Brazília
2009-2010
<< <
1 2 3 4
5. hét
6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
> >>
Üregi bagoly (Athene cunicularia)
2009.11.12. Csütörtök (29. nap)
Üregi bagoly (Athene cunicularia) fióka
Délelőtt dolgozom kicsit a honlapon, aztán elmegy a net, nem tudok tovább haladni. Ebéd után átmegyek a műhelybe megnézni hogy áll a keselyűs les. A műhely mellett van két üres szoba, denevérek ficegnek benne. Itt a gép nálam, lekattintom az egyik fajt. Bencéék átmennek a hangárba anyagért, aztán egy nagy leguánnal térnek vissza, szegény betévedt a hangárba, így egy kis fényképezkedésben lehet része. Mindannyian lefotózzuk, videót is készítek róla, aztán elengedjük. Bence nem érzi jól magát, lefekszik, én a társalgóban találok egy könyvet, elkezdem olvasni, jónak ígérkezik (Stieg Larsson: The Girl With The Dragon Tatoo). Hatkor eszembe jut, hogy ha Bence nem megy, akkor kimehetnék baglyozni, Andrást megkérem, hogy jöjjön segédkezni, gyorsan összekapjuk magunkat és hármasban (Csilla is jön) elindulunk a kb. 5 km-re lévő fazendára, ami mellett az üregik költenek. Fél hétkor ülök be a sátorba, három perc múlva itt is a madár. Az első kattintás zajára odébb száll egy pár métert, de nem sokára visszajön a homokdombja tetejére. Kattingatok, most már nem nagyon foglalkozik velem. Később a fiókák is hazajönnek, sajnos a fény vészesen fogyatkozik. A fiatalok nagyon kíváncsiak, néha egy-egy mozdulatomra elkezdik nyújtogatni a nyakukat, forgatják a fejüket, próbálnak észrevenni a sátor mélyén. Nagy élmény ilyen közelről látni őket, ahogy szaladgálnak a fűben, figyelgetik a lappantyúkat (már szállnak a Nakundák). Az utolsó napsugár is eltűnt, ekkor kezdenek csak igazán éledni. Sajnos fotózáshoz már kevés a fény, az izgő-mozgó madarakról lehetetlen éles képet készíteni. Jelzek Andriséknak, jönnek értem, összerámolunk, hazazötyögünk. Vacsora után a többiek a Roncsfilmet nézik, nekem elég az első pár perc belőle, elborzadok attól is, inkább kimegyek az előtérbe olvasni. Lassan haladok a könnyvel, éjfél körül elálmosodom, lefekszem aludni.
2009.11.13. Péntek (30. nap)
Jácintkék arák (Anodorhynchus hyacinthinus)
Reggel hét után ébredek, a többiek már fenn vannak. Reggeli után elmegyünk a tapír szakikkal (jött két fickó pár napja, akik nyakörvezik a tapírokat, aztán a rádió vevővel nyomon követik az állat mozgását). Zötykölődünk pár kilométert, időnként megállunk, körbeforgatják az antennát, de a statikus búgás hallatszik csak, nem az adó bippelése. Vissza a lodgeba, Ákos ma hajnalban végzet Texasban, lenn volt körülnézni egy lehetséges új bázis helyszínén. Nagyon lelkes beszámolót írt, küldött egy halom fényképet, már csak időt és egy kis pénzt kéne áldozni rá... Letöltögetem a képelet, naplót írok, felrakom a baglyos képet, ez az első kép az új géppel, ami olyan minőségű, hogy egy normális nagyítás egyáltalán szóba jöhet.
2009.11.14. Szombat (31. nap)
Naplemente
Délelőtt Bencéék a hangárban dolgoznak, meg a műhelyben a keselyűs lest szerelik, délután Bence kiül baglyozni, Andrással addig madarászunk kicsit, két új fajt is találunk.
2009.11.15. Vasárnap (32. nap)
Szerrádó íbisz (Theristicus caudatus)
Reggel felkerekedünk Andrásal és Csillával egy madarászással egybekötött vízszerző útra Paso do Lontrába (a töltés úton a 7. hídnál lévő pár házacska, bolt, benzinkút, hotel). Lassan haladunk, gyakran megállunk távcsövezni, nézegetjük a madarakat. Találkozunk a teherautóval, ami az eukaliptusz oszlopainkat hozza, jól meg van pakolva, Joáo keritései is rajta vannak. Odaérve kiderül, hogy potyára jöttünk, nem lehet 20 literes vizet kapni, 1,5 literes a legnagyobb kiszerelés. Veszünk ebből egy kartonnal, elnyalunk egy fagyit, aztán irány vissza. Hazafelé már gyorsabban haladunk.
2009.11.16. Hétfő (33. nap)
Repül a homok, készül a gödör
Korán felkelünk, két munkást kértünk Joáo-tól, Lukas és Guato már itt várnak az autónál. Kimegyünk a toronyhoz, az arák eszegetik szépen a kirakott pálma magokat. Gödör ásás a délelőtti menü, én fotózom, videózom az eseményeket, nagy néha kerül csak a kezembe a spéci ásó szerszám. Érdekes módon a talaj nem mindenütt olyan homokos, mint a próbagödörnél, két luk is olyan helyre esik, ahol kő keményre össze van állva, ezek elég lassan akarnak mélyülni. Szerencsénkre van pár felhő az égen, nem tűz annyira a nap. Kijön Joáo is, szerinte húsz perc kell egy két méteres gödör kiszedéséhez, megmutatjuk neki az egyik keményebbet, hogy azért annyira nem egyszerű. Ebédre bevisszük az embereket a fazendára, van nálunk is ebéd, Bence és András megebédelnek én inkább csak szomjas vagyok. Már jöhetne a hat oszlop, de Joáo csak délután akarja kihozni, mert ők is dolgoznak addig valamit. Visszamegyünk a lodge-ba, megbeszéljük, hogy egykor indul a traktor a fákkal. Addig megválaszolok pár levelet, a net elég vacak. Andrással kivisszük a két emberünket befejezni az utolsó gödröt, aztán nem sokára Joáo is megjön Bencével, majd a traktor is ide döcög a fákkal. Már csak erre vártunk, Joáo átveszi a traktor kezelését, Bence irányításával szépen helyükre kerülnek a torony lábai. Mostanra elfogy az utolsó csepp vizünk is, Joáo-nak sincs, de szerinte Paso do Lontrában lehet kapni (hiába mondjuk hogy tegnap nem volt).
2009.11.17. Kedd (34. nap)
Barnafejű gébics-vireo (Cyclarhis gujanensis)
Reggeli után kiviszem Bencét és Andrást a toronyhoz, vissza a házba, ledobálom a platóról a felesleges holmikat, felrakjuk az üres vizes ballonokat aztán Csillával nekiindulunk. Még a hangárban vágok egy darab fóliát mintának, aztán átadom Csillának a volánt, én elég nehezen férek el. 9 óra körül jár az idő, süt a nap, de még elviselhető a hőmérséklet. Csilla küzd az öreg géppel, nem nagyon akarja az autó az egyes, kettes sebességet bevenni, viszont hármasban szépen lehet vele haladni mindenféle sebességgel, amit a földúton egyáltalán el tudunk érni. Jól haladunk, elérjük a töltést, innnen még 20 km egyenesen az országút. Buraco das Piranhastól kényelmesebben utazunk, bár az első tíz kilométer elég vacak. Dél körül érünk Mirandában (háromszor kellett megálnunk az útépítés miatt), most már rekkenő a hőség, első dolgunk, hogy iszunk egy jó narancslevet. Megpróbáljuk megkeresni Joáo könyvelőjét, mert megérkezett Bence csomagja a Panasonictól, de csak az utcát tudjuk, meg az ember nevét. Kérdezősködünk, míg találunk egy bicajost, aki megmutatja az irodát, de éppen zárva, ebédszünet van. Addig elmegyünk vásárolgatni, keresgélni. A fő ok, amiért bejöttünk, hogy elfogyott a vizünk, az egyik szupermarketben becseréljük az üres ballonokat, de hetet nem vesznek vissza (három Mariáé, a szakácsnőé, neki is kell vinnünk egy halom dolgot). Vásárolgatunk, keresünk egy másik boltot, ahol átcsúszik a mi négy maradék ballonunk. Többször ránézünk az irodára is, míg egyszer csak nyitva találjuk. Sokat nem értünk, de a csomagot megkapjuk, ez a lényeg. Már csak fólia nincs, pedig végül megtaláljuk a boltot, amit Bence mondott, de nincs nekik már ez a vastagabb fajta (múlt héten se volt, mikor itt voltam). Iszunk még egy narancslevet, aztán elindulunk hazafelé. Most nagyobb szerencsénk van az út lezárásokkal, alig kell megállnunk. Naplementére haza is érünk, Csilla jól csinálta a dolgát, pedig nincs nagy gyakorlata, mert otthon nem nagyon szokott vezetni. Lepakolunk a kocsiról, szerncsére Lukas jön a Maria cuccaiért és segít leszedni az 500 liter vizet. Előkerül Maria barátja is, mondom nekik, vigyék át kocsival a cuccaikat, de nem tudnak elmenni az autóval, mert letörik a gázpedál. Átviszik kézzel, én elmegyek lezuhanyozni, Csilla közben megtalálja Bencéék levelét, hogy menjünk ki értük, kinn lesznek a toronynál. Mire felöltözöm Bencéék is hazakerülnek egy másik kocsival, András ideiglenesen megszereli az autót, vacsora. Én csak két vajas zsemlét eszem, hoztunk jó pár frissen sült zsömlét, itt még ilyet nem ettünk.
2009.11.18. Szerda (35. nap)
Dobom!
Reggel korán kelünk, megyünk mindannyian a toronyhoz. Az oszlopok tetejének a bevágásánál tartunk, tegnap Bencéék már beigazították magukat az oszlopokat, meg betemették a gödröket. Igazából Bence csinálja a vágásokat, András asszisztál, Csilla és én az árnyékba húzódunk a nap perzselő sugarai elől, csak ha kell valamit segyteni, akkor bújunk elő. Fotózom, videózom. Majdnem délig kinn vagyunk, ekkora felkerü az első keresztoszlop is. Én lezuhanyzom és nekiállok naplót írni, az előző négy nappal le vagyok maradva. Nem vagyok éhes, de átmegyek karamelláért Mariához, hogy azért valamit egyek is. A legnagyobb meleget a házban vészeljük át, aztán fél négykor vissza a toronyhoz. Sötétedésig másik két oszlop teteje készül el, felkerül a második keresztoszlop is. Este eszem két vajas zsömlét meg iszom két liter ananászos vizet (vettünk Mirandában mindenféle ízű italport, összesen 16 félét).
<< <
1 2 3 4
5. hét
6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
> >>