Brazília
2009-2010
<< <
1
2. hét
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
> >>
Óriás tukán (Ramphastos toco)
2009.10.22. Csütörtök (8. nap)
Óriás tukán (Ramphastos toco)
Reggel finom reggeli, akkora terülj, terülj asztalkám van itt, amilyet régen láttam. Folytatjuk a vásárlást, itt minden nagyon lassan megy, órákat ácsorgunk egy-egy boltban, de elég jól állunk, majdnem mindent sikerül beszerezni. A legnagyobb gond az asztalos-szorító, itt csak egy használhatatlanul béna változat létezik. Ebédre megint all-you-can-eat-be megyünk, vagy tíz pincér hozza folyamatosan a húsokat nagy nyársakon és szeleteli a tányérunkra, amit csak megkívánunk. Vissza vásárolni, kis pihenő a hotelben aztán még egy esti hipermarketezés. Negyed tízre érünk vissza a hotelbe, naplót írok.
2009.10.23. Péntek (9. nap)
Bóbitás karakara (Caracara plancus)
A korai indulást nem sikerül összehozni, elmegyünk vásárolni meg elhozni a már kifizetett holmikat, de az áruházban olyan béna rendszer van a biztonsági szigorítások miatt, hogy még Joao se bírja. Át a fatelepre, de nincs itt az emberünk, mással meg nem lehet tárgyalni. Ebéd egy kilós kajáldában, a hotelben összeszedjük Olíviát és újból nekifutunk a fatelepnek. Megnézzük a már elkészült anyagot, a minőség itt se lesz hibátlan, de szerencsére még lehet változtatni, Bence újra elmagyarázza, hogy ha egy oszlopot 120x120 mm keresztmetszetűre kérünk, akkor a 105x105 mm az nem jó nekünk. Végül az árban is sikerül megegyeznünk, bepróbálkoztak 800e Ft-tal többel az eredetileg adott árakhoz képest, de ugyanilyen gyorsan vissza is térünk a számunkra kedvezőbb összeghez. Vissza az áruházba, ahol délelőtt már eltöltöttünk egy órát feleslegesen, megkapjuk a cuccainkat, irány haza. Már jól bennevagyunk a délutánban mire kijutunk a városból, 300 km-t vezetek az álmosító melegben. Buraco das Piranhasban lerakjuk a Corollát, szerencsére Joao rendelt értünk egy kocsit, nem a platón utazunk haza (közben oda felkerült egy 2000 literes üzemanyag tartály meg a maradék helyet is elborították a vásárolt holmik. Hazazötykölődünk, egy kis netezés, zuhany aztán alvás következne, de mikor be akarok feküdni az ágyamba, kiderül miért nem tudtam aludni az utolsó éjszaka, az ágyamat ellepték a hangyák. Hangya öldösés, még a lepedő alatt is lepik a matracot, fogalmunk sincs mi vonzhatta ide őket. Éjfél felé végre csak sikerül elaludni.
2009.10.24. Szombat (10. nap)
Szürkenyakú erdeityúk (Ortalis canicollis)
Reggel hatkor Joao jön kipakolni a tegnapi cuccokat, felver minket, de nem kelünk fel, alig élünk. A reggeli kimarad, mert csak kilenc körül kelünk fel. Megjöttek a madárhatározók az Amazontól, elég vacak, már két madarat is találtam, ami nincs benne, a rajzok meg elég sutácskák. Nekiállok madárlistát írni, mert már eléggé le vagyok maradva, 65 faj gyűlt össze eddig, pedig szinte ki se mozdultam a szobából. Megyek egy kört a ház körül, vadászok még párat. Arra jövök vissza, hogy nagyon keresnek, mert bedöglött a projektor és gyorsan meg kell javítani. Öt percig keresgéljük a kábelét, aztán bekapcsolom rajta a főkapcsolót és már megy is. :-) Vissza a házba, rendezgetem a képeket, naplót írok, skype-ozok, előkerül Lajos barátom, ő meg Németországban dolgozik. Estére megjön az eső (szerencsére most nem ázunk be, mint a múltkor, mert Bence letakarított a tetőt azóta), lefekvés után még hallom egy darabig a szél süvítését.
2009.10.25. Vasárnap (11. nap)
Nanday-papagáj (Nandayus nenday)
Reggelire finom sütit csinált María, kipróbálom a zöld teát is, amit CG-ben vettem, finom. Itt valamiért tízesével dobozolják a teafiltereket, furcsa. Csupa felhő ma az égbolt, délelőtt még szitál egy kis eső. Tegnap jött egy csapat gyerek, kimegyek körülnézni, de ha meglátják, hogy fotózom valamit, akkor odajönnek kíváncsiskodni, amitől persze minden jobb érzésű madár odébbáll. Elmegyek kicsit távolabb is, de megtámadnak a szúnyogok, gyorsan hazajövök inkább. Azért három új fajt sikerült így is látni. Az új csizmát is kipróbáltam, mert végül csak kaptunk rám valót (először azt mondták mindenütt, hogy ekkora nem is létezik Brazíliában). Mivel itt is meg otthon is volt óra átállítás, már csak 4 órával vagyunk hátrébb.
2009.10.26. Hétfő (12. nap)
Karibi kócsag (Egretta thula)
Reggel arra ébredek, hogy a házunkban elszállásolt buszsofőr bekapcsolja a tévét. Kikászálódom, reggeli, elég borús idő van, a net nem megy, átmegyek az irodába megszakérteni, aztán meg járok egyet a géppel. Közben kisüt a nap, pörköl rendesen, a fejem, nyakam, kezem biztos oda lesz. Karibi kócsagot cserkelek, meg sárgalábú cankót, amazoni jasszánát, mexikói gólyatöcsöt egy közeli tocsogón. Mezei küllőt és girakakukkot is sikerül közelebbről szemügyre venni. Találok egy üregi bagoly (az üregi kuvik név jobban illene rá) fészket is, a nevükhöz híven be is húzódnak a nagy meleg elől az általuk vájt üregükbe. Délután kimegyünk szigetet építeni, mármint Joao építi, Bence dirigál én meg filmezek. Egy szarvas (Marsh Deer) is felbukkan pár méterre tőlünk, csodálkozva néz minket, megvárja míg előhalászom a hátizsákból a gépet, szalad vagy ötven métert aztán megáll legelészni. Egy jabiru is szedeget nem messze tőlünk, még egy óra múlva is itt van, láthatóan nem zavartatják magukat a környékbeli madarak. A kezem már annyira ég, hogy behúzom a pólóm alá, mintha kényszer-zubbonyban lennék. Mire végzünk elkezd cseperegni az eső, visszamegyek a kocsihoz, Bencéék még tologatnak egy kis földet, de félóra múlva mehetünk haza. Égek és viszketek kezemen, lábamon, már alig várom, hogy hazaérjünk. A net nem javult meg, képeket szerkesztek, naplót írok, megvacsorázom. Andrásékért mégsem tudnak menni, ezt egy üzenetből tudtuk meg, Bence szervezkedik, hogy érjük el őket.
2009.10.27. Kedd (13. nap)
Mezei küllő (Colaptes campestris)
Ma későn kelünk, megint borús az ég. Kilenckor átmegyek reggelizni, de sehol senki és kaja sincs. Megnézem a leveleket, aztán kiülök baglyot meg vércsét nézni. Néha kisüt a nap, a tegnapi leégést a karomon, nyakamon perzseli rendesen. Behúzódom egy fa árnyékába, onnan távcsövezek. A baglyok két üreget is foglalnak, mintha még nem dönttték volna el, hogy melyikbe is akarnak költeni. Vagy mindegyiknek van sajátja... :) A vércsék mintha már etetnének, bár fiókát se nem látni se nem hallani, de a tojó megtermett gyíkkal szállt be az odúba. Ebédkor kiderül,hogy Maria nincs itt, bekapunk valamit, ma Bence is itt eszik, mert nincs ma vendég, nem főznek a másik konyhán. Ebéd után visszamegyek még baglyot figyelni, de kisüt a nap, nem bírom már a tüzét. Van itt egy lakatlan épület, benézek, hát a miénkhez képest egy palota, van hely benne bőven, kát szoba, meg egy nagy nappali kandallóval (gondolom nem gyakran kell befűteni). Ide kéne átköltöznünk szerintem, csak a netet kell megoldani, mert Bence ragaszkodik hozzá, hogy a szobában tudjon netezni. Visszafelé sikerül közelebb kerülni a mezei küllőkhöz, meg látok pár új fajt is. Kihasználjuk, hogy nincsenek vendégek, birtokba vesszük a medencét. A vízben hűsölve figyeljük a felettünk repkedő, rikoltozó madarakat. Egy új küllő is a közelben szedeget, bemegyek a gépért, ledokumentálom őt is. Mikor elmennek a felhők, bemenekülök a házba, elég volt mára a napsütésből. Madarakat határozok, képeket válogatok, naplót írok. Hétkor Bence elmegy Andrisékért, ma érkeztek Campo Grandébe, végül sikerült egy taxit értük küldetnünk, hogy vigye ki őket a buszhoz, így elvileg már fél nyolc, nyolc körül itt lesznek Buraco das Piranhasban. Fél tíz felé meg is érkeznek, éjfélig beszélgetünk, fóleg madarakról, András már vagy kétszáz fajt látott, mióta itt vannak.
2009.10.28. Szerda (14. nap)
Reggel Bence meg Andrisék elmennek keselyűt fotózni, mert ma levágnak egy marhát és a fejet, beleket, egyéb maradékot megkapjuk kísérletezni. Nagyon persze nem kell kísérletezni, mert a madarak már tudják, hogy ha vágás van, akkor ők is jól fognak lakni. Én inkább kialszom magam, a múltkori keselyűzés is két órásnak indult, aztán jó sokára keveredtünk csak vissza, majd éhen haltam. Átmegyek reggeliért, hozok süteményt a többieknek is, aztán felderítem az itteni hálózatot. Persze biztonság egy szál se, minden szabadon hozzáférhető egy kis ügyeskedéssel. Bruna jön, hogy ma fog menni kocsi, azzal elmehetünk Campo Grandébe, később ez úgy módosul, hogy az országútig ki tudnak majd vinni valamikor. Bencével kitaláljuk, hogy én megyek majd este, mert a faanyag még valószínűleg nincs készen (telefonálni nem sikerül a fatelepre). A net hol megy hol nem, mikor épp megy, Csilla rossz hírt kap otthonról, az édesapja autóbalesetet szenvedett, már a kórházban van, műtik, pár csontja eltört, de szerencsére nincs életveszélyben. Egy őrült ukrán belehajtott frontálisan. :-( Bence Andrással a közelgő vihar ellenére elmennek madarászni, én szundítok egyet, rápihenek az esti buszozásra. Hatkor indulunk az egyik ősöreg Toyotával, 75 perc alatt teljesítjük a 30 km-es távot. Az út elég vizes, személyautónak már nincs esélye bejutnia a lodgeba. Buraco das Piranhasban kicsit kiszállok nyújtózkodni a kocsiból, de szemerkél az eső, inkább visszaülök. Egy perc múlva döbbenek rá, hogy micsoda hibát követtem el, nem húztam fel az ablakokat, szúnyogok tucatjai támadnak rám a sötétben. Mentem, ami menthető, bezárkózom, írtom a vérszívókat, de nem sok esélyem van, össze-vissza csípkednek. 7:40-kor megérkezik a busz, meg is áll az integetésemre, innen már sínen van az utazás. Miranda előtt egy rendőri ellenőrzésbe futunk, felszáll két rendőr, átkutatják a buszt, pár ember táskájába is belenéznek, mindenkivel elbeszélgetnek egy kicsit. Velem mondjuk nagy mélységekbe nem tudnak belemenni, de a spanyolomat megértik, így a fontosabb dolgokat el tudom mondani nekik. Mirandában húsz perces kaja szünet, a Corumbából jövőknek ez kb. félúton van. Megvacsorázom, megyünk tovább. Az ülések még nekem is elég kényelmesek, előveszem a laptopot és megnézek egy filmet, vagy legalábbis néznék, ha az akksi kitartana a film végéig. Egy óra előtt érkezünk Campo Grandébe, taxi a szállodáig (most veszem észre, hogy milyen közel van), megnézem a film végét, zuhany, alvás.
<< <
1
2. hét
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
> >>