Costa Rica
2011-2012
<< <
1 2 3 4 5 6 7
8. hét
9 10 11 12 13
> >>
Zöldbegyű mangókolibri (Anthracothorax prevostii)
2012.01.19. Csütörtök (50. nap)
Brown Wood Turtle (Rhinoclemmys annulata)
Kényelmesen megreggelizünk, aztán elmegyünk megnézni a tornyot, amit az arák filmezéséhez használtak. Brian hozza a szokásos felszerelését is, hátha találunk kígyót. Diégó is Didier mutatják az utat, kicsit sáros a csapás amin megyünk, csak rajtam nincs gumicsizma, anélkül kicsit körülményesebb a haladás. Találunk pár békát, az első egy talamanka, a következő kettőt még nem határoztam meg. Maga a torony kb. úgy néz ki, mint az építkezéseken használt állványzat, elemekből lehet összerakni, aztán a végén drótkötéllel ki van feszítve. Felmászom rá pár emeletet, hogy lássam mennyire egyszerű, nem vészes, de vendég nem sok van, akinek ajánlani merném. Visszafelé az úton jövünk, nem az erdőn keresztül, egy darabig egy fiatal nő jön velünk, két gyerekkel megy dolgozni a farmra. Délután az ajtónk előtt találok egy szép zöld anoliszt, Briannal elkapjuk, ugyanaz a faj, amit a múltkor fényképeztem, amelyik meresztgette a torkát, de ez egy nőstény, ennek fehér a torka.
2012.01.20. Péntek (51. nap)
Reggeli után nekiállok lefényképezni az anoliszt. Ráteszem egy helikónia szárára, aztán az a terv, hogy megvárom, míg a színe a normális élénk zöldre vált, de még egy óra múlva is ugyanolyan barnás, mint volt. Vagy másfél méterre várakozom a nagy objektívet rászegezve, de nem mozdul, csak a fejét forgatja néha. Átzargatom egy zöld levélre, itt már kicsit kezd felengedni, iszik a levél szélén összegyűlt harmatból, kakkant egy nagyot, a színe is kezd visszatérni. Még egy órát szobrozom körülötte, de nem tudok róla jó képet csinálni, otthagyom. Következik a teknőc, szegénynek egy kullancs van a hátán, két páncél darabka közötti résen tudott belecsípni a teknősbe. A fotózás után persze kiszedjük belőle az élősködőt, legalább valami haszna is van abból, hogy elkaptuk. Előkészítjük a keselyűst fotózásra, Vinzenz szívsebésze van itt, most épp a toronyban kattintgatnak. Ebéd után kiülünk kicsit a kolibrikhez, tettünk ki papayát, főtt rizst, banánt, meg cukorkát, de nem nagyon jött rá semmi (a rizsen egy kaszáspók eszeget). Találok pár poloskát egy nagy virágot szívogatva, kihozom az állványt és próbálom lefotózni őket. Vacsora után levetítem nekik is az itteni képeimből készült összeállítást, meg közben megtelt a lodge turistákkal, a többiek is nézik a diavetítést. Este felszerelünk egy halogén reflektort az erdei les oldalára, meglátjuk, mit fog idevonzani a fény.
2012.01.21. Szombat (52. nap)
Reggel kimegyünk lekapcsolni a lámpát, még jó pár kisebb lepke kapaszkodik a les oldalán a lámpa körül, de semmi igazán érdekes. A VIP vendégeknek előkészítjük a keselyűst, a királykondor már a les melletti fán üldögél. Szerencsére látják ők is és kijönnek maguktól (nem kell bemennünk értük), meg Diégó hoz még húst. Otthagyjuk őket, aztán elsétálunk a nagy toronyhoz, letakarítjuk az ablakokat, meg a lépcsőt egy kicsit, nézelődünk, de a ragyogó napsütésben csak egy pár kisebb madár ugrándozik előttünk. Vissza a lodge-ba, a két csaj már ki is jött a lesből, megunták a várakozást. Ebédre a két fickó is bejön, nem volt szerencséjük, a király nem szállt le eléjük. Ebéd után Briannak segítünk kitenni a teknős csapdákat, fel fogja mérni a környéken élő fajokat, minden elfogott állatot egyedi RFID azonosítóval lát el. Az első menetre Kata is jön, utána inkább a partról néz minket, ahogy a másik lagúnára is kiteszünk három csapdát.
2012.01.22. Vasárnap (53. nap)
Zöld leguán (Iguana iguana)
Reggeli után a távozó turistabusszal bemegyünk Boca Tapadába, feltöltöm a naplót (már tíz nappal voltam lemaradva), nekiállok az 1700 levél letöltésének, ebből vagy 1500 a Xaraes lodge honlapja elleni támadás, az foglalási űrlap mezőibe próbál valaki kódot csempészni, sikertelenül. A terv, hogy figyeljük a két vendégünket, és velük megyünk haza, de egy kisbusszal jönnek, amire nem számítunk, így már későn veszem észre őket, elmennek mellettünk. Sebaj, elindulunk gyalog haza és pár perc múlva fogunk egy autót, aminek a platóján egy kislány, egy kutya valamint mindenféle csomag mellett még nekünk is jut hely. Egészen Santa Ritáig, Lídia boltjáig hoznak, innen már csak egy kilométert kell megtennünk. Szerencsére Brian foglalkozik a két hölggyel addig is, míg mi hazaérünk. A teraszon madarászgatnak, mikor megérkezünk, szerencsére élvezik az oropendolák, tukánok társaságát. Ebéd után a teraszon fotózgatunk, ismerkednek a madarakkal, aztán később kimegyünk megnézni a kolibri kertet, meg sétálunk egy kicsit az erdőben is. Vacsora után korán lefekszünk, én még tízig olvasgatom a híreket.
2012.01.23. Hétfő (54. nap)
Rozsdafarkú amazilia (Amazilia tzacatl)
Hatkor kelünk, a vendégeim fél hétig a teraszról fotózgatnak, egy hím nyári tangara is feltűnik így én is kihozom a gépem, eddig még csak a tojót láttam. Reggeli után Adolfó kertjébe megyünk, a madarak igen aktívak a verőfényes napsütés ellenére is, sajnos fotózáshoz elég vacak az idő. Délben visszahozom őket a lodge-ba, megebédelünk és egy kis lazsálás következik, mert a nagy melegben nem mozdul semmi. Később kimegyünk a kolibrikhez, egyikük sem hozott vakut, megint én adok egyiküknek, Ann nem használta délelőtt sem, hiába tettem rá a gépére. Sötétedésig kinn vagyunk, ahogy közeledik az éjszaka a madarak egyre vadabbul rohamozzák az etetőt.
2012.01.24. Kedd (55. nap)
A király alattvalóival (Kata képe)
Reggeli után a két amerikai hölggyel Adolfó kertjébe megyünk, hatalmas a nyüzsgés, jönnek-mennek a madarak, van mit fotózniuk. Adolfó lelkendezve meséli, hogy egy új kolibri jár a kertjébe három napja, átnézem a képeket, van is egy képem róla, de nem a legjobb, mindenesetre határozáshoz elegendő lenne, de hiába nézegetem a könyvem, nem tudok rájönni, mi ez, a többiek sem ismerik, a fiúk közül egyik sem látta még. El is nevezzük gyorsan adolfitó kolibrinek, Adolfó nagyon boldog tőle. :-) 9-re jövünk vissza, a keselyűk már gyülekeznek a kitett fejre. Miután beülünk, nemsokára megérkeznek a hollókeselyűk, aztán vagy egy óra eleltével egy szép felnőtt király is érkezik. Nagy az öröm, Kata is kijött velünk, most ő fotóz az én gépemmel, én csak távcsövezek. Sikerül is neki pár érdekes verekedős képet lőnie. Ebédre épp befejezi a king a látogatást, visszamegyünk a lodge-ba. Ebéd után egy darabig a teraszról nézegetjük a madarakat, Kata fotózgat a vendégekkel, aztán kimegyünk a kolibrikhez. Adok mindkettőjüknek vakut, meg pár tanácsot, hogyan csináljanak repülős képeket, és meg is van az eredménye, mindketten sokkal jobb képeket lőnek ma. Vacsora után egy német csoportnak vetítem le a képeket, Bence könyvét is részletesen átnézik egy páran.

(A keselyűs képek Kata képei)
2012.01.25. Szerda (56. nap)
Zöldbegyű mangókolibri (Anthracothorax prevostii)
Reggel a szokásos menetrend szerint Adolfó kertjében kezdünk, átrakom az összes kolibri etetőt a les elé, hogy az új fajt lencsevégre kaphassam. Jönnek is a kolibrik rendszeresen, egy idő után már nem is figyelünk az egyéb madarakra, mindhárman a kolibrikre vadászunk. Sikerül pár jobb képet lőnöm a tegnapinál, és a határozás is sikerül végre, egy mangókolibiri az új jövevény. Tízre jön értünk Adolfó, visszakocsikázunk a lodge-ba. A keselyűk sehol, kimegyek leellenőrizni a lest, minden rendben, mégsincs egy keselyű se a környéken. Visszamegyek, a teraszon várunk, fotózunk, mármint Kata, elered az eső, csinál jó kis fejrázós tukán képet. Ebéd után kivitetjük magunkat a leshez, beülünk, pár hollókeselyű már lenn van a földön. Megint Kata fotóz, én csak asszisztálok. Sajnos ma nem jön a király, csak öt hollókeselyű lézeng a fejek körül. Kicsit verekednek, kicsit barátkoznak, aztán egyesével elszállingóznak. Végül feladjuk, összepakolunk, a vendégek visszamennek, mi még ittmaradunk kitakarítani, lemosni az ablakot. Mikor megfogom a papírtötölköző tekercsét egy nagyobbacska pók ugrik ki belőle, még azt nézem, hogy milyen pók volt, mikor egy szkink is kirohan a közepéből. Meglepődöm, csak annyit látok belőle, hogy beszalad az ablak alá, lehajolok, de nyoma sincs. Forgatom a fejem, végül észreveszem a les falán, majdnem a plafonnál (ami csak kb. 1 méter). Lassan ráteszem a tenyerem, a gyíkocska elköveti azt a hibát, hogy mozdulatlanná merevedve próbálja megúszni a dolgot, de nem jön be a taktika, már a tenyeremben is van. Ablakmosás elhalasztva, ezt meg akarom mutatni Briannek is, meg kell róla pár kép is Brian gyűjteményébe, szóval Katával visszaindulunk a lodgeba, a szkinket nincs hova tenni, így végül a nadrágzsebemben köt ki (szerencsére zippzáros), mivel a kezemre szükség van, mert három állványt meg a hátizsákomat kell visszacipelni. Briannak is nagyon tetszik, csinálok róla pár képet, aztán visszavisszük a leshez, ahol találtam, befejezem az ablakot, irány haza. Lorainne elmegy kenuzni (még fényképezőgépet is visz magával), ami azért nagy szám, mert két hónapja műtötték a gerincét, valami szerkezetet hord a hátán, meg elektródák lógnak ki belőle, amin egy mobiltelefon szerű kütyü lóg és csak bottal tud járni. Később elmeséli, hogy felakadt egy vízalatti farönkre, alig tudott róla lekecmeregni, de addig himbálta a kenut, míg le nem került róla. Meg a kiszállás nem volt neki egyszerű, de azt is megoldotta.
<< <
1 2 3 4 5 6 7
8. hét
9 10 11 12 13
> >>