Namíbia
2007-2008
<< <
1 2 3 4 5 6
7. hét
8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
> >>
Coppery-tailed Coucal (Centropus cupreicaudus)
2007.11.07. Szerda (43. nap)
Reggel már megint pirkadatkor ébredünk, kíváncsiak vagyunk, lőttünk-e valamit az éjjel. Kimegyek megnézni, már megint csak fél sülünk van, meg egy vadmacska (ami pont úgy néz ki, mint egy cirmos házimacsek). Összepakolunk mindent, kicsit az udvaron is rendet rakunk, eltakarítjuk az összehordott ágakat. Bemegyünk reggelizni, aztán a menedzser behoz minket Tsumebbe (Gert is velünk jön), egy B&B-nél raknak ki, ahol tudunk végre internetezni, meg a telefonjaink is újra működnek (a lodgeban nem volt sehol térerő). Bár figyelmeztetnek, hogy elég lassú a net, arra nem számítunk, hogy egy sima telefon modemes kapcsolatot osztanak szét három gépre (és nemsokára a másik két gépen is elkezdenek netezni). Két és fél óra alatt végzünk, meg is kérik az árát a lassúságnak, 80 pénzt hagyunk itt. Elgyalogolunk a város szélére (az emberek szívesen útbaigazítanak, bárkit kérdezünk), megalkuszunk egy taxissal Runduig, vissza a csomagokért, aztán vissza a taxiállomásra, még várunk további utasokra. Nagy nehezen összejön a telekocsi (a sofőrünk egy másik taxiból is átrángat egy nőt), elindulunk. Csak Grootfonteinig visz el, ott átpasszol egy kisbusznak minket.
Kisbusszal megyünk Runduba
Újabb várakozás, ebbe több utas fér, nehezebben is jön össze a társaság, [én addig kattintok pár buszra váró helybélit az árnyékban.] közben párszor visszamegyünk a városba, mindig reménykedünk, hogy most már elindulunk, aztán mikor a sofőr a harmadik körnél bekapcsolja a zenét, akkor már tudjuk, hogy elindultunk végre. Elöl ülünk, egész kényelmesen utazunk. Százhússzal megyünk szinte végig, az út aszfaltos végig (kisebb hibákkal). Itt már látunk falvakat, a nők és gyerekek kilométerekről hordják a vizet pici, fűfedeles viskóikba. Az út szélén már gyümölcsöt (talán grapefruit) árulnak (látunk végre mangófát is, igaz, a termése zöld még), meg mindenféle holmit, tűzifát, cserépholmit. Persze előbb Runduba megyünk, kirakjuk a többi utast és csak újabb 40 pénz fejében visz el a sofőr a Hakusembe River Lodge-ba, "ahol a luxus találkozik a természettel" (a honlapjukon írják). Hétfőn beszéltem az itteni menedzser asszonnyal, Lénával, mondta, hogy nem lesz itt, ezért arra számítottam, hogy majd hosszasan kell magyaráznom, hogy honnan jöttünk, meg miért, de pár perc alatt kiderül, hogy az itteniek (Edi és Yvonne) tudnak rólunk, és arról is, hogy ingyen kapjuk a szállást. Megkapjuk a szobát (a folyóparton), nekiindulunk körülnézni, hopp! egy óriás jégmadár, hopp! egy új billegető, ott meg egy tarka halkapó, aztán egy hamerkop, új galambfaj, új (kis) gyurgyalag, még egy jégmadár faj, csak kapkodjuk a fejünket a sok újdonság láttán. A víz felett bakcsók, fecskék, jégmadarak, szürke tokók szállnak. Egy amerikai pár jön ide hozzánk, beszélgetünk velük kicsit, aztán zuhany, átöltözés, mennénk vacsorázni. Az egyik főnök, akinél bejelentkeztünk, közli, hogy most beszélt a menedzserrel és mégse adják ingyen a szállást, viszont a kajáért nem kell teljes árat fizetnünk. Nem örülünk, de mit tehetünk, majd holnap még alkuszom egyet Lénával. Megvacsorázunk, én naplót írok még, aztán én is lefekszem.
2007.11.08. Csütörtök (44. nap)
Már negyed ötkor felébredek, próbálom megfogalmazni angolul a szállásunkról történő beszélgetést Lénával, aztán mikor kivilágosodik, kiülök a stégre nézelődni. Kicsit hideg van, a víz felett sűrű köd gomolyog, de a parton és a levegőben már beindult az élet, új madarak keresgélnek a nád tövében (Green-backed Heron, Black Crake), a levegő is hangos a különféle madárhangoktól.
Pel a ködben
Nemsokára Csabi is előkerül, aztán fecskék jönnek (új), meg billegető, meg jégmadár, aztán meglátunk egy vidrát a vízben, de csak tizedmásodpercekig van kint a feje a vízből, levegőt vesz és alámerül gyorsan, legközelebb már jóval messzebb bukkan fel, hamar elvesztjük szem elől. Pár perccel később ugyanonnan jön egy (lehet, hogy ugyanaz?), egy nagy hal van a szájában, ezzel már nehezebben halad, de így is gyorsan eltűnik a part menti nádasban. Körbesétálunk a lodge-ban, a vendégek még alszanak, a dolgozók közül is csak egy-kettővel találkozunk. Egy fa tetején egy Coppery-tailed Coucal üldögél, egy másikon egy jégmadár (új) énekel. Kisétálunk a folyópartra is, meg a egy kicsit távolabb egy réthez is elnézünk. Fényképezgetünk, a coucalokat sikerül becserkészni, az egyik elrepülő madárról sikerül is egy képet összehozni. Visszamegyünk megreggelizünk, aztán szólunk Edinek (Edison), hogy hívjuk fel Lénát és beszéljük meg ezt a szállás dolgot. Kikérdezi, hogy pontosan mit is akarok mondani, aztán felhívja a főnökét és egyedül letárgyalja vele a dolgot, nekem nem kell egy szót se mondanom. A végeredmény, hogy mégis ingyen lakhatunk, csak a kaját kell fizetnünk, de ki kell költöznünk a folyóparti bungalóból és egy ötszemélyes apartmanba kell átmennünk. Ennek örülünk, mert a bungalóban még a bőröndöt is alig tudtuk kinyitni, olyan kevés hely volt, itt meg tágasan, kényelmesen lehetünk. Mindjárt át is hurcolkodunk, és belakjuk a házat. Pár napja már elkezdtük a napló megjelenítésének az átírását, most nekiállok befejezni, ezt a hetet már a PHP-s verzióval akarjuk feltenni.[Ez már csak azért is jó lesz, mert így a naplóban lévő összes képre kattintva megjelenik a nagyítása!] Kiülünk a stégre (fedett), aztán mikor már nagy a forróság és a laptop is lemerül, visszamegyek a házunkba.. A meglévő hat hetet persze át kell konvertálni, ezzel késő délutánig elvagyok a szoba hűvösében. Csabi közben elmegy szitakötőt fényképezni, meg körülnézni. [Megpróbálok közelebbi képet csinálni egy lila szitakötőről, de nehezen megy, mindig háttal áll be nekem.] Mikor már megint jó fények vannak, együtt is körülnézünk, Csabi talált pár új madarat, én is megnézem őket. Naplementéig mászkálunk, aztán vissza a számítógéphez, van még munka a naplóval. Edi kopogtat nyolc felé, hogy már mindenki vacsorázik, jöjjünk mi is. A vacsora nagyon finom, mindenféle hideg saláta és meleg köret mellé húsgombóc és sült csirke is van, én mindent megkóstolok a rizsen kívül, egyik jobb, mint a másik. [A rizs is finom... és végre egy kis csirke! Már kezdett hiányozni.] Még desszertet is kapunk a végén, bár az felejthető. Hazajövünk, most Csabi gépezik, összerendezi az eddigi képeit én lefekszem aludni.
2007.11.09. Péntek (45. nap)
Ma később ébredünk, minden ablakon vastag függöny van, a sötétben nem megy a felkelés. Már süt a nap, mikor nekiindulunk. Ma kicsit melegebb az idő, az égen egy felhő sincs és a víz felett sincs pára. Az egyik kajakkal nekiindulunk a folyónak (Kawango) felfelé. Csabi evez, én elöl ülök a fényképezőgéppel. Egy homokpad van a másik oldalon, ahol távcsővel sok madarat láttunk tegnap, arrafelé megyünk. Ez itt a határfolyó, a másik oldal már Angola, de semmi szigorkodás nincs, aki akar, át is gyalogolhat, mert a víz most nagyon alacsony, annyira, hogy párszor meg is feneklünk. A madarak így jobban bevárnak, mintha a parton közelednénk hozzájuk, van amelyik pár méterre is idemerészkedik hozzánk. Szorgosan kattintgatok, gyűlnek a madárfajok a listánkon (az esti állapot 156). Az egyik homokos félszigeten kikötünk, sétálunk kicsit Angolában a madarak után. Megyünk még feljebb, az egyik fán egy csapat bakcsó üldögél, közeledtünkre felszállnak, de egy kör után visszaülnek a szomszédos fákra, közben sikerül reptükben is fényképezni őket. A visszaút nem annyira érdekes, mert szembe süt a nap, alig látunk valamit. Megreggelizünk, csinálok pár képet Yvonne-ról, [Én meg arról, hogy Pel Yvonne-ról...] aztán járunk egyet a folyótól távolabb is, gondolkodunk, hova és milyen lest tudnánk építeni. Újabb fajokat látunk, eddig ez a legjobb hely ilyen szempontból, persze az élőhelyek is itt a legváltozatosabbak. Tízre visszajövünk a lodgeba, mert be szeretnénk menni a városba bevásárolni és Edi 10-11 közé saccolta az indulást. Persze ez olyan afrikai becslés volt, végül fél egykor indulunk el, addig itthon dolgozunk a gépen. Netezünk, de csak egy képet töltünk fel, hogy látszódjon, hogy nem vesztünk el, mert az eheti napló még sehol sem áll. Megnézzük a leveleket, aztán irány a SPAR, gyorsan összeszedjük a legfontosabbakat, hogy a megbeszélt időre készen legyünk, persze felesleges a sietség, még vagy egy jó óra, mire előkerülnek, közben Csabi körülnéz, mert egy sátor jó lenne ideiglenes lesnek (az otthoni lessátor nagyon hiányzik, de esély sem volt, hogy beférjen a súlyhatárba). Még Edi is elvisz egy áruházba, itt vannak is sátrak, de elég drágán, így nem veszünk. Utána is még megyünk erre-arra, egy faluba is elvetődünk, tankolunk (közben veszek pár mangouni nevű gyümölcsöt), így mire hazaérünk, a vajunk eléggé szétolvad, de van hűtőnk is, szóval nem vészes. Vettünk egy izraeli limonádé szörpöt, kipróbáljuk, finom. Ja, itt a víz nem iható, így vízből is bevásároltunk (eddig mindenhol csapvizet ittunk). Közben kitakarították a házunkat és a légkondit is bekapcsolták, így most kellemes hűvösben kortyolgatjuk a jéghideg teát (tegnap főztük, de nem volt benne semmi, most a szörppel felturbózva ez is sokkal jobb). Megkérdezzük Yvonne-t, hogy kell megenni a mangounit, egy kalapáccsal feltöri a héját aztán ad két kiskanalat, azzal szedegetjük ki a gyümölcs magjait, amit vékony, de annál erősebb gyümölcshús borít, az íze leginkább sárgadinnye, ami kicsit ananászba hajlik. Szopogatás után a magokat ki kell köpni. Ki is ülünk a stégre, szopogatjuk és köpködjük a magokat, rájövünk, hogy ha teletömjük a szánkat egyszerre több maggal, akkor sokkal jobban érezni az ízét. Negyedóra múlva belefáradunk az evésbe, szerencsére el is fogyott már (van még három a hűtőben, abból kettő másfélszer ekkora). A héját vízre tesszük, komótosan viszi el a víz. A bár falán fényképeket láttunk a magas vízállásról, még pár méter hiányzik, hogy igazán folyónak nézzük ezt a kis vízfolyást. Gépezünk, míg újra meg nem szelídül a perzselő napsütés. Szólunk, hogy nem fogunk vacsorázni, megkérdezzük ez eddigi tartozásunkat, aztán újabb kajak-túra (bár Csabinak nem tetszik az evező, úgy használja, mintha kenuznánk, vagy ladikoznánk),[Hát ez rettenet! Alu cső rácsavarozva két műanyag evezővég, ami üreges és egy lyuk van a végén, hogy ne maradjon benne víz. Ennek köszönhetően, a kajakos módszerű evezésnél minden víz az ölembe folyik... Így persze viccesen mutat a kezemben, de legalább nem lesz tele a kajak vízzel!] most lefelé indulunk. Néhol nagy sziklák állnak ki a vízből (egyébként homokos a meder), az egyik tetején egy új madár (Rock Pratincole), ahogy lavírozunk körülötte, odaszáll a párja is. A másik parton egy falu van, az emberek ide járnak le vízért, meg itt mosakodnak, mosnak, halásznak. Ilyenkor, estefelé megélénkül a part, az asszonyok a mosást és a fürdést összekötik, félmeztelenül ülnek a vízben és súrolják a szennyest (a férfiak egyesével mosakodnak). Egy csapat férfi és fiú egy halászhálót vetnek ki épp, egy lány táncol nekünk a parton, mikor látja, hogy fényképező van nálunk. Az utolsó új faj a kanalasgém, hosszú sorban, magasan repülnek a folyó mentén. Naplemente után érünk vissza (most se csúnya az ég), még egy jégmadár sziluettes képet csinálnánk, de a madár nem így gondolja. Vacsorára a jól bevált vajas, fügelekváros kenyeret, vajas, borsos (frissen őrölt!) kenyérrel variáljuk, illetve van még egy kis málnadzsemünk is. Vacsora után nekiállok megírni az elmúlt két napot, meg képeket is válogatok.
2007.11.10. Szombat (46. nap)
Rock Pratincole
Reggel megint csak napsütésben ébredünk, összekapjuk magunkat és irány a folyó. A tegnapi útvonalon megyünk, de ma mintha kevesebb madár lenne, vagy csak nem vagyunk ma szerencsések, de nem sok mindent látunk. Elindulunk lefelé is egy darabon, a sziklán még mindig ott ül a két pratincole, mikor elmennek, megnézzük a szikla tetejét, jól gondoltuk, itt fészkelnek, bár a fészkelés kifejezés kicsit túlzó, két tojás árválkodik a csupasz kövön. Egy part menti fa tetején észreveszünk egy új gémfélét, meg messziről látunk egy krokodilt a part menti homokpadon napozni, de mire odaérnénk hozzá, az angolai oldalról valaki addig dobálja kövekkel, míg el nem menekül szegény pára. Vissza a házba, gondolkodunk a leseken, felhívjuk a következő helyet a Capriviben, megbeszélem vele, hogy szerdán megyünk hozzá. Reggeli, lenézünk a folyópartra, de nem sok okosat bírunk kitalálni. Csabi gépezik, [A képanyag még hiányzik a 7. hétből, ezt pótlom.] én szunyókálok, aztán kimegyünk a rétre körülnézni. Épp halásznak az asszonyok, vagyis tapogatóznak egy lekerített részen. Megállunk, figyeljük, hogyan dolgoznak, meg fotózunk. Itt maradunk velük végig, míg össze nem csomagolnak és haza nem mennek. [Végre sikerül lőni néhány igazán afrikás képet! Ezen felbuzdulva elhatározzuk, hogy csinálunk egy Best Of Namíbia válogatást is...] Még lemegyünk a folyóhoz, átevezünk a túlsó partra, ahol gyerekek jöttek épp vízért, kicsit fényképezgetünk, mert nagyon aranyosak, megvárjuk míg lemegy a nap, aztán vissza Namíbiába. Este a békáktól hangos a környék, a házunk melletti két itató is harsog a brekegésüktől, a szökőkútban meg valami másik féle békák felelgetnek egymásnak, ezeknek kopogó hangjuk van. Kimegyünk két vakuval, meg a nagy lámpával és próbáljuk lefényképezni őket, de csak a szökőkutas breki hagyja magát.
2007.11.11. Vasárnap (47. nap)
Reggel a rétre megyünk ki (lehet, hogy Csabi már unja az evezést?) [nem erről van szó, csak, gondoltam keressünk új fajokat új élőhelyen.] külön válunk, letelepszünk egy-egy kis víz mellé és várjuk a madarakat.
Yvonne
Én rossz helyet választottam, nem nagyon tudok fényképezni a belógó nádak, gazok miatt, meg a madarak is inkább az árnyékban tanyáznak, nem jönnek ki a napra elém. Pár kockát csinálok, de egyik sem sikerül jól. Csabinak se sok minden akad, de legalább lát egy új fajt (African Wattled Lapwing). [Én talán jobb helyet találtam, mint Pel, csak messze voltak tőlem a madarak. A nagy gép kellet volna ide...] Vissza a házba, átnézzük a képeket (elég lesújtó), naplót írok. Még Tsumebben feltöltöttünk pár videót (Mókus, Pávián, Ezerlábú) csak a linket felejtettük el megadni hozzájuk. Napközben nem sok mindent csinálunk, legalábbis a HidePhotography dolgait nem lendítjük sokkal előrébb. Képeket válogatunk, de itt most nem sok jót tudtunk csinálni, hiányzott a les. Megkérdem Yvonne-t, hogy van-e kedve modellkedni kicsit, persze igent mond. Szétnézünk, hogy hol lehetne árnyékban fényképezni, de az étterem előtti nagy piros napernyőnél nem találunk jobbat. Odavonulunk a géppel, vakukkal, Csabi tartja a hajfény vakut, egy kerül a másik oldalra, meg egy a gépen. Háttér a bár sötétje, bár a képeket utólag nézegetve nem is olyan sötét az. Vagy száz képet csinálok, nem túl jó modell (úgy értve, hogy alapból elég furcsa nézése van és hiába próbálom rávenni bármi másra, nem nagyon sikerül neki, így maradnak az elkapott pillanatok), meg én se tudom elmondani pontosan angolul, hogy mit akarok. Késő délután kimegyünk a rétre, hátha ma is halásznak ott, de ma korábban kezdtek hozzá, már pakolnak az asszonyok, így inkább hajóba szállunk és átevezünk az angolai gyerekekhez, átvisszük a maradék cukorka készletünket. Ma sokkal több gyerek van lenn a parton, vízért jöttek, meg fürödni, még az egészen picik is visznek egy félliteres üveggel.
Csoportkép
Persze most még mind itt van körülöttünk, megilletődve ácsorognak, nem tudnak hova tenni, minket, nem értik, mit keresünk itt. A tegnapi gyerekek is itt vannak, ők már bennfentesek, mert ismernek minket, így ők kicsit bátrabbak a többieknél.Hogy oldjuk kicsit a feszengést, Csabi kioszt egy-egy cukorkát, ennek persze megvan az eredménye, elégedetten szopogatják (van aki celofánostól veszi a szájába). Mi nekiállunk fényképezni őket, Csabi csinál róluk csoportképet is, ami nem egyszerű feladat, de végül mindenki a helyére kerül és elkészül a kép. Annyira meg vannak szeppenve, hogy utána is ott ácsorognak, ahova állítottuk őket. Az egyik kislány (a legvékonyabb, aki szeret pózolni a kamerának) megérti, amit mondok angolul és tolmácsolja a többieknek (később kiderül, hogy pár szót a többiek is tudnak). Megkérem, hogy énekeljenek valamit, meg doboljanak a kannákon, persze nem kell kétszer mondani, a fiúk rögtön kezükbe is kapják a "dobokat", a lányok eleinte csak halkan, cérnavékony hangon énekelgetnek, de aztán fokozatosan belejönnek az éneklésbe. Van egy kis srác köztük, akinek a vérében a zene, ő a hangadó, ő kezdi el a dalokat, dobol, táncol, irányítja a többieket. Videót is készítünk az éneklésről, amint tudjuk, feltöltjük ezt is. A második kör cukorkából már nem jut mindenkinek, de nincs belőle semmi probléma. Naplemente után már haza kell menniük, még gyorsan beugrálnak a vízbe, ugrálnak, úszkálnak kicsit, aztán elindulnak hazafelé. Mi is visszamegyünk, zuhany, szép ruha, ma az étteremben vacsorázunk. Steak van ma is, örülök, mert nagyon finom, és a köretek is tökéletesek. Léna ma sem ért ide, de már közeledik Edi szerint. Este még későig Yvonne képeivel bíbelődöm, sok retusálni való van, meg sok a kép is, lassan haladok.
2007.11.12. Hétfő (48. nap)
Itt laktunk
Reggel Csabi ébred fel elsőnek, én is kikászálódom, de inkább nem megyek ki fotózni, mert a szemem még takarékon van, visszafekszem aludni. Csabi kimegy a rétre, de nem sok minden jön elé, kicsit elégedetlenül jön vissza, de egy képet fel tudunk használni (Black Crake). Közben én is felkelek, folytatom a retusálást. Edi kopogtat valamikor, hogy itt van Léna, az irodában beszélhetünk vele. Átmegyünk, gyorsan elmondjuk, hogy mit csináltunk eddig, meg mit lehet majd ezután, megmutatjuk az itt készült képeket, aztán visszajövünk még kicsit dolgozni velük, mert Léna azt szeretné, hogy a madárnevek is rákerüljenek. Dolgozgatunk ezen, meg a madárlistán, aztán Yvonne-nak csinálunk DVD-t a jobban sikerült képekből (mármint asztali lejátszóban is lejátszhatót, hanggal, picit mozgó, nagyuló, áttűnő képekkel), de mikor kész és elindítjuk, nagyon világosak a képek, főleg a háttér zavaróan világos az eddigi majdnem fekete helyett. Az egész délutánt elvacakoljuk, míg sikerül a gépet normálisan beállítani, akkor meg a hang tűnik el a média lejátszóból, szerencsére a többi programmal működik, meg újabb vacakolás után azt is sikerül meggyógyítani. [A monitor beállításunknak köszönhetően, valószínűleg kicsit világosak voltak eddig a képek... most talán jobb lesz a helyzet!] Átvisszük megmutatni a DVD-t, nagy sikere van, mindenkinek nagyon tetszik. Kifizetjük a számlánkat, kérek egy kis vajat a vacsorához, mert a miénk már reggel elfogyott, meg veszünk egy vizet, mert abból is kifogytunk. Most a legutóbbi bevásárláskor vettünk limonádé szörpöt, meg különféle italporokat (narancs és mangó ízűt), egész jók. Vacsorára a szokásos fügelekváros meg borsos, vajas kenyér. [Én délután elhatároztam, hogy kicsit fogyókúrázom, úgyhogy csak 1 szelet kenyeret eszem. Azt hittem itt fogyni fogok, de hát ez az esténkénti steak-ezés... nem tesz jót az alakomnak! :-) ] Utána naplót írok, képezek.
2007.11.13. Kedd (49. nap)
Reggel korán kelünk, nem akarunk lemaradni Edi fuvarjáról (Edi szabadságra megy mától és tegnap megígérte, hogy bevisz minket reggel a városba). A naplón az utolsó simításokat végezzük, most Csabi gépezik, addig én Lénának felmásolom a képeket, meg a doksikat, nem sokat beszélgetek vele, mert valahogy olyan furcsa, hogy nem kérdez semmit. Elbúcsúzom Yvonne-tól is, megnézem Edit is, hát ő még autót szerel, de megnyugtat, hogy egy órán belül elindulunk. Megesszük a maradék vajat, a mangounikat itt hagyjuk az asztalon, összepakolunk. Edi is előkerül, hogy mehetünk, bevisz Runduba, a benzinkútnál tesz ki, innen indulnak a taxik és a kisbuszok minden irányba. Megkérdezem a Katimába tartó kisbuszokat (kettő is várakozik üresen), hogy mennyiért visznek el, egész jó árat mondanak (120 N$), de még nem egyezem meg velük. A benzinkúton Csabi még folytatja a képei szerkesztgetését, közben páran megkérdezik, hogy hova megyünk, egy taxis próbál megfűzni minket [300$ szerinte jó ár...], hogy menjünk el vele, de még azon gondolkodunk, hogy előbb internetezni kellene, ki tudja milyen net lesz Katimában. Az is szóba jön, hogy csak a félúton lévő Divunduig menjünk és ott aludjunk egyet, de hirtelen a dolgok szerencsés fordulatot vesznek, egy nagy Nissan Navara Double Cab áll be a kútra, és az egyik itt lézengő figura gyorsan összehozza nekünk a fuvart (szerény díjazás fejében, 6$). A csomagjaink is pont beférnek, csak ketten ülünk a hátsó ülésen, légkondi is van (ami közel 30 fokot jelent bent) és 120-140 km/h-s sebességgel suhanunk. Félúton megállunk egy boltnál, veszek innivalót, kuglófszerű péksüteményt, mandarint, cukorkát, szóval jó dolgunk van megint. Háromra Katimában is vagyunk, még szállás keresésre sincs gondunk, mert akik elhoztak (egy fiatal, meg egy idősebb fekete), már utána néztek a szállás lehetőségeknek és egy elfogadható árú helyet találtak, ez jó nekünk is. A városba beérve meglátok egy új gyurgyalagot (Southern Carmine Bee-eater), fenn ül a villanydróton, aztán, ahogy megyünk, még látunk párat, gyönyörű madár. Itt kinn sokkal melegebb van, de megyünk rögtön netezni, mert már egy hét lemaradásban vagyunk. Az első helyen nem megy a feltöltés, ezért átgyalogolunk a városka másik helyére, ahol netezni lehet (ez egyébként egy papír-írószer szerű bolt, amiben van egy gép is). Modemes net van itt is, mikor raknánk be a pendrive-ot, akkor derül ki, hogy az előző helyen hagytuk. Nincs nagyon messze, de a tűző napon, a rekkenő hőségben nincs nagy kedvünk gyalogolni. Külön válunk, én visszamegyek a kulcsért, Csabi közben körülnéz sátor ügyben. Fogok egy taxit és pár perc alatt megfordulok, elkezdem feltölteni a képeket, van most elég sok, mert Yvonne-ról, az angolai gyerekekről, meg a halászó asszonyokról elég sok képet csináltunk és persze ott vannak még a madarak, meg visszamenőleg is pótoltunk pár képet a napló átalakítása miatt (hogy nagyban is meg lehessen nézni). Ötkor zár a bolt, negyed hatkor egy udvarias úriember közli, hogy már bezártak, de pár percet még maradhatunk. A kétharmadát sikerült a képeknek felrakni, holnap majd folytatjuk. Bevásárolunk egy újonnan épült bevásárló központ szupermarketjében (Pick'n Pay), vissza a szállásra. Már csak negyedóra van naplementéig, így nem indulunk neki madarászni, hanem megvacsorázunk, aztán kicsit belenézünk a tévécsatornákba (van három is), de semmi érdekes [Itt is megy az otthonról jól ismert BigBrother és a Surviver is, meg persze az elmaradhatatlan szappanoperák helyi színészekkel, afrikan nyelven, angolul feliratozva.] , kikapcsoljuk gyorsan. Megnézzük az egyetlen filmet, amit magunkkal hoztunk (többet akartam, másolgattam is utolsó éjszaka, de valahogy nem jött össze), a címe The Chronicles Of Riddick, Csabi még nem látta, én már igen, de már csak nyelvgyakorlásnak is jó. Zuhany, naplóírás, alvás.
<< <
1 2 3 4 5 6
7. hét
8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
> >>