Costa Rica
2011-2012
<< <
1 2 3 4
5. hét
6 7 8 9 10 11 12 13
> >>
Sárgaállú papagáj (Brotogeris jugularis)
2011.12.29. Csütörtök (29. nap)
Zöld leguán (Iguana iguana)
Reggel megint napsugarak kúsznak be az ablak alatti résen, már kezd elegem lenni ezekből a meleg napokból, elvégre esőerdőben vagyunk, akkor inkább essen. Reggeli után felhívom Katát, hogy mire jutott a laptop vásárlással, a telefonon a dátumra nézve jut eszembe, hogy ma van a születésnapom, persze Kata mindjárt fel is köszönt, nehéz lett volna elfelejteni. :-) Felolvassa a facebookos jókivánságokat, ki tudja mikor leszek netközelben. Diegó egy kígyó gyereket hoz közben (red coffeesnake), tizenpár centi hosszú, de csak pár milliméter vastag, a farkánál erősen elvékonyodik. Kár, hogy Katának nem tudom megmutatni, így csak elmesélem. A beszélgetés után megkeresem az ajándékomat, amit még Kata rakott be a zsákomba induláskor és elolvasom a kis levélkét, nagyon aranyos. :-) Kutakodás közben a hátizsákomon hatalmas penészgomba telepet fedezek fel, kicsit lesikálom, aztán kiakasztom a napra szellőzni. Kimegyek Maikollal megnézni egy másik nagy katonaara fészket, ez tényleg szokatlanul alacsonyan van, legalábbis araszemmel nézve. Ebédre pont megérkezik a vendég, Nancy. Délután a kolibrokhoz megyünk ki az erdőbe, de nagyon nem mozognak a madarak, negyedórát várunk, hogy egyáltalán az első madár előkerüljön. Egy óra múlva már 4-5 madár cikázik az etetők körül, csinálok egy videót róluk, aztán lehal a gép valami fura hibaüzenettel, utána azt jelzi, hogy kimerült az akksi benne. Meleg van, tűz a nap, én közben az erdő madarait figyelem, a három hokkó itt az ösvényen talált magának napozó helyet, lefekszenek a földre, széttárják a szárnyaikat és élvezik a meleget. Látok új fajt is, egyelőre nem is találtam meg a határozóban, fekete, légykapó forma kismadár. Később visszamegyünk a teraszra, de itt is csak néha jön valami. Naplementéig kitartunk itt, a gépem a teljesen feltöltött elemekkel sem hajlandó működni. Gyanús, hogy egyszerre csak nem ment tönkre mindkét akksi, a gépben van a hiba. Remélem nem halt a laptop után, valószínűleg nem lenne egyszerű itt magjavíttatni. Az egyik német vendégnek is 7D-je van, megkérem próbálja ki az akkumulátoromat az ő gépében, akkor eldől, hogy melyik oldalon van a hiba. Az övében hibátlanul működik, szóval a gép a ludas. A bicskámmal kicsit megkapargatom az érintkezőket és már működik is. Vacsoráig naplót írok, lezuhanyozom, rendes ruhát húzok. Vacsora után kicsit beszélgetek Nancyvel, aztán vissza a szobámba, kicsit még gépezem, aztán korán lefekszem aludni.
2011.12.30. Péntek (30. nap)
Sárgaállú papagáj (Brotogeris jugularis)
Reggel korán felébredek, de csak fél hét felé mászom elő, kinézek a teraszra, de a madarak nem pezsegnek most sem igazán, igaz az idő sem változott, napos meleg lesz ma is. Jön egy kis eső, de félóra múlva már nyoma sincs, csak a páratartalom kúszott tőle az egekbe. Beszélek Katával, megvette az új gépet, ezentúl egy óriási, 17"-os laptopot fogok mindenhova magammal cipelni. Maikol megcsinálta az etetőkart, amit kértem a teraszra, erre apró ágat lehet erősíteni és nagyjából fele távolságra kitenni a kisebb madaraknak. Teszek rá banánt, aztán majd elválik, hogy idejön-e rá valami. Tíz felé Nancy nekivág az erdőnek, én Kurttal elrendezem a decemberi számlát. Egy kanadai család érkezik ebéd után, a férfi fotós, jövőre két csoportot is akar hozni, felderíteni jött a lehetőségeket. Szimpatikus család, teljesen odavannak a madarakért, a nagyobbik fiú (12) már fotózik. Előbb Nancyvel, aztán Mike-kal lefényképezzük a pirosszeműt, amit Izrael hozott, aztán a békát elengedem az erdőben, mehet dolgára. Vacsoránál Nancyvel csatlakozunk Mikehoz és családjához, jött még közben egy csomó turista, majdnem teltház van, kicsit nyomasztó ennyi sok ember. Megbeszéljük a holnapi napot, 6-os indulásban egyezünk meg, aztán megyünk aludni. Lefekvés előtt még felinstallálok egy ébresztőóra programot, mert nincs órám.
2011.12.31. Szombat (31. nap)
Éjszaka többször felébredek, megnézem a gépen, hány óra van, végül 5:40-kor felkelek, aztán észreveszem, hogy nem is volt beállítva ébresztésre. Gyorsan összekészülök, a többiek is ébren vannak már, Mike kocsijával Nancyvel hármasban átgurulunk Adolfó házához. Az éjszaka hatalmas eső volt, felfrissült kicsit a levegő is, talán 80%-ra is visszaesett a páratartalom. A madarak ennek megfelelően sokkal jobban mozognak, mint az elmúlt napokban, sürögnek-forognak a kitett banánon. Párszor bágyatagon kisüt a nap, de szerencsére a vékony felhők mindig gyorsan eltakarják, néhányszor rákezd az eső is. Fotózunk bőszen, kilenckor alig tudom őket visszairányítani a lodge-ba, félő, hogy lassan nem kapunk reggelit (hivatalosan 7-től volt). Szerencsére Adolfó nem csinál problámét ilyen apróságból, különben is ez Costa Rica, meg Pura vida, kényelmesen megreggelizünk, szerencsére a turisták már a hajótúrán vannak. A két gyerek elmeséli milyen madarakat láttak és fényképeztek reggel és már alig várják a délutánt, mert egytől lovagolni mennek majd. Kiülünk a teraszra, várjuk a keselyűket, reggel tetettem ki pár fejet. Mi ugyan nem láttuk, de Adolfó szól, hogy három királykondort is láttak leszállni, így átmegyünk és beülünk a lesbe. Vagy tíz hollókeselyű tolong már az etető körül, de a királyoknak nyoma sincs. Közben elered az eső, aminek én nagyon örülök, már csak a fő attrakció hiányzik. Nem is kell sokat várnunk, kb. 20 perc múlva egy fiatal király érkezik, ez még teljesen fekete, de jó jel, mert általában az öreg madarakkal mozognak, így már csak idő kérdése, hogy azok is előkerüljenek. Félórán belül érkezik még két fiatal, az egyiknek már színesedik a feje, a hasa majdnem teljesen fehér és a szeme is fehéredik. Kattintgatunk, aztán egyszer csak megjelenik a szép öreg madár, talpig elegáns, fehér gúnyában, már sokadszorra látom, de mindig lenyűgöz, ahogy méltóságteljesen átveszi az irányítást a civakodó keselyűktől. A többieknek is nagyon tetszik, nyomják a gombot, kattognak a gépek. Sajnos mostanra kisütött a nap, így nem is tudok értelmes képet csinálni. 12 után egyszercsak az összes madár egyirányba kezd figyelni, majd hamarosan nagy szárnycsattogással felszáll az össes, nem is jönnek vissza. Épp elered az eső, megvárjuk, míg eláll, aztán visszaballagunk a lodge-ba. Ebéd, Julia a fiúkkal elmegy lovagolni, Mike lefekszik aludni, Nancy beveszi magát az erdőbe, én meg nekiállok képet válogatni és naplót írni. Átolvasom az elmúlt napokat, a spanyol billentyű feliratozás miatt teli van hibával, remélem a zömét megtaláltam. Benézek a konyhába, mert mintha halat sütnének és azt Nancy nem eszik, de szép bélszínek sülnek a hatalmas serpenyőben, nem kell neki másik kaját kérnem. A vacsora nagyon jól sikerült, van megint bólé, a gyerekeknek csináltak külön alkoholmenteset is. Mikor végzett a személyzet a konyhán, Adolfóval bemegyek Boca Tapadába (közben hazavisszük a dolgozókat), a terv, hogy Adolfó bulizik, én meg netezem, meg is nézzük mindkét bárt (fülsketítő zene szól mndkettőben), de végül Adolfó azt mondja, hogy től sok az ember, nem lát ismerőst, elment a kedve az egésztől, így türelmesen üldögél mellettem, mire mindent letöltök, feltöltök, aztán haza hajtunk, én gyorsan le is fekszem aludni.
2012.01.01. Vasárnap (32. nap)
5:45-kor ébredek a gépre, este sikerült rendesen beállítani az ébresztő programot, akarok keresni egy új beszállót mire a többiek előkerülnek, de már a kocsinál pakolnak, így csak gyorsan nyisszantok egy zöld helikónia szárat, aztán indulunk is. Kicserélem a régi ágat, és már jönnek is a madarak, meg sem várják, hogy bemenjek a lesbe, nagy élmény fél méterről nézni az apró cukormadarakat, gondoltam egy közös fotó is kellene, majd csináltatok Katával, amikor nem lesz vendég. Jó mozgás van, egyszer elered az eső, egyébként meg vékonyfelhős majdnem napsütés van, ami a legjobb a fotózáshoz. Egy verekedős jelenetet majdnem sikerül jól elkapnom, egy harcias bananaquit kerül összetűzésbe egy másik cukormadárfajjal, egy sorozatot ráeresztek, a kamerát próbálom a madarakra húzni, aztán rajtuk tartani, de szabad szemmel követhetetlenül gyorsan történnek az események, csak utólag végignézve az elkészült képeket derül ki, hogy mit is csináltak valójában. Az alábbi négy képen fél másodperc eseményei kerültek megörökítésre, közben az egyik kétszer kinyitotta és kétszer összezárta a szárnyait, a másik közben kétszer is felugrott a levegőbe. 8-ra visszajövünk a lodge-ba, megreggelizünk, aztán megyünk folyótúrára. Adolfó megkért, hogy legyek én az idegenvezető, mivel Nancy is jön elvállaltam. Napos meleg idő van, pont kiránduláshoz való, a kanadai család jön még velünk. Sokat nem tudok mesélni nekik az élővilágon kívül, utoljára 8 éve csináltam pár túrát itt. Nem sok madár mozog, legalábbis az emlékeimhez képest, látunk pár jól megtermett krokodilt, leguánt, teknőst. Boca San Carlosban teszünk egy rövid sétát, aztán visszahajókázunk az indulási pontra. Ebédre pont visszaérünk a lodga-ba. Délután kicsit dolgozom a képekkel, beszélek Katával egy félórát, aztán a teraszon várjuk a madarakat, de nem nagyon jönnek.
2012.01.02. Hétfő (33. nap)
Ébresztő 5:45-kor, ismét Adolfó kertjében kezdjük a napot Nancyvel és Mike-kal. Az idő pont fotózáshoz való, nem süt a nap, de van elég fény, néha elered az eső, a madarak aktívak. Nancynek odaadom az egyik vakumat, ezzel sokkal jobb képeket tud csinálni. Fél 9 felé visszamegyünk, hogy még kapjunk reggelit, aztán kinézek a keselyűshöz, hogy vannak-e már madarak, de sehol semmi, mert két kutya őrzi az etetőből kiráncigált marhafejeket. Kutyákat elzavarom, fejeket vissza, ablakot letisztogatom, aztán vissza a teraszra, innen figyeljük, hogy mikor jönnek a keselyűk. Ebéd előtt megjelenik egy királykondor, megkérem Susanát, hogy kicsit korábban kapjunk enni, hogy minél hamarabb mehessünk fotózni. Kicsit nehezen készülődik össze a csapat (Mike, Leif, Nancy, én), aminek az eredménye, hogy csöpörgő esőben indulunk el, és félúton igazi trópusi zuhét kapunk a nyakunkba, amitől persze bőrig ázunk mindannyian. Persze nem adjuk fel, beülünk a lesbe, ami előtt már ott eszeget egy öreg király tucatnyi hollókeselyű társaságában. Fényképezünk, a madarunk percek alatt degeszre eszi magát és itthagy minket. Türelmesen várunk, jön egy másik öreg madár, de az sem marad sokáig, nem nagyon mer szembeszállni a feketék csapatával. Később jön még két fiatal, szerintem ugyanazok, mint legutóbb. Lassan elfogy a kaja, elfogynak előlünk a madarak, megvárjuk míg eláll az eső s visszasétálunk a lodge-ba. Adolfó épp Boca Tapadába indul, húzok egy száraz pólót és bemegyek vele én is. Előbb a focipálya szélére ülök egy padra, de látom, hogy hatalmas eső közeleg kelet felől, így belőgok a bezárt iskolába, hogy fedél legyen a fejem felett. Letöltöm a levelek, felhívom Katát, felrakom a naplót, a szokásos. Nem sok időm van, Adolfó gyorsan végez, megyünk is haza. A többiek a teraszon fotózgatnak, Nancy elmegy kolibrizni, így van kis időm olvasgatni a letöltött híreket. Vacsoráig gépezek, utána lemegyek megnézni Henry kajmánshow-ját. Jön egy argentin házaspár, a srác fotózik, azért ide jöttek, mert a neten látták, hogy itt vannak lesek is.
2012.01.03. Kedd (34. nap)
Sárgaállú papagáj (Brotogeris jugularis)
Szokásos 5:45-ös kelés, Adolfó kert, most csak ketten megyünk Nancyvel a lodge megviselt Hiluxával. A két óra hamar elrepül, jó az idő és a madarak is jönnek. Reggeli, a kanadai család elmegy, mi a szakadó esőben a teraszon várjuk a madarakat. Ebédig fotózgatunk, utána kihozom a gépet és válaszolgatok a felgyűlt levelekre meg naplót írok. Később Nancy kimegy kolibrizni, én beszélgetek egyet Katával, már csak pár nap és itt lesz. Vacsora után lemegyek Nancyvel a kajmán show-ra, aztán korán lefekszem aludni.
2012.01.04. Szerda (35. nap)
Dohányhátú eufónia (Euphonia gouldi)
Az ébresztőre kelek, kimegyünk a toronyhoz, mert Nancy meg akarja nézni, de reggelire vissza is jövünk. Reggeli után az argentin fotós csatlakozik hozzánk, hármasban elmegyünk Adolfó kertjébe. Mikor végzünk és jönnénk vissza, a kocsinak csak a hűlt helyét találjuk, de gyorsan kiderítem, hogy Adolfó vitte el. Telefonálni nem tudunk a lodge-ba, mert a telefon épp elhalálozott, de Leonció mestert megkérem, hogy fuvarozzon minket haza, mert az argentin srác két óriási objektívvel van, csak így kézben hozta, ha útközben kapunk egy zuhét, az nem fog jót tenni neki. Viktor, a fia őrült módon hajtva vissza is visz minket, Nancy elöl, mi a platón kapaszkodunk, meg még két kisöcsi is itt lazáskodik hátul. Megebédelünk, Nancy elindul szokásos makrótéma kereső útjára, én nekiállok a mai képek feldolgozásának. Pár képet megcsinálok, aztán beszélünk egy félórát Katával, otthon ő már aludni készül. Befejezem a képeket, aztán kiülök a teraszra naplót írni.
<< <
1 2 3 4
5. hét
6 7 8 9 10 11 12 13
> >>