemet kellett volna visszafelé leírni, de én nem fordítottam meg a táblát. (Csabától később meg is kaptam érte a magamét.) Elkezdtem fázni, nemsokára indultunk felfelé. Volt biztonsági megálló is, az első életemben. Nagyon jó élmény volt ilyen korán, ilyen tiszta vízben merülni. Utána kénytelenek voltunk behozni a lemaradást papírügyekben. Teszteket kellett kitölteni a könyv alapján. Nagy része másolás volt, de a természetbúvárkodás részt magunktól írtuk meg. A 8 órás merüléshez 8:25-re értünk, külön engedélyt adtak, hogy még 20 percet merüljünk, mert a merülési fedélzetet 8:20-kor bezárták. Jót merültünk, bár semmi igazán különlegeset nem láttunk. Aztán ebéd, és vissza a papírmunkához. Mire Gareth-nek kellett, be is fejeztük. 11-től haladó tájékozódási merülés következett két feladattal és egy kis sétával. Fent kitöltöttünk még két tesztet, és kiderült, hogy postán fogják majd küldeni a haladó búvár kártyánkat. Hurrá! Haladó búvárok lettünk! Nemsokára elköszöntünk Gareth-től, mert elhagyta a hajót. Fél 3-tól fél 4-ig délutáni szunya, 4-től merülés az új helyen. Szép lenne, csak rosszak a látási viszonyok. A korallvirágzás valszeg betett az utunk nagy részének. 6-tól volt a vacsora, de mi már előtte beültünk az étkezőbe, hogy mindenképp jusson meleg étel. A sorban Csaba volt a legelső, én pedig a második. Csirke volt rizzsel meg párolt zöldséggel, utána pedig valami krémszerű puding, eperízű. Jól belaktam, nagyon éhes voltam. Csaba alig evett. Vacsoránál egy szimpatikus család ült velünk szemben, szerintem héberül beszéltek. Az éjszakai merülést kihagytuk. A tanfolyam utolsó mozzanata volt már csak hátra, ezt ők specializációnak hívták. Mi a vízalatti fényképezést választottuk, és elindultunk, hogy megkeressük a hozzáértő előadót. Emma megkereste nekünk a fotós srácot. Álmából ébresztette fel, kb. 2 percig beszélt nekünk, na jó, 5 percig. Béna volt az egész, aztán mondandója végeztével annyit mondott, hogy ő most megy aludni. Ezért aztán kár volt felkelnie. Én másképp képzeltem egy ilyen specializációt, és Gareth is komolyabbnak gondolta szerintem. Na mindegy. Vissza a kabinba. Hosszú és mély alvás következett. 23. nap
2003.11.18.
Kedd
Reggel az első merülés a haladó tanfolyam keretében mélymerülés 29 méterre. Egyikünknél sem jelentkezik a mélységi mámor, semmi érdekes (a paradicsomot is felismertük bár a színe egyáltalán nem látszott és a teszt szerint is magunknál vagyunk, bár Zsuzsi a fele kérdést észre sem vette). Reggeli, újabb merülés, pihi (mármint tanfolyás), navigációs merülés, ebéd, merülés. Közben rengeteg tesztet töltögetünk a tanfolyam részeként, elég macerás, mert sok időt elvesz és merülésekről meg a kajáról sem akarunk lemaradni (nem mindenki szed magának olyan visszafogottan, mint mi, így az utolsóknak nem sok minden marad). A hajón a zárt helyiségekben nagyon hideg van, szinte rosszul esik bent lenni, de a tanfolyam miatt, nem tudjuk elkerülni. Valamit mondtak az elején, hogy a ne panaszkodjunk a hideg miatt, hanem kérjünk extra takarót, ha fázunk, de nem sikerült még rájönnöm, hogy minek hűtenek ennyire, ha mindenki fázik. Meg nem mászkálhatok egész nap takaróba bugyolálva (meleg cuccot nem nagyon hoztunk magunkkal, hiszen jó meleg nyári idő van). Az éjszaki merülést ma kihagyjuk, elég fáradtak vagyunk.
Mélymerülés, a piros szín csak a lámpával megvilágítva jön elő
Szarvashal (Zanclus cornutus)
Kék tengeri csillag (Linckia laevigata)
Egy csapat kék-sárga fusilier (Caesio teres)


Reggel felébredtünk a kopogtatásra, de kihagytuk a kora reggeli merülést. Reggeli után a 8 órásin már megjelentünk. Bevittük a vízbe a fényképezőgépet, 5.5 m-nél nem mentünk lejjebb. Vittünk kenyeret is, beetetésnek. Az összes képet ellőttük - én összesen kettőt. A kajára sok sárgafarkú kék hal odajött, erről készült is egy kép, az utolsó kocka. A hajóhoz visszatérve a fenék alatt úszkáló nagy halaknak adtuk a maradék kenyeret. Vagyis én nem. Csaba mutogatta, hogy adjam csak oda nekik, én körülnéztem, és kerek-perec visszamutogattam neki, hogy én ezeket nem fogom a tenyeremből etetni. Így hát ő bontotta ki a kis zacskót. Kapásból rá is startolt 10-15 nagyobb hal. Még a zacskót is kikapták a kezéből. Persze ő is meglepődött. Kenyér el. Zacsiért vissza. Nem szennyezzük az óceánt. A hajón aztán napoztunk, beszédbe elegyedtünk egy kanadai digis fiúval (Len Bolle, az ő képeiből kaptunk is később, ezek is láthatók), elkértük az e-mail címét, és megkértük, küldjön majd nekünk a fotóiból. Megígérte, hogy küld. Csaba palackja ereszt. Most már egyre jobban. A 11 órai merülésen 15 m mélyre mentünk, ezért Emma eltiltott minket a víztől 6 órára. Az első merüléshez képest túl mélyre mentünk, a 10 m különbség nagyon nagy. A nagyon képzett haladó búvárok... Maradt a sznorki, 1-kor be a vízbe. Kapásból láttunk is egy cápát, sokáig nem vett észre minket, leúsztunk megnézni. Aztán eliszkolt, csak úgy porzott a homok utána. Már amennyire az víz alatt porzik a homok. 4-kor megint sznorkiztunk, még mindig büntiben. Megint láttunk cápát. Nagy élmény volt sznorkelezni is, sok olyat láttunk, amit búvárként nem vettünk volna észre. Az esti merülésre már leengedtek. Az egyetlen érdekesség az volt, hogy láttuk a planktonokat fluoreszkálni. Merülés után néztük a csillagokat, aztán lefeküdtünk aludni. Leápoltam Csaba lábfejsérüléseit, fájt neki jól. A kabinban végig nagyon hideg volt. Vagyis ez már egy másik kabin, mert átköltöztettek minket. Ez még hidegebb, mint az előző. Még ebédnél beszédbe elegyedett velünk az a család, akikkel tegnap este vacsoránál egy asztalnál ültünk, ugyanis ebédnél megint egymással szemben jutott nekünk hely. A nő szólított meg minket azzal, hogy a nyelv, amit beszélünk, az ugye magyar. Mert ő nagyon szereti, számára zengő, mint a zene. A nagyszülei erdélyiek és a II. vh. után mentek ki Izraelbe. Őt nem tanították meg magyarul, de sokat hallotta oket magyarul beszélni. Ezért szereti a magyar nyelvet. Ők a héber és az angol keverékét beszélik, vagyis hébert időnként egy-egy angol szóval vagy kifejezéssel vegyítve. A nő csak héberül tud jól, angolul nem szokott beszélni, főleg a fia előtt nem, mert sok hibát vét, és nem tanul a hibáiból. Nekünk mindent el tudott mondani, amit akart. A férje ausztrál, de 27 éve Izraelben él. A fiúk Cairnsben lakik, ezen a hajón dolgozott, most csak látogatóba jött vissza. A férjnek programozó cége van. 3 hétre jöttek el nyaralni otthonról, hazafelé bemennek még Szingapúrba. Nagyon jó volt beszélgetni velük, nekem az elejétől fogva szimpatikusak voltak. Délután a kanadai fiú és ők is elmentek. 24. nap
2003.11.19.
Szerda
A reggeli első merülést is kihagyjuk, a kabinokban valami rejtélyes okból továbbra is állandó 19°-ot tartanak a légkondik, nincs erőnk kibújni a jó meleg takaró alól. A 8 órai merülésen már ott vagyunk, elfényképezzük az eldobható kamerával mind a 27 kockát, sajnos a nap sem süt és a víz is elég zavaros. Csak az utolsó kockáknál jut eszembe a magunkkal hozott kenyérdarab, Zsuzsi előveszi, hirtelen megnövekszik körülöttünk a nyüzsgés, kék-sárga színű csapat pusztítja el másodpercek alatt a kaját. Nagy élmény az egymással versengő halraj közepén lenni. Kifelé jövet a hajó alatt hatalmas (1-2 m) halak köröznek, marad egy kenyérdarab, mutogatom Zsuzsinak, hogy adja oda nekik, de inkább ideadja nekem a zacskót. Elkezdem kihúzni a falatnyi kenyérdarabot, úgy csapnak le, hogy meg sem merek mozdulni, hatalmas testek cikáznak előttem, néhány nagyobb fogat is látok pár centiméterről, mozdulatlanul várom meg míg visszamennek a hajó alá. A zacskóért el kell úsznom, mert elég távol cibálták ezalatt a pár másodperc alatt. A következő merülésen már mélyebbre merészkedünk, az előbb a kamera miatt nem mentünk csak hat méterig. Kijövetelkor meg is kapjuk a büntetésünket, a következő két merülésen nem vehetünk részt. Sebaj, sznorkizni lehet, egész jó, hogy ezt is kipróbáljuk. Látunk cápát is a mélyben, leúszom hozzá, majdnem egy méterre bevár, csak akkor úszik el kecsesen. Ráúszunk a zátony tetejére, és ott a fél-egyméteres vízben egész más halakkal találkozunk. Nézegetjük a rengeteg színes halat, pezseg az élet itt a sekély vízben. Megint elmegyünk az éjszakai merülésre, de a világító planktonon kívül nem sok érdekeset látunk.
Uszony válogatás
Beugrás a vízbe, még én is rákerültem a képre...
Középen szarvashal, balra császárhal
Pózolás a víz alatt
Pózolás a víz alatt
Piros-fekete bohóchal (Amphiprion melanopus)
Piros-fekete bohóchal (Amphiprion melanopus)
Pillangóhal (Chaetodon auriga)
(?)
Papagájhal (?)
Zsuzsi eteti a kék-sárga fusiliereket
Az utolsó kép közelebbi kivágásban


Felkeltünk a reggeli, 6 órai merülésre. Sok halat láttunk, ébredeztek, vagyis elkezdték már a napjukat, mire odaértünk. Utána kipakoltunk a szobánkból, reggeli és a következő merülés. Úgy indultunk, hogy teknőst akarunk látni, de nem jött össze. Láttunk viszont újra egy cápát, épp elúszott előttünk. Ki a vízből, kis napozás, új korallzátony, aztán az utolsó merülés. Én lettem a vezető, bazira eltévedtünk. Nagyon sokat kellett a úsznunk vissza a hajóhoz a felszínen. Kint a vízből teázás, napozás, halhatározó lapozgatás, naplóírás és ebéd. Az ebéd ugyanaz, mint tegnap, és majdnem ugyanaz, mint tegnapelőtt. Ebéd után fél 3 körül vitt minket vissza a kis hajó Cairnsbe. Kaptunk egy kérdőívet, mennyire voltunk elégedettek a merülőhelyekkel, a kajával stb. Kitöltöttük, leírtuk a véleményünket. Végül kettőnk nevével egy papírt adtunk vissza. A személyzetről pl.: semmi különös, átlagos, de nagyon segítőkész. Merülőhelyek: jobbak sznorkizásra, mint merülésre. 19 fok helyett jobb lenne 23, főleg, ha az éjszakai merülés után az ember vizes fejjel kénytelen elaludni. Satöbbi. A hajóról leszállva Chris kezett fogott velünk, pedig akkor már olvasta a kérdőívet. Ez jól esett. A kikötőből visszamentünk a búvárközpontba, fényképeket készítettek rólunk a búvárigazolványhoz. Én úgy nézek ki rajta, mint egy kiskutya, aki épp beleszagol a lencsébe. Csaba sem különb! Gyalog indultunk tovább, interneteztünk. Foglaltunk Sydney, Melbourne repjegyet, hajójegy már nem volt. Jutkát felhívta Csabi, mezítláb álldogált a telefonfülkénél, sajnáltam, hogy nem tudom lefényképezni. Míg telefonált, elsétált mellettünk egy idősebb pár, akik magyarul beszéltek. A tengerpart mentén gyalogoltunk haza, dagály volt, láttunk 43 pelikánt. Visszaérve befizettünk egy kétnapos dzsungeltúrára, aztán boltba mentem, vacsoráért. Az esténk nem volt zökkenőmentes, eddigi legsúlyosabb vitánk volt. 25. nap
2003.11.20.
Csütörtök
Utolsó nap, már csak a délelőtti három (6, 8, 11) merülésen vehetünk részt. Zavaros a víz, de megint látunk cápát és még mindig vannak új fajok. Ebéd után üldögélünk még egy kicsit a felső fedélzeten, aztán már jön is értünk a hajó. A vissza út eseménytelenül telik. Beugrunk a CDC boltjába, (iszonyat bénán) lefényképeznek minket a haladó igazolványhoz. Beadjuk előhívatni a víz alatti képeket, internetezünk, vissza a képekért (egész használhatók lettek, rosszabbat vártam). Telefonálunk Jutkának, most először hallunk magyar szót indulás óta, az utcán. Aztán gyalog haza a part menti parkban. Mezítláb megyek, mert az új papucs (meg az uszony) feltörte a lábam több helyen. A thaiföldi szandál is megadja magát, a JJ's kukájában végzi . A szállásunkon foglalunk egy túrát holnap-holnaputánra az északi részre (Port Douglas környéke, Cape Tribulation). Este egy kis félreértés Zsuzsival.
A búvár komputer tanulmányozása
Vége a merülésnek
Halcsapat
Kék-sárga fusilier (Caesio teres)


Reggel 7:45-kor jött értünk a busz. Első megálló a Rainforest Wildlife Habitat volt, Port Douglasnél. Itt elég sok állatot tartanak, aránylag jó körülmények között. Láttunk kazuárt (cassowary), pitont, koalát, vízimadarakat, szelíd wallabyket, kacsákat, édesvízi krokodilokat. Utána kiszállás a Mossman Gorge-ban, sétáltunk az erdőben, belesétáltunk a kristálytiszta folyóvízbe. A vezetőnk-sofőrünk teljesen bolond volt, de nagyon szórakoztató. ő fürdött is, mint mondta azért, mert arra vár, hogy kimenthessen egy lányt a habok közül, és aztán mesterséges légzést adhasson neki. Ezután mindenkit elvittek a szállására. Mi kettőre értünk a miénkhez. Sokágyas dorm szobát kaptunk, de csak ketten voltunk benne. Az oldala nyitott volt, csak szúnyogháló fedte. Megebédeltünk, aztán sétára indultunk. Észak felé mentünk, a tengerparton. Nagyon szép napsütés volt, épp apály. A homokon sétáltunk. A vízben nem alánlják a fürdést októbertől áprilisig, mert tele van Marine Stingerrel (tengeri szúrókával), vagyis valamilyen medúzával, amelyiknek a csípése nagyon veszélyes, már halálos áldozatokat is szedett. Kiültünk a tengerpartra, megvártuk a dagályt, védelmi vonalat építettünk a homokba, és addig maradtunk, míg azon is átjött a víz. Valami történt velem akkor ott a parton, jó volt ott üldögélni ketten. Este éjszakai túrára mentünk, a Myall Beach felé. Kiépített ösvényen gyalogoltunk végig, a vége felé már csak lámpával láttunk az orrunknál kicsit tovább. Állatokkal nem igen találkoztunk. 26. nap
2003.11.21.
Péntek
Korán felkelünk, leszaladok a partra körbenézni, de dagály van, nincsenek madarak. Jön értünk a busz, elindulunk, az első megálló egy állatkert. A madárház egész jó, vannak még koalák, kenguruk, kazuárok, emuk is. Ezután a Mossman Gorge-ba megyünk, itt lehet fürödni egy patakban, de olyan hideg a víz, hogy mi csak a lábunkat dugjuk bele. Továbbmegyünk, átkompozunk a szigetre, ahol a szállásunk lesz. Odaérve gyorsan bejelentkezünk, megebédelünk és lemegyünk a tengerpartra. Kiderül, hogy ebben az évszakban veszélyes fürödni a medúzák miatt, bár mi egyet sem látunk. A parton százméterenként vannak kitéve ecetes üvegek, azzal kell kezelni a csípést. Körbenézünk a környéken, azután naplementére ismét lemegyünk a partra, sötétedésig nézzük, hogy a dagály hogyan tünteti el a homokos fövenyt. Van egy kis kiépített ösvény az erdőben, ezen megyünk végig éjszakai túra gyanánt. Látunk néhány patkányfélét, egy wallabyt, egy opossumot, rákokat, egy-két madarat.
Cape Tribulation
Séta a tengerparton
Pihenő


Délelőtt újabb séta a Myall Creekhez. Leültünk a fák árnyékában a folyópartra, hogy madarakat várjunk. Jött is halászni egy kék-narancssárga jégmadár. Itt ugyanolyan jól éreztem magam, mint tegnap a tengerparton üldögélve. Később találkoztunk egy alkesszal, a folyó partján iszogatott magában. Még lejjebb a folyón találtunk egy elkerített részt, egy swimming hole-t, ahol meg lehetett mártózni a vízben. Kijelölt helyeken Ausztráliában mindig lehet úszkálni. Belógott egy kötél a víz fölé, arról ugráltak be mások a folyóba. Rajtunk kívül volt 4 fiatal még, közülük hárman beugrottak. A Creekhez megint a tengerparton sétáltunk végig, nagyon jó volt. A szálláshelyre visszaérve ebédeltünk, 2-re pedig jött értünk a busz. Útközben beneveztünk egy sétahajókázásra, de elég kevés madarat láttunk. Volt viszont 3 krokodil, meg egy újabb kék-narancssárga kis jégmadár. A Yellow Waterhez képest gyenge volt. Ez a félsziget, ahol ez az egész kirándulás volt, Cape Tribulation névre hallgat, a folyó neve pedig Daintree. A daintree egy növény, az egyik pihenőhelyen kaptunk is a leveléből készített teát. A zöldteákhoz hasonlított az íze, és a szokásosnál édesebb volt. Cairnsben a szálláshelyre vittek vissza minket, innét bevitettük magunkat a városba, a Sports Barba, mert ide szólt a vacsorajegyünk, ami a szállásfoglaláshoz ingyen járt. A helyi bíróság épülete előtt rengetegen álltak sorba, 7-kor kezdődött ugyanis az Anglia-Ausztrália rugby világkupa döntő, és itt meg lehetett nézni kivetítőn. Mindenki be volt sózva. A Sports Barban is volt kivetítő. Az első félidőt végignéztük, 40 perces volt. Anglia 14:5-re vezetett. Hazagyalogoltunk, a 2. rész végét láttuk, 14:14-re egyenlítettek az ausztrálok. A hosszabbítást már nem néztük meg, de megértettük, miért van Cairns belvárosában olyan rugby bolt, amelyik nonstop nyitva tart. 27. nap
2003.11.22.
Szombat
Reggeli után megint le a partra, egészen egy óráig sétálgatunk a környéken. A Myall Creeks-nél vagy másfél órát ülünk egy patak partján, figyeljük a madarakat, gyíkokat, később fürdünk is egy helyen, ahol, mélyebb víz van. Látunk egy jégmadarat, mikor megpillantjuk, egy kövön áll a patakban, ahhoz csapkodja zsákmányát. Egy perc múlva iderepül elénk, felül egy közeli ágra, megmutatja magát, majd kecsesen tovalibben. Gyönyörű. A fejünk feletti fákon zöldes-sárgás fejű, hátú kismadár csapat zajong, szemük körül vastag fehér karika, csőrük sötét. Fényseregélyek is jönnek, szemük piros, tolluk zöldesen csillog a napfényben. Megebédelünk, felszállunk a buszra (most egy nő a sofőr/idegenvezető). Az egyik folyónál megállunk egy hajótúrára, de alig látunk néhány krokodilt, fehér arcú gémet, kiskócsagot, halászsast, common sand piper-t, íbiszeket, lapwingeket, egy jégmadarat. Az idegenvezető öregúr nagyon szimpatikus. A hajókázás előtt megkóstoltuk a daintree teát, nem volt semmi különleges íze. Visszafelé Port Douglast is megnézzük a buszból, a sofőrcsaj igyekszik vissza, mert kupa döntő van. Vissza érünk Cairns-be, a JJ's be. Már az egész város lázban ég, mindjárt kezdődik a rugby világkupa fináléja, az angolok ellen az ausztrálok játszanak. Az itteniek a "wallaby"-k, a szurkolóik sárga parókában, vagy sárga neylon koronával a fejükön mászkálnak mindenfelé. Jellemző felirat egy kocsmán: "Rugby means the world for us". Bemegyünk a belvárosba, mert már négy vacsora jegyünk is van az egyik sportbárba. Persze minde bárban, étteremben az élő közvetítés megy tévéken, kivetítőkön, az Esplanadban van a város legnagyobb képernyője, ide akarnak legtöbben bejutni, vagy százméteres sor kígyózik előtte. Az ingyen kaja (a szálláshoz jár), spagetti, nem túl nagy adag, de egész finom és szerencsére két adag is jut fejenként. Megnézzük az első félidőt, az angolok a jobbak, fölényesen vezetnek (14:5). Hazasétálunk a szállásunkra, mire visszaérünk le vagyunk fáradva, épp vége a második félidőnek, az állás döntetlen (14:14). Nem várjuk meg a hosszabbítást, lefekszünk aludni.
Cape Tribulation
Fehérfejű gém


Reggel zuhi, internetezés 1 AUD-ért a Calypso Hotelben, Macintosh géppel. Sikeres repjegy foglalás a Melbourne-Hobart viszonylatra. Gyors reggeli, összepakolás, taxival a reptérre. JJ-hez közel volt a reptér, láttunk jópár gépet alacsonyan elszállni felette. 9:40-kor felszállt a gép Ayers Rockba. A reptéren láttam egy könyvet, ami érdekesnek tűnt: Lily Brett, Too Many Men (Túl sok férfi). A repülőn a Freaky Fridayt adták, Jamie Lee Curtis nagyon jó volt benne. A repülőből látszott a sivatag. Ayers Rockban fél órával kevesebb van, mint Cairnsben. A sivatag vörös. Az Uluru is vörös és a homok is vörös. A repülő leszállt a semmi közepén. A sivatagi levegőre értünk ki egyből a gép lépcsőjén. Nagyon szép az idő, süt a nap. A repülőből sem látszott egyetlen felhő sem. A reptéren kicsit nézelődtünk, aztán megkérdeztük a szálláslehetőségeket. Ingyenbusszal vittek el az Ayers Rock Resortba, az ifjúsági szálláson 40 AUD volt egy ágy egy főnek egy éjszakára. Elindultunk megnézni a kempinget. Addig őrizték a csomagunkat. A kemping mellett döntöttünk, 75 AUD volt kettőnknek a 3 éjszaka. Sátoron még gondolkodtunk (55 AUD), végül nem vettünk. Lepakoltunk a 19-es számú gyepen, megkerestük a konyhát, ettünk, bepakoltunk a hűtőbe, aztán az ingyen helyi buszjárattal elmentünk a Turista központba, vettünk ajándékba hűtőmágnest, megnéztük a helyi állatvilágról szóló kiállítást, boltba mentünk kaját venni. Beadtuk a képeket előhívásra. A kempingbe visszatérve ettünk. A konyha mellett volt két tinka, jól megtermett hüllők. Épp kis tinkákat hoztak össze a lakásuk előtt. Csaba jól lefényképezte őket. Aztán béreltünk biciklit két napra, összesen 80 AUD-ért. Az enyémnek a hátsó kerekét felpumpáltuk a benzinkútnál, és elindultunk naplementét nézni. A Ewing kilátónál kötöttünk ki, ezt találtuk. Jó sokan összegyűltünk, sokan hoztak széket is, voltak, akik piknikeztek. A hegy nem sokat váltogatta a színét. Azért szép naplemente volt. A nap az Olgák mellett ment le, az aboriginálok nyelvén a Kata Tjuta mellett, kb. 35 km-nyire. Az Uluru 20 km messze volt. Sötétedés után visszamentünk a fényképekért. Amit én csináltam Csabáról a bevásárlóközpontban, az lett szerintem a legjobb. Jó volt végre fényképeket látni. A kempingben “felhúztuk” a szúnyoghálót, alápakoltunk mindent, vettünk polifoamot, aztán aludtunk. Láttuk a csillagokat. Nem volt fedél a fejünk felett, jó volt így. 28. nap
2003.11.23.
Vasárnap
Reggel netezés, foglalunk/veszünk repjegyet Melbourne-ből Hobartba és vissza, sikerül egész olcsón megúszni. Megreggelizünk, kitaxizunk a reptérre (tíz cent marad a zsebemben). A repülő végig sivatagi terület felett száll, sehol egy felhő, a láthatárig tiszta a levegő. Megint félórával kellene visszaállítani az órát, de erre a kis időre nincs kedvem. A reptéren (Ayer's Rock) érdeklődünk olcsó szállás után, az eredmény nem túl biztató, végül azért felkerülünk a resortba menő buszra. Próbaképpen megnézzük a kempinget, amiről kiderül, hogy csak harmadannyiba kerül, mint a négyágyas, hátizsákos szállás. Sátrunk meg polifoamunk nincs ugyan, de mindenféle kempingcuccot lehet venni a recepciónál lévő boltban. Tanakodunk egy kicsit, aztán végül sátrat nem is veszünk, mert eszembe jut, hogy hátha e nélkül is beengednek. A szúnyoghálónkat használjuk sátor gyanánt. A településen, ami kifejezetten a sziklát látogatók elszállásolására épült, ingyen buszjárat visz körbe (3-4 perc egy kör, nem irigyeljük a sofőrt...). A kemping konyhája mellet egy hatalmas gyík (Tinka, Gould's Goanna) éldegél a homokdűnébe ásott üregében. Éppen látogatót fogad, egy nagy hím jön udvarolni. A nőstény egy idő után elunja, de a másik utána megy a lyukba és farkánál fogva kirángatja, folytatódik a kis gyíkok készítésének fáradtségos folyamata. A fákon rengeteg madár van, rózsaszín kakaduk, au. szarkák, bóbitás galambok, katydidek, western bowerbird, crested bellbird, white-plumed honeyeater, pied butcherbird, yellow-throated miner, australian ringneck. Vörös homok borítja a területet, a kemping szélén leégett bokrok, fák üszkös csonkjai meredeznek. Felmászunk néhány közelebbi homokdombon, ezekről már jól látszik a 21 km-re lévő Uluru. Délután kibérelünk két biciklit, naplementére már egy dombtetőn kiépített kilátóhelyen vagyunk. Olyan tiszta a levegő, hogy a láthatár szélén teljes fénnyel világítva tűnik el a nap az Olgák mellett. Így persze nem is festi vörösre a sziklát, de azért nyomok néhány kockát a hegyről így is. Visszatekerünk a kempingbe, sajnos lámpa nem jár a bringákhoz, csak fejvédő kobak, így sötétben már nem nagyon lehet használni. Visszaérve megnyugodva látjuk viszont csomagjainkat, amiket egy bokor tövében hagytunk. Megágyazunk, ez az első éjszakánk a szabad ég alatt, elalvás előtt gyönyörködünk a csillagokban.
Tinka pár
A tinka lány menekülne vissza az üregébe...
Újabb akció
Bóbitás galamb
Ilyen a táj a kemping körül
Egy sáska igyekszik beolvadni a környezetébe
Bevásárlás után


< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 >