Brazília
2009-2010
<< <
1 2 3 4 5 6
7. hét
8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
> >>
Common Swamp Snake (Liophis reginae semilineatus)
2009.11.26. Csütörtök (43. nap)
Common Swamp Snake (Liophis reginae semilineatus)
Reggel arra ébredek, hogy Guato talált a medencében (valamiért leeresztették a vizet belőle) egy kígyót. Gyorsan összekapom magam, viszem a fényképezőgépet, de csak egy félméteres kis kígyócska esett a medence fogságába. Kiszedem persze, azért fog kapni pár kockát, már napok óta nem csináltam egy képet sem. Előbb egyedül próbálkozom, de nehéz kétfelé figyelni, megkeresem Silvánát (az egyik guide, kicsit beszél angolul), hogy segítsen. Közben megérkezik a teherautó a fáinkkal, Joáo üzen, hogy menjünk mindannyian segíteni lepakolni, de Bencéék már kimentek a toronyhoz, így a kígyó megy dolgára én meg kipakolni a kocsit. Guato, Lucas, Trigo már ott vannak, felmászom én is és lehajigáljuk a kerítés oszlopokat. Jól összeizzadom, koszolom magam, visszaballagok a házba, letusolok. Jön Silvana, hogy ki kellene fizetni a fuvart, csak a fele pénz van meg, de elintézzük a dolgot. Vissza a géphez, kiválogatom a képeket, megírom a naplót. Ilyenkor, ha nincs kép, mindig elmaradok az írásal... de most bepótoltam. Mire elkészülök Bencéék is visszaérnek. Mariánál nincs ma ebéd és az ígért palacsinta se készült el, elment valahova a költözését intézni. A turistás étteremben eszünk, aztán csendes pihenő. Közben feltámad a szél és megjön az eső is, végre érkezik ide is egy kis csapadék. Négy felé mindannyian kimegyünk a toronyhoz dolgozni. A merevítő kereszteket rakjuk fel, meg Joáo (és a traktor segítségével) felkerül a két hosszú gerenda is a les tetejére. Hoztunk vacsorát magunkkal, a torony tetején eszünk (Csilla inkább nem próbálja ki), aztán felszereljük a lámpákat és folytatódik a munka sötétedés után is. Éjfélre leszünk készen a merevítésekkel, pakolás, hazazötykölődés, itthon még mindenki szuttyog egy kicsit, aztán egy után alvás.
2009.11.27. Péntek (44. nap)
Éjszakai műszak
Kilenc körül ébredek fel, felkelek, de ég a szemem, alig bírom nyitva tartani, egy darabig próbálkozom, de aztán visszafekszem inkább. Délután fél ötkor megyünk ki a toronyhoz dolgozni, Joáo és Olívia idesétálnak a farmról megnézni hogyan haladunk az építkezéssel. Naplemente után megvacsorázunk, felrakjuk a lámpákat, kezdődik az éjszakai műszak. Ahogy lenn csiszolgatom a tető gerendáit, egy kígyó kúszik elő a sötétből, gyorsan kerítünk neki egy üres műanyag palackot, holnap majd lefényképezem. Tizenegy felé András hazaviszi Csillát, aztán még egyig nyomjuk. Hazakocsikázunk, fürdés, alvás.
2009.11.28. Szombat (45. nap)
Thamnodynastes sp.?
Majdnem az egész délelőttöt átalszom, naplót írok, aztán kimegyek a ház mellé lefotózni a kígyót. Millió szúnyog támad meg, amint kiszedem a kígyót a palackból, aztán a gép nem akar exponálni, az előbb kivettem a kártyát, hogy lementsem a tegnap esti képeket. Kígyó vissza az üvegbe, bemenekülök a házba a vérszívók elől. Második nekifutás, kártya, szúnyogriasztó, elszántság. Nem tudom, hogy mérges kígyó-e a kis jószág, így csak óvatosan fogdosom a farka végénél, ha visszahajlik azonnal elengedem. Szerencsére nem egy ideges fajta, tűri az irányítást. Bence jön erre, beáll segédkezni, lövök pár kockát, aztán vissza az üvegbe, nem akarjuk itt elengedni a ház körül. Délután négy körül kezdődik a műszak, hárman kimegyünk a toronyhoz dolgozni. Ma nincs szél, emiatt a lámpák köré millió rovar gyűlik és a szúnyogok is felhőben támadnak. Több száz csípést sikerül begyűjtenem, hiába van rajtam póló, a hátam minden négyzetcentiméterét megtalálják a szúnyogok. A torony tetején kevesebb a szúnyog (azért jut ide is rendesen) viszont több a bogár. Kettő körül végzünk a kitűzött feladattal, három körül lefekszem aludni.
2009.11.29. Vasárnap (46. nap)
Jácintkék ara (Anodorhynchus hyacinthinus)
Felébredek valmikor kilenc körül, de még álmos vagyok visszafekszem. Legközelebb Csilla ébreszt, hogy akarok-e kolibrit fotózni, mert András talált egy fiókáit etető madarat. Gyorsan összekapom a gépet, kisétálunk a folyópart másik oldalára, de már nincs itt a madár. Vagy negyedóráig fürkésszük a part menti bozótos-erdős részt, de nem kerül elő. Közben beszerzek egy tucatnyi szúnyogcsípést, feladjuk, hazamegyünk. Délután kiviszem Bencét arákat fotózni, én meg körbenézek, elmegyek az egyik tőhoz, ahova vízparti lest terveztünk, de teljesen kiszáradt, nincs egy madár sem. Azzal riogattak, hogy csináljuk gyorsan a szigetet, mert mindent elönt a víz hamarosan, ehhez képest még az a kevés víz is eltűnt, ami volt benne. A farmon találkozom Olíviáékkal, megkér, hogy a pásztorokról csináljak pár képet, kell a szakdolgozatához. Átsétálunk a pásztorokhoz, akik kb. száz méterre egy nagyobb fa alatt vertek tanyát, Olívia engedélyt kér a fotózáshoz, én meg kattintok pár kockát. Utána még beszélgetünk kicsit, de Joáo már láthatóan alig bír ébren maradni, hétkor ki is adja a parancsot, indulás haza. Én még várok tíz percet, aztán felveszem Bencét és hazahajtunk. Otthon kihagyom a vacsorát, naplót írok, próbálom meghatározni a fotózott kígyókat, tizenegy felé lefekszem aludni.
2009.11.30. Hétfő (47. nap)
Bóbitás karakara (Caracara plancus)
Reggel hatkor Silvana ébreszt mindannyiunkat, végül csak hét felé indulnak el (Bence elmegy velük Corumbába, mert a héten lejár a vízuma és a bolíviai határon akar újat szerezni). Mi átmegyünk a műhelybe folytatni a keselyűs leseket. Ebéd előtt előkerül a munkásunk, megbeszéljük vele, hogy ebéd után kezdhet a hangárnál. Kivisszük neki a generátort meg a flexet, nekiáll lecsiszolni a fákat. Mi a műhelyben dolgozunk, amíg Csilla értünk nem jön, hogy menjünk karakarát etetni. Kirakjuk a gépeket videózni, kiszórjuk a maradék kaját és már jönnek is csapatostul. Hátrébb húzódunk, pár méterrel messzebbről figyeljük a civakodó madarakat.
2009.12.01. Kedd (48. nap)
Csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata)
Reggel korán felkelek megnézni a bankot, hogy megjött-e a pénz, de nem megy a net, csak a skype. Szerencsére Zsuzsi megnézi az SMS-eimet, és ír, hogy az egyik számlán már ott a pénz, így eldől, megyek Mirandába. A busz menetrendet se tudjuk megnézni, de emlékszünk Andrással, hogy van egy busz 8 órakot, ami fél tíz felé van itt a főúton. Átmegyek sütit enni, utána fogmosáskor fekete víz folyik a csapból, mintha tintát öntöttek volna bele. Nyolc felé elindulok, addig András intézkedik a kocsival. Az úton látok egy tatut, rá se hederít az autóra, egy méterre szöszmötöl az úttól. Időben kiérek Buraco das Piranhasba, leparkolok az árnyékba, ahogy kiszállok, már támadnak is a szúnyogok. Húsz perc múlva jön is a busz (addig a madarakat nézegetem, két új fajt is felfedezek), és hiába integetek, nem áll meg, mint pár perc múlva kiderül, ez közvetlen járat, a következő csak háromnegyed egykor jön. Nekiállok stoppolni, ami nem túl egyszerű, mert csak 15-20 percenként jön egyáltalán valami jármű. Megkérdezem a rendőrt, hogy Corumbába mikor megy busz, fél tizenegy a válasz, akkor inkább arra megyek. Felhagyok a stoppolással, behúzódom az árnyékba, figyelem a fehér apácatirannuszt, ahogy fel-le szálldos az út menti villanyvezetékre. Jön a busz, nem az Andorinhás, hanem egy kisebb, de ezen is van légkondi. Bóbiskolok Corumbáig, dél elmúlik, mire odaérünk. A buszpályaudvaron a taxisok le akarnak rabolni, végül találok egyet, aki nem vág meg annyira a belvárosig vezető úton. A bankban van 16 ATM, de kb. 100 ember kígyózik a gépek előtt. Beállok a sor végére, lassan araszolgatunk a cél felé. Negyedóra múlva sorra kerülök, kártyánként egyszer tudom csak felvenni a max. limitet, aztán nem áll szóba velem többet a gép.
Varangy
Megpróbálok egy másikat is, de ugyanaz a helyzet. Kerülök egyet a környéken, minden bankba bemegyek és kinyerem az összes kinyerhető pénzmennyiséget, de még így is marad pénz, amihez már nem tudok ma hozzájutni. Eszem egy mini hot-dogot, veszek innivalót, keresek egy boltot, italporokat és borotvát veszek (a Philips villanyborotvám bedöglött, valószínűleg az akkuja adta meg magát, nem is csoda, nyolc és fél éve használom naponta). Van még húsz percem, bankot keresgélek még, de úgy tűnik, mindegyikben voltam már. Végül feladom, fogok egy taxi motorost és kivitetem magam a buszpályaudvarra. Veszek jegyet a három órakor induló járatra, pár percig nézelődöm még, aztán beszállás. A jegyvizsgálatnál elbukok, mindenképpen valami papírt akarnak a határőrségtől, hiába mondom, hogy nem Bolíviából jöttem. Szerencsére itt van egy kis iroda, ahol ezt lehet intézni. Épp egy soktagú perui családdal problémáznak, beállok mögéjük, de csak nem bírnak zöldágra vergődni. Időnként kisandítok a buszomra, hogy el ne menjen nélkülem, mikor látom, hogy elindul, akkor ott hagyom az irodát és elkapom inkább a buszt. Már elfelejtkeztek rólam, meg a hiányzó papírról is, most simán felengednek. Mikor közeledünk a megállóhoz, figyelek, hogy megálljon a busz, így sikerül is Buraco das Piranhasba érkezni. Látom, hogy Bencéék már visszaértek, mert a kis Toyota áll már a parkolóban. Épp kezd cseperegni az eső, bevágódom az öreg járgányunkba, irány Paso do Lontra. Veszek fékolajat, tegnap kiderült, hogy azért nincs fék, mert üres a fékolaj tartály. Rákezd zuhogni, alig látok ki a szélvédőn, mert az ablaktörlő a vásárlás óta nincs felszerelve. Negyedórát kell csak szenvedni, utána kisüt a nap megint, párás, fülledt meleg van. Látok szarvast, agutit, egy csapat kapibarát, meg megszámlálhatatlan mennyiségű madarat. Hat körül érek a lodgeba, a többiek a műhelyben dolgoznak, de érkeztemre vége a műszaknak, megyünk karakarát videózni én inkább a csupaszarcú hokkó (Curassaw) után megyek, amit most először látok (CR-ban volt egy hasonló kinézetű, de ez másik faj). Bence fogott egy nagy varangyot, arról is kattintok néhány kockát. Vacsora, netezés, próbáljuk Bencével összeszedni a mai költést a könyveléshez. Bence hozott Bolíviából két jó rádió adó-vevőt, amivel talán a lesek is elérhetők lesznek. Már megint jött egy felkérés aktfotózásra, sajnos ez is kimarad most. Levelezek, próbálom összeszedni az adatokat a könyveléshez holnapra. Éjfél után lefekszem aludni.
2009.12.02. Szerda (49. nap)
Pásztor-tanya
Bencéék átmennek a műhelybe dolgozni, én megpróbálom a könyvelést kibogozni. Nem jutok sokra, hívnak, hogy szereljem meg az egyik flexet. Átmegyek én is, de szerszámok híján szét se tudom szedni, hogy megnézzem, mi a baja. Közben Bencéék elkészülnek az egyik napellenzővel, így felkerekedünk, kivisszük a toronyba, felszereljük, nézegetjük, mindjárt ki is derül, hogy kisebbre kell venni. Estig kinn vagyunk, sötétben jövünk haza. Most vettem észre, hogy a vasárnapi képeket a pásztorokról még nem raktam fel, úgyhogy ide teszem őket.
<< <
1 2 3 4 5 6
7. hét
8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
> >>