Costa Rica
2011-2012
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8 9
10. hét
11 12 13
> >>
Tengerzöld kolibri (Colibri thalassinus)
2012.02.02. Csütörtök (64. nap)
Lila kardszárnyú-kolibri (Campylopterus hemileucurus)
Reggeli a backpackersben, aztán a szomszéd pékségben folytatjuk, meg veszünk ennivalót napközbenre is. Felhajtunk a Selvatura parkba, az út elég vacak, de járható. Végigsétálunk a hidakon, amiről a fák tetejével egy szintről lehet nézelődni, alig van madár, ami van, azokat is csak pillanatokra lehet látni. Egy quetzált is látok egy fa lombjában eltűnni, majd újra elővillanni, de nem jön elő sajnos. Mikor végeztünk kifújjuk magunkat és bemegyünk a kolibri kertbe, ahol az etetők körül nagy a forgalom. Fotózunk, videózunk, gyönyörködünk a madarakban. Itt egészen más fajok vannak, nem is mindnek tudom így a nevét fejből. Kata már hamarabb hazamenne (mert fázik), de aztán türelmesen megvárja, míg én kifényképezem magam. Hazadöcögünk, az út még rosszabb, mint reggel. Most egy másik helyre megyünk aludni, a Tree House-ba, ez egy picivel drágább, de cserébe sokkal jobban néz ki, és Kata legnagyobb örömére még hajszárító is van (rábeszéltem, hogy ne hozzon magával). Van nagy erkélyünk is, meg tévé, amit úgyse nézünk, meg légkondi, amit nem használunk. Vacsorára spagettizünk, nekem nagyon ízlik, Katának nem nagyon.
2012.02.03. Péntek (65. nap)
Rio Celeste
Reggel összepakolunk, keresünk egy jó kis reggeliző helyet, ahol banános palacsintát eszünk, forró csokit iszunk. Szép napsütéses idő van még mindig, ami nekem elég szokatlan, itt még csak borongós, esős időben voltam. Nekiindulunk a hosszú földútnak, egy helyen rossz felé fordulok, de hamar rájövök, hogy nem erre kell menni, aztán Tilarán előtt kicsivel Kata veszi át a vezetést, nekem már elgémberedett a lábam. Kinézünk a tóhoz, mert a másik végén látszik a vulkán, tudni akarjuk, hogy ott felhős-e az idő. A tetejét még mindig felhő takarja, így a Rio Celeste-i kirándulás mellett döntünk. Kimegyünk a pánamerikai útra, aztán észak felé megyünk Bijaguába. Innen vezet egy kis földút fel a Tenorio vulkán és a lábánál eredő folyó felé. Csak 11 km az út de néhol elég kavicsos, rosszul néz ki. Háromra érünk fel az út végére, ahol kiderül, hogy csak kettőig van nyitva a park, utána már csak idegenvezetővel engednek fel a hegyre. Kicsit tanakodunk, de az út olyan rossz volt, hogy ezen nem akarunk mégegyszer fel- és lehajtani, így inkább nekivágunk. 3 km a folyó, de hegynek felfelé, aztán le lehet menni a vízeséshez egy sáros, csúszós meredek ösvényen, Kata és a vezető lemennek én meg adddig rohamléptekkel felmászom a kilátóhoz, ahonnan nem látni semmit, csak a szemközti erdőt, majd leereszkedem egy medencéhez, amiben kék a víz. Csinálok pár képet, aztán visszamászom a hegyre, a kilátótól nem messze találkozunk, de már későre jár, így visszaindulunk. Öt után érünk vissza a park bejáratához, cipőmosás, aztán elindulunk lefelé, még világosban magunk mögött szeretnénk hagyni ezt a földutat. Rendben leérünk, Upala felé vesszük az irányt, La Fortunába indulunk, de közben a térképet nézegetve látjuk, hogy a Caño Negro majdnem útba esik, így végül arra megyünk. Persze ide is földút vezet csak, az elágazásnál kérdezősködünk kicsit, van aki szerint nagyon jó az út, egy másik szerint "so-so", de mivel ez a nap a földutak napja nekivágunk az újabb 24 km gödör kerülgetésnek a sötétben. Látunk pár lappantyút felreppeni az útról, meg néha autók is jönnek szembe, de azért kicsit bizonytlanul megyünk a nagy semmibe. Végül csak odaérünk, végigkérdezünk pár szállodát, aztán visszamegyünk a legelsőbe, ennek szép nagy kertje van és vízparton fekszik, Kata meg is nézi a kajmánokat a vízen. Nincs net (első alkalom), de úgyis fáradtak vagyunk, beesünk az ágyba. (Itt is van hajszárító... meg egy kis pók a zuhanyzóban, Kata szemmel is tartja zuhanyozás közben.)
2012.02.04. Szombat (66. nap)
Caño Negro
Reggeli előtt sétálunk egyet a kerben, aztán lemegyünk a lagúna partra. Mexikói gólyatöcsök eszegetnek nem messze, nekiállok fényképezni őket, erre még közelebb jönnek. Kata int, hogy a hátam mögött is van madár, egy kék kócsag sétál a parton, követem a keresőben, mikor egy tigrisgém tűnik fel, inkább ezt követem. Ez is idesétál a közelembe, kattintok rá is pár kockát. Megreggelizünk, aztán megyünk hajótúrázni, kiderül, hogy csak mi ketten vagyunk, ha tudom, indulhattunk volna korábban is. Így egy kis hajóval visz minket a vezetőnk a folyóra, elég jó csinálja, megáll minden madárnál, hogy fényképezhessek. Több mint két órán keresztül nézelődünk, a hely a Pantanalra emlékeztet, erdei gólya, rózsás kanalasgém, fehér íbisz, zöld íbisz, nagykócsag, pásztorgém, kanálcsőrű bakcsó, sárgakoronás bakcsó, háromszínű kócsag, nagy kék gém, karibi kócsag, mangróve-gém, szultántyúk, jasszána, fütyülőlúd, m. gólyatöcs, cankó fajok mindenfelé és persze kajmánok, ilyen sokat nem is láttam még aktívan mozgolódni, az egyik épp a csónak mellett kapott el egy halat. A fákon leguánok napoznak, verekednek, az egyik a nagy heveskedésben majdnem leesik a magasból. Vissza a lodgeba, a tulajjal megalkuszunk egy kenura, meg hogy egy kicsit tovább maradnánk (délben kéne kijelentkezni), aztán nekivágunk a kert végében lévő lagúnának. Mostanra már felhősebb az ég, de azért ki-kisüt a nap, jól le is pirulunk. Én evezek, ölemben a fényképezőgép, ha madár van, akkor lapát le, gép fel. A lagúna nagyon sekély (száraz évszak van), egy helyen ki kell szállnom, és odébb vonszolnom a kenut, mert megfeneklünk az iszapban. Nagy csapatokban bandáznak a töcsök és a sárgalábú cankók, mindenféle gémek itt is ott is. Elmennek a felhők, éget a nap, délben kijövünk. Kicsit lehülünk, lezuhanyozunk, kijelentkezünk, elmegyünk a helyi étterembe ebédelni. Halat eszünk, élvezzük a hely szocreál hangulatát, a kocsmáros tipikus kocsmáros, a kaja nem rossz, de nem kicsit süthették volna még a halat. Kaja után a boltban veszünk jégkrémet, meg innivalót és elindulunk visszafelé a köves úton. Valahogy most rosszabbnak tűnik az út, aztán egyszer csak aszfaltos úthoz érünk, még vagy 5 km-rel később kellett volna csak kijutnunk, de ez ráadásul egy másik út, ami Los Chilesből jön lefelé. Persze útjelzés nincs, se tábla, hanem felveszünk egy helybélit, tőle tudjuk meg, hogy ez az út merre megy. Mikor elfárad a lábam, cserélünk, nem sokára már látjuk is az Arenált. Most a másik oldalán keresünk szállást, mert ott folyik belőle a láva, persze ha épp nem takarja felhő. Sajnos most is takarja. Úgy tűnik hétvégére mindenki ide kirándult, mert minden szállás teli van, az egyik helyen az utolsó szobát csípjük el. A szobánk elől egész jó kilátás lenne a vulkánra, csak azok a fránya felhők ne lennének... Egy pár előttünk érkezik egy kis Suzuki Jimmyvel, a csajszi bezárta a kulcsot a kocsiba mielőtt még bármit is kipakoltak volna belőle, most azt méregetik, hogy lehetne bejutni. Adok nekik szerszámot a mi kocsinkból, a fickó kifeszíti az ajtó tetejét én benyúlok a gombhoz és már nyitva is.
2012.02.05. Vasárnap (67. nap)
Reggelire a puding nevű sütit esszük, összecsomagolunk és kitaláljuk, hogy merre is menjünk. A vulkán teteje felhős sajnos, de indulás előtt pár másodpercre megpillantjuk a csúcsát. A főváros felé indulunk, áthajtunk San Josén, Cartagóban keresgéljük kicsit a bazilikát, de a második kör után feladjuk, tömeg mindenfelé, kimenekülünk a városból a hegyek felé. A Savegre Mountain Lodge-ba tartunk, de előbb megnézzük az El Mirador de Quezalest is. Ahogy megyünk fel a hegyekbe a napsütést sűrű köd váltja fel, nem is vesszük észre a lehajtót, túlmegyünk 27 km-rel, ahol mentősöktől kérünk útbaigazítást. Másodjára már megtaláljuk, a lehajtás után még 8 km hol földúton, hol aszfalton, de nagyon meredek és kanyargós út, két kocsi nem is nagyon fér el egymás mellett, félre kell állni, ha jönnek szemben. Megérkezünk a Hotel de Montanához, ahol sehol senki, csak két nagy termetű kutya jön elő érkezésünkre. Kicsit tanakodunk, hogy vajon miért nincs itt egy lélek sem, aztán tovább megyünk és megtaláljuk az igazi Mountain Lodge-ot is. Bár reggel küldtem egy netes foglalást, itt is telt ház van, csak a szomszéd kabinosban van hely, de az talán még jobb is, szép nagy faházat kapunk, az ágyneműhöz három vastag takarót is adtak, a fűtés errefelé nem divat. A szálloda udvarán a kolibri etetőkön jönnek-mennek a madarak, kár, hogy mire beköltözünk be is sötétedik. Estére átmegyünk megvacsorázni, egy erdei ösvény köti össze a két helyet.
2012.02.06. Hétfő (68. nap)
Tengerzöld kolibri (Colibri thalassinus)
Reggel hatkor ébredünk, eléggé lehűlt a levegő, csupa harmat minden, átmegyünk a Savegrébe, ahol a kolibrik már javában eszegetnek. Nemsokára a nap is idesüt, gyorsan bekapom a reggelit és próbálok pár ellenfényes képet csinálni róluk, mert gyönyörűen átsüt a nap a szárnyukon. Előtte teszünk még egy gyors sétát a környéken quetzált keresve, igazából ezért jöttünk ide, mert Greg szerint ez a legjobb hely a fényképezésükre. Nem látunk se mi, se a többi madarász csapat, akik már korán a madarak után eredtek. Kilenc felé megint felkeredünk, sétálunk egyet az erdőben, megmászunk egy hegyet, de a madárnak nyoma sincs. Közben az az infó, hogy a vízesésnél látott valaki, elmegyünk oda is, de ott sincs. Visszafelé végre találunk egy csoportot, akik pár perce láttak egyet, de már az sincs ott. Vissza kell mennünk a szobába kipakolni, egyig el kell hagynunk, épp el is készülünk addigra. Kijelentkezünk, még kattintok párat a kolibrikre, aztán visszaindulunk. A Mirador de Q.-nél megint megállunk, megebédelünk, Katának elfelejtik kihozni, amit rendelt, pedig csak mi vagyunk az egész helyen. Quetzált nem látunk itt sem.
2012.02.07. Kedd (69. nap)
A Poás vulkán tetején didergünk
Fél hét felé kelünk, hétre hozzák a reggelit, a szoba előtti teraszon reggelizünk. A nagy hátizsákokat itt hagyjuk a szobában, elindulunk vulkánt nézni. A Poás vulkán csak 30 km-re van innen észak felé. Az út most is kanyargós, a hegyek között kávét és epret termesztenek. A vulkánt felhők fedik, de azért felhajtunk, mert egyébként szép napos idő van. A parkolótól kell egy kicsit gyalogolni a kráter pereméig, sajnos semmi sem látszik, csak a viharos erejű szél által hajtott felhők, hideg van, nyirkos, szürke minden. Felcaplatunk a felső krátertóhoz, itt sem látunk semmit, lefényképezzük magunkat egy kis bodega mellett, lefelé Kata észrevesz egy mókust. Kezd kivilágosodni, néha még a napsugarak is áttörnek a felhőkön, sajnos a hegyen ülő felhők még mindig itt vannak, csak a szürkeséget bámuljuk egy ideig, reménykedve, hogy hátha kitisztul egy pillanatra legalább. Egy magyar csoport hangoskodik mellettünk, elgondolkodunk, hogy inkább spanyolul kéne beszélgetnünk... Hamar feladjuk, mert elég hideg van, rövidnadrágban vagyunk mindketten. Innen a La Paz Cataratas-hoz megyünk (Béke vízesések), útközben veszünk epret (az útszéli árusok kiabálva kínálgatják a portékájukat), útközben be is vágjuk. A parkban sok a látnivaló, lepkeház, madárház, kolibri etetők, majmok, macskafélék, kígyók, békák láthatók, nem is érünk a végére. Még világosban haza akarunk érni, így korán elindulunk, valahogy sikerül egy másik úton jönni, de azért hazatalálunk. Pakolás, naplóírás.
2012.02.08. Szerda (70. nap)
Reggel korán kelünk, fél hétre elkészülünk, megreggelizünk, aztán irány a reptér. Érzékeny búcsút veszünk egymástól, három hét múlva találkozunk legközelebb. Elindulok La Fortunába, visszavinni az autót. Az út a hegyeken keresztül nem túl érdekes, esik az eső majdnem végig, az ég teljesen felhős, a vulkánból egyáltalán nem látszik semmi, még La Fortunából sem. 9:50-re érek ide, tízig kell leadni az autót, sikerült pont kiszámítani. Átvitetem magam a Canoa Aventura irodájába, mert Oscar fog visszavinni a lodgeba. Nincs áram az egész városban, és csak délben fog menni, így nekiállok olvasgatni a letöltött cikkeket. Fél egy felé el is indulunk, próbálok pénzt felvenni a kártyámról, de nem működik sehol. Pitalban találkozunk Kurttal, várni kell egy órát, mert épp javítják az egyik hidat (Didier ott van és telefonon közvetíti, épp hogy áll a dolog). Internetezem egy félórát, a számlán minden rendben, nem jövök rá, miért nem megy a pénzfelvétel. Sahinóban újabb egy-másfél óra várakozás egy étteremben, Kurték valami megbeszélést tartanak Boca Tapada és környéke turisztikai fejlesztése ügyében. Én tovább olvasgatok, rengeteg olvasnivalót halmoztam fel az elmúlt héten, mert szinte mindenütt volt net. Végül elindulunk és vacsorára haza is érünk a lodgeba.
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8 9
10. hét
11 12 13
> >>