Brazília
2009-2010
<< <
1 2 3 4 5 6 7
8. hét
9 10 11 12 13 14 15 16 17 18
> >>
Kajmán armadillót zsákmányol
2009.12.03. Csütörtök (50. nap)
Kajmán
Reggel a többiek kimennek kajmánt fényképezni, én folytatom a könyvelést, meg egy kis programoznivaló is van a lapokon. Közben feltöltöm a fényképező akkuját és én is kinézek, hogy mit csinálnak odakint, de ahogy kiérek, elkezd cseperegni, egy perc múlva meg már szakad is az eső, visszamenekülök a házba. A többiek is visszajönnek, mert nem akar elállni. Ebéd után is marad az esős idő, Bence levelezik, Andrásék a műhelyben dolgoznak, én folytatom a programozást. Az új rádiókat is beállítom, csak az egyiket kell, mert át lehet másolni a teljes memóriát egyikről a másikra. András talál a műhelyben egy másik cobra d'aguát (ártalmatlan jószág), ez egy kicsit nagyobb, mint az előző, lekattintom a rend kedvéért. Bence is csinál róla néhány képet a Panasonic-kal a csepergő esőben. Elég szelíd állat, nem is próbál harapni, fújtatni, tűri, hogy a kezemben tartom. A vacsora körül akad egy kis bonyodalom, átjön Bruna, hogy az étterembe menjünk, mert ott lesz kaja, mert jön egy vendég, át is sétálunk, de vacsorának nyoma sincs. Vissza a másik kajázóba, Bruna újabb verziója, hogy az étteremben lesz kaja, de csak később, egy óra múlva. Andrásék ott maradnak, neki ennie kell valamit, mert már bevette a gyógyszerét, mi visszajövünk a házba. Nemsokára újabb fejlemény, mégse lesz az étteremben vacsora, Olívia beszélt csak össze-vissza a rádión. Így is jó, átmegyek megvacsorázom a szokott helyen, hozok Bencének is. Este még levelezünk, aztán András hajvágást hirdet, Bence jelentkezik rá, szépen eltüntetik az összes haját. Még netezem kicsit, míg el nem álmosodom, szunya.
2009.12.04. Péntek (51. nap)
Szalad a zsákmányával
Délelőtt dolgozom a gépen, már alig várom az ebédet (reggeli elmaradt). A dolgozós konyhán nincs kaja átmegyek az étterembe, ott ebédelünk. Ebéd után Bencével kimegyünk az itatós les helyére és kijelöljük a kerítés helyét, elkezd cseperegni az eső, mire átérünk a keselyűs helyre, már zuhog. Három percet várunk, aztán kiszállunk, itt is megjelöljük a kerítés négy sarkát, közben bőrig ázunk (én mondjuk már eleve levettem a pólómat, így csak a nadrágom lett csurom vizes). Közben próbálgatjuk a rádiót, elég siralmas a helyzet, egy kilométert tud csak, át kell majd állnunk a lodge frekvenciájára, mert azon van átjátszó. Száraz ruha, a mostani 26 fokot mindannyian elég hidegnek érezzük. Vissza a géphez, Bencéék kimennek a műhelybe. Naplemente előtt félórával, Bence és Csilla rohannak be fényképezőgépért, én is kapom az enyémet, megyek velük. A műhelytől nem messze mocorgott két armadillo, hát az egyiket megfogta egy kajmán, ott van a szájában a zsákmány, legalábbis a nagyobbik fele, a hátsó része már eltűnt, valószínűleg a kajmán gyomrába került. Ötletünk sincs, honnan bukkant fel a kajmán, ilyen messzire a víztől még egyszer sem láttunk. Az eső után kisütött a nap, a levegő kristály tiszta, gyönyörű fények vannak, ideális a fotózáshoz. Épp a hangárba indultak volna anyagért, mikor észrevették a kajmánt és hogy van valami az állkapcsai között. Nekiállunk fényképezni, elég közel enged magához, ha túl közel megyünk fújtat ránk. Közben a másik armadillo a közeli fa alatt szöszmötöl, mintha mi sem történt volna, olyan kis suta állat, hogy egy méterről sem vesz észre. Sötétedésig fotózunk, aztán hazamegyünk. Vacsora, gépezés, fekvés.
2009.12.05. Szombat (52. nap)
Délelőtt Bencék a műhelyben dolgoznak én befejezek minden sürgősebb programozni és könyvelni valót a gépen, hogy tudjunk majd két helyszínen párhuzamosan dolgozni jövő héttől. Délután Bencével kimegyünk a közelebbi itatóhoz, megbeszéljük, hogy mit fogunk csinálni. Vissza házba, én nekiállok lerajzolni a lest Bence rajza alapján, így már nekem is a fejemben van az összes méret, meg jobban is eligazodom a szabvány rajzon. A többiek a műhelyben dolgoznak. Este a következő három hét tervezgetése folyik, mert december végén Bence átrepül Costa Ricába levezényelni az első csoportokat.
2009.12.06. Vasárnap (53. nap)
Mentési kísérlet
Reggel hatkor kelünk, Andrással és Csillával elmegyünk egy kicsit madarászni. A töltésúton akarunk észak felé menni vagy 20 km-t, arra még nem jártunk egyáltalán. Lassan haladunk, gyakran meg-megállunk megtávcsövezni a madarakat. Látok pár új fajt, Andrásnak már kevesebb újdonság akad, ő már sokkal több fajnál jár. Látunk két feketefarkú trogont is, meg todilégykapót is, amit CR-ból már ismerek. Végülis nem jutunk el a tervezett célpontig, mert nagyon elment az idő, így visszafordulunk valahol a 34-es számú híd után. Hazafelé is nézelődünk persze, így 10 helyett csak tizenegy körül érünk haza. Nem sokára ebéd, utána Bencével kimegyünk a közeli erdőbe kijelölni az itató helyét. Vissza a házba, kis tanakodás után úgy döntünk, hogy kimegyünk a toronyhoz, mert két deszkát még fel kellene tenni rá. Eléggé esőre áll az idő, de reméljük, hogy még eső előtt végezni tudunk a munkával. Mire kiérünk már gyűlnek a sötét fellegek körülöttünk, az első fáig jutunk, amikor elkezd esni, a csepergést pár másodperc múlva zápor váltja fel, nincs mit tenni, már megáztunk, akkor inkább folytatjuk. Az eső egyre jobban esik, mi még fűrészelgetünk (méretre kell vágni a deszkákat), aztán fel a toronyba újra, helyére tesszük ezt is. Én alig látok, annyira ömlik a szemembe a víz, Bence valahogy jobban bírja, ő kalapálja be majdnem az összes szöget. Már csak pár szög van hátra, mikor hatalmas dörrenés, egy villám csapott be nem túl közel, de a hangja így is elég erős volt. Bence úgy gondolja, hogy itt az idő hazamenni, ezen a síkságon a mi tornyunk a legmagasabb építmény (persze a fák magasbbak körülöttünk). Levesszük a vizes pólót, nadrágot, úgy ülünk be a kocsiba. Szakad még mindig, felhúzzuk az ablakot, így meg szaunában érezzük magunkat. Bence élvezi, ahogy keresztül szeljük a hatalmas pocsolyákat, igazából az út egy folyó, csak nagy ritkán van szárazon egy-egy része. Addig-addig csapatjuk a vizet, míg egy homokos részen egyszer csak elakadunk. Átfordítom az első kerekeken a hajtás kapcsolót de négykerékben se moccan az autó, csak még jobban elássa magát a vizes homokban. Visszaszedem a platóról a vizes holmimat, mert fúj a szél kicsit, meg le is hűlt a levegő, hideg van egy szál alsógatyában. Kb. 1,5 km-re vagyunk a lodge-tól, természetesen rádió nincs nálunk, még nem szoktunk hozzá, hogy hozni kell magunkkal. Bence marad, én vállalom a bekocogást a segítségért. Közben sötétedik, majdnem nekiszaladok egy kajmánnak, ami az úton fekszik lelapulva. Hogyan került ide ilyen gyorsan a folyótól... Beérve András szerez egy kocsit sofőrrel, én veszek magamra száraz holmit, meg állványt, gépet, vissza a Bandeirantéhez. Videóznám a mentést, de csak odáig jutunk, hogy ráakasztunk egy kötelet, de meg se moccan így se. A másik kocsiban beragad a váltó hátramenetbe, így újabb autót kérünk rádión. Míg várjuk a segítséget, Trigó, a sofőr egyszer csak gondol egyet és lelép András fejlámpájával. Én próbálok villámot fényképezni, de már messze jár a vihar, a villámok alig világítanak át a felhőkön. Megjön a másik szafaris kocsi, még ezzel is teszünk egy próbát, most hátrafelé húznánk, de nem moccan arra sem. Feladjuk, megyünk haza. Később még átjön Trigo és próbál valamit magyarázni, hogy átmennének egy másik fazendára traktort szerezni, és majd valamikor tizenegy után mehetnénk menteni, de Bence lefújja a dolgot, majd holnap reggel. Korán lefekszem, hogy holnap időben tudjak kelni.
2009.12.07. Hétfő (54. nap)
Kapibara rodeó
Reggel hozzák az autót, ki sem kell mennünk érte. Jön az új munkás (Bolita, igazából Carlos) Bence kivisz minket az itató helyére, ahol hozzákezdünk az les gödrének kiásásához. Szúnyog van bőven, néha felhőben támadnak, szerencsére párszor feltámad egy kis szél, akkor valamivel jobb a helyzet, akkor a hőség is elviselhetőbb. Nehezen haladunk a rengeteg gyökér miatt (egy erdőben vagyunk), nincs nálunk a machete, mert reggel nem találtuk meg, a vizet is bennfelejtettük, Bolita már alig bírja. Tizenegykor bejövünk ebédelni, én hulla vagyok, a pólómból csavarni lehet a vizet, kicsit kifújom magam ebéd előtt, mikor megyek át, a többiek akkor fejezik be. Kaja után ledőlök, jól esik kinyújtóztatni a hátam. Egy után indulunk neki megint, Bolita szerez egy kapa szerű szerszámot, meg a macheténk is előkerül, innivalót is hozunk, ezekkel felfegyverkezve vágunk neki a délutánnak. A kapa nagyon nagy segítség, ki lehet vele csapkodni a kisebb-nagyobb gyökereket, aztán a fellazított földet már könnyeb kilapátolni. Ja, itt nincs se lapát, se ásó, hanem egy rövid nyelű hegyes végű lapátka van, ezt használják csak. Van egy hatalmas gyökér, kb. 20 centi átmérőjű, körbeássuk aztán szólok Bencének rádión (most ezt se felejtettük benn), hogy ugorjon már át két vágásra. A rádión hossza egyezkedés kezdődik, hogy hol van a láncfűrész, végül Bolita hallva, hogy nem nagyon akar előkerülni, nekiáll a machetével szétcsapkodni. Egész jól halad, lefújom a láncfűrészess akciót. Ahogy haladunk lefelé, újabb probléma , az utolsó tíz centit mészkőbe kell vágni, és nincs csákány. A kapával, meg a gödör ásó szerszámmal szenvedünk, eddig megúsztam vízhólyag nélkül, de itt annyira kell markolni a szerszámnyelet, hogy oda a tenyerem. Fél hatkor kidől az emberünk (48 éves), a sok hajlongást már nem bírta a dereka, már csak én küzdök a kőtöréssel. Bence hív, hogy mikor jöjjön, hát már jöhet is. Kiugranak értünk, bevisznek a műhelyig, ők dolgoznak tovább, én hazakutyagolok. Látom, hogy a foci pályán kormos íbiszek szedegetnek a kabibaráktól nem messze. Az volt a terv, hogy hazamegyek és lerogyok, de ez most módosul, hozom a gépet, próbálok közelebb kerülni hozzájuk a kerítés takarásában, de félénkek nagyon egy kocka után elszállnak. Az egyik kapibarán egy óriás gulyamadár szedegeti az élősködőket, azt fotózom, az nem olyan ijedős. Vissza a házba, megcsinálom a zuhanyfejet (a vízkő már teljesen eltömte), zuhany, ledőlök (cseréltek ma ágyneműt és a szennyest is elvitték végre kimosni). Nincs se erőm se kedvem átmenni vacsorázni, de nem maradhatok nyugton, Trigó jön, Andrást keresi. Ha már felkeltem, nekiállok naplót írni, három nap lemaradásban vagyok, már alig tudom kitalálni mi volt szombaton, szerencsére Andrásék blogjából eszembe jut, hogy is volt.
2009.12.08. Kedd (55. nap)
Hétkor kezdődik ma is a munka, Joáo ma ad traktort meg embert a homok és kavics kiszállításához az erdőbe, így azzal foglalkozom. Mire hozzákezdünk a felpakoláshoz, elered az eső, szakad egy kicsit, de szerencsére mire elindulunk az első fuvarral, addigra már csak csendesen csepereg (közben hétágra süt a nap is). Délelőtt kettőt tudunk fordulni, de a harmadikat már nem hajlandók kivinni, mert mindjárt 11 óra és az itt az ebédidő kezdete. Jön Joáo, megkérdem, hogy mennyire komoly ez, az a válasz, hogy előbb ebéd. Vissza a házba, kicsit összeszedem magam, aztán átmegyek enni. Egykor indul újra a móka, megyünk a szúnyogok közé. Lerakjuk az utolsó szállítmányt, kicsit kitakarítjuk a les környékét, vissza a lodge-ba, elkérek két embert terep rendezéshez a másik itató helyére, aztán kidöcögünk a mi Toyotánkkal. Kicsit bizonytalankodok a hely megtalálásánál, mert Kiko váltig állítja, hogy az erdő másik oldalán van a hely, de én győzők. Itt dolgozunk kb. fél hatig, akkor már nagyon mennének haza, így mára ennyi. Vissza a lodge-ba, Bence is nagyon menne valamerre, mondjuk megetetni a jácintkék arákat, vele megyek. Indulásnál tanakodunk, hogy vigyünk-e gépet, nem hozunk, de háromszáz métert se megyünk és vagy egy tucat kapibarát látunk fürdeni az útmenti pocsolyában, ki is szállok, megnézem, hogy elriadnának-e ha fotóznám őket, de fürdőznek tovább a gyönyörű naplemente előtti fényben. Az égen egy érdekes felhő, függőleges és látszik, hogy a tetejéből esik az eső, szivárvány is van benne. Na, meggeondoljuk magunkat, vissza a házba a gépekért, majd újra nekiindulunk. A kapibarák már elmentek, de a szivárványos felhő még ugyanott van, igaz kicsit változott az alakja. Lefotózzuk, aztán kirakjuk a pálmamagot a toronyhoz közeli etető helyre. Ha már itt vagyunk, felmászunk a toronyba is elmélkedni kicsit, meg beütjük a maradék pár szöget, ami a vihar miatt elmaradt a múltkor. Sötétedéskor hazahajtunk. Tízig zenehallgatás (ma én keverem a zenéket) aztán lefekszem aludni.
2009.12.09. Szerda (56. nap)
Napról napra változik a terv, hogy mikor mit csinálunk, mert hiányzik pár dolog még az itató betonozásához, meg az időjárás is meghatározza, hogy mit tudunk csinálni és mit nem. Délelőtt én raklapokat gyártok a cementnek, de előbb kitakarítom a hangárt, mert több éves por és kosz van benne, nem szeretek így dolgozni. Mire odaérek, hogy vágnám a fákat méretre, kiderül, hogy a fűrész a kocsin maradt, amit közben szétszedtek, így átgyalagolok érte a műhelybe. A hangárban nagyon meleg van, alsógatyára vetkőzve dolgozom, de így is dől rólam a víz, és a szúnyogok is idetaláltak, nem győzöm hessegetni őket. Tizenegykor bemegyek megebédelni, olyan büdös vagyok, hogy le kell zuhanyoznom előbb. A ruháink mosása már épp elrendeződni látszott, az új rend, hogy hétfőn kimossák és kedden visszakapjuk. Mármint ez az elmélet, hétfőn ki is mosták, kiteregették, de estére kinnhagyták, a tegnap reggeli harmat jól eláztatta őket, ezért kinnhagyták még egy kicsit, aztán jött az eső, elázott az összes holmi, erre bepakoltak mindent egy raktár helyiségbe, ahol nem érte nap, még ma reggel is nedvesek voltak, persze be is büdösödött jól... :-( Ma vissza is kaptuk az egészet, még nedves meg büdös, így sikerült. Ebéd után kimegyek összeszögelni az utolsó raklapot, addig Bolita összerakja az autót (Joáo aggódik, hogy Bolita nem tudja megszerelni, csak elrontja) és idejönnek a hangárhoz. Felpakolják a toronyhoz szükséges anyagot, ők mennek arra, én meg szerzek egy másik autót és kivitetem magunkat az itatóhoz. Bolitával nekiállunk befejezni a gödröt, követ kell törni az alján, elég vacak meló, az egyik oldalán ásunk még kicsit, itt a gyökerekkel küzdünk, meg a millió szúnyoggal, amik fáradhatatlanul támadnak, zümmögnek a fülünkbe és repülnek a szemünkbe, szánkba, orrunkba. Bolita már nem bírja tovább, rak egy kis tüzet, rak rá marhatrágyát, az majd elűzi a szunyikat szerinte, sajnos a füstcsóva elég vékony, a gödör felé nem sok jut belőle. Dörög az ég egész nap, de a vihar elkerül minket, itt süt a nap, dől rólunk a víz, a pólómat többször ki kell csavarnom, mert tocsog rajtam, alig bírok benne mozogni. Feltöltjük még az itató talapzatát is meg döngöljük, míg jónak nem tűnik, meg míg már nem nagyon bírjuk tovább. Fél hat felé bejövünk, még a műhelyben lenne mit csinálni, de nem úgy néz ki az emberünk, mintha még bármit bírna csinálni meg én se vagyok túl eleven, ez ez erdei kőtörés kivette az erőmet megint. Hazacammogok, zuhany, melegvíz, hidegvíz, az élet apró örömei. A rádióm lemerült, felrakom tölteni, Olívia keresi Bencét nemsokára, de Bence nem válaszol, bejelentkezem én, hátha tudok segíteni. Vacsorát kellene szerezni, mert később jönnek, átmegyek, de még nincs is kész. Beszélek Zsuzsival skype-on, vagy legalábbis megpróbáljuk párszor, nem értem, Andrásék hogyan tudnak szinte minden nap beszélni az otthoniakkal. Átmegyek, megvacsorázom, hozok a többieknek is, aztán nekiállok naplót írni. Mire végzek vele, megjön a csapat.
<< <
1 2 3 4 5 6 7
8. hét
9 10 11 12 13 14 15 16 17 18
> >>