Brazília
2009-2010
<< <
1. hét
2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
> >>
Pantanal kardinálispinty (Paroaria capitata)
2009.10.15. Csütörtök (1. nap)
A lodge madártávlatból, középen a medence és a teniszpálya közt lakunk
Reggel korábban kelek, mint jólesne, de még mindig van egy halom elintézni valóm, nem bírok ágyban maradni. Az utóbbi napok eléggé mozgalmasak voltak, csak tegnap sikerült eladnom a régi fényképezőgépemet és beszereznem egy újat. Nagyon rosszul esik már az itteni hideg, tegnap majd' megfagytam, mikor kimozdultam (meleg ruha nincs nálam). Elkezdem összekészíteni a holmijaimat, amiket el akarok vinni, kirakom őket az ágyra, hát, eléggé nem úgy néz ki, mintha beleférne a hátizsákomba. Közben még van pár DVD, amit fel szeretnék másolni a gépre, hogy anyival is kevesebb cuccom legyen, de a laptopba épített olvasó, az utóbbi napok haldoklása után ma végleg beadja a kulcsot, most már semmit sem képes olvasni. Tíz felé befut Zsuzsi, még vett nekem egy "portugál kapd elő"-t, legalább az alapokat szeretném ebből is megtanulni. Bepakolom a hátizsákot, erősen szelektálni kell a ruháimból, meg a súlyra is próbálok figyelni, elvileg 23 kilós lehet csak. Mire végzünk, befut Csabi barátom is, még hoz egy pár holmit, amit ki kell vinnnem, még azok közül a fontosabbakat beszorítom, már 25 kg-nál járunk. Mondom Csabinak, hogy megdöglött a DVD, azt mondja nem gond, mindjárt kerít egyet. Így is lesz, egy telefon és indulhatunk is érte. Elbúcsúzom Zsuzsitól, autóba pattanunk, irány a bolt, meglepetésemre teljesen szabványos DVD-t rejt, két csavar kicsavarásával ki is szabadítható. Csak az előlapot kell átpattintani (ez is pont stimmel) és már működik is az új. Zsila Sanyi barátom felé vesszük az irányt, már lassan egy óra késésben vagyunk. Sanyinál finom ebédet kapunk, tartok neki, meg két leendő Costa Ricai vendégünkek egy kis eligazítást, hogy mire számíthatnak majd odakint. Megerősítjük az üveg adagom csomagolását (a Bencéé útközben szétesett a reptéri pakolók ügyködése jóvoltából), aztán irány a reptér, ahol már egy órája ott kellene lennem. Persze nem maradok le semmiről, a csomagok is átcsúsznak büntetés nélkül (26+23 kg), még késik is pár percet a gép, addig még netezem egy kicsit (megint elmondom, hogy a Pannon free WiFit ad a reptéren, ami szégyenszemre sajnos elég ritka manapság). Elrepülök Párizsba, valamiért olyan fáradt vagyok, hogy alig győzöm ébren kivárni a következő gép indulását (nincs ingyen net a reptéren, és eddig ez a legszervezetlenebb reptér, senki nem tud semmit, nehéz kitalálni, hogy merre induljon az ember, ha nem tudja a terminált). A szemben ülő lány el is alszik, persze felébresztem az utolsó pillanatban, nagyon hálás, hogy nem maradt le a gépről. Irány Sao Paolo. Sikerül vészkijáratot szereznem, így jó nagy helyem van, ki tudom nyújtani a lábam. Vacsora után magamra húzok mindent,amit tudok a fejemre tekerem az ingem, mert olyan hideg van, hogy majd megfagyok, alig várom már a brazil meleget.
2009.10.16. Péntek (2. nap)
Kajmán
Nem tévézek a gépen, próbálok aludni, de az sehogy sem sikerül, csak forgolódom. Reggel hatra érünk Sao Paolóba, eléggé hulla vagyok, röpke negyven perc sorban állás az útlevél ellenőrzésnél, a zsákom egy tonnásnak tűnik már a hátamon. A csomagokat közvetlenül Campo Grandéba küldettem, de azért benézek a futószalagra, hátha idejött, de nem látom. Kifelé rámszólnak, hogy hol a csomagom, próbálom elmagyarázni, hogy nem ide jön, de annyira erősködnek, hogy visszamegyek mégegyszer leellenőrizni. Szerencsére, mert már ott figyelnek egy másik sorban, valaki már leszedte őket. Szerzek egy kocsit, áttolom a cuccaimat a belföldi részre, megint feladom a két nagyobbat, aztán megnézem van-e net, persze itt is csak fizetősöket találok. Kicsit dolgozom Ákos honlapján, azzal gyorsan elrepül az idő. A repülés hosszabb, mint gondoltam, a jegy szerint 9:00-9:40, csak van közte egy időzóna... A vámos tűnődik kicsit, hogy az üveget nem kellene-e megvámolni, de legyint egyet és elenged, minek a plusz munka... Kijövök az előtérbe, Bence már vár. Egy óra felé elbúcsúzunk Ágitól, ő elindul hazafelé, mi meg be a városba. Egy hotelban lerakjuk a cuccokat, elindulunk vásárolni. Gumicsizmát szeretnék venni, de nem találunk rám valót. Farmert is majdnem veszek, de az se elég hosszú. Megebédelünk egy kilós étteremben (lemérik a tányért és súly után kell fizetni, mindegy mi van rajta). Jó meleg van, már kezdek felengedni az elmúlt napok hidegéből. Mire visszaérünk a szállodába már talán sok is a meleg, jól esik kicsit bemenni a hűvösbe. Kitaxizunk a buszpályaudvarra, megkeressük a buszunkat, nem egyszerű a sok csomagunkkal. Egész kultúrált buszok járnak, kényelmes, mélyre dönthető ülésekkel. Befészkeljük magunkat, 5-6 órás út áll előttünk az országúton, aztán még egy kis földutas nehezítés a végére. Már sötét éjszaka van, mikor leszállunk a buszról, már vár ránk egy Bencének is ismeretlen japán fickó, ő visz el minket a lodgeba. A szállás tényleg nem túl nyerő, a legnagyobb gond, hogy nincs hova pakolni a holmijainkat, de egyelőre örülök, hogy van egy ágy, amibe lefekhetek végre. Gyors zuhany és nem sokára már alszom is.
2009.10.17. Szombat (3. nap)
Barátpapagáj (Myiopsitta monachus)
Reggel a madarak harsány rikoltozására ébredek, papagájok, karakarák, meg mindenféle apró szárnyas jószág kiáltozik a ház körül. Bence hamarabb felkel én még próbálok aludni egyet, a szemem még nem kóser. Nem sokáig bírom, felkelek, kipakolom a zsákom, addigra Bence is előkerül, már beszélt a főnökkel, hogy vágtak egy kecskét és a maradékot vihetjük. Kipróbálom a dolgozók reggelijét, tea meg sütemény, nekem jó. A főnök (Joao) meg a felesége (Olívia) elvisz minket a házukhoz (mi a platón utazunk) berakjuk a kecske maradványait egy vödörbe, tallkozunk a jaguár vadászokkal, akik rádiós nyakörvet raknak a környékbeli állatokra. Kivisszük a keselyűs helyre a kaját, aztán vissza a lodgeba. Bencével elsétálunk a kb. 1 km-re lévő kis erdőbe, ahová az egyik itatót tervezzük. Ahogy beérünk a fák árnyékába, szó szerint ellepnek a szúnyogok, a kézfejemen 6-7-et tudok egy csapással agyonütni, így a próba itató gyors feltöltése után menekülőre fogjuk. Még csak kilenc óra van, a nap magasan fenn az égen, határozottan pörköl, de jól esik, még a pólómat is leveszem, hogy több napfényt tudjak magamba szívni. Vissza a szállásunkra, csinálok helyet a gépemnek, beállítom a netet, a router nem akar úgy működni, ahogy szeretném, de nem kínlódom vele tovább. Andrisék jelentkeznek Rióból (egy nappal később indultak mint én, ők is itt fognak önkéntesként dolgozni, de egy pár napot eltöltenek előbb Rióban és a környékén). Naplót írok, kép még nincs, szeretném az új gép első képét valami szépre ellőni. A szobában 34 fok van a hőmérőm szerint, nem tűnik túl melegnek, de mikor egy pár percre elmegy az áram és nem teker a ventillátor a plafonon, akkor elég fullasztónak érezzük. Ebédre megint a dolgozókét próbálom ki, rizses hús van salátával, meg még pár másik edény kaja, de azokat meg se nézem nagyon. Három felé kimegye kicsit fényképezni, a tukán, amit délelőtt láttunk, már eltűnt, de rengeteg karakara sétál a házunk mögött, azokat próbálom lefényképezni. lemegyek a folyópartra is, ami többnyire száraz, csak egy-két mélyebb részen maradt benne valamennyi víz. Kajmánok sütkéreznek a homokon, meg egy megtermett leguán rohan el közeledtemre. A szembe parton kapibarák jönnek le inni a vízhez, kicsit méltatlankodnak, hogy megzavartam őket. Végül a karakarákról lövök pár kockát, meg a házunk melletti pálmafán fészkelő papagájokról. Este még dolgozom kicsit, de hamar elálmosodom és lefekszem.
2009.10.18. Vasárnap (4. nap)
Bőgőmajom
Reggel korán kelünk, kimegyünk (kivisznek) a keselyűs les helyéhez minket, kitakarjuk a tegnapi kecske maradványokat és várunk. Van pár keselyű, meg karakara a környéken, tisztes távolságból méregetnek minket. Chachalacák szállnak a rét felett hangosan rikoltozva. Mikor feljön a nap és egyre melegebben tűz ránk, sétálunk egyet a környéken. Az erdőben bőgőmajmok mély hangú ugatását halljuk, aztán hamarosan szemünk elé kerülnek az állatok, ráérősen heverésznek a faágakon. Szajkók, galambok, oropendolák meg még több tucat madárfaj, csipog, károg, puttyog, zörög körülöttünk még egy kolibri is akad. Vissza a döghöz, azóta se jöttek le rá, így másfelé indulunk. Viszünk magot a jácint aráknak, az egyik pálmaligetnél több mint 25 példány eszeget csapatba verődve. Erős, rekedtes hangjuk messzire hallatszik. A gépet nem hoztam magammal, elrejtettük a bozótban valahol. Bence megmutatja a kiszemelt vizes lesek helyét, aztán vissza megyünk a lodgeba. Éppen ideje, már kezdek éhen pusztulni. Bekapok pár sütidarabot, úgy tűnik lemaradtam a reggeliről. Behúzódunk a házba, kinn már nagyon erősen tűz a nap, benn csak 35 fok van. :-) Dolgozgatunk, én ebéd után lefekszem kicsit sziesztázni, mert nem tudom nyitva tartani a szemem. Négykor a szafari autóval elvitetjük magunkat egydarabon, aztán megnézzük az itatónak kiszemelt helyeket. Az erdőben millió szúnyog van, hiába húztam most hosszú nadrágot, meg hosszú ujjú inget, simán átcsípnek még a vastagabb anyagon is, szállnak a szemünkbe, fülünkbe. Megállni nem szabad, mert akkor ellepik az embert, menet közben, kis hadonászással távol lehet tartani a nagyját, persze a hátamat így is megtalálják. Ülünk egy félórát a szunyikkal küzdve az egyik itatónál, de semmi mozgás. Haza kutyagolunk, vacsora, naplóírás, képszerkesztés. Fura, hogy itt van internet, és nem hetente tudok csak frissíteni...
2009.10.19. Hétfő (5. nap)
Kapibara
Hét felé kelek, finom frissen sült süti van reggelire. Bence elmegy helyet keresni vízparti lesnek, én körbesétálok a lodge körül. Egy kapibara hűsöl nem messze, egész közel bevár, arcon is fényképezem... Gyorsan bemelegszik az idő, visszahúzódom a házba, dolgozom a honlapokon. Olyan meleg van (36°C) a szobában, hogy nincs kedvem ebédelni, csak iszom egész nap. A net épp csak működik, de a semminél jobb. Délutánra befelhősödik, de a meleg nem csökken egy szemernyit sem. A madarak se mozognak annyira, mint tegnap. Még mindig nem vagyok kibékülve az új géppel. Programozgatok, aztán vacsora után korán lefekszem.
2009.10.20. Kedd (6. nap)
Pantanal kardinálispinty (Paroaria capitata)
Hét felé ébredek, reggeli sütizés, járok egyet a fényképezőgéppel a házak körül. Az ég felhős, csak néha bújik ki a nap. A focipálya másik oldalán egy csapat kapibara legelészik, de mire közelebb mennék hozzájuk, eltűnnek a folyópart menti bozótosban. Egy színpompás tukán jön oda a csónakházhoz és próbálja elcsenni az egyik mentőmellény műanyag övét, annyira el van foglalva a művelettel, hogy közben egész közelről tudom fotózni. A négyórai szafarival kimegyünk terepre, Bence megmutatja az újonnan felfedezett helyet, ahova vízparti lest tervezünk. Útközben jácint arákba botlunk, szerencsére hoztam gépet, így pár kockát lövök is rájuk. A vizes terület jó helynek tűnik, bóklászunk egy kicsit a környéken, egy szép nagy jabiru gólya is a közelünkben landol és mit sem törődve velünk tollaszkodni kezd. Igyekszem minden madarat megörökíteni, később a képekről könnyebb meghatározni az eddig még nem látott fajokat. Este még áttöltüöm a laptopra a képeket és gyönyörködöm bennük, aztán tíz óra felé lefekszünk, mert holnap korán indulunk majd.
2009.10.21. Szerda (7. nap)
Éjjel háromkor jön értünk Joao és Olívia, nem nagyon aludtam, mert meleg volt és csíptek a rovarok. Felpattanunk a platóra, harmincegynéhány kilóméter jeep-rodeó (próbálunk fennmaradni a kocsin, miközben Joao nagy sebességgel kerülgeti a pocsolyákat, kátyúkat) következik. Buraco das Piranhasig kell csak kibírnunk, egy óra alatt teljesítjük is a távot, itt kapunk egy Toyota Corollát (szerencsére automata, ezt jobban szeretem) és már csak kb. 300 km kocsikázás áll előttünk Campo Grandéig. Joao megy elől, de olyan tempóban, hogy esélyt sem ad a kátyúk kerülgetésére, mit tehetek, megyek utána. Bence egy idő után bealszik mellettem, nekem össze kell szednem minden energiámat, hogy ne ragadjanak le a szemeim. 200 km után megállunk, bekapunk pár falatot ezután pár percig úgy érzem, hogy minden rendben, de még több mint egy órát araszolunk egy teherautó mögött, a végére le vagyok harcolva teljesen. A hotelbe megyünk, gyors tanácskozás, reggeli, 5 percig végre lehunyom a szemem, aztán indulunk vásárolni. Egy nagy barkácsáruházzal kezdünk, sok minden van, de még több minden nincs a listánkon lévő dolgok közül. Minden nagyon lassú, órákat töltünk el és alig a harmada van meg a cuccoknak. Átmegyünk egy szerényebb vasas boltba, újabb órák alatt (közben másik három boltból szedik össze az innen hiányzó dolgokat, egyikbe mi is átmegyünk megnézni a csavarokat) sikerül megejtenünk a bevásárlást. Közben Joaoék már leléptek, mert időre mentek valahova. Visszataxizunk a szállodába, naplót írok, képeket rakok fel a tegnapi termésből.
<< <
1. hét
2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
> >>