Namíbia
2007-2008
<< <
1 2
3. hét
4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
> >>
Diekman farm
2007.10.10. Szerda (15. nap)
Ma reggel nincs annyira hideg, 14 fokra ébredünk (mármint kint a párkányon ennyi), forró teával indítunk, majd újabb elektronika szakkör, szétszedjük az én töltőmet, hogy abból mit lehetne kihozni, de végül békén hagyjuk.
Sakál
Kicsit nézegetjük a madarakat az ablakból, egyre többen találják meg a kis itatót. Megreggelizünk, töltögetünk, felrakjuk a laptopot is és elmegyünk a környékre körülnézni kicsit, viszünk két függönyt is álcaháló gyanánt. Egy termeszvár két oldalára ülünk fel a marhák itatója közelében, vagy negyedórát ülünk rajta, nekem nem jön semmi, de Csabi elé kisétál egy hartebeest. [Az túlzás, de legalább láttam valamit a bozótban...] Kerülünk egyet a szavannásabb rész felé, ahol nem annyira sűrű a bozót és messzebbre ellátunk. Megint felülünk egy termeszvár tetejére magunkra terítjük a függönyt és várunk. Pár perc múlva jön is egy varacskos disznó a bozótban, aztán nem sokára egy az előttünk lévő nagyobb tisztáson üget keresztül, megáll előttem, érzi, hogy valami nem stimmel, szimatol a levegőbe, aztán elkapja a szagunkat és eliramodik. újabb pár perc és egy varacskos koca jön két malacával, ezek egyáltalán nem vesznek észre, felőlük fúj a szél. Közben Csabi szól, hogy új madár faj van a hátam mögött, lassan megfordulok és lövök pár kockát az azonosításhoz. Továbbállunk, hazasétálunk, a laptop szépen feltöltődött, neki is állok naplót írni, képeket rendezni. Nemsokára megérkezik Maria, csak benéznek az öreg hölgyekkel, hogy minden rendben van-e és hogy mikor akarunk bemenni a városba. Mivel ákos azt írta, hogy holnap beszéljünk, így a ma délutáni bevásárlás helyett inkább a holnapot javasoljuk, meg is beszéljük, hogy reggel fél 8-ra itt lesz értünk. Mostanra jól felmelegedett az idő, nekilátunk a melegvíz projektnek. átsétálunk a másik házhoz (ez lesz a főhadiszállás, a Diekman család otthona), keresgélünk csövet, drótot, fűrészlapot, találunk is mindent. A házunk mellett már ott a vastag fekete csőkígyó, amiben a víz fel tud melegedni a napon, csak rácsatlakoztatjuk a hidegvízre, a másik oldalát meg a meleg vízre és kész is, pár perc múlva a mosogatóból már kellemes meleg víz folyik. Hurrá, este nagy fürdést lesz. A nagy munkára lepihenünk kicsit, én alszom is egyet, talán Csabi is. Négy után kelünk fel, Csabi még gépezik kicsit, aztán megint irány a bozót. A háztól száz méterre, a kifutópályán (mert az is van a motoros sárkánynak vagy akár kisrepülőnek) páviánokat látunk, de messze vannak, az egyik felmászik egy termeszvár tetejére és onnan figyel minket, közeledtünkre riasztja a csapatot. A távolabbi itatóhoz megyünk, de félúton találunk egy steenbokot [ez egy kis, őzszerű antilop] , egész közel enged, nem nagyon vesz rólunk tudomást, a tüskés bokrok friss hajtásait rágcsálja. Az itatónál három varacskos disznó és két-három sakál ijed el jöttünkre, gyorsan letelepedünk a szivattyúház mellé, betakarózunk a függönyökkel és várjuk az állatokat. én hartebeestet szeretnék már fényképezni, a múltkor itt láttunk egy csapatot, de csak egy sűrű bozót mögül. Elsőnek a gyöngytyúkok jönnek vissza, felugranak a vályúra, így iszogatnak belőle. Hamarosan kuduk is érkeznek, gyanakvóan méregetnek, szaglásszák a levegőt, ami kicsit felőlünk fúj, de idejönnek és isznak, meg a sóból is nyalogatnak. A kerítést helyből ugorják át, nem keresgélik a kaput, könnyedén átszökkennek bárhol. Egy varacskos család is érkezik, papa, mama, két gyerek, ráröffennek a kudukra, azok átadjak a helyüket a tolakodóknak. A háttérben egy sakál settenkedik, csak néha látom a bokrok között kivillanni a bundáját. Végre balról is érkezik négy kudu, ezek pont előttünk tudnak csak átmenni az itatóhoz, de gyanakodnak, kerülnek inkább egy kicsit, az egyik ránk is vakkant, hasonlóanan riaszt, mint a mi őzünk, de nagyobb a szomjuk, mint a félelmük, végül csak odamennek inni ők is. Mikor végeznek, elénk jönnek ki, de az egyik nagyon nincs megbékélve velünk, ránk kiabál megint, mi persze mozdulatlanul ülünk tovább.
Hartebeest
Közben újabb két sakál jön jobbról, besétálnak elénk, de ahogy rákattintok, elijed mindkettő. Megint jön egy varacskos, ez egy szép nagy hím hatalmas agyarakkal, a kerítés alatt szuszakolja át magát, majd feláll a vályúhoz két lábra, úgy iszik. Alig megy el, és itt vannak a várva-várt hartebeestek, ezek a furcsa, hosszúkás pofájú kérődzők a furcsa szarvukkal. Nagyon örülök nekik, majd kiugrom a bőrömből, de persze nem mozdulok, csak a gépet fordítom nagyon-nagyon lassan abba az irányba, ahol majd le tudom őket fényképezni. Vagy heten vannak, nagyon közel bukkannak ki a bozótból, az első kettő meg is torpan rögtön, érzik, hogy ez a két világos gombóc ez valahogy nem ide való, de a harmadik bátrabb (vagy meggondolatlanabb?) és kisétál az előttünk lévő tisztásra. Lövünk pár kockát, szerencsére ezeket nem zavarja a zár hangja, már ketten a karámon belül vannak, mikor hirtelen megriadnak valamitől és szanaszét szaladnak. Az a kettő, amelyik már a kerítésen belül van, pánikba esik és nekiront a drótnak, az egyik elég könnyen átügyeskedi magát, de a másik egy pillanatra fennakad, már azon gondolkodom, hogy odamegyek kiszabadítani, de addig vergődik, hogy pár másodpercen belül ez is átkerül a túloldalra. Vagy ötven méterről még visszanéznek, aztán komótosan elballagnak. Sajnáljuk, hogy szomjan maradtak, találgatjuk, hogy mitől riadtak meg. Közben a nap teljesen lebukott a mögöttünk lévő kisebb hegy mögé, elindulunk hazafelé az úton (eddig többnyire a bozóton vágtunk keresztül). Már erősen sötétedik, előttünk az úton valami nagy állat, elsőre marhának nézem, a felépítése is olyan, de jön a következő állat és akkor látjuk, hogy ez egy antilopféle, az eland (ez persze már csak itthon derül ki, a határozóból). állványról még lekattintom a határozáshoz, meglepően jól sikerül (ISO1600). Látunk még hazáig jópár kisebb-nagyobb antilopot, teljesen ránk esteledik. A levegő is érezhetően hűl, gyorsan megyek is zuhanyozni, de már késő, kihűlt a víz, így csak a szokásos hidegzuhany jut. Vacsorára tíztojásos rántotta dukál (ebédre csak egy ananász konzervet feleztünk el), utána forró mentatea. Gyorsan kiválogatom a képeket, megírom a naplót, aztán alvás.
2007.10.11. Csütörtök (16. nap)
Korán felébredek, végre madárhangot hallani odakintről, meg sakálok morogtak valamikor éjszaka, kimegyek körülnézni egy kicsit.  Csak az ismert fajok mozognak, de azokból van rengeteg.
Reggeli a Wimpyben
Mindenfelé gyöngytyúkok kapirgálnak és hangosan kiáltoznak, felelgetnek egymásnak. Hét felé visszamegyek, Csabi is felkel, iszunk egy teát, az itatónkon is nagy a forgalom, egyszerre öt frankolin is iszik belőle, máskor meg a kanárik szállják meg. Várjuk hogy jöjjenek értünk, Csabi képeket válogat, aztán felállítja a gépet az ablakba, hogy amíg nem vagyunk itt, addig is két percenként készül majd egy-egy kép az itató látogatóiról. 8 után érkezik Jörg és Maria, behoznak a városba, közben megbeszéljük, hogy csak kedden tudnak jönni legközelebb, szóval jól be kell vásárolnunk és addig netezni sem tudunk majd. Beülünk a Wimpybe, megreggelizünk, mindenféle akksit töltünk, befejezzük a naplót, aztán felhívjuk ákost. Megbeszéjük a HidePhotographys dolgokat, feltöltjük a naplót és a képeket, most látom csak, hogy a szöveg tele van gépelési hibával, ezt már csak legközelebbre tudom javítani. Már 11 óra, mostanra beszéltük meg a találkozót, de nem látjuk Jörgöt, bemegyünk bevásárolni. Van listánk, de így is elég soká tart, mire mindent megtalálunk. A boltban találkozunk Jörggel, Mariával, meg az öreg hölgyekkel, ők most indulnak az Etoshába pár napra, kicsit mi is mennénk, de itt sem lesz rossz. Jörg hoz vissza minket, a hétvégén nem lesznek itt a munkásai, így nekünk kell majd a szivattyúkat indítgatni, megmutatja, hogyan működik. Itthon megnézzük az itatónál közben készült képeket, rengeteg madár járt itt és még új faj is volt, el is határozzuk, hogy a kisgépet mindig kitesszük majd valahova, hogy lássuk hol, mi jár. átnézem, kijavítgatom a naplót, jó sok hiba van benne (nehéz a sötétben vakon gépelni, főleg, mert néhány betű nem a megszokott helyen van ezen a billentyűzeten). Kimegyünk a távolabbi itatóhoz, de nem indítjuk be a szivattyút, mert elég sok víz van még a medencében. Megnézzük, hogyan lehetne jobb képet csinálni az idelátogató antilopokról, építünk egy rögtönzött lest pár fából, egy hullámlemezből, meg a magunkkal hozott függönyökből. Kitakarítjuk a hátteret is, közben Csabi belebotlik egy hatalmas sáskába, egy darabig azt fényképezzük. Mikor kész a les, én belelülök, Csabi megnézi, mennyire látni be, közben a háta mögött kisétál két varacskos, szólok neki, hogy ne mozduljon, egy képet kattintok róluk. Csabi elmegy felderíteni a mongúzokat, én maradok a lesben. Nincs most akkora forgalom, mint tegnap, de pár varacskos után jön egy sakál, majd egy magányos hartebeest áll elém, farkas szemet nézünk vagy két percig, nem mozdulunk. Egy szép öreg kudu bika is kisétál később, de a nap már nem süti egyáltalán, csak a sziluettje látszik, de abba is belelóg jó néhány ág. Lemegy a nap, várom, hogy Csabi visszajöjjön, mellettem balra kuduk isznak az itatón, de nem látok rájuk, csak mikor végeznek, akkor látom elmenni őket. Előttem a bozótban két oryx legel, nem látszik belőlük szinte semmi, de azért átállítom a gépet nagyobb érzékenységre, hátha mégis kisétálnak elém. Ez irányú reményeim szertefoszlani látszanak, mikor látom, hogy megriadnak az állatok és messzebb mennek, gondolom, Csabi most jöhet, de telnek a percek és nem jön senki, viszont az állatok kezdenek visszaszállingózni. A két oryx (gembok) is kijön elém, sőt az egyik le is heveredik a porba, mintha nem is akarna már innen elmenni. szinte már sötét van, Nagyon hosszú időkkel exponálok, de az oryx se izgága, talán lesz elfogadható kép róla is. Egyszer csak aztán megint riadalom támad az állatok elmennek és már hallom is a lépteket mögöttem. [Szóval én elmentem mongúznézőbe, ez kb. 10 percre van Peltől. útközben találkozom néhány varacskossal, és négy kuduval. úgy döntök, hogy kis kerülővel a nagy les felé megyek, ahol kis várakozás után jön is két oryx és a távcsővel észreveszem a mongúzokat is a tisztás túloldalán. Közelebb megyek hozzájuk, innen már kiderül, hogy igazából földi mókusokról van szó és még hat oryx van a bozót mögött, amit a lesből nem láttam jól. Mire odaérek persze mindenki köddé válik. Leülök egy bokor tövébe, kis idő múlva kijön az egyik mókus a lyukból és gyanúsan méreget, aztán egy oryx is visszatér és még egy sakál is előjön a bozótból. Csak a kis HP gép van nálam, de csinálok néhány képet, nehogy úgy járjak, mint a focipályás mongúzokkal... :-) Lemegy a nap, indulok vissza Pelhez, már messziről odatávcsövezek, hogy nehogy elriasszak neki valamit. Néhány kudu van épp elvonulóban, így továbbmegyek. Aztán néhány 10 méterre meglátok két oryxot is, megállok, hátha nem vettek észre és még sikerül néhány kép. Az egyik lefekszik. úgy tűnik, itt akarnak éjszakázni. Kezdd nagyon sötét is lenni, úgyhogy elindulok feléjük, amivel persze el is riasztom őket.] Leszedjük a függönyöket, hazabotorkálunk a sötétben, közben még beindítjuk az otthoni szivattyút is meg összeszedjük Csabi gépét az itatótól. Otthon lábat mosok (szandálban voltam, ki se látszik a vöröses porból), pont végzek, mikor elfogy a víz, szerencsére Jörg már előre szólt, hogy mi ilyenkor a teendő, hogy lehet feltölteni a tartályunkat. Persze már nincs kedvünk kimenni, bekapcsoljuk a gépet, kíváncsiak vagyunk, mi járt egész nap inni. Volt sok varacskos disznó (egyszerre akár öt is), rengeteg gyöngytyúk (volt hogy ki se látszott az itató a rengeteg madár és varacskos alatt), meg mindenféle kismadár, de a legnagyobb meglepetés egy Kori Bustard (az itteni legnagyobb túzok féle, ő 16 percen keresztül iszogatott). Még egy kis antilop is jött, ő a túzokkal egyszerre volt itt, aztán újra átpörgetve a képeket a háttérben két kudut is felfedezünk, és egy olyan madarat is találunk az egyik képen, amit a két könyvünk egyikével sem sikerül meghatároznunk. Elalvás előtt észreveszek Csabi ágya felett egy olyan tízlábú szörnyikét, amit fényképeztünk, csak ez negyed akkora, viszont legalább tízszer gyorsabb, mikor ki akarjuk tessékelni, meg is lepődünk, hogy milyen fürge. Az egyik műanyag szerszámos dobozunkba próbáljuk befogni, pár percig hajtjuk, mire sikerül elkapni, aztán kidobjuk az éjszakába, ahol gyorsan elszalad.
2007.10.12. Péntek (17. nap)
Korán ébredek, felkapom a ruhámat, kimegyek beindítani a szivattyút, de csak nem akar működni. Teljesen lefárasztom magam, végül Csabi is kijön, gondolta, hogy ha nem hallja a zakatolást, akkor valami gond lehet. Nem egy bonyolult szerkezet, egy kurblival kell betekerni a dízel motort, aztán megy. Csabinak elsőre sikerül. :-o Közben már felfőtt a teavíz, indul a szokásos napi rutin. Tea, reggeli, tanakodás, mit csináljunk.
Itató v1.0
A kis itatónkon (beásott műanyag lavór) hemzsegnek a madarak, van, hogy tízen-tizenketten ugrálnak, fürdőznek egyszerre rajta. Kitesszük a gépet egy hosszú kábellel és bentről a házból exponálgatunk, mikor a kiszemelt ágra felül egy-egy madár. Próbálkozunk a másik ággal, majd hozunk egy nagy tüskéset is, jön egy új madárfaj is a piros szemű egérmadár (Red-faced Mousebird), sőt még egy pár sárgacsőrű tokó is előkerül, és a pár napja kitett tésztát kezdi csipegetni, elég furcsán néz ki a fussilivel a csőrében. Csabi mindenképp akar egy nagyobb itatót építeni, mert látott tegnap egy félbevágott hordót a másik háznál, így elmegyünk megnézni, közben szivattyúzunk is (most elsőre beindul nekem is), meg kirakjuk Csabi gépét az állatok itatójához. Mikor végzünk a felszereléssel egy varacskos malac jön egyenesen felénk, mozdulatlanul állunk, kb. két méterre jár tőlünk, amikor észrevesz, akkor hirtelen irányt változtat, de nem nagyon ijed meg, szalad tovább a vályúhoz. A másik oldalról próbál inni, de még olyan kicsi, hogy nem éri fel. Az a technikája, hogy az orrát felteszi a vályú szélére és fejjel addig húzódzkodik, míg a mellső lábaival is fel tud kapaszkodni a szélére, de ekkor a hátsó lábai kibillenek alóla és visszaesik. Annyira mulatságosan adja elő, hogy rázkódunk a nevetéstől, persze hangoskodni nem merünk, nem akarjuk elijeszteni. átjön a mi oldalunkra, itt nagyobb kövek vannak, azokról már fel tud mászni, de ennyivel nem elégszik meg, teljesen belemászik a vályúba és elégedetten üldögél benne, persze iszogat is belőle. Mikor megunja, kiugrik belőle és kényelmesen elkocog. Hazacipeljük a hordót meg egy lapátot és megcsináljuk az itató 2.0-át. Persze vannak nehézségek, a hordóról kiderül, hogy csupa lyuk, elmegy vele egy csomó idő, mire gyertya viasszal befoltozzuk. Teszünk bele köveket, tudnak a madarak inni és fürödni benne, akár egy nagyobb méretű is (délelőtt a kicsin volt Mousebird és Go-away-bird is). A szárnyas népség hamar birtokba veszi, bár még a régi helyen keresik sokan, de hamar rájönnek, hogy hova költöztettük a vizet. Bentről nézegetjük őket, töltjük az elemeket, a laptopot, ebédre vajas-fügelekváros zsemlét eszünk. Mostanra a meleg víz is szépen felforrósodott a napon, jól esik a forró zuhany nem nagyon volt benne részünk eddig. Kezd teljesen befelhősödni az ég, újabb probléma, így nem töltődik a laptop, mert a napelemek nem termelnek elegendő áramot. Elindulunk földi mókus nézőbe, de közben egyre jobban besötétedik, a távolban zuhog az eső és dörög az ég, nem akarjuk szétáztatni a gépeket, így a távolabbi itatótól inkább visszafordulunk. Hazafelé épp négy varacskos van az itteni itatónál, várunk kicsit, hogy teleigyák magukat, leszereljük a kamerát, beindítjuk a szivattyút, hazasétálunk. Itthon csodálkozva vesszük észre, hogy a hordóból eltűnt a fele víz, jobban megnézve látszik a nyomokból, hogy valami nagyobb állat itta ki. Folytatom a naplóírást, ezzel naponta jó sok idő elmegy, bár a gépidő eléggé limitált, főleg most, hogy már tölteni sem tudjuk a gépet napsütés híján. A madarak zöme is elült a sötétedés hatására pedig még korán van. Halljuk még a vihar mennydörgését, de mintha már távolodna, végül kimaradunk az esőből. Sötétedés után kiülök kicsit az ajtó elé, az eddigi csend helyett már mindenféle hangot hallani. Elsétálunk az itatóhoz is, de csak pár apró antiloppal találkozunk útközben. Körben minden irányban villámlik, érdekes, hogy minket elkerül a vihar. Lefekvés előtt megint találunk a tízlábú valamiből, meg egy termetesebb pókot is kitessékelünk. Már majdnem elalszunk, mikor elkezd szemerkélni az eső, de pár percig esik csak. Éjszaka még egyszer esik, de az se sok, reggelre semmi nyoma nem marad.
2007.10.13. Szombat (18. nap)
Éjszaka felébredek, sakálok vonyítanak, még teljesen sötét van de nem tudok vissza aludni, nem vagyok már álmos. Fekszem míg kivilágosodik, aztán felkelünk. Felhős az ég nagy része, úgy néz ki, nem sok napsütésben lesz ma részünk. Az
Pel és a zsiráf
Az első zsiráfok
itatós projekt van ma terítéken, elkezdjük feltölteni a hordót, az éjszaka még tovább csökkent a vízszint benne. Egyszer csak Csabi izgatottan mondja, hogy hozzam a gépet, itt vannak a zsiráfok. Szaladok is, menet közben kerül bele a kártya, a ház mögötti sűrű bozótban tényleg ott egy zsiráf fej, de csak egy másodpercre látom, rögtön el is tűnik. Elindulok utánuk, aztán már hármat látok is (Csabi mutatta, hogy öten vannak).[Kettőt láttam tisztán, egy balról, kettő pedig jobbról közeledett feléjük, legalábbis a sűrű bozóton keresztül úgy tűnt] A kerítés felé tartanak, ott van egy sáv, ahol a marhák járnak, ahol nincs egyáltalán bokor, arra kerülök, hátha kijönnek elém. [én is hozom a gépet és elindulok utánuk, hátha sikerül néhány werk képet kattintani Pelican és a Zsiráfok címmel.] Sajnos fény nem sok van, a napot egy nagy fekete felhő takarja. Megyek utánuk, látnak ők is engem, figyelnek, de nem menekülnek, komótosan lépdelnek a bozótban, nem nagyon kerülgetik az ágakat, egyszerűen nekisétálnak a gallyaknak, aztán vagy letörik, vagy elhajlik előlük. [Hihetetlen milyen bőrük van... Nekünk a legnagyobb bosszúságot a különböző méretű és fajtájú tüskék okozzák, ők meg úgy mennek a bozóton keresztül, mintha vízben járnának.] Látom, hogy Csabi is itt van mögöttem, közben sakálok üvöltenek távolról, jobb felől, egészen közelről válaszol egy másik, meresztjük a szemünket, de nem sikerül megpillantani. A három zsiráf, egy családnak tűnik, [ennyi lett az ötből...] egy bika, egy tehén meg egy borjú. A felnőttek nyugodtan eszegetnek, de a borjú le nem veszi a szemét rólam, gyanakodva méreget. Még mindig elég sötét van, hagyjuk elsétálni őket, nincs értelme utánuk menni. Vissza a házhoz, Csabi elmegy beindítani a szivattyút, én csinálok reggelire főtt tojást. Megreggelizünk, közben a nap is kisüt, Csabi felszereli a gépét az itatóhoz, én leállítom a szivattyút, aztán elindulunk azon az úton, amerre a zsiráfok mentek. Kiderül, hogy ez az út a távolabbi itatóhoz vezet, csak ez jóval rövidebb, nem kell akkorát kerülni. Ahogy caplatunk a hegy felé, megint megpillantjuk a zsiráfokat, most már négyen vannak, [már csak egy hiányzik... :-)] most két különböző korú borjú van a két felnőtt állat társaságában. Kicsit megyünk utánuk, egy nagy nyílt területen lassan megindulok feléjük, megnézem, mi az a távolság, amit még elviselnek. Egy darabig hárman is néznek, majd mikor megelégelik a közeledésemet elegánsan elügetnek. Elsétálunk a szivattyúhoz (ha már erre járunk), épp isznak a marhák, van pár varacskos és három kudu is az itatónál.
Sáska
Punpálunk egy félórát, közben egy sakál és pár varacskos mozog, a kuduk már érkeztünkre eliramodnak. Vissza a házhoz, úgy tűnik, kisüt a nap hosszabb időre, töltögetjük a laptopot, felszereljük a vakukat, kiülök a hordóhoz, de a szél nagyon fújja az álcámat, elijednek tőle a madarak, csak pár képet készítek. Cserélünk, Csabi próbálkozik, én bejövök naplót írni. Sajnos megint nincs elég napsütés a töltéshez, de már van a gépben elég szufla, hogy tudjam használni. Egyszer csak csörtetést, vakkantásokat hallok, mire kinéznék az ablakon, egy pávián jelenik meg a párkányon, körbeveszik a házat, minden ablakot megszáll egy-egy majom, végigpróbálgatják, hátha nyílik valamelyik. Szerencsére mind zárva, illetve a fürdőszobai résnyire nyitva van és hallom is, hogy már ott is próbálkozik valamelyik. Ahogy belépek, épp a fogkefémet készül elcsórni egy kis majom, megfogom a kezét, erre ijedtében elengedi és menekül, de nem csap nagy rebelliót szerencsére. Az ablakban ülő majmok figyelmét kijátszva eljutok a kis szobába, látom, hogy megszállták az itatót is teljesen, egy csapat majom tülekedik rajta. Az állványokhoz, vakukhoz nem nyúlnak szerencsére, viszont most valamelyik a tetőre mászott fel és ott ugrál, élvezi a hatalmas csattanásokat, majd szét esik a ház. Nincs nálam fényképezőgép, így a telefonommal kattintgatok a betolakodókra, közben kisandítok Csabira is, de ő jól van, csodálom, hogy nem telt még be a kártya, mert úgy ült be, hogy már csak 30 képnyi hely volt, de úgy gondoltuk, hogy az elég lesz... érdekes, hogy nem veszik észre, pedig csak a függöny van ráterítve. [Hát ez hihetetlen... békésen fotózom a madarakat, egyszer csak mind eltűnik... röfögés szerű hangot hallok, és egy kis bűz csapja meg az orromat, azt gondoltam valami varacskos család találta meg az itatónkat. Nagyobb látószögre húztam az objektívet, egy pávián nézett vissza az itatórol kb. 2 méterről... elkezdett inni, de hamar el kellet menekülnie, mert jött a csapat főnöke és persze neki járt az első korty. Míg ő ivott a többiek nagy lármát csaptak. Hallottam, hogy néhányan felmentek a bádogtetőre és élvezik a hangot, ahogy ugrálnak rajta. épp felkészültem, hogy a hátamra ugrik az egyik, amikor nagy porfelhőt kavarva előttem úgy fél méterre landolt a tetőről. Fotózni sajnos nem nagyon sikerült, kismadárra volt belőve a távolság, és a nap is sütött ezerrel, meg persze a nagyon rosszul sikerült kockákat azonnal törölni, válogatni... szóval nem volt egyszerű, de ilyen közel még sosem voltam vad páviánokhoz...] Lassan mindegyik állat sorra kerül a víznél, legtovább egy nőstény marad, a többiek vonulnak tovább, az elmaradhatatlan torzsalkodással, sivítozással, végül egy öreg hím rendre utasítja a renitenseket. Hátul már nincs egy sem, kérdezem Csabit mi legyen, de ő még fotózna, [egy szoptatós anyára pályázok még, mert a nagy jelenetnél egy katt után betelt a kártya] de közben elballag az utolsó pávián is, így bejövünk, behozzuk a felszerelést, nézegetjük, mit sikerült fényképezni. Ebédre vajas-fügelekváros kenyér, és sok tea, folyamatosan főzzük és isszuk szinte egész nap. A laptop nehezen töltődik, folyton elbújik a nap egy-egy felhő mögé és olyankor nem megy, akkor átszereljük ceruza akku töltésre, aztán kisüt a nap, akkor meg vissza. Csabi átépíti az itató hátterét, aztán visszaül, én naplót írok, képeket rendezgetek. Szerencséje van megint, a szebbik szalakóta (Lilac-breated Roller) idejön inni. Vacsora közben Csabi észrevesz az ablakból egy nagy sáskát a ház előtt (merthogy nincs székünk meg asztalunk, így a konyhapultnál eszünk [állva :-)] és közben az ablakon bámulunk kifelé), elkapja és próbálunk a tegnapinál jobb képet készíteni róla, mert most szép fények vannak. Jó darabig eljátszunk vele, kicsit lefárasztjuk, aztán mehet dolgára. Este megint kiülünk az ajtóba, hallgatjuk az éjszakai hangokat, de nem sok van, nézegetjük a tízlábú futkosókat, egy idő után beindulnak, pásztázva haladnak, az első két lábukat V alakban maguk előtt tartva keresgélnek. Lefekszünk aludni, kis eső még eseget.
2007.10.14. Vasárnap (19. nap)
Ma is még sötétben felébredek, gondolkodom egy sort, hogy legközelebb Windhoekban utánanézek van-e fotóstúdió. Ahogy kivilágosodik, az itatónkon beindul az élet, hangos a madaraktól az egész környék. Gyorsan megreggelizem és elindulunk a keselyűs leshez. útközben meggondoljuk magunkat és előbb felmászunk a hegyre körülnézni kicsit. Süt a nap, az égen egyetlen felhő sincs, de fúj a szél elég erősen. A hegy lábánál szép nagy volier [röpde a sérült keselyűknek] épül, egyik oldala természetes sziklafal, most épp egy mongúz nézeget róla álmosan. A hegyről messzire ellátni, körbe távcsövezzük a vidéket, sajnos nem sok vadállatot látunk mozogni. Egy nagyobb csapat hartebeest az egyetlen kivétel, de azok is hamar eltűnnek a távoli bozótban. Pár orix, kudu és néhány varacskos látszik még, a zsiráfoknak nyoma sincs. Lemegyünk a keselyűs leshez, [ez az a nagy les] az épület kb. 90%-ban kész, a befejezéshez kellene tanácsot adnunk. Egy kuvik szerű kis bagoly ugrik ki az épületből érkeztünkre, benn megtaláljuk kedvenc ülőhelyeit, köpeteit. A les előtt egy lapos, nyílt terület van, egy sakál nézelődik az ellenkező oldalán. A közelben földi mókusok élnek földalatti üregekben, innen is látszanak, ahogy hancúroznak a napsütésben, néhányan őrt állnak mozdulatlanul. Közelebb megyünk, letelepszünk, de nem sokat látunk belőlük, hamarosan eliszkolnak és eltűnnek a bozótban. Hazaballagunk, még mindig hétágra süt a nap, legalább tudjuk majd a gépet tölteni. Itthon még a házban vacakolunk a töltögetéssel, mikor megérkezik a pávián csapat, úgy látszik, tetszett nekik a hely. A ház háta mögül jönnek, így gyorsan magunkra kapjuk a lepleinket és kiülünk az ajtó elé a gépekkel felszerelkezve. Most nem olyan izgágák talán, mint tegnap, bár a tetőn ugrálást ma sem hiányozhat a repertoárból.
Pávián
Egy-két percen belül az első állatok már itt vannak előttünk, csodálkozom, hogy a kíváncsiság semmi jelét nem mutatják irántunk, egyszerűen elsétálnak mellettünk, nem zavarja őket se a gép kattogása, se az, hogy mocorgunk, forgolódunk, kilóg kezünk, lábunk. Fényképezgetjük őket [és csinálok pár másodperc videót is] , nagy élmény ilyen közelről látni ezeket a félénk állatokat. Közben teljesen befelhősödött, csak percekre süt ki a nap. Én egy pár perccel hamarabb jövök be, még épp sikerül a napelemtől jövő kábeleket megmenteni, két majom is úgy gondolja, hogy érdemes elrágni a drótot, de addig dörömbölök az ablakon, míg el nem ijednek innen. Mikor az utolsó cseppet is kiiszák (egy kis perpatvar is támad, hogy kié legyen az utolsó korty), a csapat odébbáll. Vissza a töltögetéshez, ha elmegy a nap kihúzom a dugót, ha visszajön a nap bedugom a dugót, elég unalmas időtöltés. Egy idő után fel is adom, kimegyünk, feltöltjük az itatót, legalább a madaraknak jó legyen. Körben megint vihar van, szép sötétkék az ég kis résen néha besüt a nap a másik oldalról, ez a kedvenc fényem. Pár kockát lövök is ennek örömére, igaz téma nem sok akad. Kitalálunk az itatónak egy új helyet, de majd csak holnap telepítjük át, addig is teszek ki oda vizet, Csabi elmegy beindítani a szivattyút, mire visszaér már csepereg az eső, aztán szakadni kezd, már kezdünk örülni, hogy végre ideért az eső, de nem tart sokáig az egész és nem is túl sok csapadék esik le, de legalább már az eső után látszik valami, nem úgy, mint eddig. Eső után sétálunk egyet, csak távcsövet viszünk, elmegyünk a víztároló medencéhez megnézni mennyi víz van benne, meg lessük persze a madarakat. Végre kezdenek beindulni a tokók, mióta itt vagyunk ezt hiányolom, mert Gambiában ez volt az alap háttérhang egyike, a másik egy galamb volt, ezek szóltak egész nap megállás nélkül, és most itt is végre kezdték hallatni a hangjukat. Megjelentek a galacsinhajtó bogarak is, némelyik nálánál tízszer nagyobb ganajdarabot szemelt ki magának és fáradhatatlanul forgatja a kiszemelt cél felé (a bogár első két lába a földön a hátsó kettő a gombócon, a maradék kettő meg hol itt, hol ott). újra kisüt a nap, kiülünk még az itatónkhoz madarazni, de egyetlen madár sem jön már. Csabi újabb módot eszelt ki a laptop töltéséhez, most a nagy 12 voltos akku és hat kis ceruza akksi összekötésével szépen töltődik, csak egyszer kell kicserélni a hat cerkát és várni. Nyolc előtt 100%-on a laptop, neki is állok naplót írni, képeket rendezgetni.
2007.10.15. Hétfő (20. nap)
Napkelte előtt felkelünk, teázunk, sütök baconos, hagymás rántottát reggelire. A levezető fügelekváros kenyeret az ajtóban ülve eszegetjük, mikor egy hatalmas, fekete ezerlábú jön ide
Ekkora ezerlábú
Csabi és a virágok
hozzánk. Gambiában már fényképeztem ilyet, de azóta is bántam, hogy nem takarítottam le rendesen, a rajta lévő porszemek elcsúfították a képet, most itt az alkalom, hogy megcsináljam jobban. Gyorsan bekapjuk az utolsó falatokat, aztán elő a gépet, állványt, mehet a fényképezés. Egy darabig eljátszunk vele, Csabi még videót is készít róla, aranyos jószág, csak kicsit akaratos, de egészen megkedveljük. Áttelepítjük az itatót egy termeszvár mellé a háztól vagy 15 méternyire, már egy perc múlva, ahogy eljövünk, ott nyüzsög rajta a rengeteg madár. Mindketten odaülünk fényképezni az itatóhoz, nem sok sikerrel, szinte csak a verebek jönnek, semmi érdekes. Traktor hangot hallunk, átmegyünk a nagy házhoz megnézzük ki van itt, csak a kútfúrók jöttek dolgozni, két öreg, fekete szaki egy '50-es évekbeli géppel dolgozik. Ma már vannak szitakötők is bőségesen, ez is már az esős évszak hatása, eddig nem volt egy sem. Szivattyúzunk, töltő projekt. Eddig szépen sütött a nap, abban a hiszemben ültünk a lesben, hogy közben töltődik a laptop, de sajna nem, lemerültek a kis ceruza elemek, így még sehol sem tart, viszont most meg kezd felhősödni. Kezdődik a kapcsolgatás megint. Ebéd, az ablakból látunk pár majmot, Csabi kiül a víz mellé, hátha idejönnek, de nincs szerencséje, elkerülik az állatok. Én mosogatok, mosok, zuhanyozom, már nem tudok mit kitalálni, mit csináljak, aztán bekapcsolom a gépet, 70%-on áll az akksi, gyorsan írom a naplót, Csabi elmegy "vadászni" keres valami fényképezni való dolgot, de üres kézzel jön vissza. [Teljesen kihalt minden. Semmi mocorgás, madárhang... még egy varacskos disznót sem látok. Olyan vihar előtti csend van...] Mikor már nem süt annyira a nap, nekivágunk az egyik útnak, amelyiken még nem voltunk, megyünk rajta egy darabig, de nem túl érdekes, mert két oldalt bozót szegélyezi, így nem sok látnivaló akad. Az egyetlen érdekesség egy virág, amit eddig nem láttunk, most meg itt is, ott is nyílik, pár nap alatt szép nagyra megnőtt és már virágzik is, sőt már lehullott virágszirmok is vannak némelyik alatt. Vacsora után korán lefekszünk, nincs mit csinálnunk. [és a vihar is elmarad... :-(]
2007.10.16. Kedd (21. nap)
Korán kelünk, az utolsó teát isszuk meg, lekváros kenyeret majszolunk az ajtóban ülve, egy steenbok megy el a ház mellett. Jörg mára ígérte, hogy jön értünk, mivel a múltkor is reggel jöttek, ezért most is reggelre várjuk őket. Telik-múlik az idő, de sehol senki, kiülünk a madarakhoz, de ha ott vagyunk, a félénkebb madarak nem nagyon szállnak le, főleg verebek vannak, meg néha egy-két fényseregély. Többször is mintha az autó hangját hallanánk, de csak a munkások jöttek dolgozni a nagy házhoz. Tizenegykor elmegyünk beindítani a szivattyúkat, kiírjuk az ajtóra, hogy hol vagyunk, meg kitesszük a kis kamerát a vízhez percenkénti expóval. Visszafelé jövet látunk egy autót, de úgy tűnik, nem értünk jött. A hűtő megjavulni látszik, a mélyhűtőjében egész hideg (5°C) lett a víz, jól esik a nagy melegben (a házban a jóleső hűvös épp 28°C). Még nincs egészen feltöltve a gép, de nekiállok naplót írni, képezni. Egy idő után csak nem bírjuk a várakozást (főleg Csabi :-) ) [hát igen... legalább tudnánk valami biztosat...] Fel is felhívom Mariát, hogy mikor jönnek már értünk. Kicsit csodálkozik, mert Jörg itt van a farmon, így elindulunk megkeresni. Valóban, ő is ott tesz-vesz a nagy háznál a munkásokkal. Van nála egy generátor is, így áthozzuk a tv (tölteni való) dolgainkat, Csabi neki is áll a képei szerkesztésének, én próbálok segíteni Jörgnek, de nem az a kapkodós fajta (ez itt Afrika) megcsinálja ő a saját tempójában, egyedül. [itt úgy megy az élet, hogy majd holnap, vagy ha nem akkor holnapután, vagy ha akkor sem, akkor majd csak meglesz valamikor... :-) de közben persze csinálnak mindig valamit... szóval nem azok a kapkodós fajták... :-)] Később Maria is megérkezik, mindjárt ki is derül, hogy ma már nem jutunk be a városba, hacsak ott nem alszunk, de ahhoz nincs kedvünk (meg felesleges pénzkidobás lenne), így beérjük annyival, hogy írunk egy listát, hogy mit küldjenek holnap reggel (mármint ennivalót). Beszélünk végre a lesekről is, hogy mi leginkább azt csinálnánk, ha már itt vagyunk, szerencsére nekik is tetszik a dolog, már van is elképzelésük, hogy hova kellene kb. tenni. Megmutatjuk a képeket Bence egyik leséről, aztán elmegyünk megnézni a helyet. Nem a legjobb, de ahogy nézegetjük, egyre inkább működőképesnek tűnik. Maria mesélt nekünk a csodafáról, ami fél év alatt több méteresre nő, meg arról, hogy egy-két nagyobb eső után mekkora tó lesz itt, ahol most csak száraz bokrok és kiégett fű látható. Most már itt vannak megint a munkások (Zakariás és Tádiusz) így nem kell a szivattyúkkal bíbelődnünk. Este az itt talált rádiót felélesztjük és kipróbáljuk a madárhangokat rajta, amit egy USB-s pendrive-ról játszunk le és egy kis rádióadóval küldjük a rádióra. Működik. Csabi is beleveti magát a naplóírásba meg a képei szerkesztésébe így nagyjából összeáll a harmadik heti anyag.
<< <
1 2
3. hét
4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
> >>