Costa Rica
2012-2013
<< <
1. hét
2 3 4 5 6 7 8 9
> >>
Panamai rézharkály (Celeus castaneus)
2012.12.11. Kedd (1. nap)
Púpos hokkó (Crax rubra)
Tegnap este 10 óra felé sikerült befejeznem a pakolást meg a másolgatást a mindenféle HDD-k között. Éjjel meglepően nyugodtan voltam, máskor - utazás előtt - félóránként felébredek, megnézem hány óra van, most végig aludtam. 3:40-kor csörgött mindkét telefon, felkeltem, összekészülődtem, Kata is kimászott félálomban az ágyból, hogy elbúcsúzzon. 4-kor elindultam, a taxi is pontosan érkezett. A tegnapi hóesésnek nyoma sem volt, rekord idő (30 perc) alatt kiértünk a reptérre, pont annyit kellett fizetni, mint amennyit tegnap mondtak a telefonba, szóval nem lehet okom panaszra. A nagyobb hátizsákom 22 kilós lett, még éppen jó. A kisebb se könnyebb, de azt szerencsére nem mérték meg, az le sem került a hátamról. Kurtnak megvettem a szokásos Unikum adagját, majd New Yorkban kicsit trükközni kell vele, hogy kicselezzem a szigorkodást. Hoztam egy sütit magammal, benyomom várakozás közben. Rámtör az álmosság, lusta vagyok elmenni meginni egy teát. Netezek (még mindig van ingyen wifi a Telenortól, hajrá Budapest Airport) kicsit. Végre beszállunk, dugig van az egész gép, csak mellettem nem ül senki és még vészkijárat is, így elférek. Egy sütit adnak, meg iszom egy borzalmas fekete teát, aztán megpróbálok szundítani. Szinte időben érkezünk Frankfurtba, de nincs szabad terminál, így várakozunk, többször bemondja a kapitány, hogy még mindig nincs hely, végül egy óra késéssel eresztenek ki a repülőből. Nem mintha sietnék, így is van két órám a következő gépig. Újabb biztonsági ellenőrzés, meg a szokásos amerikai kérdések, hogy biztos nincs nálam fegyver és hasonlók. Miután megszerzem a kis plecsniket a vízum és biztonsági ellenőrzésekről és újabb beszálló kártyákat is kapok (nem adnak exit row-t) leülök végre és bekapcsolom a telefont. Katának írok sms-t, hogy itt vagyok, ne izguljon, ma jó az idő, nem zárják le a repteret. Megcsinálom az új CR naplót, persze kép nincs még, a tavalyi nyílméregbéka kerül be átmenetileg. Érdekes, hogy a gép kapitánya is itt várakozik mellettem, az utasok között. Elkezdem a naplót is írni, nem mintha bármi izgalmas történne velem, csak úgy, megszokásból. Beszállunk, blöffölök, beülök az exit row-ba, beválik, a kutya se kíváncsi, hogy hova szól a jegyem. Nyolc és háromnegyed óra a menetidő, megnézek egy magyar! filmet (A vizsga, Kulkával), még a magyar szöveget is alig értem a nagy zúgásban. Játszom, szunyókálok, eszem-iszom, kitöltöm az amerikai belépő papírokat és itt is vagyunk. Az útlevél ellenőrzésnél senki sincs, egy perc alatt meg is vagyok, az Unikum bekerül a hátizsákba, megy minden, mint a karikacsapás. Egy srácot már Budapesten is meg Frankfurtban is láttam, most is együtt vártuk a csomagjainkat, megszólítom, beszélgetünk egy kicsit. Amerikai magyarnak néz a Michiganes pulóverem miatt, pedig ő a clevelandi magyar, jött haza karácsonyozni, amúgy Budapesten szeretne letelepedni. Keresek egy kajáldát, kipróbálom a South Philly Steaks Fries nevű szendvicsest. Most már biztos nem halok éhen, Alajuelában elég lesz majd csak beesni az ágyba. Katának sms, aztán skype-on beszélünk is egy kicsit, otthon már késő van. Feltöltöm a naplót, innen már lassan telik az idő és már nem leszek frissebb sem. Átmegyek a kapuhoz, ahonnan a gép indul majd, itt van áram, de nincs net. Már nagyon álmos vagyok, mire végre eljön a beszállás, otthon már éjfél van. A gép első fele economy plus osztály, itt nagyobb lábtér van, még én is elférek. A gép ajtajával akad valami probléma, az ugyan megoldódik tíz percen belül, de utána még jó félórát állunk felszállásra várva. Két izraeli srác ül mellettem, beszélgetünk kicsit, de hulla vagyok, lassan telik el az újabb öt és fél óra. A kaja is vacak, nem is eszem meg, egy csokis sütit elteszek későbbre. Helyi idő szerint este 11 körül érkezünk San Joséba, az útlevélellenőrzés simán megy, bár hiányzik az egyik papírom, de nem küldenek vissza a sorba, hanem elém raknak egyet, kitölthetem itt is. Míg várok a csomagomra, veszek fel helyi pénzt, az automatából max 80e Ft-nak megfelelő colone-t lehet kinyerni. Március óta lecserélték a bankjegyeket, a repteret is felújították, csili-vili lett. Mikor kikeveredek az épületből, nem vár senki, kétszer végignézem a várakozók kezében tartott táblákat, de egyiken sem az én nevem van. Egy helyi úriember felajánlja, hogy használjam a mobilját, fel is hívom Kurtot, de ki van kapcsolva a mobilja. Az a terv, hogy várok még egy negyedórát, aztán eltaxizom a szállásra, de két perc múlva egy magas fickó jelenik meg Csaba feliratú táblával, így célegyenesben vagyok. A fuvaros cégnek is új mikrobusza van, a reptéri parkolóhoz építettek fizető kapukat, ami miatt vagy öt percbe telik, mire kijutunk innen. A szállás 5 percre van, Alajuela is szemmel láthatóan épült-szépült az elmúlt hónapokban, látszik, hogy milyen egy működő gazdaság (amit otthonról egy kézlegyintéssel csak leközép-amerikaizunk). Kellemes huszonpárfokos a hőmérséklet, irány a zuhany. Mostanra valahogy kiment az álom a szememből, kicsit olvasgatok, aztán egy óra előtt lefekszem aludni. Már majdnem elalszom, mikor elkezd inogni az ágy, vagy hat-nyolc rengés mozgatja meg a házat. Errefelé elég gyakori a földrengés, eddig szinte minden alkalommal átéltem, mikor itt voltam.
2012.12.12. Szerda (2. nap)
Szürkenyakú erdeiguvat (Aramides cajanea)
Reggel 6 körül ébredek, de nincs erőm felkelni, végre elcsendesedtek a játékgépek az étteremben, visszafekszem még aludni. Tíz után már nagyon éhes vagyok, megeszem a repcsiről mentett brownie-t, de az csak ideig-óráig elég. Kata felhív skype-on, aztán meg hazaszólok a szüleimnek, hogy épségben megérkeztem. Tizenegykor kimegyek az étterembe, rendelek egy steak-et, nincs is jobb reggelire... :-) Teli hassal mindjárt jobban érzem magam, meg egy nagy citromfű teát is ledöntök utána. Visszajövök a szobámba, olvasgatok, be akartam menni a városba, de valahogy nem érzek még elég elszántságot az órákig tartó buszocskázáshoz. Naplót írok, Katával beszélgetünk. Délután elsétálok a közeli boltig, nézegetem a madarakat útközben, sokat nem látok, csak a hangjukat hallani a sűrű hibiszkuszbokrok mélyéről, meg a fák közül. Levelezek, bankolok, megnézek egy filmet, aztán korán lefekszem aludni, hogy átálljak az itteni rendre.
2012.12.13. Csütörtök (3. nap)
A tároló ágy
Korán felébredek, sikerült gyorsan átállni a hétórás különbségre, az udvarról mindenféle madárhang hallatszik be. Banáncsipszet meg banánt eszegetek, Egy filmet próbálok letölteni tegnap délután óta, de nem fog lejönni, mert éjjel négy órán keresztül nem volt net, így már nem fér bele az időbe. Kurt kicsit hamarabb jön értem, elindulunk. Kellemes 27 fok van, aztán fent a hegyekben lecsökken 21 fokra, majd Pitalba érve 32°C fölé melegszik újra. Pár pulykakeselyűt látok csak az egész úton, az utolsó szakaszon épült két új híd, most úgy tűnik rendesebben megcsinálták, nem fog pár hónap múlva összedőlni, mint az eddigiek. A szobában, ahol eddig voltam, most az önkéntes fiú lakik (James, 18 éves, angol), így a V-be (Vincenz szobája) kerülök. Átcipeljük a ládámat, kipakolok belőle, kitakarítom egy kicsit, aztán berendezkedek. Az egyik ágyat elfoglalják a kütyük meg a ruháim, a fotóscucc a lámpás ládikában, ingeim vállfán fellógatva. Vacsorára el is készülök mindennel. Két pár van a lodge-ban, egy lengyel és egy magyar. A magyarokat ismerem, mivel Dénes 40 éve természetfotózik, már sok helyen összefuttottunk. Odaülök az asztalukhoz, elbeszélgetünk az utazós, fotózós kalandokról. A kis fekete vackok itt vannak, csípkednek minket, a magyarok keze már teli van vörös pöttyökkel. Két hetet töltenek itt, most vannak félidőben. Vacsora után még Kurttal beszélgetünk kicsit, képeket mutatok neki Brazíliából, aztán lefekszem aludni.
2012.12.14. Péntek (4. nap)
Panamai rézharkály (Celeus castaneus), tojó
Hat előtt nem sokkal ébredek fel, már nagy élet van a terasz körül, mindenki fotózik, hokkók sétálnak a füvön, majd a banánetetőre is felugranak. Egy erdeiguvat is idejön, sokat szelídültek márcuis óta. Egy új harkályféle (panamai rézharkály)) is ideszokott az etetőre, erre már én is kihozom a gépemet. Sajnos nincs elegendő érett banán, azt mondják azért, mert a karácsonyi malacokat banánon tartják, hogy finomabb legyen a húsuk és így akkor a kereslet a banánra, hogy nem tudnak annyit termeszteni. Reggeli után körülnézek a kertben, meg az erdei toronynál, az erdőben nagy a sár, majdnem elvágódom a csúszós ösvényen. A kolibri kertet ellepték a kis fekete darazsak, így ott most oda nem etettek, nincs is itt egyetlen madár sem. Szerzek két itatót nekik, de nagyon koszosak, beáztatom előbb. A magyaroknak van egy kígyójuk (Cloudy slugeater), azt fotózgatják, segítek nekik. Közben találkozom az itt dolgozókkal is, Carmen öthónapos terhes de senkinek nem árulja el, hogy ki a gyerek apja, azt hajtogatja, hogy csak úgy lett... :-) A többieknél nincs változás. Ebéd után naplót írok, megcsinálok pár képet, hogy ne csak szöveg legyen benne, aztán előveszem az új makróobjektívet és kimegyek a kertbe témát keresni. Lekattintok pár virágot, aztán egy hernyóval játszok vagy egy órát, mire elfogadható képet tudok készíteni. Visszafelé szobámba Dénesék mutatnak egy pici imádkozót, az is kap pár kockát. Vacsora előtt bekerül mindegyik a naplóba. Már csak a magyarok vannak, a lengyelek délelőtt elmentek. Vacsora után megmutatom a tavalyi képeket, kicsit beszélgetünk, aztán megint korán lefekszem.
2012.12.15. Szombat (5. nap)
Sárgás cukormadár (Coereba flaveola)
Háromnegyed hatkor ébredek, de még elég sötét van a felhők miatt (esett egész éjjel). Mikor kivilágosodik, kimegyek a teraszra nézelődni. Dénesék már kint vannak, Churrai mester épp most teszi ki a banánt az etetőkre, jönnek is rögtön a madarak. Én a rézharkályra gyúrok, mert tegnap csak a tojót sikerült lefényképezni, most a hímről is van kép, dokumentálni jó. Reggeli után gondolkodom, hogy elmegyek a magyarokkal a folyó túrára, de netezni kellene, így inkább mégsem megyek. Egy anolisz nézelődik a bejáratnál, felállványozok rá, hátha meregeti majd a torkát, de tíz perc múlva lelép. Közben a folyótúráról is visszajönnek, mert akkora eső van, hogy egy kilométer után visszafordultak. Kurt megy vissza San Joséba, megkérem, hogy vigyen le az iskolához netezni, aztán kiderül, hogy nem működik a wifi és sehol senki, akitől meg lehetne kérdezni, hogy mi a helyzet. Visszamegyek a faluba, kicsit ácsorgok, hátha megy autó Boca Tapada felé, de nincs szerencsém. Felmegyek Adolfó házhoz megnézni, hogy milyen a kert, szerencsére nincs vele semmi gond, teli van madárral. Megint ácsorgok pár percet, de nincs semmi forgalom, két autó jön csak, azok is Boca San Carlos felé tartanak. Visszacaplatok a lodge-ba dolgom végezetlenül. Még mindig esik az eső, mikor visszaérek kicsit erősebben rákezd. Az anolisz visszaült ugyanoda, úgy látszik, az a kedvenc helye. Most Dénes próbálkozik vele. Mikor Adolfóért küldik az autót Pitalba, elmegyek vele Boca Tapadáig, feltöltöm a naplót, leszedem a leveleimet, beszélek Katával. Visszafelé platón utazom Santa Ritáig, onnan újra megmászom a négy kis dombot, de legalább mostanra elállt az eső. Sétálok egyet az erdőben, hihetetlen, hogy ahol a kidőlt fákat termelték ki és év elején még széles utak voltak, most átjárhatatlan sűrű aljnövényzet és nyúlánk fácskák vannak. Rakok ki cukros vizet a kolibriknek, kicsit üldögélek is ott de nem jön ide semmi, bár hallok több kolibrit is zümmögni a közelben. Fogok egy "bullet ant"-et, hazaviszem, hátha akar modellkedni. Nem nagyon akar, vagy egy órán keresztül terelgetem ide-oda, jópárszor elrántom a kezem, hogy nehogy belém harapjon, kicsit tartok tőle, azt mondják elég fájdalmas a csípése. Egy nagy szemű bogár is besétál a fotózásba, kap pár kockát aztán elrepül. Vacsoráig a képekkel bíbelődöm.
2012.12.16. Vasárnap (6. nap)
Gulf Coast Toad (Bufo valliceps)
Hat előtt pár perccel ébredek, jó világos van, ma alig van felhő az égen, süt a nap szépen. Reggeliig a teraszról nézelődünk, aztán kimegyek megnézni a kolibri etetőket. Az egyik már csak félig van, valószínűleg a denevérek ették ki éjszaka. Délelőtt a magyarokkal kimegyünk megnézni a tornyot meg a keselyűs lest, nagyjából rendben vannak, persze még kell majd kertészkedni mindkettő előtt. A keselyűs dombon Krisztina talál egy békát hazavisszük lefényképezni. Ebéd után én is lefényképezem a békát meg közben találok egy szkinket is, de nem egyszerű vele, mert nagyon fürge, meg szeret harapdálni, alig bírom leszedni az ujjamról. Délután még bóklászunk a kertben, eredetileg egy nagy leguánt akartunk fényképezni, de az elbújt valahol, aztán Krisztina talál egy érdekes dolgot egy lila levélen. Először kétféle petének nézzük, csak tüzetesebben megvizsgálva derül ki, hogy frissen kikelt kis bogarak (lárvák)) lehetnek a nagyobbak akik fura módon körbeállják az üres petezsákokat, lehet hogy meg akarják enni. Holnap megnézzük, hogy mire jutottak, kettő már így is hiányzik. Persze lefényképezzük ezt is. Vacsoráig a békát próbálom meghatározni, de az én könyvemben nincs benne. Dénesék találnak egy méretes szendert az étterem falán, próbáljuk áttenni egy levélre, hogy le tudjuk fényképezni, de a sok lámpától teljesen be van vadulva, össze-vissza pörög a fények körül. Vacsora után beszélgetünk még kicsit, mikor elindulunk lefeküdni Henri talál egy szép nagy szöcskét, elteszem holnapra. Még a békáról lövök pár kockát a határozáshoz, aztán elengedem. Zuhany, fekvés.
2012.12.17. Hétfő (7. nap)
Amerikai krokodil (Crocodylus acutus)
A mobil szerint 5:45 van mikor felébredek, de még teljesen sötét van, ez nem lehet. Mikor már van egy kis fény kimegyek a kolibrikhez, mostanra kiürültek az etetők. Csendes a környék, nem nagyon élednek még a madarak sem. Az étterem óráján látom, hogy az enyém egy órát siet, még csak most lesz hat óra. A szöcske kiszökött a műanyag palackból és az éjszakát az ágyam támláján töltötte a fejem felett. Visszatessékelem a helyére. Reggeli után előkerítem a nagy kétéltű és hüllő határozót, ebben már könnyen megtalálom a tegnapi béka faját, egy Bufo valliceps volt. Az iroda előtt egy levélformájú imádkozó sétál a betonon, megvárom míg az egyik turista lefényképezi, aztán elrakom ezt is délutánra. Adolfó megkér, hogy menjek el Déneséket idegenvezetni a folyótúrára, persze elvállalom. :-) Reggeli után Didier le is visz a folyópartra, ahol José Luis helyett ma a fia, Luis a kapitány. Meglepetésünkre felfelé indulunk, mert kb. száz méterre egy megtermett krokodil tanyázik a part menti homokpadon. Ahogy közelebb érünk, komótosan becsusszan a vízbe. Most az új makróobjektívet hoztam el, mert a 300-as legtöbbször túl hosszúnak bizonyult az előző szezonban a krokodilokhoz, most a 100-as pont jó. Persze később a kisebb jószágokhoz meg kevés, de hát lusta voltam több objektívet idecipelni. Ezután lecsorgunk a Rio San Juanig, ami már Nicaraguához tartozik, majd sétálunk egyet Boca del Rio San Carlosban. Krisztina megmutatja nekünk a kakaóbabot, még én sem láttam eddig. Az úton a szokásos dolgokat látjuk, kétféle teknős, négyféle gém, háromféle jégmadár, leguán, hosszúorrú denevér. Vissza a lodge-ba, ebéd, Didierrel kimegyek megnézni mire jutottak a kiadott munkákkal. Sajnos a keselyűs előtt rosszabb a helyzet, mint gondoltam, a levágott füvet nem szedték össze és alatta teljessen kipusztult a fű, így a les előtt csupasz föld maradt csak, ahogy most összegereblyézték. Átmegyünk a nagy toronyhoz is, itt megmutogatom, hogy melyik fát kell kivágni és mit kell még csinálni, javítani, hogy tudjunk fotózni. Az erdeihez is kimegyünk, itt a falára szerelt lámpára műr felfutott valami növény, amit mikor le akarok vágni, kiderül, hogy az egyik levélre a darazsak öklömnyi fészket építettek, a bolygatásra dühödten ki is repül az egész család, szerencsére most megúszom csípések nélkül. Többször is megnézzük a tegnapi lárvákat, de nem mozdultak, ugyanúgy ácsorognak, ahogy tegnap.
<< <
1. hét
2 3 4 5 6 7 8 9
> >>