Costa Rica
2011-2012
<< <
1
2. hét
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
> >>
Green Tree Anole (Norops biporcatus)
2011.12.08. Csütörtök (8. nap)
Montezuma zacskómadár (Psarocolius montezuma)
A hétórai reggelihez kelek fel, aztán járok egyet az erdőben féyképezőgéppel, persze nem találok semmi fényképezni valót. Lerakom a gépet és egész délelőtt a kolibri kertet fejlesztgetem. Az erdőben millió kis vérszívő dög támad, akkorák, mint egy muslica, és mindegyik a könyökömet csípi meg, egy idő után eléggé viszket és elég rosszul is néz ki. Valami mobilos telefon cuccot szerelnek négyen a lodge-nak, ha minden igaz, egyszer majd internet is lehet rajta, azért nagyon nem élem bele magamat, lassan mennek itt a dolgok. Ebéd után nekiállok az új lesek képanyagát feldolgozni, vacsoráig el is vagyok vele. Vacsora után Kurttal beszélgetünk még, meg járok egyet a lodge körül, hátha találok valami állatot a szuper zseblámpáimmal, de csak a kajmánok jönnek elő Henry szokásos esti show-jára. Henry mindegyiknek ad(ott) nevet, amint elérik az egy méter körüli méretet, most a legkisebbet Evanak hívják, Kleine Kindernek megfogom a farkát és megpróbálom visszahúzni picit, de olyan erős már (mintegy másfél méter hosszú), hogy meg sem bírom mozdítani. Persze jó fogás sincs rajta, meg azért ugrásra készen vagyok, ha esetleg meg találna fordulni és harapkodni akarna, akkor odébb tudjak lépni. Még egy kicsit dolgozom a képekkel a szobámban, egyszer csak nagy robaj az ajtóm előtt, egy termetes varangy próbált a sarokba bemászni és felboríított az esernyőt, meg az üres vizes palackokat, amikbe pl. békát lehetne fogni. Elálmosodom, lefekszem.
2011.12.09. Péntek (9. nap)
Kurt ma megy haza San Joséba, még reggel beszélünk az új terasz részről, de sajnos nem lehet alacsonyabbra venni, mert mindenféle előírásnak meg kell felelni, mert elvileg ez nem les, hanem étterem lesz, így viszont kérdéses, mennyire fog beesni az eső, de majd találok rá megoldást. Csellengek egyet az erdőben, de nem találok semmi fotózni valót, aztán Kurttal bejövök Pitalba. Körbejárom az egész várost papucs után kutatva, egy helyen van crocs - bundabéléssel, vajon ki vesz itt ilyet, ráadásul elég drága is. Dőzsölök kicsit, veszek a kedvenc sütimből, amit pudingnak hívnak, szétnézek a ferreteriákban is, az egyikben rendelek magamnak gumicsizmát, azt ígérik, jövő szerdára itt is lesz... Beülök netezni, töltögetem felfelé a rengeteg képet, amiket csináltam a HP-ra, beszélek Katával is, már nincs egy hónap sem a találkozásig. Kaptam egy nagyon kedves levelet Püspökladányból, egy ismeretlen baráttól, aki rendszeres olvasója a naplóimnak, jó volt elolvasni és tudni, hogy van értelme a naplómat közzétenni. Ezúton is köszönöm a leveled Péter! Adolfó négyre ígérte, hogy megérkezik San Joséból, tudom, hogy késni fog, felhívom, hogy mire számítsak, öt órát mond, sajna fél ötkor bezár a netező, mert a srácnak el kell mennie, úgyhogy nézelődöm még egy kicsit, veszek ki pénzt, stb. Adolfó sehol, végül elmegyek a szervízbe, ahol a hiluxot hagytuk pár napja, beülök az autóba és a letöltött cikkeket olvasgatom, amíg Adolfó elő nem kerül hét felé. Még jövünk-megyünk a városban, A. összeszed négy nőt, akiket mind hazaviszünk (egy kis kitérővel). Végül fél tíz felé mi is hazaérünk. Vacsora nincs, de van oreo (a világon mindenütt ez van a pilótakeksz helyett) fahéj teával. Itthon még programozom kicsit, aztán beesem az ágyba.
2011.12.10. Szombat (10. nap)
Fitzinger's Rainfrog (Eleutherodactylus fitzingeri)
Hajnalban Adolfó ébreszt, hogy a menyasszonyom :-) most rögtön akar beszélni velem, hát kiugrom az ágyból, megyek a telefonhoz. Tegnap rosszul mondtam Katának, hogy mikor hívjon, a hét óra eltérést fordítva számoltam ki, ezért a korai ébresztés. Nem baj, azért örülök neki. Megyek vissza aludni, épp vele álmodtam, együtt utaztunk valamerre. Későn kelek fel, háromnegyed nyolckor mászom elő a szobámból, megreggelizem a dolgozókkal, fahéj tea (rákaptam), naplóírás. Diegó hoz egy szép kis békát (Fitzinger's Rainfrog, Eleutherodactylus fitzingeri, mindenkit megkértem, hogy bármi állat kerül eléjük, szóljanak nekem), kimegyek lefotózni. Megcsinálom a békaképeket, Didier szalad, hogy akció fotó van, hozzam a kamerát. Egy hím anolisz (Green Tree Anole, Norops biporcatus) fejjel lefelé csimpaszkodik a heliconia szárán és időnként a torka alatti bőrlebenyt kiterjesztve mutogatja magát. Vagy negyven percet szobrozok mozdulatlanul előtte, mire minden összejön és sikerül elkapni szépen a pillanatot. Nincs vendég, így ebédet sem főznek, de maradt tegnapról csirkemell szerencsére. Ebéd után hatalmas esőt kapunk megint, majd kisüt a nap, mintha mi sem történt volna. Délután valami gyerekbuli van Boca Tapadában, Adolfó ipari mennyiségben készít pattogatott kukoricát, gondoltam elmegyek fotózni, meg netezni, de végül lemaradok a fuvarról. Óránként próbálom Katát hívni, de nem veszi fel a mobilját. Végül este 11 után érem el, nincs jól. Az elmúlt évek során annyian reklamálták már a honlapon a fekete alapon zöld szöveget, hogy most elszántam magam és csináltam egy könnyebben olvasható stílust hozzá, a bal alsó sarokban lehet kapcsolgatni. Meg kidobtam a fejlécet is... Tizenegykor leragad a szemem, alvás.
2011.12.11. Vasárnap (11. nap)
Hatra ígérte Diegó, hogy jön dolgozni, egy picit elaludtam, de nem maradtam le semmiről, mert mégsem jött. Nincs vendég, meg a személyzetből is alig a vasárnap miatt, ilyenkor a reggeli is nehezen készül. Felhívom Katát (visszahív skype-on), szerencsére már jobban van, beszélgetünk egy kicsit. Közben púpos hokkók (curassow) sétálnak az erdő szélén, tukánok rikoltoznak a közeli fákon. Reggelire rizs, bab, szardínia, sült banán van. Didier kölcsönkéri az egyik vakumat, rátesszük a Panasonic gépére és meglepő módon szépen működik vele. Kolibriket fényképez vele, de nincs hely a kártyán és az akksija is le van merülve, meg az objektívet is elég jól benőtte a penész az elmúlt két évben. Hatalmas zivatarok jönnek, kisebb megszakításokkal esik egész nap, Diegó sem kerül elő, így honlapozom tovább. Egyedül ebédelek és vacsorázok. Estére jön két turista, a helyiek focit néznek a tévében (borzalmas minőségű a vétel). Még mindig zuhog, programozgatok, naplót írok. A lapom kap új képnézegetőt, már ideje volt ennek is. :-) Egy "Easter Egg" is kerül bele, persze nagyon nem rejtem el...
2011.12.12. Hétfő (12. nap)
Aguti
Reggel az érkező motorok dübörgésére ébredek, jönnek a fiúk dolgozni. Diego is itt van, állítólag a hasa fájt, azért nem jött tegnap. Churrai (egy idősebb ács, aki az összes fával kapcsolatos munkát csinálja a lodgenak) nekikészül a korlátok kivágásának, mikor megérkeztem, akkor két napot ígértek a terasz befejezésére, ez azóta sem változott, most is két napot mond rá. Pura Vida! - ahogy a helybeliek mondják, itt az időnek nincs nagy jelentősége. Járok egyet az erdőben, a csizma már nagyon kéne, az elmúlt napok esői miatt már alig tudok elmenni néhol a csúszós, sáros, agyagos erdei talajon. Egy sötétbarna anoliszt találok mindössze, ennek rikító narancs színű a toroklebenye (Didier kérdezte, hogy mondják ezt angolul, nem tudtam, de dewlap, ha minden igaz, a szótáramban nincs benne). Sajna most nem mutogatja, pedig ennek elég látványos ez gyakorlata, meg egyébként is lenn tekereg a dzsindzsásban. Visszafelé már majdnem kiérek az erdőből, mikor találkozom egy agutival (egy ideje ide is etetnek az ösvény elejére, így a lodge-ból is látható néha aguti, koati meg még ki tudja mi). Nem esik kétségbe a láttomra (igaz, rögtön leguggolok a földre), kényelmesen átballag a tőlem távolabbi banánhoz, aztán mikor a recepció felől hangos beszédet hall, felém veszi az irányt, csak két méterre tőlem veszi be magát az erdőbe. Reggelire a helyi kaját eszem, rizs, bab, tojás, főtt banán. Didier valahogy szerzett sült banánt, tud valamit, azt én is jobban szeretem. Több fajta banán is van főzéshez, meg evéshez, a főzéshez használtakat platanónak hívják, legalább is több nevet nem hallottam még rá. Esik egy kicsit, aztán kisüt, Adolfó megy Pitalba, én is bejövök vele Boca Tapadáig. A bár (itt van áram) és az iskola (itt van internet) között ingázom, állítólag csak jön megy A., én azért eszem-iszom a biztonság kedvéért. Feltöltöm a naplót, meg az új stílust a laphoz, Katával beszélünk, miközben a fél iskola itt ugrál körülöttem, néha a saját hangom sem hallom tőlük. Hat felé már gondolkodom a hazasétáláson, ki tudja mikor fog A. előkerülni, az is lehet, hogy már rég otthon van, csak elfelejtett felvenni. Bence honlapján a könyvrendelésen kell egy kicsit alakítani, azt még megcsinálom, aztán beülök a bárba megválaszolni a leveleimet, aztán jön A. teli kocsival, felpattanok a platóra, de az iskolánál még megállunk, hogy elküldjem a megírt emaileket, Bence észrevesz, hogy online vagyok, beszélünk telefonon, persze Adolfó is felmászik és Mi Amigo Bence! felkiáltásokkal bombázza Bencét. :-) Santa Ritában kirakjuk az utasokat, én beszállok a kocsiba, épp idejében, mert rákezd esni újra. Vacsora után még dolgoznék, de álmos vagyok, inkább lefekszem.
2011.12.13. Kedd (13. nap)
Red Coffeesnake (Ninia sebae)
Az eső kopogására ébredek, sötét van a vastag felhők miatt. Reggeli után a távirányítós kamera szoftverén dolgozom, ebéd után aztán végre eláll egy félórára az eső, gyorsan kattintok is pár képet a kis kígyóról, amit Didier talált délelőtt a kertben. A kígyó idő előtt lelép, nagyon nem kutakodom utána, mert újra nekikezd esni. Még csinálok egy-egy képet a dolgozókról (Adolfót nem találom), aztán visszahúzódom a szobámba, naplót írok, programozok, estig el sem áll, az erdőbe már be sem tudok menni cipőben, akkora a víz. Kimosom a ruháimat, mert kifogytam a tiszta holmiból. Vacsora után álmos vagyok de nekikezdek programozni, azzal jól elmegy az idő, három után fekszem le.
2011.12.14. Szerda (14. nap)
Élescsőrű tukán (Ramphastos sulfuratus)
Hétkor ébredek, pedig azt hittem tízig ki sem mászom az ágyból. Zuhog az eső a változatosság kedvéért, reggeli után kiköltözöm a teraszra és fotózgatom a banánra érkező madarakat. Ma nagyon beindultak, a közeli etető teli van cukormadarakkal, de idejön a tukán, arasszári és oropendola is. Az eső nem zavarja a madarakat, jól néz ki, ahogy időről-időre lerázzák magukról a vizet, próbálom elkapni. Közben a fiúk kertészkednek, egy perc alatt bőrig áznak, onnantól csurom vizes ruhában dolgoznak, de nem nagyon zavarja őket. Christian talál egy terciopelót (más néven fer-de-lance), ami a leggyakoribb helyi viperaféle, de gondolkodás nélkül lecsapja a fejét szegény kígyónak, itt ez a szokás. Kb. 120 centiméter hosszú, sötétbarna mintás jószág volt, mondjuk ezzel már nem játszottam volna én sem, de meghalnia sem kellett volna. Elkövetem azt a hibát, hogy zokni nélkül és rövidujjú pólóban fényképezgetek, aminek a vége több tucat csípés. Mostanra sikerült annyit beszednem, hogy kezdenek felhólyagosodni és borzalmasan viszket az egész testem (persze most már felöltöztem rendesen...). Diego hoz egy kolibrit (Fácánfarkú remetekolibri, Phaethornis superciliosus) megmutatni közelről, hát nem pont erre gondoltam, mikor mondtam neki, hogy mindenféle állatot hozzon elém, amivel találkozik, de szerencsére nem lesz baja az apró jószágnak. Az egyik szobába tévedt be, azért kellett megfogni, mert nem bírt kijönni. Sötétedés előtt elülnek a madarak, becuccolok a szobámba, nekilátok a képeket kiválogatni. Vacsora után naplóírás, az előző napokhoz is rakok fel képeket, mert egy naphoz csak tízet lehet szépen.
<< <
1
2. hét
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
> >>