Brazília
2009-2010
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
11. hét
12 13 14 15 16 17 18 19 20 21
> >>
Hangyász (Tamandua tetradactyla)
2009.12.24. Csütörtök (71. nap)
A naplemente fényei szinte mindig gyönyörűek itt
Hét után ébredek, Bence már hajnalban kiment fotózni, András meg felrakta a homokot az utánfutóra, indulunk a hangárba, rakunk fel egy kis kavicsot, meg két cementet (a biztonság kedvéért), kidöcögünk az itatóhoz. Bence már itt van, kicsomagolta az itatót (éjszakára leterítettük, esett is egy kicsi). András elmegy egy újabb adag homokért, mi meg megcsináljuk a zsalut, berakjuk a vasakat, aztán indul a betonkeverő. Bolita is itt van velünk, ő talicskázza a betont én keverek, Bence rakja. Délre kész is vagyunk, mindent felrakunk a kocsira és bejövünk a lodge-ba. Ebéd, átmegyek az irodába hazatelefonálni, otthon már biztos nagy karácsonyozás van. Visszajövök a házba, a net alig működik, álmos vagyok, ledőlök az ágyamra és egyből el is alszom. Másfél óra múlva ébredek csak fel, megnézem a Flashforward második részét, aztán még egyszer angol felirattal gyakorlásképpen. Bence hazarádiózik, hogy mindjárt hazaér és utána megy keselyűt fotózni, András vele tart. Este meghíbnak minket vacsorára de ma kilenctől lesz. Már nyolckor is majd éhen halok, de várunk még. Kilenckor átsétálunk az étterembe, ami még teljesen üres, még a lámpákat se kypcsolták fel és kajának se híre se hamva. Várunk, várunk, fél tíz körül már szállingóznak a vendégek, aztán végül Joáo és Olívia is előkerülnek, persze a kocsival volt baj megint, nem akart beindulni, azért késtek ennyit. Jól bevacsorázunk, Andrásék meginvitálnak minket az erre az alkalomra tartogatott tokaji aszúval. Sült pulykacombot eszem, nagyon finom, meg van sok jóféle édesség is. Vacsora után átmegyünk a "faluba", ahol a dolgozók partiznak, igaz elég visszafogott a buli, zenét hallgatnak és iszogatnak. Üldögélünk ott is egy 15-20 percet, aztán hazajövünk. Éjfélig elgépezgetünk, aztán alvás.
2009.12.25. Péntek (72. nap)
Esőn átsütő nap
Hajnalban Bence kimegy keselyűt fotózni, de nem jár szerencsével, nem jön le egyetlen madár sem a dögre. Nyolckor kimegyünk az első itatóhoz, kicsit letakarítjuk a belsejét a felfröccsent betontól meg Bence lecsiszolja az alját, aztán elkezdik festeni, de délre ebéd meghívásunk van Joáo-ékhoz, így megyünk is haza. Bolita is kijött velünk, de olyan másnapos, hogy be kell vinni egy óra múlva, nem tud dolgozni. Kimegyünk a farmra, Joáo kecskét sütött ez állítólag tradicionális karácsonyi étel portugáliában, nagyon finom, jól belakunk megint, Olívia desszertje is finom. Hazajövünk, kis ejtőzés (én naplót írok), aztán irány az itató. Festünk egy sort hármasban (András bent maradt, huzatot kapott a szeme), aztán vissza a házba, Bencével kimegyünk körülnézni, vaddisznót akar lőni a fiestára, de nem találunk egyet sem. Közben én fényképezgetek, naplementére csodálatos fények alakulnak ki, körben több helyen zuhog az eső, az egyiket épp átvilágítja a nap, percenként változnak a színek, néha csepereg is kicsit az eső. Fotózgatok, bámuljuk az égi színjátékot, az egyik felhőben villámok cikáznak, próbálom elkapni a képre.
2009.12.26. Szombat (73. nap)
Ágak
Reggel csurom izzadtan ébredek, nem ment a ventillátor az éjszaka. Bence Andrással elmennek bárányt vágni (Joáo-tól kaptunk egyet), én meg Bolitával kisétálok a közelebbi itatóhoz. Én festem a les belsejét, ő meg földet hord az itató széléhez. Ennyi szúnyog még sosem volt, csípnek, ahol érnek, még Bolita is kér a szúnyogrisztóból, ami persze épp kifogy. Tizenegyig küzdünk, aztán vissza a lodge-ba. Lezuhanyzom, Bencéék is épp visszaérnek. Ebéd, aztán vissza az itatóhoz, este hatig festegetek, akkor Andrásék kijönnek a fekete festékért, megragadom az alkalmat és velük visszajövök. A ház csatatérré változott, mert közben Bence beüvegezte az itatós les ablakát (3 méter hosszú) és az elfoglalja a kinti asztalt, meg a hely zömét. Vacsora, kicsit programozom, aztán tíz után alvás.
2009.12.27. Vasárnap (74. nap)
Hangyász (Tamandua tetradactyla)
Reggel megint olyan izzadt vagyok, hogy le kell zuhanyoznom, de előbb kirohanunk mindannyian az udvarra, mert Bence kiugraszt minket az ágyból, hogy egy kis hangyász mászkál a ház körül. Hozom a gépet, nem egy ijedős jószág, de azt azért nem nagyon díjazza, hogy Bence és András egy-két méterre megközelítik, így meg nem áll, folyton mozgásban van, esetlenül lépeget a hatalmas karmaival. Alig tudok róla éles képet készíteni, kevés még a fény. Objektívet cserélek nagylátóra, mert videózni is szeretném, de a hangyász beveszi magát a folyópart menti erdőbe és mindjárt fel is kapaszkodik egy indán a magasba, ügyesen kúszik fáról-fára. Bekapok egy szelet kenyeret, aztán irány a torony, reggel végre Kiko áthúzta az etető fákat traktorral a leshez, most felállítgatjuk őket. A lyukak már hetek óta ki vannak ásva, vagy inkább voltak, mert időközben a tehenek elég jól betemették őket, lehet újra kiszedni belőlük a homokot. Ebédre meg is vagyunk, vissza a lodge-ba, útközben a folyón átkelve látunk egy kajmánt, a fején egy nagyobbacska narancsszínű lepke, persze gép nincs nálunk, ezért hazaérve felkapjuk a cuccunkat és Bencével visszamegyünk fotózni. Az elmúlt két napban kis szürke lepkék ezrei tűntek fel mindenfelé, a folyópart is teli van velük. A kajmán még mindig ott pihen, Bence be is cserkeli, aztán mikor lefekszik a part menti vizes homokra, a kajmán is becsobban a vízbe. Hazakocsizunk, ebéd, naplót írok, képeket töltögetek. Elálmosodom, ledőlök, alszom egyet, arra ébredek, hogy visszajöttek a többiek, András egy kis tatut talált, mindjárt le is fényképezi (én meg őt az állattal), aztán kimegyünk a toronyhoz partizni. Egy bárányt sütünk órákon keresztül Joáo és Olívia is átsétálnak, beszélgetünk, várjuk, hogy elkészüljön a hús. Az első próbára mág elég nyers a bari, de a többiek esznek belőle, én kivárok, hátha lesz jobb. Olíviáék hazamennek, mi még forgatjuk a nyárson az állatot, másodikra már több ehető rész van rajta. Itt persze, ahol szinte minden nap sült hús van ebédre meg vacsorára, ez elég gyengének számít, de hát így sikerült. A sütés után rárakjuk a hulladék faanyagot a tűzre, összepakolunk aztán hazahajtunk, egy óra körül érünk vissza a házba.
2009.12.28. Hétfő (75. nap)
A holdfény és a távoli villámok szinte nappali világítást adnak a fotónak
Délelőtt későn kelünk, ebédig már csak a naplóba válogatok képeket. Ebéd után felkerekedünk és kimegyünk a toronyhoz, meg a két itatóhpz, áthurcoljuk egyik helyről a másikra a szerszámokat, felrakjuk az első adag pálma magot az etetőfákra, betont locsolunk. Késő délután utolér minket az eső is. Bence ír egy listát az elvégzendő munkákról, amit a távolléte alatt fogunk csinálni. Ma a többiekkel vacsorázom az étteremben, utána Bence nekilát összepakolni a cuccát, holnap reggel indul. Én már álmos vagyok tízkor is, de csak éjfél körül csendesedik el a ház.
2009.12.29. Kedd (76. nap)
András és a kis tatu (Euphractus sexcinctus)
Reggel fél hatkor ébresztő, még sötét van odakint. Jönnek Andrásék is velünk, meg Trigoval is megbeszéltük, hogy 6:00-kor indulunk, ha akar jönni, legyen itt. Persze Trigo sehol, átmegyünk, Bencéék ébresztik, nagyon magyaráz valamit, de öt perc múlva se készül el, így itthagyjuk. A nagy fahíd Paso do Lontrénál leszakadt néhány napja, egy nagy Caterpillar teherautó vitt egy traktort (az össztömegük jóval meghaladta a megengedett 15 tonnátt, amit nem bírt el a híd, két láb között kifordult egy része és bedőlt a folyóba. A sofőr és kisfia szerencsésen megúszták az esetet, de a gépek és a híd javítása elég sokba fog kerülni. Most egy komp jár napközben a két part között, előtte a helyiek csináltak üzletet az átkelésből. Gond nélkül kiérünk Buraco das Piranhasba, ott egy helyi nagyon aggódik, hogy már nem lesz hely a buszon, mert annyian utaznak ma, de megjön a busz kis késéssel és gond nélkül feljutok rá én is (Bencének már van jegye). A buszon szokás szerint megy a klíma ezerrel, bár felhős idő van, kinn sincs meleg, bent annál hidegebb. Mirandáig alszunk, ott megreggelizünk a Zero Horában, aztán előveszem a laptopot és naplót írok. Bencét is felkeltem, hogy még dolgozzunk egy kicsit, azzal kezdi, hogy leejti a pendrive-ot, aztán negyedóra keresés, majd kioperálás az ülés szerelvényei közül. Campo Grandéban taxival bejárjuk a boltokat, a harmadikat csak telefonos segítséggel találjuk meg, de kapunk majdnem mindent, sikeres a nap. Kikísérem Bencét a reptérre, aztán visszamegyek a városba nadrágot venni magamnak, mert a munkásgatyámon már több a lyuk, mint az anyag. Végigjárom a belváros ruhaboltjait, itt most a csöves naci a divat mindkét nem részére, úgy nézek ki a gatyákban, mint egy balett táncos, meg még rövid is a szára majdnem mindnek, ráadásul elég drágák is, így nem veszek. A buszpályaudvar felé menet, találok egy utcai árust, ahol ráakadok egy igazi dolgozós nadrágra, ezerötér' vihető, megveszem azonnal. A pályaudvar mellett látok ké fodrászt, megveszem a jegyet holnap reggelre, aztán beülök az egikbe és lenyíratom a hajam, mert CR óta nőtt és már túl nagy volt. Egy utcai kifőzdében megvacsorázom, aztán vissza a hotelbe, olyan net van, hogy csak ámulok, 650kB-tal lehet letölteni, ez a lodge-ban megszokott 20kB-hoz képest szédítő sebesség. Letöltöm a leveleket, köszönöm mindenkinek a jókívánságokat! Éjfélig netezem, aztán szunya.
2009.12.30. Szerda (77. nap)
Reggel 5:50-kor ébresztenek, de már fenn vagyok egy ideje. Lemegyek reggelizni, a recepción senki, pedig nem sok időm van, végre előkerül valaki, megcsinálja a számlát, hivatok egy taxit, felszaladok a cuccaimért, irány a buszpályaudvar. Az egyirányú utcák miatt, visszafelé kicsit hosszabb az út és minden lámpánál pirosat kapunk a sok kanyar miatt. 6:30-kor érünk oda, ez a busz indulási ideje, még látom is elmenni, persze ekkor mág reménykedem, hogy az nem az én buszom, de az. Elég rugalmasak, simán átírják a jegyet következő járatra, csak most egy órát várnom kell és Mirandában is ennyivel kevesebb időm lesz elintázni a dolgokat. Mirandában először megveszem a buszjegyet, ez egyik jegyirodában ott hagyom a CG-ben vásárolt cuccot aztán besétálok a városba, a Hotel Pantalban használom kicsit a netjüket, felhívom skype-on a lodge-ot, hogy háromra jöjjenek értem. Bankozok, nem sikerül elég pénzt felvennem, aztán kifizetem a cementet meg a kavicsot, amit hitelbe hoztak. Utána a listámról a maradék dolgokat szedem össze, meg bevásárolok a szupermarketben. Megnézem, hogy a két és fél hónapja feladott csomag megérkezett-e már, de sajnos nem, kezdem azt hinni, hogy az már nem fog ideérni. Festéket nem kaptam sehol, körbetaxizom az egész várost, minden boltot megnézek, de nincs. Felszálok a buszra, az átgurul a Zero Horához és most harminc percet adnak a kajálásra, így nehezen fogunk háromra odaérni. Végre elindulunk, másfél óra alatt Buraco das Piranhasban vagyunk, Andrásék már várnak rám. Paso do Lontránál még átkompozunk, majd jön egy nagy zápor, beugrunk a boltba és megvárjuk míg eláll a szakadó eső. Hamar eláll, megnézem én is a leomlott hidat közelről, a kocsi már nem látszik ki az áradó folyó által idehordott sok zöld növény közül. Hazamegyünk, András mintha egy kis baglyot látna a lodge melletti réten, beülök a lessátorba megnézni, de nem jön oda egyik madár sem. Nem jön értem senki, így sötétedés előtt becuccolok a házba. Vacsorára friss zsemle vajjal, szalámival, régen ettünk már ilyet. Este megnézem a negyedik részt a Flashforwardból, aztán alvás.
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
11. hét
12 13 14 15 16 17 18 19 20 21
> >>