Namíbia
2007-2008
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8
9. hét
10 11 12 13 14 15 16 17 18 19
> >>
Bush Experience
2007.11.21. Szerda (57. nap)
A méret a lényeg
Hajnalban Bazil jön és kérdi, hogy készen vagyunk-e, Petra meggyőzte, hogy reggel megy a buszunk, de nem, így potyára kelt fel. Visszafekszünk még egy kicsit, legalább a napkeltét megvárjuk. Reggel találunk egy helyes bogarat, kicsit eljátszunk a fényképezésével, Csabi gépével klassz képet lehet róla készíteni. Sajnos a ma a csónakázás kimarad, mert Bazil tanfolyamot tart (Kian is ezen vesz részt), nem ér rá eljönni velünk. Belehallgatok az előadásába, érdekes dolgokat mesél, a téma "Hogyan legyünk jó túravezetők". Itt ezen puskás vezetést értenek, mert veszélyes nagyvadak is bármikor előkerülhetnek. Csabi közben bogarakra vadászik, egy szép hernyót talál. Délutánig lassan telik az idő, így hogy nincs mit csinálnunk, de eltelik a nap, Csabival angolozunk egy kicsit. Indulás előtt megmutatom a képeket Bazilnek és Petrának, nagyon el vannak ragadtatva, meg is örülnek, hogy itt hagyom nekik is az itt készült pár képet. Gyors pakolás, búcsúzkodás, Eric a tegnapi túravezetőnk kivisz a buszmegállóba Kongolába, szerencsére erősködöm, hogy a rendőrséghez vigyen (ő már a faluban kitenne, ami vagy hat km-re van), kiderül, hogy itt áll meg a busz tényleg. Várunk, jön a vihar, de aztán mégsem esik, elmegy mellettünk. A folyóról vízilovak röfögése hallatszik, de messze vannak tőlünk. A busz pontosan érkezik, felszállunk, indul a "kéjutazás". Bevesszük magunkat a hátsó sorba még párnát és plédet is találunk, de kiderül, hogy az személyzeté, mi nem ülhetünk oda. Előre megyünk, Runduig külön, onnantól egymás mellet ülünk az első sorban (emelet). Az első megállóban előveszünk egy hálózsákot, mert bár kívül a hőmérséklet pont kellemes, itt benn ezerrel megy a klíma, majd lefagy a lábam. Faljuk a kilométereket, csak néha egy-egy háziállat miatt lassítunk kicsit.
2007.11.22. Csütörtök (58. nap)
Hajnalban Okahandja környékén egy kereszteződésben lerobban a busz, egyszerűen megáll és se kép se hang. Vagy félórát ácsorgunk, aztán valahogy életet lehelnek bele és tovább tudunk menni. 8 felé megérkezünk Windhoekba, próbálunk telefonálni, de senki se veszi fel, ezért bepakoljuk a cuccainkat Laci bácsihoz, meg is reggelizünk nála (egy kis büféjük van a harmadik feleségével), beülünk a Telecomba naplót szerkeszteni, átmegyünk netezni a szokásos helyünkre. A mellettünk lévő gépnél két fekete lány levelezik, az egyiknek nagyon helyes arca van, meg is kérdem gyorsan, hogy csinálhatok-e róla pár képet. Nagyon szégyenlős, de a barátnője annál bátrabb és segít meggyőzni, hogy kimenjünk a parkba. Csabi elhozza a vakukat, aztán egy kis pavilonban csinálok pár képet a csajokról. Közben Briant (neki egy game farmja van a közelben sok-sok állattal, egyébként számítástechnikában utazik) is sikerül elérni, kettőre beszéltem meg vele találkozót, sietnünk kell, hogy odaérjünk. Az irodában várunk vagy félórát, mint utóbb kiderül, Cobus (egy fiatalabb srác, aki a farm ügyeit intézi) még kint volt a farmon és nem tudott a találkozóról, így meg kellett várni, míg ideér. Brian elég szkeptikus, megmutatjuk a HidePhotographys irományokat, de szerinte az túl általános, marketinges (hát ebben igaza is van). Kicsit nehéz bármiről is meggyőzni, de mikor elkezdjük mutogatni a képeket, akkor mindjárt másképp állnak a dologhoz. Most épp vadász vendégeik vannak, ezért jövő keddre beszéljük meg, hogy kivisznek minket a farmra. Telefonszámot cserélünk, elbúcsúzunk, sietnünk kell vissza, mert Laci bácsiék négykor zárnak és ha nem érünk vissza, akkor csak holnap jutunk a cuccainkhoz. Fogunk egy taxit és még épp elcsípjük az öreget. Telefonálok Gobabisba (itt is van egy hely, ahonnan érdeklődtek), mehetünk azonnal, várnak minket. Szuper! Az öreg kicsit nagyot hall, mikor mondjuk neki, hogy megyünk Gobabisba erősködik, hogy elvisz minket, már szalad is az autóért. Sejtjük, hogy nem tudja, mire vállalkozott, ezért mikor előkerül az autóval, újra rákérdezünk, hogy biztosan akar-e még ma 400 km-t vezetni. Kicsit meghökken, mert azt gondolta, hogy csak ide megyünk valahova a városba, de továbbra is erősködik, hogy ha fizetjük a benzint, akkor elvisz. Elfogadjuk, a kúton az ajánlat úgy módosul, hogy ha teletankoljuk a kocsit, az biztos elég lesz. Belemegyünk, támogatni kell a határainkon túl élő magyarságot. Elindulunk, az öreg (72 éves) végig meséli az utat, kikérdezem '56-ról, hogy volt, mint volt, mert első kézből mégiscsak többet lehet megtudni az eseményekről. Még egy verset is hallhatunk tőle, szerencsére Csabi épp felveszi, így majd meg tudjuk osztani veletek is a költeményét. A Goba Lodgeban nem tudnak rólunk, a tulaj nincs itt, akivel beszéltem, de telefonon utolérik és kapunk szobát. A kertből rálátni a folyóra (amiről csak később derül ki, hogy folyó), a nádasban több tucat pásztorgém és néhány kormorán készül éjszakázni. Este korán lefekszünk, mert már hulla fáradtak vagyunk, nem is találkozunk a tulajékkal.
2007.11.23. Péntek (59. nap)
Nádaratók
Újabb szitakötő
Reggel korán felkelünk, hogy megnézzük a madarakat, körüljárjuk a lodge-ot, de nem sok mindent látunk. Megreggelizünk, beszélgetünk Dewaallal (ő a tulaj) vagyis inkább ő beszél folyamatosan, aztán egyszer csak kiabál a felesége és itt hagy minket. Felkerekedünk kívül is körülnézni, madarászni egy kicsit. Felmegyünk a gátra, egész nagy tavat duzzasztottak ide. Kormoránok, szürke gém, egy két cankó mozog a partján, a levegőben fecskék szálldosnak. Felderítjük, hogy hogyan működik ez az egész, mikor honnan-hova folyik a víz. Találunk békákat meg egy lábatlan gyíkot, őt ki is mentjük a beton csatornából. Megint megpróbálkozom a röptében szitakötő fotózással, Csabi a bogarakat gyúrja. A nádat több helyen vágják a helyiek, csinos kötegekbe rakják. Egy dassiet is látunk, le is megyünk hozzá, de nem találjuk meg. Vissza a szállásra, a honlapot csináljuk estig, akkor megvacsorázunk, aztán szunya.
2007.11.24. Szombat (60. nap)
Reggel megint beszélünk Dewaallal, hogy akkor hogyan tovább. Bevisz minket a városba, hosszasan várakozunk a kisbuszra, de rajtunk kívül senki nem akar utazni, legalábbis innen a város közepéről, úgy tűnik mindenki a szokott helyről a kivezető út melletti kútról indul, de ott tábla tiltja a stoppolást és a taxik megállását és a sofőr nem akar a rendőrökkel ujjat húzni. Addig kérdezősködünk, hogy csak átmegyünk oda. Meleg van és sokan várnak itt, de kocsi nem nagyon akad. Itt is ülünk jócskán, míg Csabi talál egy kocsit, ami visszavisz minket a fővárosba. Kipakolunk Laci bácsinál, de szombaton nincsenek nyitva, valami mást kell kitalálnunk. Elindulok megkeresni a backpackert, amit még tegnap előtt ajánlgatott egy lány a buszmegállóban. Vagy félóra kell hozzá, mert még a nevére sem emlékszünk (fel se írtuk, mert olyan triviális, hogy azt nem lehet elfelejteni). Kaméleonnak (Chameleon VIP Backpackers) hívják és bár gyalog nincs messze, a csomagokkal inkább taxiba szállunk. Három napot kifizetünk előre, minden nap költöznünk kell majd, mert csak így van hely, de viszonylag olcsón megússzuk (200 N$/nap kettőnknek). A hely nem rosszabb, mint bármelyik BP Új-Zélandon vagy Ausztráliában. Elindulunk körülnézni, egy nagy zöldségesnél meg egy PnP-ben bevásárolunk, ki tudja, mi lesz nyitva a hétvégén. Hazamegyünk, vacsorára virsli van mustárral, tormával, sajnos a két utóbbi ehetetlen, pedig jó drágák voltak, ki is rakom őket a közös kaják közé. Este még gépezünk.
2007.11.25. Vasárnap (61. nap)
Reggel Csabi elmegy körülnézni a városban, felderíti a boltokat, én programozom, délután bemegyünk a szokott helyünkre netezni (letöltés közben elhűlve figyeljük a sebességet: 100 Kb/sec! ilyet se láttunk jó ideje), hazafelé sétálva az egyik gyárépületnek kinéző sarki házból jazz zene szűrődik ki, megnézzük mi az, épp most kezdődött egy koncert, veszünk belépőt és beülünk hallgatni. A szünetben hazamegyünk átöltözni, meg hozzuk a gépeket, én fényképezek, Csabi felveszi a hangot. Este én lefekszem aludni, Csabi még gépezik, párszor felébredek, még mindig ugyanaz a látvány fogad, úgy belelendül az alkotásba, hogy átdolgozza az éjszakát.
2007.11.26. Hétfő (62. nap)
Reggel cserélünk, az új design mellé csinálom a programot. Tízkor kijövünk reggelizni, közben megejtjük a szobacserét is. Elindulunk a városba, Csabi pákát akar, mert a kisgépből ki akarja vezetni az exponáló gombot, hogy távirányítva vagy infra kapuval is el lehessen sütni. A tegnap kinézett helyen sajnos már megszűnt az elektronikai bolt rész, bár még van ott egy forrasztóállomás, de a főnök nem hagyja, hogy ott megcsináljuk, amit szeretnénk, de legalább adnak egy címet, ahol talán kapunk. A DVD kölcsönzővel sincs szerencsénk, csak helyi lakosoknak kölcsönöznek. Vissza a Kaméleonba, folytatom a programozást, Csabi nem adja fel, elmegy a kapott címre és vesz egy pákát. Délután együtt bemegyünk netezni, közben átnézek a szomszéd üzletbe, ahol megrendelem a névjegykártyákat (mindenki ezt kérdi, hogy tudunk-e adni). Érdeklődünk DVD kölcsönző ügyben is, útba is igazítanak (ez a netező hely a legjobb, szinte mindent itt derítünk ki a két itteni fickó segítségével). Itt pikk-pakk kitöltünk egy papírt és már hozhatjuk is a filmeket. Hazafelé betérünk egy KFC-be, érdekes, hogy a csirke mellé adnak kis zacskóban ecetet is a ketchup mellett. Nagyon finom, jól belakunk belőle. Otthon megpróbálom felmásolni a gépre, mert nem most akarjuk megnézni (Csabi már el is aludt, neki dupla napja volt), hanem majd valamikor, amikor már nagyon nem lesz mit csinálnunk, de az egyiken valami védelem van, amitől nem sikerül. Kimegyek kicsit netezni, letöltöm a legújabb anyDVD-t, az közli is, hogy vagy hatféle másolásvédelmet fedezett fel és kapcsolt ki a lemezen, így már fel tudom rakni az egyik háttértárra. Ha már előkerült a külső HDD, kicsit azon is rendet rakok.
2007.11.27. Kedd (63. nap)
Készül a HidePhotography.com
Reggel Csabi nekiáll a kis gép (Canon IS2) átalakításának én összepakolom a holmijainkat és kihordom a szobánk előtti kis társalgóba, kitelepítem a gépet és ott programozok. Eljön a tíz óra, ki kellene jelentkeznünk, de a gép még darabokban, Csabi még sehol sem áll. Többször ránk szólnak, mert már jönnének az új lakók, végül kiteszik Csabi szűrét is. Kint fejezi be, jó lett, minden működik és még maradt is két csavar. :-) Megreggelizünk, már elmúlt dél, Csabi visszaviszi a DVD-ket, beugrik a névjegyekért (nem túl jó minőségű, de legalább nincs belőle sok), meg elmegy sátrat venni. [Tegnap egy kínaiban (ahol csak sárga-rózsaszín színű volt) azt mondták, hogy a Game Shoping Centerben próbáljam meg. Miután kiderítettük a címét rájöttem, hogy azt tudjuk hol van, mert onnan neteztünk először haza 63 napja... :-) Szóval nekiiramodok... kínai üzletnek nyoma sincs, egy sportboltba tévedek, ahol kapok egy katalógust, de csak nagy, túra sátrak vannak benne. Szerencsére a raktárban épp molyolnak valamivel és a nyitott ajtón kiszúrok egy terepszínű sátorformájú valamit. Rákérdezek, egy gyereksátor... az pont jó nekünk! Kicsi könnyű , terepszínű, és fele annyiba kerül, mint egy normál méretű...] Most végre sikerül is neki (már több helyen is keresett, de egyik se volt az igazi). Felhívom Cobust, kiderül, hogy ma már nem tud kivinni minket, mert a reptérre kell mennie, így maradnunk kell még egy éjszakát itt. Már csak dormi van, de jó lesz az is. Egy japán pár és egy fehér csajszival vagyunk közös szobában, nem beszélgetős fajta egyik sem. Bepakolunk a szobába, a legfontosabb cuccainkat berakjuk a recepcióra, aztán elmegyünk bevásárolni, hogy holnap rögtön indulhassunk. Jól belehúzunk, veszünk mindenféle finomságot, aztán hazacipekedünk. Vacsora, fekvés.
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8
9. hét
10 11 12 13 14 15 16 17 18 19
> >>