Mongólia
2007
<< <
1. hét
2 3 4
> >>
2007.08.22. Szerda (1. nap)
A Hortobágyi duó
Éjfélig vacakolunk a háttértárakkal, egyre kerülök ágyba. Reggel fél hétkor kelek, még egy kis porszívózás (a lakásba jön valaki lakni), Csikó egy kicsit hamarabb érkezik. Korán kiérünk a reptérre, reggelizek egy drágát, találkozom Danival, épp kikísért valakit az egyiptomi géphez. István a kis zsákjában felejti a bicskáját, némi problémázás után a bicska marad itthon, mi meg repülőre szállunk. A gép (TU-154) nagyon vacak, alig férek el benne. Érkezés Seremetyevóra, végre kiszállunk. Cirkálunk a reptéren - öt órát kell eltöltenünk... Végül csak felszállunk (egy újab TU-154), kicsit ellenkeznek az üléseket illetően, de aztán mégis mindenki oda ül, ahova akar. Aludni nem tudok ugyan, de legalább szunyókálok egy kicsit.
2007.08.23. Csütörtök (2. nap)
Saját időnk szerint fél kettőkor, itteni szerint reggel fél nyolckor érkezünk Ulanbatorba, ahol már várnak minket (helyes kis névtáblával), rögtön a WWF irodájába megyünk. Teázunk, átsétálunk megreggelizni, hosúrt eszünk (egyfajta töltött, olajban kisütött fánkféle) nagyon finom. Bankozunk, a VISA-t nem fogadják el, Mastercard kellene, az nekem nincs. Vásárolunk innivalót (víz, sör) és még egy áruházba is bemegyünk, mert Zolinak a hálózsákját (és benne egy üveg pálinkát) lelopták valaholút közben a hátizsákjáról (valszeg még Moszkvában). Találunk neki zsákot, indulunk is Husztain ???Uurunba. Érdekes, hogy az autók azút melleti pár százméteres sávban mennek, ki merre lát. Mióta itt vagyunk, zuhog az eső, most kezd csak kisütni kicsit. Látunk egy sast egy csikó tetemén lakmározni, egy holló próbálja épp odébb tessékelni, aztán szirti ölyv (Buteo haemilasius) kerül pár másodpercre a szemünk elé, majd egy barna kánya mutatkozik. Az úton csak ritkán megyünk, mert épp vízlevezetőket csinálnak rajta és ez azt jelenti, hogy ketté van vágva az út keresztben és egy nagy vízzel teli árok teszi lehetetlenné az átjutást. Husztainban kettesével kapunk egy-egy jurtát (ger), érdekesek, de ezek már eléggé modernizáltak, van bennük világítás, fűtés, beton alapon állank és kapunk bele forró vizet termoszban, csészéket, teát, cukrot, törölközőt, ágyneműt. Az ebéd négy fogásos, előtte még lenyomunk egy-egy zacskós levest, aztán pihenünk egy órát, próbálunk aludni, majd egy kis autós kirándulásra indulunk. A sofőrünk Jack (igazából Csenge), kivisz minket a vadlovakhoz, öt fiatal mén legelészik nem messze az úttól. Vagy tíz autóval találkozunk, akik mind a lovakat nézni jönnek, de csak pár percig marad mindegyik. Mi egy kicsit sétálunk visszafelé, mert láttunk mormotát, nyulat, meg keselyűt idefelé a kocsiból. Elég hideg van, erős szél fúj, de jól esik a gyaloglás. István talál két mormota koponyát, Zoli meg két szarvasét, látunk szarkát, vörös vércsét, molnár fecskét, meg egy csapat madarat, amit nem ismerünk fel. Egy nyulat pár méterről ugrasztok fel. Visszaérve jön a vacsora (a kaja inkább európai), beszélgetünk még egy sort, Jack visszamegy benzinért a 30km-re lévő kútra (mikor ott voltunk, nem tankolt eleget), aztán fogmosás, naplóírás. Befűtünk a kályhába, perceken belül annyira felmelegszik a jurta, hogy ki kell nyitnunk az ajtót, de az se sokat használ, 34 fokig bírom, aztán egy szál törölközőben elcaplatok a zuhanyzóba, ahol csak hideg víz van, de úgy fel vagyok melegedve, hogy meg se kottyan. Mire visszaérek kicsit kellemesebb a jurta levegője, szunya.
2007.08.24. Péntek (3. nap)
Reggel kényelmesen kelünk, csak 17 fokig hűlt vissza a jurta, jót aludtunk. Megreggelizünk, barna kányákat fotózom, aztán autóba pattanunk. Alig megyünk pár száz métert, a gyepen mindenütt ürgék és mormoták szaladgálnak, az utóbbiak inkább csak lomhán kocognak. A kocsiból próbáljuk fényképezni őket, aztán hamarosan feltűnnek a vadlovak is az egyik hegyoldalon. Kék vércsék, rengeteg szarka, egy fogolycsapat, a magasban barátkeselyűk köröznek. Kellemes napsütéses időnk van, felveszünk egy guide-ot, hogy elnavigáljon bennünket a kőemberekhez. Ezek kis kőszobrocskák, oroszlán, birka és emberalakok. A tövükben ugróegerek szaladgálnak. Lemegyünk a közeli folyóhoz is körülnézni, látunk szürkegémet, erdei cankót, tőkéseket. Itt is fényképezek egereket, gyűjtök pár bordó kavicsot, ebédre otthonról hozott szalámit eszünk, kiderül, hogy éjszaka már az egerek is megkóstolták a jurtában. Visszafelé másik úton jövünk, két gyerek nagy juhnyájat terel, hajlandók modellkedni is. A parkba visszaérve egy lovas épp lovakat fog be pányvával, kapaszkodás nélkül vágtázik fel-le a környező dombokon a lovak után, hamarosan el is kapja a kiszemelt jószágot. Ügyes! Visszaindulunk Ulanbatorba, útközben a tegnapi csikó dögnél két barátkeselyű és öt-hat holló lakmározik, mára már csak a csontjai maradtak. A fővárosban egy előkelő szállodába megyünk a központba (Puma Imperial). Víz nincs a hotelben, sőt a város nagyobb részében sem, de el tudnak vinni minket mosakodni a város másik végébe, egy szaunába. Megvacsorázunk egy indiai étteremben (itt van a szállodában) aztán élünk a lehetőséggel. A szauna nem rossz (Gobi), jól esik a fürdés. Visszaaraszolunk a csúcsforgalomban, aztán irány a Marco Polo (Jack szerint minden turista elmegy oda). Kiderül, hogy nem annyira diszkó, mint inkább night club. Kánkánt járó mongol táncos lányokat úgysem láttunk még... A katonai uniformis (persze hipermini kivitelben) is jól all nekik, később aztán rámozdulnak a népes vendégseregre és testközelből próbálkoznak. Nekem Miss Röfi teszi a szépet, nem éppen az esetem. :) Egy kör innivaló után ott is hagyjuk őket. Előtte még érdeklődöm modellkedés ügyben, de nem sikerül megegyezni velük. Este még rövid netezés, aztán beesünk az ágyba (végre van víz is).







2007.08.25. Szombat (4. nap)
Reggel nem kelek Csikóval, még érzem a szememen, hogy nem aludtam eleget. 8-ra megyek le reggelizni, 8:30-ra jön értünk Jack, aki kivisz minket a reptérre. Ott összefutunk Csimoddal, az itteni WWF-es főnökkel, ők is Hovdba jönnek. A várakozást naplóírással töltöm, majd viszonlag rövid repülés (1200 km) egy Fokker 100-as géppel. A hovdi reptéren kis fejetlenség uralkodik, a csomagokat csak kb. egy óra múlva adják ki (na de akkor is hogy: kinn, a szabadban mongolul elmondja valaki a csomag számát a kerítés egyik oldalán, az utasok a másik oldalon fülelnek, már, ugye, aki tud mongolul, jelentkezik és a kerítés fölött áttuszkolják a csomagot, ajtót nem nyitnak, minek). Axel, akivel utazni fogunk, megnyugtat, hogy előfordul két órás várakozás is. Eltaxizunk egy szállodáig (Axel foglalt nekünk), ahol a delux szobákat kapjuk, amik eléggé lepukkantak európai mércével, csak úgy, mint az egész város is. Tűz a nap, a levegő csak huszonfokos, de a csupasz falak és a kopár vidék sivatagot idéz. Elsétálunk a piacra, bevásárolunk az útra, aztán még pár dologért beugrunk egy szupermarketbe is. Hazataxizunk Axelhez, sörözés, előadja az útitervet, meg beszélgetünkegy sort. Lesétálunk a folyópartra, nézzük, ahogy a helyiek mosnak, fürdenek, vagy csak üldögélnek a füvőn, mint mi is. Gyerekek játszanak lócitrommal, eszünkbe jut a mondás, a szarral gurigázásról... A másik parton állatok legelnek, a távolban elszórva jurták látszanak. Rengeteg a barna kánya meg a varjú, van sok barázda billegető és egy légykapó féleség, látunk egy feketególyát is. Megtalál minket a taxisofőr, mostanra valószínűleg az egész fuvardíjat elitta, de barátságos, vigyorgós részeg. Oroszul, meg mutogatással valahogy boldogulunk vele. Mikor megunjuk a partot, meg már túlsok a szúnyog is, visszamegyünk Axelhez, onnan együtt elmegyünk megvacsorázni (hozza a feleségét is). Egy borzalmasan kinéző lakótelep közepén egy takaros kis étterembe visznek minket, ahol egész jó kaját kapunk. Útközben kikérdezem Axelt az itteni télről, hogy hogyan vészelik át. Az elmúlt két évben a leghidegebb -38°C volt (Axel szerint nem olyan vészes, száraz, szélcsendes időben egy kabát is elég), a nappaliban egy hősugárzóval 15 fokot csinálnak, a hálószoba 9 fok körüli. A konyhába vettek egy kis tűzhelyet, amit birkatrágyával fűtenek, az egyik szoba télen csak szárított szar tárolására szolgál. A tavaly előtti évben három hónapig nem volt áram és ennek következtében víz sem az egész házban. Vacsora után hazasétálunk a sötétben (pár nap múlva telihold, szóval nem is olyan nagyon sötét). Az étteremből még hazatelefonálok a szüleimnek, hogy ne aggódjanak, mert elmegyünk túrázni a környékere és nem fogok jelentkezni. Este a hotelben mindent felrakok tölteni (nomádkodni fogunk a következő pár napban), elkezdek naplót írni, de álmos vagyok, inkább lefekszem.
2007.08.26. Vasárnap (5. nap)
Hétkor kelünk, befejezem a naplót. Fél 8-ra össze is rámolunk, aztán még visszafekszünk egy kicsit. Fél 9-kor átmegyünk Axelhez, megreggeliztetnek minket, várjuk az autót, mikor megjön, még el kell küldenünk megtankolni, lepakolás, még felveszünk egy szkópot, vásárolunk, hazavisszük Altát (WWF dolgozó), végül csaksikerül elindulni. Az első megállónál Axel izgatottan pattan ki a kocsiból, meglát egy mongol futókakukkot (Mongolian Ground Jay), mindannyian kiszállunk, próbálunk a madárhoz közelebb kerülni, de a fényképezésre már nem kerül sor, mert millió kiéhezett szúnyog veti ránk magát, össze-vissza marnak, berepülnek az ember orrába, szájába, szemébe, vagy két perc után feladjuk az egyenlőtlen küzdelmet és visszamenekülünk az autó biztonságába. Axel úgy csinál, mintha észre sevenné, igaz egyik kezében a szúnyog risztó és félpercenként magára ken egy adagot belőle. Ja, volr egy őrgébics szerű madár is (saxaul shrike). Persze az autó is megtelt vérszívókkal, még jódarabig csapkodjuk őket, mire megfogyatkoznak. Megnézünk egy magaslest, egy konténerházat, soklrdekesnem kerül a szemünk elé. Az éjszakázó helyre nagyon rossz út vezet, vagy másfél órán keresztül zötykölődünk az Uazban (az aszfaltos út már Hovd után nem sokkal kifogyott alólunk). Jurtát kapunk itt is, a miénk négy ágyas, Axel a sofőrrel egy másikban alszik. Vacsorát is főznek nekünk az itt élők, tészta, krumpli, répa, birkahús van benne. Fényképezgetünk, a gyerekek lovon mennek ki beterelni az állatokat, szőrén ülik meg, nagyon jól csinálják. Van itt jak is, Zoli minden gyereknek ad egy racka kitűzőt, büszkén viselik. A kecskéket fejéshez összekötik fejükkel befelé, még nem láttam ilyet. Csinálunk csoportképet is, vidáman nevetgélve nézik vissza a róluk készült képeket. Este fogmosás után én bedőlök az ágyba, a többiek még beszélgetnek (a vendéglátóink hoztak egy akkumulátort és egy energia takarékos izzót a jurtánkba - electricité, modernité!).












2007.08.27. Hétfő (6. nap)
Hatkor kelünk, bár én már voltam kinn valamikor hajnalban, épp akkor ment le a hold a tó fölött. Csak összepakoluk és egy tea/sör/narancslé után tovább indulunk. Pár méter után vissza is fordulunk, mert Axel még elfelejtett valamit kifizetni, aztán kiderül, hogy mi is ott hagytunk egy műanyag széket. Felmegyünk egészen a hegyek lábáig, egy egykori temetőhöz, ott regelizünk meg. Zoli bivaly szalámiját esszük paradicsommal, hagymával, kenyérrel. Továbbmegyünk arra a területre, ahol már szajgákat is láthatunktalán. Az elöször egy elhullott állaton lakmározó keselyű csapatnál állunk meg. Gyalog közelebb sétálunk, megnézzük mit esznek, egy pár napos tevetetem a menü. Sajnos a keselyűk rögtön elugranak, amint kiszállok a kocsiból, pedig nincsenek közel. Estére a Dörgön-tó partján állunk meg, aminek kellemes meleg vize van, picit sós csak, alig érezni. Jól esik a fürdés, már ránk fért. Szép napsütéses időnk van, vacsorára lecsó készül. Árva gané'ból rakunk tüzet, mongol módra. Míg eszünk, feltűnik egy UAZ a semmiből, vagy 8-9 mongol bújik elő belőle. Ulanbatorból jönnek (hihetetlen) és érdeklődve néznek minket, idegeneket. Zoli, a főszakács, megkínálja őket a maradék lecsóval. Ízlik nekik, nevetgélnek, váltanak pár szót a sofőrünkkel és Axellel, aztán továbbállnak. Sátrat verünk, a hortobágyiak úgy döntenek, hogy a szabad ég alatt alszanak. Ez néhány óra múlva már nem tűnik olyan jó ötletnek, amikor előbb termetes szélvihar kerekedik, majd szakadni kezd az eső. Pista hozzám, Zoli az autóba húzódik be.






2007.08.28. Kedd (7. nap)
Reggelig esik az eső, sokáig várunk, hátha eláll, de nem. Szerencsére nincs hideg a sátorban. Végül felkelünk az eső ellenére is és a kocsiban reggelizünk meg. Összeszedelőzködünk, berámoljuk a vizes holmit az autóba, nekiindulunk a pusztának. Először egy vízparton állunk meg (látunk egy black-throated divert), majd egy hídnál, itt megszárítgatjuk a sátrakat, hálózsákokat, látunk két rétisast magasan a fejünk felett körözni. Jól járható úton haladunk tovább, míg Pista észre nem veszi az antilopokat. Sajnos nagyon-nagyon messzi vannak a fényképezéshez, de szkóppal elég jól láthatóak. Estére megint egy tóparton állunk meg, itt tényleg nagyon sok madár van, látunk sok fajt: reliktum sirály, gulipánok, vörös és bütykös ásóludak, nagykócsag, szürkegém, kőforgató, pusztai tyúk, kacsák, libák vannak szép számmal. Négy pártásdaru is elrepül felettünk. Vacsorára megint lecső készül (ehhez van alapanyagunk), de ma rizzsel esszük a változatosság kedvéért. A tűzgyújtás nehezen megy, mert vizes a ganéj, amit összehordtunk, ezért aztán próbálkozunk valami tevefűfélével, ez ugyan jól ég, de kevés hőt ad és folyamatosan pótolni, meg fújkálni vagy legyezni kell. Én foglalkozom a tűzzel, Zoli főz, Axel madarakat számol, a többiek meg hordják a tüzelőt. Végül ráakadnak néhány elhagyott deszkadarabra, amin csak elkészül végre a vacsora. Egy kis dombra állítjuk a sátrakat, mert ott szárazabbnak tűnik a homok, Most sincs hideg, de a föld sokkal hűvösebb, mint előző éjszaka, magamra kell vennem a pulóveremet, hogy ne fázzak.
<< <
1. hét
2 3 4
> >>