Namíbia
2007-2008
<< <
1 2 3 4 5
6. hét
7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
> >>
!Uris Safari Lodge
2007.10.31. Szerda (36. nap)
Mára nem beszéltük meg, hogy reggel mi lesz, de fél hét felé felkeltem Gepárd helyett...
A látogató denevér
Csabit, hátha reggel tudunk menni a madarakhoz. Gyors reggeli, de kiderül, hogy a Land Rover lerobbant, míg meg nem csinálják, nem tudunk menni sehova. Vissza a sátorba, naplót írunk, jön Mr. S., megbeszéljük vele, hogy ma bemegyünk a gepárdokhoz körülnézni és majd délután szedjük össze a holmikat a gátnál, amikor lesz autó. Szóba kerül az is, hogy meddig maradunk, mert péntektől a sátorra is szükség lesz, annyi a vendég, végül abban maradunk, hogy ha repülnek szombaton Diekmanékhoz, akkor elvisznek minket is a géppel. Lesétálunk (még fent a háznál látunk egy sárga mongúzt) a magas kerítéssel körülvett részhez, ahol a "cheetah"-k élnek (elsőre nem nyílik a lakat, visszamegyünk kulcsért, aztán kiderül, hogy mégis nyitva volt), a futtatás helyszínén méricskélünk, mekkora gyújtótávolsággal és honnan fényképezzünk, felváltva rohanunk az állatok útvonalán [ráadásul egy hosszú bottal, ami kb. a gepárdok hosszát mutatja a képen] (tudom, nem vagyunk normálisak :-)), míg másikunk próbál éles képeket készíteni. Az eredmény lehangoló, az autófókusz nem bír követni még minket sem. :-( Gondoljuk, megnézzük, mit csinálnak az állatok, de vagy félóráig keressük őket, mire megtaláljuk őket egy bokor árnyékában (mi lenne ha a természetes élőhelyükön kellene keresgélni őket...). [ez a terület úgy fél négyzetkilométer lehet...] Lövünk pár kockát, aztán már kezd a napon elviselhetetlenül meleg lenni, visszasétálunk a lodge-ba. A konyhában Kim épp mini halloween fejeket farigcsál (vacsorára készül), iszunk, kifújjuk magunkat, Mr. S. Diekmanéknak akar telefonálni (gondolom a leszállópálya miatt, reméljük elkészül szombatig), de nem sikerül neki, megadjuk az összes számot, amit tudunk, de egyiken sem elérhetőek. Vissza a sátorba, naplót írok, Csabi szundít egyet, egyszer csak berepül egy denevér és fellógatja magát Csabi fölé és vad ultrahangozásba kezd, csak úgy rezeg az orra, meg a füle. Elég rondára sikeredett ez a jószág, kicsit Predátoros feje van. Mikor lefényképezem, kirepül a sátorból de csak a felettünk lévő tető alá száll be. Megint kezd nagyon befelhősödni az ég, de a nap is ki-kisüt a felhők közül, még egy pár csepp eső is csepereg. átmegyünk az étterembe, épp elmegy az áram, Schafferék bosszankodnak miatta, Mr. S. kiadja az ukázt, most menjünk a gáthoz, így kocsira pattanunk. úgy tűnik meg fogunk ázni, de megint csak elkerül az eső minket. Lebontjuk a rögtönzött lest, visszahozzuk a hordót, meg a kannát, visszarakjuk a székeket a magaslesbe, hazajövünk. Négyen jönnek fényképezkedni, de csak pár percük van, kiállnak a kapu elé, készítek mindenkiről két-két portrét, aztán mennek a dolgukra, meg mi is a miénkre. Nem tudjuk még most sem, hogy meddig maradunk, vagy hogyan megyünk el innen, Mr. S. közben beszélt Jörggel és arra jutottak, hogy az nem jó, ha odareptetnek minket a farmra, mert onnan még be kell majd menni Otjiwarongóba, így a szombati repülést buktuk. Másik opció, hogy egy szomszédos lodge-ból holnap mennek be Outjoba, és majd azok visznek, de azokat meg nem sikerül elérniük. Gyártjuk tovább a képeket, amiket itt fogunk hagyni nekik, teszünk rájuk egy szolid HidePhotography feliratot is. Este csak pár vendég marad, így egy asztalnál vacsorázik mindenki (van egy dél-afrikai, egy orosz és egy német házaspár rajtunk és a házigazdákon kívül). A kis vigyorgó tökfejek az előételt díszítik, a főétel steak (vadhúsból), Csabi már kezdi unni. [Azt hittem fogyok néhány kilót itt, de eddig nem úgy tűnik... sőt!] Rákérdezek, hogy mit sikerült intézni a holnapi fuvarral kapcsolatban, kiderül, hogy igazából semmit, viszont a német házaspár Outjo felé megy holnap és bevállalnak minket a bérelt Polojukba. A dél-afrikai nő szerint nagyon hasonlítok valamelyik híres hollywoodi színészre, de nem jutott eszébe a színész neve. A mellettem ülő orosz nő szabadúszó fotós, mutatja a képeit, amit itt csinált Namíbiában, rossz nézni, mennyire nem ért hozzá. Egy 5D és egy 1D MkII van nála pár objektívvel, el se tudjuk képzelni, hogy tud megélni ezekből a képekből.
2007.11.01. Csütörtök (37. nap)
Reggel van időnk bőven, mert a németek csak fél tíz felé akarnak indulni, lefényképezzük a tegnap esti vacsoránál foglyul ejtett sáskát, elmegyek a tegnap előtt leadott ruháinkért, kiderül, hogy épp most mossák, még nincs kész. Felmásoljuk az itteni gépre a képeinket, Mr. S. máris dicsekedik vele a vendégeknek, hogy micsoda jó képeket csinált ez a két fickó itt. Mondjuk ami kép volt a gépen - beleértve egy olasz természetfotós képeit is - nem voltak valami ütősek, hogy finoman fogalmazzak. Kapnak egy madárlistát is, negyvenegynéhány fajt láttunk. Kifizetjük a repülést (még mindig fájó pont, mennyi pénzt dobtunk ki a semmiért), aztán megsarcolnak a laundryval, majdnem 300 pénzt kérnek érte (7500 Ft), de még így is elég olcsón megúsztuk. [úgy értve az itt töltött hetet! Igyekeztünk leenni, leinni a repülés árát... :-)] Mikor végre elkészül a mosás, Kimberley kivisz minket meg pár dolgozót az aszfaltos útig, csak ott szállunk át a németekhez, a többiek meg nekiállnak stoppolni. A légkondis kocsiban elbeszélgetünk kicsit a házaspárral, gyorsan telik az idő, már itt is vagyunk Outjoban. A boltnál (OK Food) szállunk ki, az őr fiú megismer minket, mindjárt jön is beszélgetni, aztán szerez nekünk egy taxit Otjiwarongóba. Csabi bemegy még innivalóért, aztán bekászálódunk a kocsiba, a csomagtartó teli van műanyag kannákkal, a hátizsákom csak a tetejükre fér, kicsit odakötözi a sofőr, de útközben azért nézegetjük, hogy megvan-e még. [ráadásul az autóban elöl van még valami csomag, így Pel is hátra ül! Ezt tetézve beül mellé még egy helyi nő, aztán kis "városnézés" után beül még egy srác előre a csomagok közé... :-) hát ez olyan afrikai... csak tele autóval éri meg! :-) de hogy, hogy találnak hírtelen még néhány embert, aki pont arra akar menni, az rejtély...] Ow-ban Mariához megyünk szerencsére otthon találjuk. Telefonálgatok Windhoekba, Omaruruba a kapott kontaktokra, de vagy nincs ott, vagy nem jó, végül elfogynak a számok és még nem tudjuk, merre induljunk. Maria ad egy telefonkönyvet, abból is találunk még számot, de az se jó. Maria bevisz minket a Wimpyhez, ott netezünk egyet, kikeressük az összes kontakthoz a számokat, címeket, megebédelünk, változik a terv, eddig dél felé akartunk menni, most az északra lévő helyekben kezdünk gondolkodni, az első útba eső Tsumeb mellett van. Felhívom, kiderül, hogy egy nő itt a manager, mondom, hogy most tudunk menni, neki is jó, megbeszélem vele, hogy bejön majd értünk a városba. Taxit találni egy kicsivel bonyolultabb, mint gondoltam, illetve nem is bonyolultabb, csak drágább, mert itt a vissza utat is megfizettetik, mert onnan nem sok esély van ide fuvart találni. Veszek ki pénzt, aztán megalkuszom egy sofőrrel, elindulunk. [ide már nem talál mellénk senkit... :-)]
Az !Uris lodge
Az út errefelé is nyílegyenes, nagyon álmosító a meleg, a motorzúgás és ez az "egyfelémenés" így együtt. Mikor már majd elalszom, megkérem, hogy tegyen be valami zenét, onnantól valami herero együttes játszik, így már tudok figyelni. Sokáig semmi érdekes, pár varacskos az út szélén, de aztán egy afrikai sárgarigó repül át pár méterre előttünk, már régóta szeretnék ilyet látni (a Diekman farmon egyik nap többször is hallottuk, de nem sikerült megpillantani). A táj lassan változik, a kezdetben távoli hegyeket elérjük, majd kanyargunk köztük egy kicsit, és már itt is vagyunk lassan. Elkérem a CD-t, amit hallgatunk, Csabi gyorsan átmásolja a laptopra (majd töltünk fel belőle ízelítőt). Telefonálok, hogy itt vagyunk, pár perc múlva itt is van értünk Charmaine. Egy nyitott szafari autóval jött értünk, felszedünk még dolgozót, aztán irány az !Uris Safari Lodge. (A felkiáltójel a namara nyelvben csettintésként hangzik.) 37 fok van, pedig csupa felhő az ég, de a réseken besüt a nap. úgy látszik, már eléggé afrikanizálódtunk, ez a hőmérséklet nem tűnik túl melegnek, tegnap este a 28 fokban már fel kellett vennem a pólómat, olyan hidegnek éreztem. Az utolsó kilométeren kapunk pár óriási csepp esőt, fantasztikus látvány a sötét felhők előtt a naptól megvilágított vízcseppek csillogó zuhanása. Szép fűfedeles házikók sorakoznak (mindegyiken bojler, légkondi), a főépület is impozáns, szép, zöld füves kert a házak között. Előszedjük a távcsövet, kicsit körülnézünk, máris találunk egy új madár fajt. A vacsoránál beárazott étlapról lehet választani, ebből gyorsan rájövünk, hogy itt a kaja nincs benne a szállás árában, gondoljuk, hogy ezt jobb tisztázni, nekünk mit kell fizetni és mit nem, így megkeressük Charmaine-t és kikérdezzük. A szállást kapjuk ingyen, meg a farmon visznek, amerre csak akarjuk, meg van mindenféle holmi a les építéshez, szóval végül is nem rossz a helyzet. Vacsorára egy borsmártásos steakre nevezünk be, akkora adagot hoznak, hogy még én is megrettenek picit tőle. :-) Az íze isteni, talán még nem is ettem ilyen finomat (pedig Argentínában is nagyon értenek hozzá), de a hús maga (marha) nem olyan jó, mint amihez az elmúlt napokban hozzászoktunk (kudu, oryx, strucc). Külön extra, hogy a tányér szélét pirospaprikával díszítették, ilyen ízt, illatot sem éreztem hetek óta. Vacsora után vissza a házunkba, naplót írok, még a tegnapival sem vagyok kész, mert kicsit programoztam tegnap, a honlapot alakítgattam, hogy ezt a naplót automatikusan jelenítse meg.
2007.11.02. Péntek (38. nap)
Hatkor kelünk, kinézünk kicsit a madarakra reggeli előtt, de nem találunk új fajt. Reggeli után kivisznek minket a Lapa nevű helyre, van itt egy kis házikó,meg sátorhelyek, meg kerti sütő, az udvaron a kerti csapnál kis itató a madaraknak (csöpög a csap), a gát másik oldalán meg az állatoknak egy itató.
A "szobánk"
Gyorsan összedobunk egy kis lest a ház körül talált holmikból, [úgymint, seprű, avar húzó gereblye, egy polc szerűség a zárt ajtajú (felülről nyitott) zuhanyzóból, egy darab hullámlemez, néhány samott tégla és pár szál fa... jól mutat! :-)], aztán felváltva ülünk benne egy kicsit, fényképezzük az inni jövő madarakat. Másfél órát töltünk itt, aztán jön értünk egy fickó és visszavisz a lodgeba. összefutunk Charmaine-nel, beszélgetünk, hogy jó lenne kinn aludni egy-két napot, aztán gyorsan el is határozzuk magunkat, megbeszéljük, hogy most rögtön akár mehetünk is. Egy óra múlva mehetünk, addig visznek oda matracokat, mi meg áttöltjük a reggeli képeket a gépre. Csak egy pár holmit viszünk, főleg a fényképezéshez szükséges dolgokat. Megbeszéljük, hogy este hoznak ki nekünk szendvicseket, aztán magunkra maradunk. A ház melletti sátortetős hodályba ágyaztak meg nekünk, nagyon tetszik, kaptunk szúnyoghálót is az ágy fölé. Nekilátunk egy komolyabb teszt itatónak, végül egy talicskából sikerül olyat csinálni, amiben meg is marad a víz. [vagyis csak annyi csöpög ki belőle, amennyi belecsöpög a csapból...] Sajnos a madarak nem nagyon mernek egyelőre rászállni, inkább a földön próbálkoznak, pedig igyekeztünk ott ágakkal elbarikádozni a kifolyt vizet. 30 fok van, de a nap elbújik, csupa felhő az ég, kicsit csepereg is, aztán rákezd esni. Megint kimaradunk a javából, elmegy a vihar mellettünk. Szundítunk egyet, mikor felébredünk, jön egy autó és kapunk kaját, meg olajlámpákat. A csapból iható víz folyik, bár amikor elfogy a vizünk és próbáljuk feltölteni az üveget, alig csordogál belőle. Hol esik, hol eláll, sok mindent nem tudunk kezdeni. Találok két mókust, szelídítem őket vagy félórát, de megint rákezd esni. Ha eláll, kinézünk az állatok itatójához, aztán megint vissza a fű fedeles lakunkba. Egyszer páviánok is jönnek, de hamar észrevesznek és nem jönnek a közelünkbe. Naplót írok, Csabi fényképezget a tető alól (épp egy Frankolint). A naplemente ugyan nem nagyon látszik a sok felhőtől, de utána gyönyörűen kiszínesedik az ég, narancs és lila színek töltik ki a sötétkék felhők közti részeket. Körben vihar minden irányban, hatalmas villámok csapkodnak, elő is kapjuk a gépet, próbáljuk elkapni a villámokat, egy-kettő sikerül is. A fényképezésnek az eső vet véget, megint rákezd, kénytelenek vagyunk tető alá húzódni.
2007.11.03. Szombat (39. nap)
Reggel madárdalra ébredünk, gyöngytyúkok, frankolinok és kis antilopok sétálnak körülöttünk. [éjszaka még egy lámpás ember is járt körülöttünk, valószínűleg a lodge őre lehetett.] Kicsit próbálkozunk az itatónk mellett, de a madarak nem akarnak felszállni rá, a földön próbálnak inni, a megszokott helyen. Szemben a fán viszont kiszúrok egy ismeretlen madarat, egy résen keresztül lövök róla egy kockát az azonosításhoz, fekete kakukk az, a mai új faj. Nemsokára jön értünk valaki és bevisz a lodge-ba megreggelizni. Csak félúton jut eszünkbe, hogy nem hoztunk be semmit, pedig tölteni kellene az akksikat, meg a gépet is. Visszafelé kicsit bejárjuk a farmot, mert pár dolgot még intéz a sofőrünk, mielőtt visszavisz minket a Lapára. Most Csabi ül be a lesbe, de félóra után elveszti a türelmét és inkább átépíti az egészet, hogy a madarak a földről ihassanak. Beül fényképezni, most már jönnek is a madarak, én a tető alól távcsövezem a kínálatot. Egyszer egy mongúz jelenik meg, de
Az új les
Csabitól balra jön, ő meg csak jobbra lát ki, próbálok suttogni, pisszegni neki, de mire idenéz, az állat már megy is dolgára. Cserélünk, sajnos csak három faj jár ide, abból is a kékek (Blue Waxbill) elég ritkán. Ahogy nézelődöm, megint elriad az összes madár, kicsit bosszankodom is, hogy milyen ijedősök, mindentől elijednek, mikor egy mongúzfej tűnik fel az itatón. Nem tudom mit fog tenni, ha lekattintom, megijed-e a zár hangjától, pont rám néz, lassan ráfordítom az objektívet, lekattintom. Egyáltalán nem ijed meg, hanem gyorsan iszik (én közben lövök még rá pár kockát) aztán itt hagy. Húúú, ez jó volt, már azt hittem elszalasztottuk mára az alkalmat a fotózására, de kegyes volt hozzánk és visszajött. :-) A mongúz után elülnek kicsit a madarak, nem jön semmi az itatóra. Kettőre beszéltem meg, hogy értünk jönnek, már itt is az autó, összeszedjük a cuccainkat, irány a lodge. A szobánkban töltögetjük az akksikat, felrakom a képeket a gépre, naplót írok. Hamar elmegy az idő, megkeressük az emberünket, kérünk kenyeret és vajat a vacsorához, aztán vissza a Lapába. Hozzálátunk a fügelekváros, vajas kenyerekhez (van málna is), eszegetünk, egyszercsak a szemem sarkából látom, hogy itt a mongúz, felugrott a fal tetejére és Csabi ágya mellett, leheveredik a kőre. Próbálunk nem nagyon mozogni és suttogva beszélni, de ez nem egy ijedős jószág, ügyet sem vet ránk. Azért mikor valamelyikünk hirtelen mozdul, mégis elijed, de csak a hátam mögé lopódzik a fal takarásában és onnan méreget. Mikor megfordulok, elsomfordál, de csak a fal végéig és szépen besétál az ajtón, bejön hozzánk, kinyújtózva elfekszik a kövön. Alig tudjuk visszatartani a nevetésünket, mulatságos, hogy mennyire nem vesz rólunk tudomást. Ciccegek neki, hátha sikerül közelebb csalni, egy idő után el is indul felénk, vagy két méterre megközelít minket. Csabi dobni akar neki egy darab kenyeret, de leesik a kenyér, ettől kicsit megijed és elsomfordál. Csabi az állatok itatóját akarja kipróbálni, így összebarkácsolunk oda egy kis lest, ő beül én kicsit kisöpröm a tanyánkat, mert tegnap az eső után behordtunk egy kis sarat. Előkerült ma az első skorpió is, a hátizsákomban szaladgált, nem tudtuk kivenni, mert ügyesen bujkált az alján, így benne maradt (vagy kimászott, azóta nem láttuk). Lezuhanyozom az égre nyíló fürdőszobában, közben pávián csapat megy el a ház mellett, jól látszanak a meleg víz alól. Megszárítkozom az árnyékban (ilyen extrákkal, mint törölköző, nem vagyunk itt felszerelve), aztán leülök az ágyamra és kezdődik az előadás. Folyamatosan jön valami, steenbok, dik-dik, két fajta frankolin, gyöngytyúk, nyúl, pávián, varacskos disznó, van hogy két-három fajta látogatóm is van. Távcsővel nézem őket, néha olyan közel jönnek, hogy le kell tennem mert, már nem is tudom élesre állítani, itt vannak karnyújtásnyira. [Nálam nem volt ilyen rózsás a helyzet... tegnap feltöltötték az itatót vízzel, ami "kicsit" túlcsordult és egy egész jó kis dagonyás mocsarat csinált ide nekünk. Reméltem, hogy az állatok inkább természetes módon a földről isznak. Tévedtem! Szinte mindenki az itatóhoz vonult, amit persze én csak egy bokron át láttam, aztán átszaladtak előttem, be a bozótba, de azért volt néhány varacskos, amelyik előttem dagonyázott... :-)] Közben szépen lemegy a nap, az ég még a tegnapinál is színpompásabb, az egész nyugati égbolt lila, narancs, kék, fehér, szürke, kár hogy nem ilyen időben voltunk a Naua Naua naplemente néző hegyén... Várom Csabit, hogy visszajöjjön és elmenjünk még lekapni ezeket a fényeket, de mire visszaér vége a csodának. [a lesből sajnos én nem láttam, hogy milyen az ég és a végsőkig kitartottam. Kudut akartam fényképezni, de ma este nem jöttek ide... pedig hallottam őket a bozótból... lehet, megérezték, hogy itt vagyok!] én még kicsit naplót írok, frissítem a madár listát (már 111 faj van rajta), aztán én is lefekszem. Mielőtt bebújnék a szúnyogháló alá, még kilámpázok az itatóra, mert valami neszel arrafelé, hát egy tarajos sül vonul el épp a víztől teljes pompájában. Szólok Csabinak, de ő már nem látja az állatot..
2007.11.04. Vasárnap (40. nap)
Éjszaka megint jön az őr, aztán a fickó is, aki hurcolni szokott minket, ő itt lakik az emeleten. Reggel megint az állatok mozgására ébredünk, frankolinok, gyöngytyúkok (ezekből annyi van, hogy bármerre megy az ember,
Pel és a mongúz
Otsikoto-tó
biztosan találkozik velük, általában nem is egyet látni, hanem csapatosan jönnek), dik-dikek mászkálnak körülöttünk, a mongúzunk is előkerül, megint bekukkant hozzánk [hihetetlen az állat, ott ülünk és mintha ott sem lennénk úgy mászkál körülöttünk néhány méterre... még a lekváros üveget is megszaglássza, aztán továbbsétál...], az ágyról próbáljuk őket fényképezni. Az itatón megjelenik végre az első ragadozó madár is (Gabar Goshawk). Nemsokára indulás, bemegyünk a lodgeba megreggelizni, aztán irány a tó. Mint kiderül az egykori bányagödör helyén most egy tó van, a partján mini állatkert áll (20 pénz a belépő), és elég nagy tömeg van itt (namíb viszonylatban). Egy madarász csoport épp izgatottam szaladgál nagy spektívekkel, valami ritka fajt próbálnak levadászni. Mi is látunk új fajokat (tarka halkapó, kormorán, zöld galamb), körülnézünk, van sok páva, azokról próbálunk rendes portrét összehozni. A ketrecekben többnyire nem idevalósi madarak vannak (pl. hullámos papagáj), de van itt eland, kudu, varacskos is (ez utóbbi olyan kövér a vad példányokhoz képest, hogy alig ismerünk rá). Egy óra alatt körbenézünk, aztán itt is vannak értünk. Egy másik lehetséges leshelyre vitetjük magunkat, itt is egy órát nézelődünk, repülő szitakötőket próbálok fényképezni, aztán vissza a lodgeba. Naplóírás, képezés. Csak hatra megyünk vissza a Lapára (addig bíbelődünk a géppel), aztán a tegnapi estén felbuzdulva, nekiállunk a tarajos sül megörökítéséhez szükséges herkentyűk összeállításának (100-400-as obi 100-as állásban, egy vaku a gépen egy slave vaku háttérfénynek, egy LC2-es infra kapu, némi kábel a gép és az infra közé). Oda állítjuk, ahol tegnap láttam, és reménykedünk, hogy ma is fog jönni. Sokáig fennmaradunk, néha kattan a gép, villannak a vakuk, de nem látunk semmit. éjszaka mindig felébredek az exponálásra, de hiába meresztem a szemem, nincs holdfény, csak a nagy sötétség.
2007.11.05. Hétfő (41. nap)
Hajnalban, mikor már kezd világosodni, még épp látom az utolsó kattintást, utána az infra vevőben lemerül az elem, nem készül több kép, pedig a nyulaknak épp most támad erre dolguk, meg már jönnek a frankolinok
Alt Bobos bánya
A beállítás
is, kezdődik a nap, éled a többi madár is. Izgatottan nézzük meg az éjszaka készült képeket, kettőn is rajta van a sül, igaz nem a legjobb helyen, de már ennek is örülünk. összeszedjük a felszerelést és már itt van értünk Gert (eddig azért nem írtam a nevét, mert csak most sikerült kideríteni, az afrikaans kiejtés szerint "HHHer", a HHH nagyon erős "h"-t akar jelenteni), megyünk reggelizni a lodge-ba. Mivel ma teli lesz a lodge, ki kell költöznünk a szobánkból és minden cuccunkkal áthurcolkodunk a Lapára (hozunk jeget is megint, egy kis luxus a 30 fokos csapvízhez). Elvitetjük magunkat még egy helyre, ahol van víz és így lehetőség a les építésre, de már nagyon meleg van nem moccan semmi sem, ezért elgyalogolunk a közeli rézbányába (Alt Bobos), érdekes sziklaformáció fut le a mélybe. Az rézérc zöldes színű, keresgélünk magunknak egyet-egyet mutatóba. Ez a hely közel van a Lapához, gyalog megyünk vissza, látunk otthoni gyurgyalagot, itt kicsit fakóbbak a színei. Csabi kitalál egy képet csöpögő vízzel, madárral, [tegnap láttam, ahogy a csöpögő víz alól próbálnak inni, néha a fejük tetején szétcsattan egy csepp... jó kép lenne!] átépíti hozzá az itatót, aztán beül, de a madarak nem akarnak onnan inni, ahonnan kellene nekik. Most társaságunk is van, két nő a ház körül tesz rendet, meglocsolják a ház körüli csupasz földet (valószínűleg itt is szép zöld fű lesz az esőzés után). Az egyik igazgató is itt van, de nem sok vizet zavar, valami üzleti papírokat olvasgat, aztán lelép ő is. Egy nő maradt már csak itt két gyerekkel, lefotózom őket. A meleg egyre elviselhetetlenebb, behúzódunk az árnyékba, szunyókálunk egyet. Gert fél négy felé érkezik, hozza az ebéd/vacsoránkat (meleg szendvicsek, alma). Eszünk, jegelt vizet iszunk, elkezdünk töprengeni az éjszakai fotózáson, hogyan tudnánk az állatokról jobb képet készíteni. A mai összeállításban kicsit közelebb kerül a gép a telét lecseréljük egy 24-85-ösre és még egy vakut állítunk szolgálatba, így egy nagyobb területet tudunk majdnem egyenletesen bevilágítani. [a harmadik vaku nem látszik a képen, az infrák mögött van egy bokorra szerelve] Persze nem megy egyszerűen, az infrában a lemerült elemet egy akkupackkal pótoljuk de nem akar rendesen érintkezni, de végül sikerül rögzíteni rendesen. Mindent beállítunk, még van egy kis napfény, behúzódunk a tető alá, és várjuk, hogy mi téved a gép elé. Nem sokáig várunk, mert benéz hozzánk egy mókus, kiderül végre, hogy délután ki dézsmálta meg a kenyerünket. Csabinál ott a gép, ő már fényképezi is. Előszedjük a kenyeret, egy szeletet teszünk ki, egy perc múlva már itt is van. A kis mohó felkapja az egészet és elrohan vele, de visszaszerezzük én meg kiszaladok a gépért, hogy én is fotózhassam őket (mivel közben előkerült egy másik mókus is). A nap már lemenőben, alig van fény, be kell kapcsolni a vakukat is. Az állatok nagyon aranyosak ahogyan a kenyeret két kézzel fogva majszolják. Mikor lemegy a nap az állatok is itt hagynak minket. [Néhány másodperc videó is készül!] A nagy gépet (40D) visszaszereljük a helyére, gyorsan lezuhanyozunk, hogy ne zörögjünk már később, nehogy elijesszük a sülünket. Bevesszük magunkat a szúnyoghálók alá és várunk. Nem jön semmi, illetve Gert jön vissza vagy egy óra múlva és kifekszik a ház másik oldalán lévő nagy függőágyba, a rádióján állandóan beszél valaki. Várunk. Almát akartunk kitenni csalinak, de elfelejtettük és megettük. Nem akarjuk elhinni, hogy ennyi idő alatt nem jött semmi, felkelünk, megnézzük, hogy minden rendben van-e a géppel (rendben van), meg a szél döngeti a WC ajtót, azt is megcsináljuk, meg egy szelet kenyeret is kitesz Csabi, hátha valaminek épp arra támad kedve. Visszafekszünk, várunk, aztán elalszunk. Éjszaka arra ébredek, hogy hideg szél fúj, szerencsére most itt van már minden holmink, elő tudom venni a hálózsákot és a maradék éjszakát jó melegben alhatom végig.
2007.11.06. Kedd (42. nap)
Reggel kíváncsiak vagyunk az eredményre, egyikünk se látott vagy hallott egyetlen expozíciót sem, igaz most a gép
Reggeliző asztal
messzebb volt tőlünk, mint tegnap. Csabi megy ki megnézni, van egy majdnem jó képünk a sülről, csak épp háttal áll, meg van három szemből is az állatról, csak nagyon a kép szélén van, kilóg a fele. Egy elmenő civet macskánk is van, sok ugyan nem látszik belőle, de legalább tudjuk, hogy ilyen is él itt, meg hajnalban egy nyúl beült az infra csapda vonalába és ott pózolt vagy 6-8 kocka erejéig, meg párszor át is szaladt rajta. Egy-két kis antilop is szerepelt, ők már elég későn jöttek, addigra a hátsó vakuk már lemerültek. Most egy fekete srác jön értünk egy kis teherautóval. Reggeli (mint látható, kapunk bőségesen és még a rántotta meg a sült bacon nincs is a képen), töltögetjük az elemeinket, a gépen nekilátunk a képek feldolgozásának, készítünk ide is egy kis válogatást az itteni képekből, meg a saját válogatásunkba is kerül pár új kép. Felváltva gépezünk, addig a másikunk körbenéz a kamerával a kezében. Gert néha bejön, hogy hozzuk a kamerát, mert itt a lila szalakóta, de mire kiérek, már általában elszáll. Egyszer majdnem sikerül megközelíteni, de akkor meg a munkások sétálnak el mellettem és riasztják el a madarat. Találok azért egy új fajt és az itteni madár lista is bővül egy-két fajjal. Csinálunk nekik is egy madárlistát (47 faj kerül rá), meg bemutatjuk a képeket a menedzsernek (aki eléggé rosszul beszél angolul, nem értjük mindig, mit mond). Nekiülnek összeszámolni, hogy mennyivel tartozunk a kajáért, addig mi megpróbáljuk letölteni a leveleinket, a net itt olyan lassú, hogy arra nincs is szó... Végül közlik a végeredményt, úgy döntenek, hogy mégsem kell fizetnünk, elengedik az ezervalahány namíb dolláros számlát. Hurrá! :-) Esik az eső, sok mindent nem tudunk csinálni, marad a weblap fejlesztése, meg a napló befejezése. Hideg van, kérünk teát, az segít kicsit átmelegedni. Késő délutánig itt maradunk, a nap még kisüt egy rövid időre mielőtt lenyugodna, lélegzetelállító színeket produkál megint, kelet felé, a sötét viharfelhőkre szivárványt varázsol, miközben narancs fényével bevonja a tájat. Pont most megyünk vissza a Lapába, csak gyönyörködünk, nem tudunk fényképezni. Ahogy lemegy a nap, gyorsan sötétedik, versenyt futunk az idővel, megpróbáljuk még világosban összeállítani az éjszakai fotózás szerkentyűit. Most egy hosszabb zsákutcát építünk, az a terv, hogy így hátha meglesz szemből és hátulról is a sül. Mikor elkészülünk a beállítással, nekiesünk a vacsoránknak, megint melegszendvicseket kaptunk, meg egy-egy szelet félig sült bárány darabot (a Csabié rosszabb). Lefekszünk, várunk, de nem hallunk semmit, csak az éjjeliőr mászkál óránként körbe a lámpájával.
<< <
1 2 3 4 5
6. hét
7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
> >>