Namíbia
2007-2008
<< <
17 18 19 20 21 22 23 24 25 26
27. hét
> >>
Abdim's Stork (Ciconia abdimii)
2008.03.26. Szerda (183. nap)
Szégyen és gyalázat, az utolsó hét naplóbejegyzéseit nem írtam meg, egyrészt, mert elég hirtelen döntöttünk a hazamenés mellett, másrészt nagyon sűrű volt a program az utolsó kirándulás miatt, így ezt a részt most Costa Ricában írom 2009. január vége felé, de az emlékek és a készült képek alapján elég pontosan rekonstruálni lehet a történteket.
2008.03.27. Csütörtök (184. nap)
Csabi a kertben (egész pontosan a kerítésen) talál egy kis darázsfészket, nekiáll fényképezni őket. Egy kicsit én is segítek, míg meg nem sülök a napon.
2008.03.28. Péntek (185. nap)
Egész nap az autó kölcsönzés miatt keresgélünk, a netről kinézett olcsó helyek nem léteznek, vagy nem olcsók, végül úgy néz ki, mégis találunk egyet. Elkészült a vízumunk, sajnos csak április 4-ig hosszabbították meg, így mindenképpen el kell hagynunk az országot. Este összepakolunk, pár dolgot itt hagyunk Yoliéknak.
2008.03.29. Szombat (186. nap)
Reggel megyünk az autó kölcsönzőbe, Yoli, Scheifert és Aristo kíséretében, vagyis ők visznek oda minket. Szokás szerint nem csak úgy adnak egy autót és indulunk, hanem kiderül, hogy még előbb el kell vinni kitakarítani, meg lemosni, így várnunk kell. Yoli segít kicsit, aztán mikor már úgy tűnik, hogy sínen van a dolog, érzékeny búcsút veszünk és itt hagynak minket. Jó soká ér ide az autó, de dél körül végre el tudunk indulni. Otjiwarongo megyünk először, aztán úgy döntünk, hogy megnézzük a Diekman farmot, de senkit se találunk otthon. A házban azért hagyunk egy DVD-t egy rövid köszönő szöveggel, aztán folytatjuk az utat. Visszafelé találunk egy óriási scarabeust, nem nagyon sikerül lefotózni, mert nagyon rohan, ahogy mi is. :-) Vissza a főútra, az Anderson kapu felé megyünk Outjón keresztül, aztán lekanyarodunk a Naua Naua felé. Naplementekor látunk pár springbokot az út mellet, aztán mire odaérünk, már besötétedik. Egy őr van kint a bevezető útnál egy táblával, miszerint az út elég rossz, csak terepjáróval induljunk neki, vagy telefonáljunk be a lodgeba. Beszólunk, egy ismeretlen csaj veszi fel, Mr. S-ék nincsenek itt, de szerencsére azért kijönnek értünk. Az új csajjal Jack jön, örülünk a viszontlátásnak. Gyorsan elmondja, hogy Schaefferék Kanadában vannak, de jöjjünk be nyugodtan, az út nem olyan rossz, csak kövessük az ő nyomát. Így is teszünk, megyünk Jack után az óriási pocsolyákban, az alja kemény,így gond nélkül bejutunk. Épp elérjük a vacsorát, Kimberley még mindig finomakat főz, jól belakmározunk belőle. Megkapjuk az egyik bungalót, jó nagy, több szoba is van benne, meg kitömött oroszlán, meg egy távcsövet is találunk, amit ki is próbálunk (de nem működik), mert elképesztően csillagos az ég, város se közel, se távol, így milliárdnyi csillag ragyog fenn, gyönyörködünk kicsit bennük, aztán szunya.
2008.03.30. Vasárnap (187. nap)
Toyota reklám
Reggel korán kelünk, megnézzük mi változott, mióta elmentünk, a kiszáradt mező szépen bezöldült, már nem kell etetni az állatokat. A házunk melletti fán óriási hernyók lakmároznak, de annyi, hogy néhol szinte ellepik a fát, ha így folytatják, hamarosan lerágják az egészet. Kifelé menet újra átvágunk a vízen, Csabi lefényképezi az egyik átkelést. A park bejáratához nyitás után kicsivel érkezünk, megvesszük a belépőt, aztán elmegyünk a látogatói központig. Már útközben látunk nagy csapat gnút, springbokot, de még többet akarunk, és persze alig várjuk, hogy elefántot meg oroszlánt lássunk (meg az összes többit, amit eddig még nem sikerült). Kaptunk egy térképet a jegy mellé, azon tervezgetjük az útvonalat, szépen be vannak rajta jelölve az itató helyek. Veszünk valami kaját (nincs nagy választék, kenyér, lekvár), nekiindulunk a parknak. Az állatok itt szemmel láthatóan szelídebbek, nem szaladnak el az autó láttán, és a madarak is egész közel engednek magukhoz. Lassan megyünk és folyton megállunk, mert hol egy új madár, hol egy óriási szöcske, hol valami antilopféle tűnik fel az út mellet. Az első itatónál pár száz Abdim gólya pihenget, két kis tó között szálldosnak, készül jó pár kép a repülő gólyákról. Nemsokára találkozunk egy kígyász keselyűvel is (titkárnő madárnak is hívják), sajnos elég messze van az úttól, és ahogy elindulok felé gyorsan sétálva még jobban eltávolodik. Látunk bukázósast (Bateleur Eagle) messziről, gnút, springbokot, struccot, egy varjúfélét, aztán az egyik részen, ahol vizes az út, találunk egy teknőst is. Kicsit megállunk fényképezgetni a jószágot, nem sokára jön egy autó és figyelmeztet, hogy defektes a hátsó kerekünk. Szerencsére van neki kompresszora is, segít felfújni, így kénytelenek vagyunk a legközelebbi benzinkút felé venni az irányt. Itt a szakibácsi kicsit küzd a kerék levételével, úgy rá van hegedve a felni a kerékagyra, hogy csak egy jókora vasdoronggal bírja leverni róla, de utána már sima ügy, megragasztja a gumit és visszaszereli viszonylag kevés pénzért. Kérdezősködünk, hogy merre láthatunk elefántot, jó ötlet, hogy az állomásokon van egy-egy könyv, amibe mindenki beírhatja, hogy mikor, mit és hol látott. Gyorsan átfutom az utolsó két-három nap bejegyzéseit, biztató a lista. Megyünk tovább, az antilopok a kocsitól két méterre már biztonságban érzik magukat, lehet őket fényképezni, meg sem rezzennek. Végre a zebrákat is közelebbről szemügyre vehetjük, nem zavartatják magukat. A zsiráfok kifejezetten érdeklődve néznek minket, és az oryxok se vágtatnak el a láttunkra. Az úton galacsinhaktó bogarak hasznosítják a legelésző állatok végtermékét, Látunk túzokot, aztán már esteledik is, az egyik pihenő helyen leparkolunk. Van két WC és egy asztal két paddal, itt töltjük az éjszakát, mert naplemente után nem szabad a park területén mozogni.
2008.03.31. Hétfő (188. nap)
Elefánt
Az éjszaka nehezen telik, nem nagyon férünk az autóban és nagyon meleg van, az ablakot nem lehet lehúzni a szúnyogok miatt, és a lábam se tudom kinyűjtani, de valahogy csak eljön a hajnal. Ahogy kikászálódom az autóból, mindjárt látom, hogy most a jobb hátsó kerék defektes, kicsit félünk a tegnapi tapasztalatok után, hogy nem bírjuk majd leszedni a kereket, de végül csak sikerül lecserélni, mehetünk tovább. Elmegyünk megcsináltatni a gumit, kiderül, hogy a szelepnél ereszt, nem is defektes, ezt is sikerül kijavítani. Az elefántokat a park észak-keleti felére mondják, így arra tartunk mi is. Először egy pár gnút cserkészünk be, aztán látunk dürgő túzokot (nem az otthoni faj, de szép ez is), a lilamellű szalakótáből egyes helyeken minden bokron ül egy, egy csapat otthoni gyurgyi mellett is elmegyünk, néhány ragadozó madár is feltűnik (sas, piroslábú éneklőhéja, kuhi), a levegőben keselyűk, a távolban legelésző zebra, gnú és különféle antilop csapatok, a legelésző állatokat pásztorgémek kísérik. Egy helyen az út mellet áll néhány autó, majdnem elhajtunk mellettük, de csak visszatolatok, hogy mit néznek, kiderül, hogy egy pár oroszlán fekszik a bokor alatt, a friss préda maradéka is látszik, de eszük ágában sincs kijönni a napra, így fotózni se nagyon lehet őket. Kiszállok, kicsit közelebb megyek, hogy lássak is belőlük valamit, de jön egy busz, és a sofőr figyelmeztet, hogy nem szabad a kocsiból kiszállni, és legközelebb kizavarnak a parkból, ha rajtakapnak, így tovább hajtunk. Elérjük azt a részt, ahol az elefántokat látták az elmúlt napokban és az egyik itatónál találunk is egy magányos állatot. Először csak a kocsi mellől fotózzuk, de Csabi nekibátorodik és közelebb megy, én azért nem állítom le a motort, hogy ha iszkolni kell, akkor mehessünk, de az elefánt szelíd, nem akar bántani minket. Újabb szalakóták, springbokok százai, zebrák, gnúk, aztán még egy magányos elefánt a távolban. Letérünk a főútról és egy párhuzamos úton próbálkozunk, és mázlink van, összefutunk egy kisebb csapat elefánttal, van köztük egész kis elefántborjú is. Az egyik sárfürdőt vesz az út melletti dagonyában, nagyon élvezzük, hogy ilyen közelről láthatjuk. A csorda a párhuzamos út irányába tart, kb. tíz kilométerre vagyunk az elágazástól, gyorsan vissza ezen az úton aztán ugyanennyit megyünk a másikon és nem csalódunk, éppen akkor jönnek ki a erre az útra a bozótből, így újra figyelhetjük és fotózhatjuk őket. Mikor eltűnnek, visszamegyünk a magányos elefánthoz, ami közben már közelebb jött az úthoz. Gyorsan telik az idő, lassan vissza kell indulnunk, de alig megyünk egy kilométert, találunk egy szép nagy teknőst, persze megállunk kicsit fényképezni, aztán egy gyönyörű madár akad lencsevégre. A visszaúton is látunk még egy elefántot, gnúkat, varacskos disznókat. Sötétedésig maradunk, aztán még kapuzárás előtt kihajtunk a parkból, irány Windhoek. A sötétben elég fárasztó a vezetés, főleg a tegnapi éjszaka után, szerencsére az állatok nem szaladgálnak keresztbe, baj nélkül megtesszük a több mint 500 km-es utat. Egy helyen megállok, mert úgy érzem defektet kaptunk, de csak egy friss aszfaltozásra mentünk rá, és a gumikat centi vastagon borítja a ráragadt szurkos anyag, ami még vagy 100 km-en keresztül rázza az autót. Későn érkezünk, beesünk az ágyba.
2008.04.01. Kedd (189. nap)
Reggel gyors pakolás, kicsit lecsapatom az autót slaggal, legalább a nagyja sarat lemosom róla. Elköszönünk a háziaktól, irány a reptér. Épp időben ki is érünk, leadjuk az autót, várjuk a gépünket. Hosszú az út hazáig, átszállás Londonban, másnap hazaérkezés, véget ért a kaland. :-(
<< <
17 18 19 20 21 22 23 24 25 26
27. hét
> >>