Costa Rica
2011-2012
<< <
1 2 3 4 5 6
7. hét
8 9 10 11 12 13
> >>
Jakobin-kolibri (Florisuga mellivora)
2012.01.12. Csütörtök (43. nap)
Reggeli, utána karamellás süti (dulce de leche van a közepében), nekiállok képeket válogatni, Kata a medencénél sütkérezik. A kihalt part előnye, hogy lehet meztelenül is fürdeni, bemegyünk kicsit a hullámzásba pancsolni. Ebédre átmegyünk a szomszéd La Isla éttermébe, a jól bevált bolognait esszük. Délután még mindig képezek, estére megintcsak átsétálunk megvacsorázni, sajnos halétel nincs, pedig már dél óta arra készültünk. Meg akarjuk próbálni újra a rákos képet megcsinálni jobban, de nincs egy fia rák sem hazafelé.
2012.01.13. Péntek (44. nap)
Kilátás a teraszról
Utolsó reggeli, a színvonal még mindig tud esni. A múltkori taxis fickó visz be megint Parritába, beszélgetünk vele végig az úton. A buszra negyedórát kell várni, és már száguldunk is San José felé. Nem sokáig, mert egy helyen hatalmas torlódás, vagy félórát araszolunk lépésben. Onnan viszont egész jól haladunk megint, fél kettőre a fővárosban vagyunk. Fogok egy taxit, ami átvisz a másik buszpályaudvarra, itt öt perc múlva indul a következő járat San Carlosba, gyorsan veszek pár péksüteményt és már megint úton vagyunk. Ciudad Quesadában (=San Carlos) is csak átülünk a Pitali buszra és pár perc múlva indulunk tovább. Közben elered az eső, az út végén már kicsit fázunk is. Pitalból felhívom a lodge-ot, de az autó tönkrement, mehetünk taxival. Még a supermercadóból felvesszük a lodge bevásárlását, aztán szép lassan hazadöcögünk. Fél 8-ra itthon is vagyunk. Vacsora, fürdés, én még kicsit olvasgatok, aztán alvás.
2012.01.14. Szombat (45. nap)
Hat körül kelünk, de reggeli előtt a teraszról nézelődünk. Éjszaka nagy eső volt, és most is elég felhős az ég, ami elég biztató a fotózás szempontjából. Reggeli után megvárjuk, míg eláll az eső, elsétálunk a toronyhoz, megnézni mit alkotott Maikol, míg nem voltam itt, félig meddig csinálta meg. A keselyűsben kitakarítunk, ablakpucolás, aztán elindulunk az erdei lesbe, de a kolibriknél leragadunk, hét faj látogatja szorgalmasan az etetőket, közben elég erőseen elkezd esni, így kinn üldögélünk, míg el nem csendesedik, aztán visszasétálunk a teraszra, itt várjuk, hogy megérkezzen a fotós csoport. Ebéd előtt ide is érnek. Ebéd után kezdődik is a fotózás, Suzy, a csoport vezetője szépen beosztja az embereket, hogy ki hova menjen. Kata elkíséri Briant az erdőbe kígyókat keresni, de sajnos nem találnak egyet sem, kárpótlásul hoznak egy békát meg pár óriás hangyát (Bullet Ant, Paraponera clavata). Vacsora után Suzy vetít afrikai képeiből egy összeállítást.
2012.01.15. Vasárnap (46. nap)
Jakobin-kolibri (Florisuga mellivora)
Reggel én a kolibrikhez kísérek három vendéget, aztán később én is kiviszem a gépem és lefotózom a jakobin-kolibrit, mert arról még nem volt képem. Suzy megkér, hogy este mutassak pár képet a csoportnak, így a délutánt a teraszon képek válogatásával töltöm, illetve megcsinálom a képeket Full HD felbontásban, mert a kisebb képek elvesznek az új gép nagyfelbontású kijelzőjén. Vacsora után Suzy megtartja a szokásos eligazítást a holnapi beosztásról, aztán enyém a pálya. Kb. hatvan képet válogattam össze costa ricai állatokról, Adéle számok adják az aláfestő zenét. Nagyon tetszik mindenkinek, aztán még egy kicsit mesélnem kell arról, hogyan csináltam a repülő kolibris képeket, mert az eddig közülük senkinek nem sikerült. Persze mindegyikük amatőr fotós, nem nehéz őket elkápráztatni.
2012.01.16. Hétfő (47. nap)
Common Mexican Treefrog (Smilisca baudinii)
Fél hatkor kelek, a csoport nagy része már a teraszon kávézik. Négy emberrel elsétálunk (a kocsi még mindig rossz) Adolfó házához, beállítom nekik a beszállóágakat, leszedem a banánt a többi etetőről, megvárom míg elkezdenek jönni a kismadarak, aztán hazaindulok. Út közben látok egy hangyászmadárat meg egy kígyónyakúmadarat. Benézek a a keselyűs leshez is, minden rendben, a hollókeselyűk már lenn vannak a kitett fejeken. Ebéd után mindenki kimegy valamelyik lesbe, vagy Briannel békát keresni, így Katával végre van egy kis időnk, elmegyünk kenuzni a lodge-ot körülölelő lagúnára. Mióta legutóbb itt voltam, szépen kitakarították a lagúnát, így végre kényelmesen végig lehet rajta evezni, az óriási bedőlt fákat elvágták és kihúzták a víz szélére. Elevezek a legvégéig, sajna elég csendes az erdő, nem láttunk csak két kisebb baziliszkuszt, madarat egyet sem. Visszafordulunk, alig megyünk pár tíz métert, elkezd cseperegni az eső, aztán egy percen belül hatalmas eső lesz belőle. Behúzódunk a fák víz fölé lógó lombja alá, itt egy-két percig felfogja a felettünk lévő lombkorona az eső nagy részét, de aztán onnan is elkezd ömleni. Ülünk a kenuban, ázunk, Kata csinál pár képet az égszakadásról. Megvárjuk míg lecsendesedik, bár egy idő után után teljesen mindegy, mert már bőrig áztunk. Persze negyedóra múlva ismét süt a nap, mi kikászálódunk a vizes holmikból, most jól esik a meleg zuhany alá állni. Később kimegyünk az erdei lesbe, megmutatom Katának, meg behozunk onnan egy kis polcot, mert a szobában nem nagyon tudunk mire pakolni. Délután a keselyűsben ülők szerencsések voltak, leszállt eléjük egy fiatal király. Este Didier és Diégó fognak egy méretes kajmánt a fotósoknak, szerintem fele ekkora is bőven elég lett volna, de ezt találták, ezt hozták el. Megmutatjuk Suzynak, ő nem is meri kézbe venni, de azt mondja, hogy jó lenne fotózni. Brian bevállalja, hogy beteszi a szobájába éjszakára. Vacsoránál odajön az egyik fotós és lelkendezve meséli, hogy sikerült a tegnap este elmondott módszerrel egész jó kolibri képeket csinálnia, nagyon hálás érte. Egész nap, ha találkozom valakivel, mindenki lelkendezik a képekért, én azért látom a hibákat is rajtuk.
2012.01.17. Kedd (48. nap)
Fehérhomlokú apácamadár (Monasa morphoeus)
Reggel fél hatkor kelek, előkészítem a keselyűst a fotózáshoz, végre van autó, Adolfó kertjébe már nem kell gyalog menniük a fotósoknak. Brian elmeséli, hogy a kajmán egész éjjel rendetlenkedett nála, alig aludt, mert folyton fel kellett kelni hozzá. Szépen gyülekeznek a keselyűk a les körül, a hollókeselyűk már lenn vannak a földön, de mindenki valami mást akar inkább fotózni, végül Kata megy ki egyedül hozzájuk. Ebédre visszajön, akkor látunk három királykondort is a levegőben, ezért ebéd után újra megpróbálja, de sajnos nem szállnak le, meg a napellenzőt sem sikerül felnyitnia. Ebéd után kiviszem a kertbe a fele csoportot imádkozó sáskát féyképezni, az itteni háta lapos, levelet utánoz. Már épp mondanám, hogy könnyű dolgom van a sáskával, mert eddig szépen pózolt egy levél csúcsán, többszáz kattintást kap az arcába, mikor hirtelen felszáll és elrepül. Szaladok utána, felugrom a levegőbe utána, mert gyorsan emelkedik, el ugyan nem kapom, de sikerül leszállásra késztetnem egy fára, majd végül elkapni. Jön a csoport másik fele, közben egy csapat apácamadár érkezik a kertbe, Kata kihozza a gépet, én próbálok az egyikhez közelebb kerülni. Csinálok pár képet, visszamegyek a sáskafotózáshoz, mikor a sáska hirtelen felszáll, egyenletesen emelkedik, vagy tízen követjük az útját, mikor egyszerre egy apácamadár csapódik a képbe balról és elcsípi a szökevényünket, majd tovaszáll vele a kert végébe. A fotózás békákkal folytatódik tovább, van egy kis piros meg egy zöld-fekete nyílméregbéka.
2012.01.18. Szerda (49. nap)
Northern Masked Rainfrog (Eleutherodactylus mimus)
Reggel fél 7-kor reggeli a csoporttal, aztán hétkor indulnak is, a busz már tegnap este megjött, szerencsére nem Randall a sofőr, mert Suzynak ez az egyetlen kifogása volt az elmúlt négy napról. Bevitetjük magunkat Boca Tapadába, még útközben az egyik nő gépén átállítom a fókuszt egy másik módra, mert ezzel nincs megelégedve, pedig én is így használom a gépem. Belógunk az iskolába, hátha esni fog, de végül marad a jó idő. Netezünk míg le nem merül a laptop, aztán benézünk a kisboltba, milyen finomságot lehet kapni. Veszünk egy pár nápolyit meg csokit, aztán stoppolunk, a Pitali busz sofórje elvisz a házáig (1km), aztán gyalogolunk egy kicsit, egy helyi család vesz fel legközelebb a platóra, Kata még nem is utazott így, kicsit szűken vagyunk, három gyerek, két bicikli, meg jó pár csomag mellé ülünk fel. A Maquenque lodge-ig mennek, onnan meg hazasétálunk. Süt a nap, jól leizzadunk, mire hazaérünk. Ebéd után sziesztázunk, élvezzük a nyugalmat. Este megjön Kurt, megkapja Katától az Unicum adagját, kilenc éve (mióta Ákos először hozott neki) ez a kedvenc itala
<< <
1 2 3 4 5 6
7. hét
8 9 10 11 12 13
> >>