Costa Rica
2011-2012
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8
9. hét
10 11 12 13
> >>
Zöldbegyű mangókolibri (Anthracothorax prevostii)
2012.01.26. Csütörtök (57. nap)
Zöldbegyű mangókolibri (Anthracothorax prevostii)
Hatkor kezdünk a teraszon, hétkor reggeli, sajnos ma is napsütéses az idő, nem változott semmit az elmúlt napokban. Reggeli után átmegyünk Adolfó kertjébe, és délig ott fotózunk. Én a kolibrikre koncentrálok, a tegnapi mangóról szeretnék jobb képet csinálni. Mivel ők is kolibriznének, odaadom nekik mindkét vakumat, így én csak a napfényre hagyatkozhatom, eddig panaszkodtam az harsány napsütésre, most jól jön az erős fény (a napi fő kép paraméterei pl. 1/8000s, f/2.8, ISO800.) Ebéd után, nézegetem a mai képeket és nagyon örülök, hogy megint sikerült pár szép képet csinálni a mangóról. Nagy eső kerekedik délután, de mki katával épp a szobában sziesztázunk, mire kijövünk, már megint süt a nap. A vendégeknek nincs kedvük ma kolibrizni, Ann elmegy erdei túrára Briannel, Lorainne a teraszon fotózgat, olvasgat én naplót írok, képeket szerkesztek. Este, vacsora után lemegyünk a két öreghölggyel megnézni Henry kajmánshow-ját, meg is simogatják az egyiket.
2012.01.27. Péntek (58. nap)
Zöldbegyű mangókolibri (Anthracothorax prevostii)
Reggeli után kivisznek minket Adolfóhoz, az egész délelőttöt itt töltjük. Az időjárás nem sokat változott, bár ma nincs annyi napsütés, mint az előző napokban, pedig arra készültem, hogy vaku nélkül fogom a kolibriket fényképezni. Végül fel kell tennem a vakut és így próbálom elkapni az egymást széttárt faroktollakkal fenyegető madarak villámgyors röptét. Ebédre visszajövünk a lodgeba, de délutánra sincs jobb lehetőség így megint Adolfó kertjében kötünk ki. Négyre beszéltem meg, hogy értünk jönnek, persze elfelejtették szokás szerint, vissza kell gyalogolnom, már majdnem visszaérek, mikor Adolfó jön szembe a kocsival, dehát ez már csak ilyen itt. Hazatérünk, ez volt az utolsó napja a vendégeknek, elcsomagolják a fotós cuccot, holnap korán akarnak indulni. Átnézem a képeket, sajnos nem sikerült a tegnapiakat felülmúlni. Brian megmutatja a két évvel ezelőtti képeket a kókusz olimpiáról, amiről pont lemaradtam, mert akkor mentem át Amerikába kocsikázni egyet New Yorktól Chicagóig. Vacsoránál még beszélgetünk egy kicsit, nem átlagos amerikaiak, sok érdekes sztorijuk van szerte a világból.
2012.01.28. Szombat (59. nap)
Ma is felébredünk fél hatkor, hallgatjuk a kismadarat, ami minden reggel az ajtó előtt énekel, egyszer majd fel akarom venni a hangját, de nem ma. Reggeli után a távozó vendégekkel bemegyünk Boca Tapadáig, az iskolánál elköszönünk tőlük, aztán a szokásos, netezgetünk, levelezünk, telefonálgatunk a skype-on. Visszafelé vagy 300 métert gyalogolunk, aztán jön egy szép terepjáró, helyiek ülnek benne, hárman Ciudad Quesadaból, nagyon barátságosak, egy utazási irodájuk van és tavaly voltak európai körúton és ellátogattak Budapestre is. Santa Ritában látjuk Adolfót, átszállunk hozzá és vele jövünk vissza a lodgeba. Ebéd után csendes pihenő, aztán nekiállok a képeknek, vacsoráig ki is tart.
2012.01.29. Vasárnap (60. nap)
Feketebóbitás kacérkolibri (Lophornis helenae)
Ma végre véget ért a napsütés, de eső nem sok esik és madarak sem annyira aktívak, mint amennyire az időjárás változástól reméltem. Ha sütne a nap, Adolfóhoz mennénk kolibrizni, így viszont itt maradunk a teraszon. A nyáritangara megint itt bujkál a bokrok között, aztán végre, ma először felszáll az ágra, így tudok róla készíteni pár kockát. A terasz alatt van egy piros virágú bokor, ezen többnyire a rozsdafarkú amazília szokott szívogatni, de a múltkor láttunk egy kisebb kolibrit rajta, ami most megint idejön, így erről is készül pár kocka, meg fel tudom venni a madárlistámra. Brian az egyik csapdában talál egy aligátor teknőst, több, mint háromkilós jószág, és ez még kicsinek számít, 20-25 kilósra is megnőhet.
2012.01.30. Hétfő (61. nap)
Dominikai trupiál (Icterus dominicensis)
Reggeli után Katával kimegyünk Adolfó kertjébe, kolibrit akarok fotózni, de nem nagyon mozognak, így veszünk két nagy (platano) banánt a kisboltban és gyönyörködünk az idesereglő kismadarakban. Végre a dominikai trupiál is idejön a beszállóágra, de nagyon félénk, nem tudok róla jó képet csinálni. Délután megnézzük hogyan fényképeznek kolibrit a profik, van itt egy amerikai és egy itteni fotós, akik fotós workshopokat tartanak, most a kolibri kertbe szerelkeztek fel (hét állvány, négy vaku, nyomtatott háttér). Az eredmény lenyűgöző, a kolibri minden porcikája éles és a szárnya sincs elmosódva. Katával az utolsó hetet tervezgetjük, autót bérelünk telefonon. A lodge-ban teltház lesz 2-tól, ezért csinálunk egy kis körutat, míg Kata haza nem utazik.
2012.01.31. Kedd (62. nap)
Arenál vulkán
Reggel kényelmesen kelünk, reggeli után még a képeket válogatom, aztán fél kilenckor elindulunk a lodge hiluxával Boca Tapadába. A Henry háza előtt lévő híd megint tönkrement, a fiúk is jönnek segédkezni a helyreállításban, a kocsi, amivel La Fortunáig megyünk majd, a túloldalon vár minket. Mire odaérünk már vagy tíz teherautó álldogál a híd két oldalán, de még nm szedték szét, át tudunk rajta menni. Átszállunk egy mikrobuszba, Kata elbúcsúzik a fiúktól, aztán mi el is indulunk. Pitalig döcögünk a rossz úton, beugrom megnézni a csizmámat (december elején rendeltem meg), hoztak egyet, de egy számmal kisebbet, ami persze nem jó rám... :-( Megyünk tovább, nemsokára már látjuk is az Arenál vulkánt, ami Costa Rica egyik legnagyobb turisztikai nevezetessége. A sofőr házánál megállunk egy pillanatra, az út szélén egy terciopeló kígyó fekszik a fűben, de már halott, hangyák lakmároznak belőle. La Fortuna egy kis város, amit igazából a vulkánhoz érkező turisták kiszolgálása éltet. Bérelünk egy motelszobát, besétálunk körülnézni, eszünk egy hatalmas pizzát, aztán csokit meg fagyit desszertnek, élvezzük a civilizáció előnyeit. Az ég erősen felhős, a vulkán csúcsát egy-két pillanatra láttuk csak a rohanó felhők közül kibukkanni. Az ablakunk pont a kráterre néz, éjszaka is tudnánk fotózni, ha nem ülne rá egy hatalmas fehér pamacs a tetejére.
2012.02.01. Szerda (63. nap)
Az Arenál-tó
Reggeli után átmegyünk az autókölcsönzőbe, de még nincs kész a kocsi. Még gondolkodunk, hogy mégis inkább terepjárót kellene bérelni, de megnyugtatnak, hogy ezzel a Nissan Sentrával is eljutunk Monteverdébe. Összekészülünk, kivesszük a kocsit, bevásárolunk és elindulunk Monteverdébe, mert itt reménytelenül felhős az idő, a vulkánból nem látszik semmi. Megkerüljük az Arenál tavat, hol fázunk, hol melegünk van, az időjárás percről-percre változik, de a vulkánt masszív felhőréteg takarja végig. Párszor megállunk, egyszer egy színes kígyót látok az út közepén tekeregni, visszamegyek és egy gyönyörű nagy álkorallt találok, sajnos valaki már elgázolta, nem tud mozogni, csak a száját tátogatja kínjában. Lehúzom az útról szerencsétlen állatot, sajnos olyan súlyosak a sérülései, hogy kénytelen vagyok lerövidíteni a szenvedéseit, egy kővel agyoncsapom a pórul járt jószágot. Egyszer megállunk kajálni egy helyen, ahonnan szép kilátás nyílik a tóra, aztán Tilaran után már földúton megyünk tovább. 4 körül érünk Santa Elenába, ez a Monteverdei turista központ. Egy backpackerben szállunk meg, de privát szobában, saját fürdőszobában. Már késő van ahhoz, hogy felmenjünk a hegyre, így csak a városban nézelődünk. Vacsora egy helyi hamburgeresnél, aztán korán lefekszünk aludni. A szobában elég hideg van, legalábbis az előző helyhez képest mi úgy érezzük. Az ágytakarót az ablakra terítve már nem annyira fütyül be a szél a szobába, de magunkra szedjük a másik ágyról is az ágyneműt.
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8
9. hét
10 11 12 13
> >>