Namíbia
2007-2008
<< <
1 2 3 4
5. hét
6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
> >>
Naua Naua Lodge
2007.10.24. Szerda (29. nap)
Ma is Tubular Bells, most a tervezett itatóhoz megyünk ki, hogy megnézzük,
A nagy mosás után...
hogy esnek az első napsugarak, mikortól lehet fényképezni benne. A szikla (hegy) másik oldalán jobbak a fényviszonyok, csak ott nincs víz... Látunk két új madárfajt is (Rock Kestrel, Rockrunner), ez első majdnem olyan, mint a mi vörös vércsénk, a második egy kis rigószerű madár. Sárgarigót is hallunk többször, talán afrikai, mert picit más a hangja, mint a miénknek, de nem sikerül megpillantani, pedig szorgalmasan távcsövezem a fákat, bokrokat. Vissza a házba, reggeli, beírjuk az új madarakat, frissítjük a kontaktokat, gondolkodunk, hogyan tovább, írunk Jörgnek, hogy beszélnünk kellene, csinálom a naplót. átmegyünk a nagy házhoz, itt van Maria is, megbeszéljük, hogy inkább visszajövünk egy hónap múlva, és csak akkor építünk lest, addig meg elmegyünk és körbenézünk a többi helyen. így akkor kezdhetjük a telefonálást, hogy hova menjünk, az egyik hely itt van közel, nincs kétszáz km sem. Először nem érem el a tulajt, csendespihenünk egyet, aztán másodjára már ott van és sikerül is már holnapra lefixálni, hogy megyünk. Már csak az a gond, hogy hogyan jutunk oda [70 km északra Outjo és onnan még 100 km körül lehet a lodge (részben földúton), közvetlenül az Ethosa Nemzeti Park alatt] , meg az, hogy mit csinálunk a sok kajával, amink van, ezért mindjárt főzünk is egyet, pusztítjuk a tojásokat meg a bacont. Tegnap a Sparban feltúrtuk a lekváros polcot és a leghátsó sorból kiástunk még három üveggel a kedvenc fügelekvárunkból, így most van öt üveg lekvárunk. Arra jutunk, hogy nem cipelünk mindent magunkkal, hanem a fele cuccot itt hagyjuk Mariáéknál [pontosabban nem itt, hanem a városban lévő házukban] és csak a legszükségesebbekkel utazunk. Csabi nagymosást tart, aztán este még kimegyünk nézelődni a keselyűs leshez, de semmi újat nem látunk, leszedjük az utolsó két gyöngytyúkot a tetőről [tegnap horgásztunk még egyet...] (valami már megrágta és behúzta egy sarokba őket), otthon vendéget kapunk, egy gekkó nézelődik a falon, mikor közelebbről szemügyre akarjuk venni eltűnik, csak félórával később fedezzük fel a másik szoba plafonján, aztán gyorsan lefekszünk aludni.
2007.10.25. Csütörtök (30. nap)
Fél hét felé kelünk, indul a rakosgatás, már elég jól belaktuk a házat, elsőre nagyon reménytelennek tűnik ezt a sok holmit visszatuszkolni a hátizsákokba és a bőröndbe. Reggelire is sült baconös rántotta van, meg kicsit rendet is rakunk magunk után, aztán egyszer csak hív a lodge-ból a tulaj, hogy mégis bemennek ma bevásárolni Outjóba, így csak odáig kell eljutnunk, ami jó hír, mert azt még nem sikerült kideríteni, hogy onnan hogyan tovább. Elbúcsúzunk Jörgtől, rábízzuk a maradék kaját, hogy csináljon vele valamit, [azt ugye nem gondoljátok, hogy a nehezen megszerzett fügelekvárokat itt hagyjuk... :-)] beautózunk a városba (útközben egy varacskos és egy oryx rohan át az autó előtt), szerzünk egy taxit, aztán a R.E.S.T.-es autót leadjuk Mariának, meg otthagyjuk a fele cuccot és irány Outjo (nem tudom, miért így írták át angolra, a helyiek "uccsó"-nak ejtik). Az út kb. 70 km, nyílegyenes országút, túl sok látnivaló nincs, viszont hőség az van, ma nincs egy felhő sem az égen, tűz a nap, folyik rólunk a víz. A megbeszélt helyre pontosan érkezünk (két perccel korábban), de csak háromnegyed óra múlva ér oda a kocsi értünk, addig nézelődünk és a parkolóőr sráccal beszélgetünk, iszogatjuk a reggel készített limonádét. [A Pel mögötti táblán az áll, hogy Nyári Karácsonyi Akció van a boltban :-)] Jack jön értünk egy fekete sráccal, Jack státusza nem teljesen világos számunkra, de a lényeg, hogy itt van. Meghív minket az ország legjobb pékségébe, eszünk egy-egy szelet fekete erdő tortát, teázunk, röviden elmondjuk mit akarunk, ő meg a lodgeról mesél (Naua Naua Lodge). Míg ő elmegy bevásárolni, mi netezünk egy kicsit, meg benézünk pár boltba, van egy pár nagyon jó szobor (orrszarvú, meg víziló), de sajnos túl nagyok ahhoz, hogy esély lenne hazavinni. Még egy jégkrémet eszünk, aztán indulás. Az út eseménytelen, a lodge viszont elég szép, meg főleg szép lesz, ha lesz egy kis eső. Itt vasárnap esett csak (akkor is csak 4 mm) de már néhány fa ettől is elkezdett zöldellni. A főnök, Thomas először elég távolságtartó, kikérdez a lesekről, meg hogy mit akarunk, de vacsoránál már egészen barátságos, megbeszéljük, hogy holnap merre fogunk menni, mit nézzünk meg, aztán majd délután jön ő is, mert reggel elrepülnek a nagy repülővel (a kisrepülőbe való) üzemanyagért. érdemes megnézni a honlapjukat, ott látszik, hogy kb. milyen az egész, az állatokat az itatónál páholyból [drink bár] lehet nézni akár éjjel is, mert világítás is van. Ja, ez elég furcsa is, újra áramot használni, hogy akkor kapcsoljuk be a gépet, amikor csak akarjuk és nem kell fél napot vacakolni a töltögetéssel. Egy sátorban szállásolnak el minket, de a sátor beton talapzaton áll és egy szuper, mindennel felszerelt fürdőszoba is tartozik hozzá és még fedél is van felette. [és még áram is van benne... ugyértem a benne lévő kábelben.. :-) fénycső világítás, éjjeli lámpa, szekrény a ruháknak, két ágy ágyneművel... 5*-os sátor!] A vacsorára sem lehet panasz, előételként hal és kudumáj pástétom (paté), aztán strucchús, desszertnek almás, fahéjas palacsinta, jó helyre csöppentünk megint. A lemenő nap fényénél lemegyünk fotózni az itatóhoz, fotós szempontból nem túl jó a kialakítása, de így is érdekes, mert új fajta antilopokat látunk. A tömeg most elandból van (ez a legnagyobb afrikai antilop [a bikák 700 kg-ot nyomnak de akár a 840 kg-ot is elérhetik] ), néhány zsiráf is legelészi a fák friss hajtásait, az új fajok a springbok és a blesbok. A sötétben előmerészkedik néhány oryx is, meg látunk pár lappantyút is, amik a fényre odaszálló rovarokat vadásszák. Vissza a szobába, naplót írunk. [Ma kétszer is feltöltődik a notebook! Ráadásul munka közben! Ez 2 hete nem fordult elő! :-)]
2007.10.26. Péntek (31. nap)
Reggel hatkor ébredünk, az éjszaka kicsit hideg volt a sátorban, mert két oldalt is csak háló van rajta,
Egy kis madarászás
keresztül fúj a szél, pont mintha szabad ég alatt aludnánk. Ahogy kikászálódunk a sátorból még épp látjuk a holdat eltűnni a hegy mögött, már majdnem telihold van, szép pirosas színe van. Lemegyünk az itató közelébe, letelepszünk egy-egy fa tövébe és várjuk az állatokat. A nap még nem kelt fel, pár antilop mozog a háttérben, aztán jön egy strucc, lassan közelít, közben az első napsugarak is megjelennek, először csak a háttér világosodik ki, majd a madáron is megjelennek a vöröses sugarak. A másik oldalról egy springbok közeledik, lövök rá egy kockát míg jön, aztán mikor már épp fényképezhető közelségben van, megijed valamitől és elszalad, elriasztva a struccot is. Közel-távol sehol semmi, így felmegyünk reggelizni, bekapunk pár falatot indulás előtt (hétre beszéltük meg). Közben feléled a ház, előkerülnek a többiek is, csak a tulaj és Jack hiányzik, ők már elrepültek Tsumebbe. Kapunk ebédcsomagot is (szendvicsek, alma, víz, müzli szelet), bekászálódunk egy kocsiba, Csabinak elég rossz helye van, mert hárman ülünk elöl, és ő épp a sebváltó felett egyensúlyozik. [Azért túlélem... csak kettesben van a fenekemben a váltó... :-)] A terv, hogy körbejárjuk a birtokot, megnézünk pár helyet, aztán kitesz minket az egyik, még épülő út végén, ahonnan hazagyalogolunk. Sajnos a sofőr nem nagyon értette meg a tegnapi eligazítást, így rögtön odavisz, ahonnan haza kell sétálnunk, kicsit próbálom meggyőzni, hogy nem ezt beszéltük meg, de nincs nagy kedvünk így autózni, így inkább ráhagyjuk és elindulunk visszafelé. Nem nagyon mozognak a madarak, bár szövőverébből és tokóból akad jó néhány. A terep sziklás, de legalább a bozót nem tüskés bokrokból áll zömmel. Látunk messziről pár vadat (springbok, oryx, kudu), de még a zsiráfok sem dobogtatják meg már a szívünket igazán. Hamar visszaérünk a farmra, a sofőrünk pár perccel később érkezik (nyilván azóta volt már valahol). Kimberley (ő pilóta és szakács, egyébként meg elég csúnya, de nagyon kedves) kikérdez, hogy miért értünk vissza ilyen hamar, aztán elhív, menjünk velük kocsikázni. Van még félóránk, addig madarászunk kicsit. [én egy nyamvadt dongót próbálok lekapni repülés közben, kevés sikerrel...] A szafari autón már nincs hely, de Kim unszolására felkapaszkodunk rá, félig kilógva utazunk. Sajnos csak a farmházhoz megyünk, aztán a leszállópályához, épp jön is az AN-2-s hazafelé, megnézzük a landolást, meg persze pár kockát kattintunk is (a levegőben nem tűnt ekkorának ez a gép). Utolsó állomás a bushman kunyhóknál, mi már reggel jártunk erre, útközben zsiráfokat is látunk megint. [Kicsit esetlegesre sikerült ez az indulás.
Mr. S. leszáll
Nem voltunk elég felkészültek egy nyitott szafari autóra, így hát kicsit megpirultunk... Legalább van egy kis színünk.. :-)]
Vissza a lodgeba, Mr. Schaeferrel (csak így hívja mindenki a tulajt) átnézzük a madárlistáját, amit valaki csinált neki hat hét madarászás után, meg meghatározunk neki egy-két madarat, amit már régóta szeretett volna tudni, aztán nekivágunk hármasban nézelődni. Először is megyünk még egy kört ugyanott, ahol reggel voltunk, mert akarja látni, hogy haladtak az útépítéssel, egyedüli érdekesség, hogy látunk egy csapat gnút a bozótban. Rekkenő hőség van, odaizzadunk az üléshez, a köves úton kettővel tudunk csak menni. Sajnos Mr. S. nincs megelégedve az úttal, így vissza a házhoz, felvesszük az egyik munkást és újra nekivágunk a köves hegyoldalnak. Kezdjük unni, szerencsére nem megyünk végig újra, hamar elkanyarodunk a farm mások oldala felé, elmegyünk a gátig, ahol az esős évszakban felgyűlik a víz és pár hónapig ott is marad. Most persze száraz, de eddig ez a legjobb élőhely, amit láttunk, most is hallunk jó pár madarat, közte a mi gyurgyalagunkat is. Visszafelé megmutatja a gepárdokat is (négy van belőlük), akik szabadon élnek a farmon, de úgy vannak szokatva, hogy minden délután bejönnek egy elkerített részre, ahol néha kapnak is kaját, de olyan trükkös módon, hogy be tudják mutatni a rohanó gepárdokat a vendégeknek. Holnap lesz etetés, de az állatok ezt nem tudják, így most is itt vannak, bemegyünk hozzájuk, az egyik kicsit morog ránk, de Mr. S. egy erre rendszeresített sétapálcával sakkban tartja, míg meg nem nyugszik, a többi nyugodtan fekszik az árnyékban. Már alig várjuk, hogy holnap legyen, látni akarjuk őket futás közben is. Még egy helyet megnézünk, ami az esős évszakban jó csak, aztán vissza a lodge-ba. A bárból fényképezgetünk, meg bámuljuk az itatóra érkező állatokat, Csabi kihozza a laptopot ide, így most itt írjuk a naplót. Vacsora (megint mindenféle finomság, mint kudu rolád, jegeskávé), vissza a naplóíráshoz. Az állatok folyamatosan jönnek, mennek, már ideért a gnú csorda is, zsiráfok isznak, meg sót nyalogatnak (mint az összes többi is), az etetőhely (két naponta kapnak lucernát, mert már alig van ennivaló a farmon a szárazság miatt) úgy néz már ki lassan, mint Noé bárkája, mindenféle állat ácsorog, fekszik itt. [Persze itt nem csak kettő van mindenből... :-)] Ja, a struccok a leg erőszakosabbak, egy kis szárnycsapkodással könnyedén elzavarják még az elandot is. Tegnap este volt itt leopárd is, de mi sajnos lemaradtunk róla. [Mr. S. szerint gepárd lehetett, de ezeknek a német turistáknak minden macska egyforma...] Holnapra megbeszéltük Kimmel, hogy megyünk vele repülni, napkeltére már az Etosha felett leszünk és reményeink szerint nagyon sok állatot fogunk látni, megyünk is lefeküdni, mert 5:40-kor indulás.
2007.10.27. Szombat (32. nap)
Korán ébredek, vagy háromszor is megnézem az órát, hogy mikor lehet már felkelni.
Strucc lesen
Gyorsan összekapjuk magunkat, magunkra húzzuk a meleg holmit, indulás. Egy nyitott szafari autóval megyünk, majd lefagyunk róla, olyan hideg szél fúj. Egy közepes Cessnával repülünk, a pilóta Kimberley, meg öt utas. én Kim mögé ülök, kényelmesen elférünk. Még napkelte előtt felszállunk, a telihold fenn ragyog az égen. Az Etosha NP felé (észak) vesszük az irányt, elkezdünk emelkedni és innen kezdve nagyon nem olyan a repülés, ahogyan azt elképzeltük. állatot nem látunk egyet sem, mert túl magasan vagyunk, de amúgy se látunk semmit, mert egy nagy sós síkság az egész Etosha, se növényzet, se semmi. Mire feljön a nap és egyáltalán kezd valami fény kialakulni, már fordulunk is vissza. Ezt elbuktuk. :-( (Azért ilyen nagy a csalódás, mert tegnap Kimnek mondtuk, hogy nagy állatcsordákat akarunk fényképezni, meg állatok százait szeretnénk látni és megnyugtatott, hogy így lesz.) [én azért nyomok pár kockát, de nem kerülnek be az Afrika felülről c. NG könyvbe az biztos... :-(] Kiszaladunk az egyik itatóhoz, felállítjuk a kisgépet, hogy megnézzük, mi jár oda, aztán vissza a lodge-ba, megreggelizünk, a gépen hozzálátunk a legjobb képek kiválogatásának, hogy majd tudjunk itt valamit mutatni. 11-kor kimegyünk újraindítani a fényképezőt, aztán vissza a géphez, megcsináljuk a naplót is és elmegyünk az irodába feltölteni, meg megnézni az emaileket. Nem használhatjuk a saját gépünket, egy pendrive-ra másoljuk ki a dolgainkat. Míg Csabi gépezik én hunyok egyet, már alig látok ki a szememen. A net műholdról megy, ezért elég lassú is, bár a legendás otjiwarongoi 0,04/0,04 Mbit-es sávszélességet talán még ez is túlszárnyalja. Közben Mr S. is előkerül, kiderül, hogy nem ma, hanem jövő szombaton mennek keselyű etetést nézni Diekmannékhoz a farmra. Megint kimegyünk az itatóhoz, de már mehetünk sofőr nélkül, kényelmesen. Az esti gepárd futtatásról kérdezzük a tulajt, azt mondja, majd holnap mutatja meg nekünk őket, mert ma nem férünk be az autóba (ezt nem nagyon értjük, gyalog is csak pár percre vannak az állatok), de a reggeli fiaskó után már erre se készülünk annyira. Mr. S-sel keresgélünk holnapra itatónak való holmit, meg egy tartályt, amivel vizet tudunk odavinni, aztán lenézünk nélküle is a dolgozók házaihoz, mert láttunk ott egy struccot nézelődni. Most is itt van kettő, lassan megközelítjük őket, csinálok pár képet róluk. Mindenesetre a gepárdok része felé kószálunk a biztonság kedvéért, így épp összetalálkozunk Johnnal (ő volt a sofőrünk), aki a kaját viszi az állatoknak. Persze elkísérjük, megnézzük, hogy is megy ez a dolog, honnan lehet fotózni. Valami sántít ebben a "szabadon élnek" dologban, mi úgy látjuk, hogy eléggé be vannak zárva. Az etető/itató felé megyünk tovább, épp jön egy zsiráf is a sárga fűben (ezt a fajtát nem szereti egyik állat sem, így ez megmaradt és jobban mutat a képen, mint a kopárra legelt föld). Még sötétedés előtt kimegyünk a kisgépért, az autón nem működik a világítás (érdekes, hajnalban a másikon se volt, elemlámpával mentünk), igyekezni kell visszafelé, hogy még lássak valamit az útból. Gyorsan átnézzük a képeket, nem sok állat volt (egy oryx, egy varacskos), madárból is csak pár faj, zömmel gerlék, aztán zuhany, szép ruhát húzunk a vacsorához. A bárban terítenek lenn a teraszon, mert ma BBQ van. A kaja szokás szerint finom, bár én a sütőtök leves evést pár falat után feladom, nem nagyon szeretem. Vacsora után visszavonulunk a sátrunkba, Csabi lefekszik aludni, [én ugye nem aludtam délután... :-)] én naplót írok, a képeket rendezgetem, tizenegykor én is kidőlök.
2007.10.28. Vasárnap (33. nap)
Reggel kényelmesen kelünk, felpakolunk az autóra (egy öreg, platós, Ford terepjáró), töltünk az alu konténerbe valamennyi vizet (sokat nem tudunk, mert van rajta pár lyuk), és nekiindulunk a farm másik végének. A hegyen átvezető út elég sziklás, köves, de egyébként könnyen járható, egy helyen még harmadikba is fel lehet kapcsolni a járgányt. kitesszük a hordót, feltöltjük, építünk mellé egy rögtönzött lest is, aztán beülünk az árnyékba és várjuk a madarakat. [én közben felmászom egy régebben erre a helyre épített magaslesbe, ahol találok két széket, ez jól jön a mi lesünkbe...] Vagy két órán keresztül csak nézik a madarak az itatót, egyik sem mer leszállni, pedig tele van a fa velük, hangos tőlük a környék. Közben a forróság is előkerült, hazafelé majd' megsülünk az autóban. Az állatok itatójához közeledve egy nagy ragacsot ugrasztunk fel egy közeli fára, megállunk próbáljuk meghatározni (szerencsére a könyv itt van nálunk, meg pár kockát is lövünk rá. A lodgeban sütizünk, ebéd nem nagyon van itt, viszont délutánra kipakolnak mindenféle süteményt, meg teát, azt lehet eszegetni, iszogatni. Megmutogatjuk az eddigi képeket, nagy sikerük van, meg kijavítom a honlapon lévő programokat, így már itt a gépen is meg lehet nézni a pel.hu-t. Kicsit el vagyunk tévedve az időt illetően, mert a gép szépen visszaállt a nyári időszámításról a normálra, csak éppen itt nincs nyári időszámítás, így mostantól mi egy órával előrébb vagyunk, mint otthon. így majdnem lemaradunk a gepárd futtatásról, de szerencsére Mr. S. szól, így mi is megyünk (közben hallom, hogy az újonnan érkezett vendégeknek kínálgatják a fakultatív programokat, ezért bizony külön fizetni kell). Ahogy már tegnap kinéztük, fotós szempontból nem jó az elrendezés, az állatok szembe futnak, nincs az az autófókusz, ami versenyre kelhetne ezekkel a csodálatos állatokkal, persze megpróbálom a lehetetlent és kattintok rájuk pár kockát, de egy sem éles igazán. Közben a nap egyre lejjebb kerül, az állatok árnyékba mennek miután megették az adagjukat, szóval nem az igazi. Ha lesz még alkalmunk, akkor legközelebb máshogy fogjuk csinálni. Közben kiderül az igazság is, most Mr. S. részletesen elmondja, hogy a négy fiatal hím állat (ketten-ketten testvérek) egy megőrzési program részeként élnek itt, tenyészteni nem szabad őket, csak ellenőrzötten, a Diekman farm közelében van a gepárdos farm, ahol ezt csinálják, az ottani spermabankba kerül az itteni állatok szaporítóanyaga. Az állatok egy pár hektáros területen élnek, nem lehet őket kiengedni, mert könnyen áttévednek a környező farmokra, ahol ha elejtenek valami állatot, akkor könnyen lelőhetik őket. A gepárdok után naplemente nézés a program, felkocsikázunk egy közeli dombra és ott várjuk meg, hogy a nap lenyugodjon. Pezsgő és narancslé jár a látványhoz, mi csak narancslevet iszunk. Vissza a lodge-ba, lerakjuk a kamerát, távcsövet, irány a gát, be kell még hoznunk a kamerát. Már elég sötét van induláskor is, szerencsére Mr. S-től már tudom, hogyan lehet bekapcsolni a világítást, kicsit átbarkácsolták a kapcsolót, azért nem volt meg tegnap. Odazötykölődünk hét kilométert, drukkolunk, hogy hamarabb érjünk oda, mint az eső, mert körben villámlik és esőszagot hoz a szél. Végül nem esik egy csepp sem, pedig nagyon úgy nézett ki, Jack is erősködött délután, hogy ma biztos fog esni. Gyorsan átöltözünk a vacsorához, már így is félórát késtünk, de nem maradtunk le semmiről, a többiek is még csak az előételen vannak túl, ezt gyorsan behozzuk. A főétel kudu steak, nagyon zamatos, az argentin vacsorákat juttatja eszembe. Vacsora után megbeszéljük Mr. S-sel, hogy holnap korán reggel kimegyünk, csak annyit mond, hogy odafelé menet vigyük ki a munkásokat is utat építeni, aztán maradhatunk, ameddig akarunk. Vissza a sátorba, átnézzük a képeket, pont olyan, mint gondoltam, nincs köztük egyetlen használható sem. Naplót írok, aztán alvás.
2007.10.29. Hétfő (34. nap)
Fél hétkor kelünk, gyorsan megreggelizünk, közben előkerülnek a munkások is, akiket majd mi viszünk ki dolgozni. Kerítenek műanyag kannákat a víznek, így nem kell a tegnapi lyukas konténerrel bajlódni. [Sósav volt benne a medencéhez... 45000 liter vízbe kell 1,4 liter belőle... :-) Kimostuk!!!] Felpakolunk, egy rövid kitérővel elvisszük őket utat építeni, aztán irány a gát, a tegnapi les. Még vagy egy órát dolgozunk vele, míg valahogy kinéz a fényképezéshez, aztán beülünk és várjuk a madarakat. Bár elég sok madár mozog a közelünkben, de elég sokáig nem jön egy sem az itatóra, és ha jön is később néhány, azok is csak másodpercekig maradnak, nem nagyon tudjuk őket fotózni. A farmon másnap már nyüzsögtek a madarak, annyian jöttek, hogy nem fértek hozzá a hordóhoz, itt meg talán ha öten voltak legtöbben egyszerre (a kis fekete arcúak). Azért nem adjuk fel, ülünk a lesben, várjuk a csodát. Repülős képeket szeretnék, de így, hogy félóránként repül ide egy madár, elég nehéz. Mikor már egyáltalán nincs semmi mozgás, elindulunk hazafelé. útközben még gondolkodunk, hogy hol nézelődjünk madarak után, de a farm nagy része bokros, bozótos terület, ami most még teljesen száraz, sehol egy levél, semmi, ami árnyékot adhatna a tűző nap elől, így végül hazajövünk. Az út az állatok etető, itató helye mellett vezet el, épp egy eland csorda vág át előttünk az úton, az ablakból csinálok pár képet róluk, ki kell használni az alkalmat, ilyen közel ritkán engednek magukhoz. Nekiesünk a gépnek, folytatjuk a legjobb képek kiválogatását, most veszem észre, hogy miért életlenek a képek már egy hete, valamit elpiszkáltam a fényképezőgépen, így pár képet újra meg kell csinálni (vágás, méretezés). Addig vacakolunk, hogy lekéssük a gepárd futtatást, igaz most már olyan felhős az ég, hogy alig van fény a fotózáshoz. átmegyünk az ebédlőbe, kérünk innivalót meg sütit, ezzel kihúzzuk a vacsoráig. Még egy kicsit gépezünk, elkezdem a naplót írni, aztán gyors zuhany, átöltözés, vacsora. Megint BBQ van, a sütőtök levest kihagyjuk, a többi még mindig finom, bár a desszert ma kivételesen csak valami fagyasztott gyümölcs, azt nem tudtuk eldönteni, hogy kiforrt magától, vagy leöntötték valami alkohollal. Mr. S-sel megbeszéljük a holnapot, aztán vissza a sátorba csinálni a honlapot. Esik egy pár csepp eső, de a vihar sajnos elkerül minket. Szunya.
2007.10.30. Kedd (35. nap)
Reggel korán kelünk, reggeli, hétkor összeszedjük az embereket, kivisszük őket az útépítéshez (amit persze nem úgy kell elképzelni, hogy aszfaltozó gép meg úthenger, hanem egy csákány meg egy fűrész, amikkel a kiálló kövek és ágak megzabolázása folyik) mi meg átmegyünk a leshez újra, adunk még egy esélyt a madaraknak. Kicsit előrébb hozzuk a hordót, aztán elmegyünk valami szép beszállóágat keresni. Még nézelődünk, mikor észreveszem, hogy az itatón már vidáman hancúroznak a nektármadarak. Besurranunk a lesbe és már fényképezünk is.
Struccportré
Strucc talp
Bülbülök is jönnek (sőt, ők szinte mindig itt vannak a környező fákon, bokrokon), meg a kis fekete arcú csapat, hirtelen nagy sürgés-forgás indul a víz körül. Fényképezünk, mikor kicsit alábbhagy a madarak lelkesedése, kijövünk és teszünk nekik beszállóágat, meg a hátterén is kell igazítani egy picit. Vissza a lesbe, elég jól mozognak a madarak ma, nem unatkozunk. Egyszer egy dik-dik (vagy duiker?) sétál a les bejáratához, úgy el van bambulva, hogy majdnem bejön hozzánk, Csabitól alig fél méterre riad el. Mikor aztán beköszönt a déli forróság (33°C) a madarak megint elcsendesednek, akkor már mi is kezdünk elgémberedni. Negyed háromig kitartunk, mert fél három felé fel kell szednünk az embereket. Már épp jönnek, mikor odaérünk, visszahajtunk a lodgeba, kérünk egy kis sütit, meg innivalót, beszélünk Mr. S-sel, hogy madár nem sok van (hat faj jött az itatóra), viszont a gepárdokkal, meg az antilopokkal lehetne valamit kezdeni. Mikor kicsit magunkhoz térünk, lemegyünk a dolgozók házaihoz, Csabi struccportréra vadászik, én csak egy strucc talpat lövök, aztán a munkásokkal beszélgetek, meghívom őket estére a sátorhoz, hogy megmondják a videón szereplő énekes nevét, de közben előkerül egy újság is, amiben van egy cikk egy itteni énekesről (The Dogg), és ráismerünk, hogy őt láttuk Windhoekban a klipforgatáson. A gepárd futtatásig beszélgetünk Joshuával, aztán kocsira szállunk (Mr. S. vezeti a 30 éves Land Rovert, ami véletlenül balkormányos). Mi oldalra állunk a futtatáskor (a múltkor szemből fényképeztük a rohanást), talán így jobb képet lehet csinálni róluk, aztán már jönnek is, elrohannak mellettünk, pár másodperc múlva már a lekötözött húst marcangolják. Felhős az ég ma is, bágyadt napsütés van csak, kicsit sötét van, de az állatok ma többet mozognak azután is, hogy megették a részüket, van egy kis veszekedés is köztük, aztán a végén egymás pofájának tisztára nyalása következik. Szorgalmasan nyomjuk a gombot, bár egy kis napsütés nagyon hiányzik a képekről. A naplemente nézést kihagyjuk, kiszállunk az etető mögötti úton,elgyalogolunk az állatok mellett, gondolkodunk, hova lenne érdemes lest építeni. hétre érünk vissza, leülünk képeket rendezgetni, kíváncsiak vagyunk, mi sikerült ma. Az itatón is volt pár jó jelenet, de főleg a gepárdos képek izgatnak. Jobb, mint az első próbálkozás, de még van mit fejlődni. Megérkeznek a feketék, jöttek klipforgatást nézni, nagyon tetszik nekik, vagy háromszor-négyszer végigjátsszuk, mert mindig újabb emberek érkeznek. Aztán a válogatott képeket is megmutatjuk, érdekli őket a madarak neve, párat még nem is láttak. Vacsorakor megint a vendégek közé ültetnek minket, mikor befejezzük, lemegyünk a bárba (ahonnan látni az itatóra érkező állatokat), és folytatjuk a képek válogatását, közben kicsit betörünk a helyi hálóba is és letöltjük a leveleinket, meg felrakjuk a naplót is. éjfél felé fáradtan dőlünk be az ágyba.
<< <
1 2 3 4
5. hét
6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
> >>