Brazília
2009-2010
<< <
1 2 3
4. hét
5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
> >>
Fazekasmadár (Furnarius rufus)
2009.11.05. Csütörtök (22. nap)
Tapera fecske (Progne tapera)
Reggel nem kell nagyon kapkodni a keléssel a busz csak 9:40-kor indul elméletileg. Bence nagyon aggódik, hogy le ne késsem, kicsit hamarabb átballagok a buszpályaudvarra, veszek jegyet, meg valami hot-dog félét, ami nagyon finom. Röpke egy órás késéssel meg is érkezik a busz, természetesen a Zero Horában (ami a hoteltől kb. 50 méterre van), megtartották a szokásos 20 perces pihenőt. Nem értem teljesen mi abban a ráció, hogy a busz menetidejére sokkal kevesebb időt adnak meg, mint a valóság. A CG-Corumba út a menetrend szerint 5 és fél óra, valószínűleg ezt a történelem folyamán még egyszer sem sikerült beállítani, a normál menetidő 7 óra körül alakul. De ha minden nap ennyi, akkor miért nem változtatnak a menetrenden, és igazítják az irreális értékeket a valósághoz... Az út egyhangú CG-ig, próbálunk szunyókálni, ma is meg van természetesen a másfél órás késés, már eleve így is kalkuláltunk, a fatelepen így időzítettük a találkozót. Taxi a Pazinhához, Rodrigóval elkezdjük átnézni az eddig elkészült faanyagot. Én videózom az eseményeket, Bence méregeti, nézegeti a fákat. Hol kisüt a nap, hol elered az eső, aztán szakad is egy kicsit. Valami gyorsétterembe megyünk el ebédelni, bekapunk pár sós és édes süteményt, vissza dolgozni. Zárásig itt vagyunk, utána Rodrigó elvisz minket a hotelbe. Este későig dolgozom, Ákos lapjával valami rejtélyes dolgok történnek, próbálom kideríteni. Éjfél után végzek, Bence már rég alszik, beesem az ágyamba.
2009.11.06. Péntek (23. nap)
Mezei gezerigó (Mimus saturninus)
Reggel Bence megy a fatelepre felügyelni a faáru összekészítését, én maradok, Blu-ray dokumentációt írni egy német cég számára, (remélem majd szépen fizetnek érte :), meg utána még be akarok vásárolni. Ez persze csak terv marad, mert Bence jelentkezik skype-on, hogy azonnal menjek, mert itt a kamion és 11-kor indulunk is. Furcsa fordulat, mert tegnap még azt terveztük, hogy délutánra hívjuk csak a teherautót, estig megrakjuk, és csak szombat hajnalban indulunk el. Egy félórám van még, körbe szaladok a környéken kezeslábast nézni (munkaruhának, állítólag azon nem csíp át a szúnyog), de sehol sem tartanak és ötletük sincs, hol lehet beszerezni. Kijelentkezem, taxiba ülök, átmegyek a fatelepre. Persze nem eszik olyan forrón a kását, még sehol sem tartanak a felpakolással, és az alumínium tetőanyag se ért ide (tegnap voltunk ebéd után ott is, a tulaj reggel nyolcra ígérte, hogy idehoznak mindent). Telefonálgatás, Rodrigó nagyon segítőkész, kiderül, hogy az alumíniummal van valami probléma, nem sokára meg is érkezik az emberünk, és elmagyarázza, hogy mégse lett olyan szigetelő anyag a hullámlemez alá, mint amilyet rendeltünk. Nem jó hír, mert ezzel a fuvarral akartuk azt is elvinni, de nincs mit tenni, csak jövő szerdára tudja szállítani. Egyre kisebb hévvel folyik a pakolás, de fél háromra végül csak elkészül. Gyorsan elmegyünk még bevásárolni, mert megbeszéltük a sofőrrel, hogy ott alszik a lodgeban és csak holnap jön vissza, így ez a félóra már nem oszt nem szoroz. Negyed négykor beülünk a teherautóba, a lábunkat nem nagyon tudjuk hova rakni, úgy megpakoltuk az utasfülkét is, elég kényelmetlen, de valahogy majd csak kibírjuk ezt a pár órát. Még pakoláskor Bence megjegyzi, hogy amilyen gumik vannak az autón, egy defekt biztos lesz. Ezt elmondatom vele még egyszer videóra is, ha tényleg lerobbanunk, jól össze lehet majd vágni. A sofőrt nem zavarja, hogy szinte semmit sem értünk a beszédéből, csak nyomja és nyomja gyorsan hadarva, hogy még ide-oda akar menni, meg haza, meg kávézni, mi ráhagyjuk, csak induljunk már. Adok neki előleget is, kell üzemanyagra. Első megálló egy háznál, felveszünk még egy felnit, egy ócska gumit, meg egy teljesen szétment belsőt, közben a környék kutyái bőszen ugatnak minket. Ez a művelet több, mint húsz percet vesz igénybe, de végül csak elindulunk. Hamar kiderül, hogy csak a következő kútig megyünk, ahol nem csak tankolunk, hanem számunkra érthetetlen dolgokkal töltjük az időt. Vagy félórát állunk megint, ekkor a sofőr házához hajtunk, itt kávé és tiszta ruha vételezés, persze előbb szép akkurátusan leparkolunk a szűk kis utcában, és szép komótosan ballag be az emberünk, mintha nem is mennénk sehova. Megint nekiindulunk, már a városból kivezető úton vagyunk, amikor egy gumisnál állunk meg. Fél hat van, próbáljuk Joséból (itt: 'zsozé') kiszedni, hogy mégis mi a terve, mikor fogunk a lodgeba érni, kiderül, hogy ő Mirandát célozná meg, addig talán eljutunk ma. Mire a gumisok végeznek, mi is elhatározásra jutunk, eddig három órát ültünk a kocsin és még a városból sem jutottunk ki, ez így nem fog menni. Bence lefoglalja a sofőr telefonját, felhívja a lodge-ot, Nikóval megkérdeztetjük a busztársaság számát, majd Joséval felhívatjuk őket, hogy mikor megy holnap az első busz, és ennek fényében megbeszéljük, hogy holnap, 12:30-kor, Buraco das Piranhasban találkozunk. Elmondatjuk vele, leírjuk egy papírra, kitűzzük neki a műszerfalra, nehogy tévedés legyen. Sorsára hagyjuk a szállítmányt, leintek egy buszt visszafelé, amivel bejutunk a belvárosba, majd onnan visszataxizunk a szállodába. Lusták vagyunk vacsorázó helyet keresgélni, marad a koplalás. Én neki állok a Blu-ray doksinak, éjfél utánig egy 30 oldalnyit gyártok, mindjárt el is küldöm, aztán fekvés.
2009.11.07. Szombat (24. nap)
Szürkenyakú erdeityúk (Ortalis canicollis)
Korán kelünk, fél hatkor csörög az ébresztő, már fenn vagyok, de nem nagyon akaródzik felkelni. Összekapjuk magunkat, megreggelizünk, kitaxizunk a buszpályaudvarra, én kifizetem a taxist, addig Bence elmegy jegyet venni. Felszállunk, leülünk, ahol helyet találunk, de kiderül, hogy a jegyek helyre szólnak. Persze a mi helyünkön is ülnek, kicsit átrendezik az ülésrendet, mire mindenki a helyére kerül, kivéve Bencét, mert a 12-es ülésre másnak is van jegye. Jegyek hosszan nézése, kiderül, hogy Bence jegye a mai utolsó járatra szól, elbénázták a kiállításkor. A busz teli van, megy az alkudozás, hogy szálljon le, mi ragaszkodunk hozzá, hogy ezzel megyünk, újabb és újabb illetékes érkezik, én spanyolul mondogatom nekik, Bence angolul, nem nagyon jutunk előre, az idő halad. Végül 6:50-kor odáig jutunk, hogy a hétórás buszra kell csak átszállnia. Bence le, indulás, hosszú utazás néhány megállással. Mirandában a szokásos húsz perces pihenő (már egy órát késünk egyébként), majd utolsó 100 km-es szakasz. Végig nézem a teherautónkat, hogy nem állt-e meg valahol máshol, de nem látom. BdP-ban kiszállok, teherautó sehol, igaz, még csak 11:45. Rutinosan a szúnyogriasztóval kezdek, szerencsére ezt a saját hátizsákomba tettem, de húsz perc múlva már lepnek a vérszívók. A rendőrség előtt üldögélek, élvezem a meleget, pedig felhős az ég, de a buszban kb. 16 fok volt, annyira nyomták a légkondit, hogy kinek mije volt, ing, póló, kabát, kardigán, pulóver, törölköző, kalap, mindent magunkra húztunk. Nekem egy tiszta pólóm volt még a zsákban, azt tekertem a karomra, hogy ne fagyjon le. Szóval most próbálom kiolvasztani magam. Kiveszem a gépet, az annyira hideg, hogy a lecsapódó pára lefolyik rajta, a kijelző, a kereső, az objektív vastagon bepárásodik, nem lehet átlátni rajta. Kinnhagyom azt is melegedni, egy negyedóra múlva leszárad róla. Körülöttem madarak szálldosnak, fecskék próbálnak a tető cserepei alá beférkőzni, pár centire húznak el a fejem felett. Jön két Andorinhás busz (ezzel jöttem én is), Bence nincs rajtuk. A harmadik se áll meg, pedig ezen már nagyon rajta kellett volna lennie, aztán mégis, száz méterrel odébb lassít, megáll, Bence az. A kocsi továbbra sincs itt, elkezdünk telefonálgatni. Már odáig jutunk, hogy Bence a rendőrség telefonján beszél Andrással, hogy jöjjön értünk, mikor feltűnik az öreg Mercedes teherautó. Kiderül, hogy tegnap este defektet kapott, azt szerelte fél éjszaka, azért késett ennyit. Hozta a menyasszonyát is, tegnap fél óra alatt sikerült megértenünk, hogy hozni akar valakit, úgy állapodtunk meg, hogy OK, de mi nem mászunk fel a rakomány tetejére, úgy hozza. Így is van, a középkorú hölgy felkapaszkodik a magasba és indulunk. Két óra zötykölődés, pár tucat szúnyogcsípés és megérkezünk a lodge-ba. A hangárhoz navigáljuk a teherautót (még "reptér" is tartozik a lodge-hoz), András már vár minket. Elkezdenek lepakolni, én átsétálok a házba feltölteni a fényképezőgép akksiját, hogy tudjak majd videózni. Félóra múlva Csilla átvisz a hangárhoz, videózom a lepakolást, kifizetem a sofőrt, visszamegyünk a házunkba. Vacsora, este közösen megnézzük a Terminátort. Mielőtt indítanám a filmet, megint hangyabolyt találok az ágyamon, ötletünk sincs, miért lepték el újra.
2009.11.08. Vasárnap (25. nap)
Kivirágzottak a fák
Reggel korán a többiek kimennek dolgozni én kicsit később kelek, aztán nekifekszem a könyvelésnek, már eléggé el voltam maradva vele. Egész nap ezt csinálom, mégse érek a végére, mert lassú a net és a banki adatokat le kell töltenem hozzá. Este korán fekszünk, mert holnap megyünk ki betonozni a vízparti lesek lábait.
2009.11.09. Hétfő (26. nap)
Jabiru-hahota
Reggel gyors reggeli (pár falat sütemény) után korán indulunk, a hangárban felrakodunk homokot, kavicsot, cementet, az üres ivóvizes gallonokat megtöltjük vízzel, aztán irány a vízparti lesek. Pár száz méter után visszafordulunk, mert az egyik kerék elég lapos, de aztán megint nekivágunk. Mire kiérünk már perzsel a nap, égeti a bőrünket. Bencéék beállítják az oszlopokat, mi már keverjük is az első adag betont. Videózok is kicsit, mármint a munkát, aztán keverés, keverés. Döntjük magunkba a vizet, hoztunk bőven magunkkal. Ebéd előtt még átmegyünk a második vízparti leshez, lerakunk, amit csak lehet, aztán irány a lodge. Megebédelünk, vissza a második leshez, itt is ugyanaz a feladat, a négy oszlop beállítása, kibetonozása. Néha jön egy felhő, annak nagyon örülünk, mert még a pólón keresztül is éget a nap. Szerencsére az oszlopok mellett nincs sok hely, ezzel is végzünk, megyünk a harmadik (egyelőre száraz) tóhoz. Itt a megállásnál Bence hibázik, lefullad az autó (eddig járt a motor egyfolytában, mert rossz az önindító). Csillával elindulunk Joáo házához segítségért, Bencéék nekiállnak kiásni a négy gödröt az oszlopoknak. Gumicsizmában indulok neki, hozom a gépet is, hátha tudok valamit fotózni. A szarvasok itt nagyon szelídek, nem vadásszák őket, így 5-10 méterre békésen legelésznek. Látunk kettőt is, ahogy elindulunk, aztán mindenféle madarat, papagájokat, arákat, nandukat, de új faj nem kerül a szemem elé. A csizma nem bizonyul jó ötletnek, félúton már nagyon fáj a lábujjam, de nincs mit tenni, megyünk tovább. Az egyik kis tavacskánál (ami egyébként dugig van kis hallal), egy jabiru és egy kókuszgém halászik, a jabiru mellet eltörpül a mi szürke gémünkhöz hasonló kókuszgém. A jabiru nagyra tátja a száját, olyan vidám feje van, mitha hangosan hahotázna. Beérünk a farmra, nem látunk senkit, de Csilla közelebb megy (én az üregi baglyokat cserkelem), Brunával tud beszélni, aki rádión hív is segítséget. Nem sokára feltűnik egy szafaris kocsi is, de mivel, már úton a segítség, ennek már nem szólunk. Telik-múlik az idő, a másik szafaris autó is elmegy, már kezdjük bánni, hogy ezeknek nem szóltunk, mert ennyi idő alatt már itt kellene lenniük. Addig is nézegetjük a madarakat magunk körül, jácint arák húznak el mellettünk egész közel. Megnézem a lábam is, a bal nagylábujjam egy hatalmas vízhólyaggá változott. Újabb félóra telik el, sehol a felmentő sereg, Csilla már kezd aggódni, hogy talán nem értették meg, hogy mit akarunk, de mikor már kezdünk azon gondolkodni, hogy más mgoldást találjunk, megérkezik Joáo, sínen vagyunk. Kidöcögünk a tóhoz, András és Bence már rég készen vannak mindennel, össze is pakoltak, már csak madarásznak ők is. Behúzzák a kocsinkat, könnyen beindul, megyünk vissza a lodgeba. Vacsora, gépezés, levelezés, képek válogatása, madárlista frissítése, alvás.
2009.11.10. Kedd (27. nap)
Jácintkék arák (Anodorhynchus hyacinthinus)
Korán kelünk megint, gyors reggeli, ma valami sajtos, pogácsa-szerű dolog is van, egész jó. Nekiindulunk megint a harmadik lesnek, már megy rutinból a dolog, igaz kicsit sántikálok, meg a tenyeremen is fájnak a hólyagok, el vagyok szokva a lapátolástól. Tólünk 50-100 méterre a tó madarai zavartalanul élik világukat, egy jabiru udvarolgat a párjának, végül a nász is összejön nekik. Egy mocsári szarvas is legel a közelben, sárga és narancs lepkék százai szívogatnak a nedves homokon. Tizenegyre végzünk, elmegyünk még megöntözni és letakarni a tegnapi betonokat, aztán vissza a lodge-ba ebédelni. Kaja után szieszta, kicsit hűsölünk a házban, aztán délutánra Bence megy baglyozni, mi meg hárman madarászunk egyet a területen. Egy helyen bőgőmajmok szaladnak a magas fűben, eddig csak a fákon láttuk őket mozogni. Naplementére visszamegyünk Bencéhez, aztán gyorsan sötétedik, megyünk haza. Vacsora, képválogatás, naplóírás.
2009.11.11. Szerda (28. nap)
Bence és András átvonulnak a műhelybe és nekilátnak egy keselyűs les összeszerelésének. Én megint egész nap a könyveléssel meg a honlapok fejlesztésével töltöm az időt benn a házban. Valahogy nehezebben viseljük ma a meleget, pedig mutatott már a hőmérő magasabb értéket is.
<< <
1 2 3
4. hét
5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
> >>