Namíbia
2007-2008
<< <
1 2 3
4. hét
5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
> >>
Diekman farm
2007.10.17. Szerda (22. nap)
Ma egy kicsit később kelünk (7:10), már süt a nap a ház mögötti bozótosra.
Majmok a hegyen
Egy műanyag vödörrel nekivágunk és elsétálunk a tegnap kiszemelt helyre, hogy egy rögtönzött itatót készítsünk, látni akarjuk, hogy milyen madarak mozognak arrafelé. A közelben van egy kis vályú, azt cipeljük át, meg viszünk bele két vödör vizet. A kis gépet otthagyjuk 3 percenkénti expóval, hazaballagunk, nagyon meleg van, én már odaúton majd' éhen halok. Kérdezzük Tádéékat, hogy jött-e már a kajánk, de még nem érkezett meg. Hazamegyünk, megesszük az utolsó tojásokat, a maradék vajat, reménykedünk, hogy nem felejtettek el minket. Lezuhanyozunk, a házban 30 fok van, megérkezik egy autó, a vajon kívül kaptunk mindent, amit kértünk. A fügelekvár konzervdobozban van és kibontva kicsit csalódunk, nem az a finom fajta, amit eddig ettünk. Ez nagyobb gond, mint ahogy elsőre tűnik, mert semmi más kajánk nincs csak kenyér és ez a lekvár. :-( Megkóstoljuk a szörpöt is (az se túl jó) meg a citromléből csinálunk limonádét, abban nem lehet csalódni. én nem érzem magam valami jól, lehet a reggeli koplalástól, de ledőlök kicsit. Csabi gépezik, aztán elmegy újraindítani a kamerát, mert egyszerre csak száz képet hajlandó készíteni az új programjával, ami a mostani szervizeléskor került bele. [Egy új úton megyek, hogy megnézzem a nagy szikla másik részét is. Nagyon vadregényes, fák nőnek a színtiszta kőből, el is határozom, hogy legközelebb, szép fényben, a nagylátószögű lencsével nyomunk róluk néhány kockát. Találok egy fát, ami teljesen száraznak tűnik, de szép piros virágok kezdenek rajta nyílni...] én közben felügyelem a töltést, mert megint felhősödik, de legalább a ceruza akksikat sikerül mindet feltöltögetni, ahhoz nem kell annyi fény. Délután sétálunk egyet, közben rárakjuk a gépet és a fényképezőgép akksiját a generátorra (ez is külön érdekesség, hogyan töltik fel benzinnel a gépet, van egy levágott aljú műanyag palack, na mondom, milyen találékonyak, csináltak tölcsért, de a nyakán ott van a kupak és a kannából beletöltik a benzint, mintha egy pohárba töltenék, majd ezzel a ide-oda hajló fél palackkal próbálnak beletalálni a tartály szájába, mondani se kell, hogy a fele mellé megy). Kicsit cseperegni kezd az eső, megijedünk, hogy elázik a kint hagyott gép, ezért elindulunk érte, persze azonnal eláll. Nem viszek gépet most kivételesen, csak távcsövet, meg is van az eredménye, az állatok sokkal közelebb engednek magukhoz. Az itatónál egy oryx nézi végig, ahogy elmegyünk (van ott még sakál, nagy kudu csapat, varacskosok, gyöngytyúkok), távolról egy csapat hartebeest figyel minket, ők elég félénkek, pár száz méterről visszanézek, még mindig minket figyelnek a messzeségből. A hegy (ami tulajdonképpen egy nagy kődarab) tetején két marha bóklászik, elég furcsán festenek. A hegy másik végén, épp az itatónk felett egy pávián tűnik fel a sziklán, riasztja a többieket is, hamarosan a sziklafalat ellepik a majmok, ügyesen másznak, ugrálnak fel a meredek és sima kőfalon. Már elég sötét van a felhők miatt, de azért Csabi megpróbálja lefényképezni őket a legkisebb gépünkkel. Lassan odasétálunk az itatóhoz, a majmok felettünk a sziklákon ugrándoznak, kicsit félnek is, de a kíváncsiságuk erősebb, mikor kikerülök a látóterükből, kicsit lejjebb ereszkednek, hogy megnézzék mit csinálunk. A kis gép vaku villanására megijednek picit, utána már gyanakodva nézegetik Csabit, oda-oda vakkantanak neki. A távcsővel figyelem őket, szinte karnyújtásnyira látszanak, jól kivehető az arckifejezésük, nagy élmény itt lenni. A kamera képeit visszanézve látszik, hogy pár perccel korábban érkeztek csak előttünk, de nem voltak szomjasak, csak kurkászták egymást a vályú mellett. Hazaindulunk, az egyik fára már felgallyaztak a gyöngytyúkok, persze ennek a megörökítéséhez is kevés a két kis gép, ami nálunk van. Mire hazaérünk, teljesen besötétedik, bemegyünk még a laptopért a nagy házba, aztán hazabotorkálunk. Vacsorára nagy limonádét iszunk (kettőt). Megnézzük a 3 perces képeket, nem sok madár talált oda az első nap, de még reménykedünk. A ház melletti itatónkon már hatalmas fényseregély és verébcsapatok járnak, rendszeres vendég a Go-Away Bird, a kanári és a rengeteg bülbül. Naplót írok, Csabi készít erről is egy képet, aztán videót szerkeszt.
2007.10.18. Csütörtök (23. nap)
Megint napsütésre kelünk, reggelire lekváros kenyér (nincs más), igyekszünk vékonyan kenni, mert nem jó (a nagyon finom fügelekvár Goldcrest márkájú és üveges kiszerelésű). [Ez meg konzerv lekvár...] Forró menta tea, aztán nekiindulunk az új itatóhoz kirakni a gépet. Tegnap az egyik lyuknál, amiben legyek szálldostak, elsöpörtük a földet, most szépen látszanak benne a nyomok, sajnos túl laza a talaj, hogy lássuk, mi is lakik benn, de így is örülünk, hogy lakott (abban reménykedünk, hogy tarajos sül él benne). útközben látunk egy sast magasan fenn körözni, lövök rá pár kockát, az alapján később itthon sikerül meghatározni (African Hawk-Eagle). Míg a gép ellő száz kockát, mi körbejárjuk a hegyet, megtaláljuk, hol lesznek a bungalow-k, meg a másik oldalon felfedezünk az itatónak is egy jobb helyet, csak ott nincs víz (ezen az oldalon megy egy vízvezeték, azt fogjuk megcsapolni). Van egy fa, ami épp virágzik, rengeteg élőlényt vonz ide, legyek, darazsak, sáskák, madarak másznak rajta, szállnak körülötte. A hegyen egy érdekes állat (Rock Dassie) él, többször látjuk őket elszaladni, olyan mint egy nagy kövér hörcsög, az az érdekes benne, hogy a ma élő állatok közül a legközelebbi rokona az elefánt és a dugong, igaz, ezekkel is eléggé távoli a kapcsolat. ügyesen ugrálnak a sziklákon (később fára mászni is látjuk őket), de eléggé félénkek, nem nagyon hagyják magukat fényképezni. újraindítjuk a gépet és hazajövünk, hátha ma jönnek értünk, persze hiába reménykedünk... Ebédre lekváros kenyér (mikor fogy már el?), laptop és akku töltögetés, ma később jönnek a felhők, teljesen fel tudjuk tölteni a gépet. Egy két literes üvegben mindig teszünk vizet a hűtőbe, mikor hazaérünk, első dolgunk a limonádé gyártása, majd megivása. Vissza az itatóhoz, megint indítani kell a gépet, újra van száz percünk a környéken bóklászni. Elnézünk a keselyűs lesbe, gondolkodunk, mit lehetne még itt javítani, meg bámulunk ki az előttünk lévő kis síkságra. Földi mókusok tevékenykednek a közelben, néha elmegy egy varacskos disznó, a távolban egy-két oryx. Az egyik oryxot valami formátlan kis borjú követi, elég messze vannak, de nem oryx bébinek néz ki, az biztos. Ja, idefelé megint láttuk a kis kuvikot, most még közelebbről csodálhattuk meg. Egy kis ökörszem-szerű madarat is fényképezek, ez is új faj. Vissza az itatóhoz, újraindítás, az utolsó száz percet a dassiek fényképezésével töltjük, Csabi megpróbálja elém terelni őket, de egész közel engedik, most nem félnek, így elém nem jön egy sem. [Nálam persze csak a kis HP van, de ezzel is sikerül olyan nagyságot fotóznom, mint délelőtt a nagy géppel] Együtt odasétálunk a sziklához, amin élnek, de nem nagyon mutatkoznak csak ha tisztes távolságra kerülünk tőlük. Visszasettenkedem hozzájuk, és bár a nap eltűnik egy nagy fekete felhő mögött, sikerül pár kockát lőni rájuk, ahogy kikíváncsiskodnak a sziklák mögül. [Az utolsó lett a legjobb, úgyhogy megérte várni.] Beesteledik, fogjuk a gépet és hazasétálunk, szerencsére elég nagy már a hold, a fénye segít a szúrósabb ágak elkerülésében (azért egybe sikerül belelépnem, ami átszúrja a sarkam). Itthon megnézzük a képeket, meghatározzuk a látott madarakat (már 78 faj van a madárlistánkon), naplót írok. [én meg kimegyek felállítani az éjszakai tesztfotó felszerelést a ház melletti itatónál. Egy ledlámpával világítjuk meg és 10s expóval 3 percenként kattan a gép. Ha beválik, holnap a sziklánál lévő itatóhoz visszük, tarajos sül reményében...]
2007.10.19. Péntek (24. nap)
A mai nap is várakozással telik, várjuk, hogy előkerüljön Jörg vagy Maria és bevigyenek a városba és megkapjuk az ígért autót. Persze nem megy ilyen egyszerűen. Megreggelizünk, próbálunk SMS-t küldeni, de nem megy, próbálom hívni őket a farmon, nem veszik fel, később hívom Maria mobilját, nem elérhető. :-( Megesszük reggelire a lekvár maradékát, Csabi kimegy kitenni a kamerát az itatóhoz, szerencséje van, mert az egyik munkás pont arrafelé autózik, így vele viteti, hozatja magát, így húsz perc alatt megjárja (egyébként egy óra minimum, de ha kicsit nézelődünk is közben, akkor kettő is van). Kiviszem a fotelt a ház mellé és figyelem az itatóra érkező madarakat, Csabi odaül fényképezni. Mikor kifogy az elem, cserélünk, nekem sincs több szerencsém, de legalább az új fajokat megörökítem a határozáshoz. Csabinak reggel azt mondták, hogy Jörg 11 és 12 között jön, átmegyünk a nagy házhoz megnézni, persze nincs még itt.
SuperSpar
Csabi elmegy újraindítani a kamerát, de abból is kifogyott az elem, kénytelen visszahozni, közben a laptop feltöltődött, nekiállok naplót írni. éhes vagyok, de már csak egy pár szelet kenyér van magában. átmegyünk a nagy házhoz megnézni, hátha jött már valaki, de semmi hír, felhívom Mariát, azt mondja két óra múlva itt lesz. Addig akkor van időnk kitenni a kamerát újra, de nagyon éget a nap, ha éppen kisüt, nincs nagy kedvünk gyalogolni ekkora hőségben. Megkérdem Zakát, hogy elvihetjük-e az egyik autót, azt monda, hogy persze, Csabi gyorsan elszalad a kameráért és már megyünk is. így azért gyorsabban és kényelmesebben odaérünk, de alighogy kiszállunk és vinnénk a vizet az itatóba, Maria hív, hogy Zakának kell az autó, azonnal vigyük vissza neki, mert valami dolga van és utána majd ő fog bevinni minket a városba. Megnyugtatom, hogy öt perc múlva visszaérünk. Felállítjuk a kamerát, hazakocsikázunk, ott épp mindenki nagyon elfoglalt, mindenki dolgozik, négyen betonoznak, Zaka meg épp a traktort szedi széjjel. értetlenül figyeljük az eseményeket, aztán kezdjük összerakni a dolgokat, persze kicsit afrikai az egész, de mindenesetre érdekes. :-) Miután kicsit alábbhagy a nagy rohanás, Zaka közli, hogy félóra műlva indulunk a városba. Visszamegyünk a házba, összeszedjük a cuccainkat és félóra múlva átsétálunk hozzájuk. Természetesen még nem indulunk, hanem tovább figyelhetjük a jövést-menést, de egyszer csak eljön a pillanat és végre elindulunk. Egy dobozos Forddal megyünk, én és Zaka ülünk előre, Csabi és Tádé a puttonyba. Zaka erősködik, hogy vezessek, de nem tűnik túl nagynak a hely, inkább az anyósülést választom. Mikor kiérünk az aszfaltra, azt mondja, hogy mindenképpen nekem kell innen vezetni, így cserélünk. Furcsa a jobb kormányos autót vezetni, de már nem először csinálom, egész jól elboldogulok. Mariáék házához megyünk, ott megkapjuk az autónkat, ami nem éppen egy mai darab és nem is terepre való igazán, de a városba be lehet jönni vele. Kapunk székeket és asztalt is, barokkos túlzásnak tűnik a házunkba tenni a kecskelábú bútorokat, de ez van. :-) Megbeszéljük, hogy hétvégére megint miénk a farm, majd kedden jelentkeznek. Elbúcsúzunk, irány a Wimpy, feneketlen kóla avokádós burgerrel. Az italok közül választható még fanta, cola light és krém szóda (cream soda), amiről elképzelésünk sincs, hogy mi lehet, nem is merünk olyat kérni. Netezünk, feltöltjük a naplót, a statisztikát nézve kiderül, hogy a beígért kedden nézték legtöbbet a lapot, aztán szépen egyre lanyhult az érdeklődés, így járunk, ha nem tartjuk be az ígéretünket. Letöltjük a leveleket, Ákos írt egy párat, lesz mit tanulmányozni. Ketten kilenc pohárig bírjuk a feneketlen italt, kb. húsz percenként megkérdik, hogy minden rendben van-e, nem tudom, hogy örülnek-e még az ittlétünknek, de mi nem zavartatjuk magunkat, még az akkuknak töltődniük kell. Végül az egyik töltőt itt hagyjuk és átmegyünk bevásárolni [Nem tudom írtuk-e, de itt is SuperSpar van. Egész hasonló, mint otthon és az árak is pont olyanok. Az az érdekes, hogy a déli gyümölcs, ami itt ugye megterem, az is annyi mint nálunk..], belevetjük magunkat a pultok közé, összevásárolunk mindenféle finomságot, sajnos a kedvenc lekvárunkból már csak egy üveggel maradt. Találunk egy krém szóda ízű szörpöt, Csabi azt mondja, ezt meg kell kóstolnunk, meg különben is akciós! veszünk ilyet is. átmegyünk egy másik boltba, de ott sem kapunk rendes fügelekvárt. Felszedjük a töltőt, irány a farm. Csabi vezet, az ülést nem nagyon bírjuk rendesen beállítani, mert együtt mozog a kettő, de azért boldogul. [Hát ez nem semmi... Index a jobbkéznél, ablaktörlő a balkéznél, a váltó természetesen balra középen, a kézifék jobbra az ajtó és az ülés közé szuszakolva, az ülések egyben, kis huplival középen, hogy lehessen váltani! és persze jobbra nagy ív, balra kis ív... kanyarodáskor biztos az ablaktörlés az elején... de aztán belejövök... :-)] Hazafelé látunk pár lappantyút meg rengeteg nyulat, olyan buták, hogy az úton futnak előttünk cikk-cakkban, próbálnak ügyes testcselekkel lerázni minket. A kameráért kimegyünk a leshez, az az út már nem ennek az autónak való, pedig nem rossz az sem. [A majmok ismét a hegyen éjszakáznak. Ez jó, mert az itatónál mennek fel, ezzel új fajjal bővülhet, a lesből fotózható fajok száma!] Itthon kipakolunk, eszünk egy falatot, nagy várakozással felbontjuk és megkóstoljuk a zöld színű szirupot, ami elsőre borzasztó és másodikra is az. Csabi megpróbálja megcukrozni, de az a pohár a mosogatóban végzi, én megiszom kettőt, a másodikat citromlével próbálom megszelidíteni, nem sikerül, marad a kesernyés gyógyszer íz. [Ez valami brutál...mintha egy műanyg kannában 10 éve álló fáradtolajat oldottak volna fel némi vízben, persze a kannával együtt... és méregzöld színe van... Csak az vígasztal, hogy akciósan 5 helyi batkáért vettük, ami durván 130Ft... 1 liter... Lehet ezért ilyen..?] átnézzük a képeket, a mai újdonság, hogy a dassiek is idejöttek inni. Naplót írok, Csabi tesz be képeket. A szörp story-t utólag írom be, Csabi tartja nekem a gyertyát, hogy lássam a billentyűket.
2007.10.20. Szombat (25. nap)
Ma kivételesen nem én keltem fel előbb, Csabi volt az éberebb. Megreggelizünk, nagyon finom marha sonkát vettünk, meg vajat, paradicsomot, friss, puha zsemléket, két féle lekvárt, (Csabi még tejet is iszik),
A keselyűs vagy nagy les
fejedelmi lakoma és végre ülve ehetünk, most, hogy van már asztalunk és székünk, igaz az asztalka inkább dohányzó asztal, elég alacsony, de így is egy álom rajta reggelizni (az élet apró örömei). Beülünk a "Bucky"-ba (Maria így hívja az autónkat, egyébként egy Ford), átmegyünk a nagy házhoz szerszámot keresgélni, beindítjuk a szivattyút, és elindulunk az itatóhoz kitenni a kamerát. útközben az utat is rendbe tesszük, kivágjuk a belógó tüskés ágakat, eldobáljuk az útból a nagyobb köveket, hogy a kis autóval is nyugodtan járhassunk rajta (azzal riogattak, hogy itt egy út, egy defekt), a machetével jó nagy vízhólyagot csinálok a kezemre a nagy kaszabolás közben. Feltöltjük vízzel az itatót, beállítjuk a kamerát, hazagurulunk. Itthon hideg szörp, kis pihenés, ebédre kolbászt sütök, nem olyan, mint az otthoni, de mustárral ehető, aztán később sárgadinnyét eszünk, egész jó dolgunk van. :-) Közben feltölt a gép is, naplóírás, pár doksit kimásolunk a pda-ra, így azokat gyakrabban is tudjuk olvasgatni. Lassan lejár a 200 perc, [2 perces időközzel 100 kocka...] mehetünk vissza a kamerához, kivisszük a dinnyehéjat is, hátha valami megkívánja. Kikocsikázunk az itatóhoz, újraindítjuk a gépet és elsétálunk a nagy keselyűs leshez. Innen nézelődünk egy kicsit, de nem mozog szinte semmi, két földi mókus tesz-vesz meg néhány gyöngytyúk kapirgál csak. Csabi kinézett egy jó kis sziklás helyet nem messze, odasétálunk szemügyre venni közelebbről, hogy lehetne onnan fényképezni. A sziklák olyan alakúak, hogy van egy természetes kis üreg, ahova ketten pont beférünk, csak magasítani kell még két oldalt és kész is a les. Neki is látunk, köveket cipelünk oda, meg száraz faágakat, amiből már van is egy félkész lesünk. A munkálkodásnak az eső vet véget, szemerkélni kezd, először nem foglalkozunk vele, de
Otthon
egyre nagyobb cseppekben hull, félünk, hogy a kamera elázik, így inkább szedjük a sátorfánkat, én vissza az autóhoz, Csabi meg szalad a gépért. Visszafelé bemegyünk a nagy itatóhoz is, Csabi beindítja a szivattyút, benéz a tartályba, hogy megy-e a víz, és látja, hogy hat gyöngytyúk pusztult bele. [A nagy itató úgy működik, hogy egy diesel motor hajtotta spirál felnyomja a vizet egy kb. 6m átmérőjű 1,8m magas tartályba (alul beton, oldala hullám lemez, felül semmi), innen folyik a vályúkba a víz, ahol egy szintmérő tartja a vízszintet. Ebből isznak a marhák, meg persze az összes állat a környéken. A tartály mellett van egy nagy fa, ahol valószínűleg a gyöngytyúkok éjszakáztak. Valami megzavarhatta őket, vagy csak a nagy szél miatt, de valahogy a vízbe sikerült landolniuk... aztán onnan már nem volt kiút...] Az eső közben el is áll, gondoljuk, csak jobb, ha kihalásszuk őket. Projekt indul, Csabi már hajlít is két hosszú lemezből (itt találta) gyöngytyúk kiszedő kézi készüléket, az egyik használaton kívüli vályút is felállítjuk a tartály falához (dög nehéz), hogy Csabi is elérje, de a dögök kicsit odébb úszkálnak, így végül én halászom ki őket. úgy döntünk, ezek a remek madarak nem halhattak értelmetlen halált, tehát hasznosítani kell őket. Kezdésnek átvisszük őket a keselyűs les elé, ott rendszeresen jár sakál, az jó téma lenne. Vissza a fényképezőgépért, közben megint gyönyörű fények vannak, a felhők alól kisüt a lemenő nap, bearanyozza a tájat, a háttérben meg sötétkék viharfelhők fokozzák drámaivá a hatást. útközben látunk egy új madarat (már tegnap is láttam, mikor mentünk be a városba, csak akkor nem tudtam jól megnézni), a Spotted Thick-kneet, sajnos pár másodperc múlva itthagy minket. Az egyik tyúkot áthozzuk ide, az újonnan tákolt leshez, tisztes távolba tesszük, beülünk, várunk. Természetesen semmi nem jön elénk a következő egy órában, pedig eddig akárhányszor távcsöveztünk errefelé, egy-két orix, varacskos és sakál mindig volt itt. Sebaj, holnap is lesz nap, összepakolunk, a tyúkokat feltesszük a tetőre meg egy fára, egy kinn marad az új les előtt. Hazahajtunk, fürdés, naplóírás, teázás.
2007.10.21. Vasárnap (26. nap)
Reggel nincs nagy kedvünk felkelni, szemerkél az eső, éjszaka is többször esett, a napnak nyoma sincs,
Kudu
csak nagy szürke felhők mindenfelé. Fél tíz felé azért kikászálódunk, reggeli, tanakodás, mit csináljunk ma. Vissza is fekszünk jobb híján, várjuk, hogy elálljon az eső. Végül mikor kicsit elcsendesedik az eső, áthajtunk a hegyhez, de ott már annyira esik, hogy ki sem tudunk szállni a kocsiból. Üldögélünk félórácskát az autóban, aztán visszaindulunk, útközben a nagy itatónál Csabi beindítja a szivattyút én meg kihalászok valami döglött kismadarat. Itthon olvasgatjuk a határozó könyveinket, hol szemerkél, hol eláll az eső. Mikor végre eláll, megint felkerekedünk, vissza a tegnap elkezdett leshez, útközben megállunk egy ligetes helyen, itt adódik a nap pillanata, három pöttyös begyű rigó száll nagy ricsajjal a fák között, aztán épp egy előttünk lévő bokorra szállnak le, úgy tűnik, mintha két hím udvarolna egy tojónak, az egyik madár nagy csivitelés közepette a szárnyát emelgeti, ami alulról szép gesztenyebarna színű, persze a gép a kocsiban, így nincs más dolgunk, mint lélegzet visszafojtva figyelni, míg odébb nem szállnak a madaraink. Mikor odaérünk az új leshez, épp oryxok sétálnak előtte, az este otthagyott dögöt elvitte valami. Dolgozgatunk még rajta egy órácskát, szinte előlről újraépítjük, befedjük ágakkal. Közben az idő is változik, a tegnapihoz hasonló szép fény kezd kialakulni, beülünk hát és várunk. Két bíbic és két gyöngytyúk mutatkozik csak, nem is kattintok egy kockát sem. A sziklán mellettünk gyíkok szaladgálnak, van köztük egy rövid farkú, az többször is benéz hozzánk. [Visszafelé még látunk néhány kudut, de nagy a sötét és csak a kis gép van elől nálam... azért lövök rájuk... Az egyik egész érdekes akvarel hatású lett, kár hogy kilóg kicsit az állat.] Hazajövünk, szivattyú indítás, most Csabinak nem akar beindulni és nekem sikerül, kvittek vagyunk. Naplóírás, vacsora, fürdés. Valami mély hörrenést hallunk a ház elől, aztán a marhák rohannak a sötétben, az egyik panaszosan felbőg. Kijövünk a ház elé, hallgatózunk, valami mozog a bozótban, de nem látunk semmit. Bepattanunk a kocsiba (persze most sem akar beindulni, csak sokadikra), kihajtunk a karámhoz, ott áll az összes marha a kerítésnél, egy oryx ballag el kényelmesen, nem találjuk meg az ijedtség okozóját. Valószínűleg leopárd volt, sajnos lemaradtunk róla.
2007.10.22. Hétfő (27. nap)
Reggel korán akarunk elindulni, de csak az első napsugárra ébredünk fel, aztán még reggeli, kicsit későn érünk a leshez, már ott mozognak az állatok körülötte. átviszünk egy tyúkot, amit a földön hagytunk, mind eltűnt. Beülünk a lesbe, jó darabig semmi sem jön, aztán egy sakál halad el mellettünk céltudatos léptekkel, sajna a dögöt nem veszi észre, vagy 15-20 méterrel megy el mögötte. Később megjelennek a földi mókusok, lassan felénk tartanak, közben varacskosok is közelednek.
Kilóg a tyúkláb
A varacskosok a gyöngytyúkra jöttek, lehet, hogy a többit is ők pusztították el.
Majmok a hegyen
Rutinosan marcangolják szét, elég fura látvány a varacskos egy tyúklábbal a szájában. Közben a mókusok is itt vannak, sajna nem elég közel, hogy elfogadható képet lehessen róluk készíteni. A varacskosok többször is visszajönnek, végül teljesen eltüntetik a sakálnak szánt csalinkat. A mókusok kicsit balra húzódnak, kiesnek a látóterünkből, a bokron keresztül távcsövezve látom, hogy nyolcan hancúroznak nem messze. Van egy hely nem messze, oda meg sandgroose-ok járnak, 8-10-es csapatokban jönnek-mennek folyamatosan, jellegzetes hangjuk szinte egész idő alatt hallatszik. Ja, hangok, végre már kezd olyan igazi "afrikás" hangzavar kialakulni, kora reggel minden madár úgy gondolja, hogy eljött az idő a megszólalásra, úgy tűnik az eső beindította a hormonjaikat, a legtöbb madár kezd párba állni, területet foglalni, fészkelő helyet keresni, fészket építeni. Mikor már nagyon meleg van és túl erősen süt a nap, hazajövünk. Az állatok itatója mellett egy nagy túzok (Kori Bustard) álldogál, sajnos elsétál mielőtt lefényképezhetnénk. Feltöltjük a ház melletti madáritatót, tegnap a marhák kiitták az utolsó cseppig. :( Ebédre bacont sütünk meg rántottát, paradicsom is van hozzá. átnézem a madárlistát, találok még néhány fajt, amit nem írtunk be. Megint beborul, elmegyünk egyet kocsikázni egy hátsó úton, látunk pár kudut, oryxot, találunk egy itatót is, meg szép zöld részeket, itt másféle a talaj, talán ezért zöldell annyira. Visszafelé szinte semmi, a hegy felé eléggé besötétedik, mennydörög. Gyorsan lezuhanyozunk, míg van meleg víz, naplót írok, várjuk az esőt, Csabi az ajtóból vadássza a madarakat, mert gyönyörű fény van megint. Még szivárvány is kialakul, nekivágunk megint a hegynek. Csabi felszalad a nagylátóval, én csak távcsövezgetek. A hegy másik oldalára másztak fel a majmok, Csabi elmegy utánuk a telével, [megkerültem a hegyet, hogy a napsütötte oldalról fotózzam őket, folyamatosan figyeltek fentről. Lassan azért elég közel sikerült kerülni hozzájuk, csak addigra sajnos, már kevés volt a fény, így majd' minden kép életlen lett... :-( Nagy élmény volt!] én meg csak gyönyörködöm a szép fényekben, jön egy oryx és egy hartebeest, feltűnik kedvenc kis kuvikunk, verébszövők hangoskodnak mellettem, egy varacskos is egész közel jön (a távcsövet már csak erőltetve tudom ráélesíteni), gyöngytyúkok készülődnek a lefekvéshez, távolabbról tokók hangját hallani. Néha a majmok (páviánok) ugatnak egyet-egyet (az egyik gyakran köhög is). Csabi is előkerül naplemente után, hazajövünk, a délután érkezett munkások már tüzet gyújtottak a házuk mellett. Vacsorára egy szelet fügelekváros kenyeret eszünk, megnézzük a majmos képeket, aztán korán lefekszünk, mert holnap még hajnalban ki akarunk menni a lesbe.
2007.10.23. Kedd (28. nap)
Fél hatkor Mike Oldfield Tubular Bells c. számára ébredünk, még sötét van kinn, és hűvösnek tűnik a szoba majdnem 24 fokos hőmérséklete. összekapjuk magunkat, főzünk egy teát, de nem isszuk meg, inkább magunkkal visszük ki a lesbe. Napkeltére már kinn is vagyunk, igaz nagy mozgás most sincs. Már kezdünk elszontyolodni, hogy semmi sem jön, mikor egy oryx érkezik, komótosan odasétál egy sótömbhöz és elkezdi nyalogatni. Ezt még kb. egy óráig bírja csinálni, közben varacskosok jönnek, meg egy földi mókus, a mellettünk lévő sziklára egy gyík ül ki napozni. Vissza a házba, reggeli, indulás Otjiwarongóba. Az úton látunk pár kudut, az egyiket egész közel, az út szélén áll egy szép nagy szarvú hím. A Wimpyben dupla burger kedd van, két burgert kapunk egy áráért, eszünk, netezünk, nagy nehezen összehozom az otthoniakkal a skype-ot, töltögetünk programokat, levelezünk, Ákossal beszélünk. Utána körülnézünk a városban, de nem nagyon kapunk semmit, amit a Sparos bevásárláson kívül akarunk (pl. csőbilincs). Bevásárolunk a Sparban, újabb kört futunk a kínai boltokban, aztán vissza a Sparba, veszünk egy akkumulátoros kézi reflektort az éjszakai nézelődéshez. Hazagurulunk, kezdem megszokni a baloldali közlekedést, csak néha törlöm az ablakot indexelés helyett. Az autó elég nehezen indul, sokat kell játszani vele, mire az indítómotor hajlandó működésbe lépni, de gurulni gurul és elvisz A-ból B-be. Délután még kigyalogolunk a szavannás részre, de szinte semmi állat nem mozog, a tartályban megint találunk egy döglött gyöngytyúkot, kihalászom ezt is. A lámpa nem akar működni, de Csabi szétszedi és addig birizgálja, míg hajlandó töltődni. Ennek örömére este ki is próbáljuk, megyünk egy kört a szokott útvonalon, tényleg messzire elvilágít a fénye, csak mivel nincs feltöltve, pár másodpercig működik. Este még holdat fényképezünk, csak próbából, mert nem sokára telihold lesz.
<< <
1 2 3
4. hét
5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
> >>