Namíbia
2007-2008
<< <
1
2. hét
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
> >>
White-backed Vulture (Gyps africanus)
2007.10.03. Szerda (8. nap)
Reggel hatkor ébresztő, de vagy félórába beletelik, mire kikászálódunk. A fogyó hold még magasan fenn van az égen, elég hűvös a reggel, kimegyünk a banka fészekhez. útközben bíbiceket fotózok, most nem annyira félénkek. A bankáknak nyoma sincs, a szalakóta ott ül a fáján, de most sem enged közel magához, viszont egy új galamb faj ül mellette, ő a mai újdonság. Hoztunk magunkkal egy takarót, azon ücsörgünk majd' egy órát, de alig van madár mozgás, a bankák sem kerülnek elő, így kicsit csalódottan és átfázva indulunk haza. A egyik termeszváron egy szép színes gyík napozik, az egyik pár bíbic megpróbál elriasztani, hangos rikoltozással rontanak rám, csak az utolsó pár méteren elfordulva repkednek felém. Próbálom lekapni a levegőben cikázó madarakat, de nagyon gyorsak, nem nagyon sikerül. Jól bereggelizünk, aztán én a képeket vagdosom, a naplót írom, Csabi visszaalszik. Mikor befejezem én is ledőlök, átalusszuk a legnagyobb meleget, bár itt bent a szobában inkább fázunk. Délután hívjuk George-ot, a taxist, de nem tud jönni, azt mondja, küld valaki mást. Negyven perc múlva megint hívjuk, megint ezt mondja, de most nemsokára tényleg jön értünk egy fiatal srác. Próbáljuk előadni, hogy mit szeretnénk, hogy vigyen ki a városból és kocsikázzunk kicsit, mert állatokat szeretnénk látni, de elég nehezen akarja megérteni, mert szerinte itt nincsenek állatok, de végül megegyezünk az árban és elindulunk. Egész jól belejön végül, körbeautózzuk a város környéki földutakat és egy vízparthoz is elvetődünk. Látunk gólyatöcsöt, egy gémet, kacsákat, cankót, bíbiceket és rengeteg gyöngytyúkot. Bevásárolunk a SuperSparban, hazamegyünk, megvacsorázunk, rendezgetjük képeket, madarat határozunk, megírom a naplót. Bekapcsoljuk a netet, Namibia térképet keresgélünk, hazatelefonálunk, végül hajnal kettőig vacakolunk, lemerítjük az egész kártyát, hullafáradtan dőlünk be az ágyba.
2007.10.04. Csütörtök (9. nap)

Készül a digitális térkép
Reggel sokáig alszunk, fél 9-kor reggeli, még mindig gondolkozunk, hogy elmenjünk-e a gepárd parkba, de kiderül, hogy ott van a keselyűs hely közelében, így maradunk. A Namíbia térképet lefényképezzük és berakjuk Csabi PDA-jába, meg csinálunk belőle egy laptopos verziót is. Csinálunk egy táblázatot az eddig kapott kontaktokból (melyik hol van, adatok, miben állapodtunk meg vele, stb.), meg egy pénz elszámolósat is. írunk Ákosnak is, de elküldeni nem tudjuk. Beadjuk a ruhákat mosatni, egész nap a gépen babrálunk. Délután besétálunk a városba, kipróbáljuk a navigációt, szépen elvezet minket a bolthoz (mert még az is benne van), sajnos a Telekom már bezárt, nem tudunk netkártyát venni, így netezni sem. :-( Megvacsorázunk a Wimpyben, most sokkal jobb a hamburger, és feneketlen kóla jár a menühöz, bár én azért nem vagyok oda. Hazasétálunk a sportpálya felé, a szalakóta ott ül a szokott helyén, a bíbicek is a szokott hévvel támadnak minket, de most megpróbáljuk videóra venni az attrakciójukat. A nap lement közben, így nem sikerül túl jól a felvétel. Még egy pár kismadarat nézegetünk, de itthon kiderül, hogy nem új faj, már korábban is láttuk valahol. Otthon kifizetjük a szállást (egy 50-esre levágnak, amiért kijött értünk a tulaj hétfőn este), felhívatjuk a keselyűsöket és megbeszéljük, hogy inkább ide jöjjenek értünk, ne kelljen még kicuccolnunk a benzinkúthoz. Készülünk a holnapra, átnézzük a összes eddig látott madarat, áttanulmányozzuk a keselyűket (négy fajjal találkozhatunk itt Namíbiában), befejezem a naplót, fürdés, alvás.
2007.10.05. Péntek (10. nap)
Korai kelés, megyünk a szokott helyünkre. útközben a bíbicek hozzák a formájukat, hangos kiáltozással csapkodnak felénk. Megpróbálunk repülő szalakótát fényképezni, Csabi tereli a madarat, én fényképezem. Nem tökéletes, de valami van. Akad egy új faj is, még nem határoztuk meg. Jól bereggelizünk, már majdnem tíz óra van (akkor kellene elhagyni a szobát elvileg), én még kicsit ledőlök, mert nagyon elálmosodtam a sok kajától. Tízkor azért összerámolunk, kipakolunk az udvarra, kiköltöztetjük a laptopot, Csabi elmegy netkártyáért, én csinálom a képeket és a naplót. Egy körülre várjuk az autót, ami a keselyűsökhöz visz. Feltöltjük a naplót, küldünk pár levelet, várunk. Fél kettő felé érkezik meg értünk az autó Jörggel és egy hatalmas kutyával, indulunk is. Először a vágóhídra megyünk, de még nincsenek készen, így hazavisszük a kutyát, vissza a vágóhídra, felrakodunk két nagy műanyag kukányi marhabelsőséget, aztán felvesszünk még Lancitát (van ilyen név?), aki egy spanyol lány, de úgy beszél angolul, mintha az lenne az anyanyelve és már megyünk is a keselyűs farmra. útközben Jörg (őt se biztos, hogy így hívják, de ezt értettük) elmeséli, hogy milyen rosszul felszerelt helyre visz minket, hogy nem lesz áram, meg majd magunknak kell főzni, meg hogy ez nem az a hely, ahol a központ van, de pár napot itt leszünk (talán hétfőig). Egy darabig aszfalton megyünk majd letérünk róla és egy földúton folytatjuk az utat, de ezen is 90-100 km/h-val lehet menni. Megérkezünk a farmra, a kapunál egy oryx antilop feje hever. Kapunk egy jó kis szobát, semmivel sem rosszabb, mint a Bush Pillowban volt, kiderül, hogy azért akkumulátorokról van áram is, és az is, hogy vacsorát is fogunk kapni. Körbejárjuk az épületeket, máris találunk pár új madárfajt, aztán Jörg megmutatja a keselyű etető helyet (Vulture Restaurant). Elég nagy, két szintről lehet figyelni a madarakat, az alsó a fotósoknak, filmeseknek, a felső a kutatóknak, megfigyelőknek. Most nincs itt keselyű (holnap lesz az etetés), de kb. egy tucat marabu szedeget a hatalmas csontmezőn. Az előtérben egy kudu csontváz látszik, a fákon mindenféle kismadár repked. Visszamegyünk a házakhoz, van egy röpde is, a keselyűk mellett van benne egy Gambiából ismerős Bateleur (talán bukázó sas). A röpde tetején egy fiatal Cape Vulture ül, ez a legveszélyeztetettebb állatfaj Namíbiában, most - a REST (Rare and Endangered Species Trust) munkájának köszönhetően - kb. 20-30 példány él belőle szabadon. Naplementéig bóklászunk, verekedő frankolinokat látunk, kicsit visszanézünk a marabukhoz, a közeli hegyen egy keselyű készül a holnapi lakomára. A farmon egyre több emberrel találkozunk, laknak itt feketék is, meg van sok vendég is, egy német, egy izraeli és egy amerikai pár, ez utóbbiakról kiderül, hogy ők is részt vesznek valamilyen módon a rest munkájában. Kiderül, hogy estére még jön majd Mariával két nagynénje is LA-ből. Kicsit késnek, kicsit amerikaiak, de a vacsora nagyon finom, oryx steaket eszünk, félig átsütve (nagyon ízletes) finom köretekkel. Megy a társalgás mindenféléről, mi csak akkor szólunk bele, ha kérdeznek, az angolom még nem az igazi, bár majdnem mindent megértek szerencsére. Valamikor a beszélgetés alatt távoli sakál vonyítást hallatszik. Tíz után mindenki elmegy lefeküdni, mi még gondolkodunk egy csillagfotózáson, mert az ég gyönyörű, szépen látszik a tejút (itt nem sok fényszennyezés van), de inkább elhalasztjuk. Fürdés, én még megírom a naplót, aztán szunya.
2007.10.06. Szombat (11. nap)
Hétkor Carmina Burana, már süt a nap mire elindulunk kicsit körülnézni reggeli előtt. Egy-két új madárfaj a kertben, aztán megnézzük milyenek a fények a keselyű lesben. A belógó ágaktól nem lehet fényképezni rendesen, vissza a házba. Finom reggeli van, rántottát is kapunk, megbeszéljük, hogy vagdosnánk egy kicsit, Maria keres is egy nagy ágvágót nekünk. átvonulunk a Keselyű étterembe, útközben találkozunk az első fakopáncs félével. A többség autóval jön, hozzák a kaját. Csinálok pár képet a kirakodásról, meg a lesről, mikor kikerül a néhány napja rohadó belsőség, fojtó szag kezd terjengeni. Beülünk a lesbe, várjuk a madarakat. A marabuk jönnek először, de csak a régi csontok között keresgélnek. A keselyűk lassan szállingóznak a környező fák tetejére, de közelebb nem jönnek. Rengeteg madár érkezik, már alig férnek a fák tetején, bal oldalt, egy kicsit arrébb, már a földön is gyülekeznek. Kimegyek röpképeket csinálni, felülök egy szikla tetejére, néha egész jól megközelítenek, tudok pár jobb kockát lőni a keselyűkről, marabukról és egy erre szálló sasról is. Egy kártyát telefényképezek, aztán vissza a lesbe. Csabi közben látott varacskos disznőt és sakált is, de a lakoma épp abban a pillanatban kezdődik el, ahogy visszaérek. Valamitől megriadnak a madarak, megint eltelik vagy félóra, mire újra rávetik magukat a kajára, valószínűleg az ideérkező lovak zavarták meg őket. Mikor aztán beindul a zabálás, akkor csak egy hatalmas rikoltozó, csapkodó, örvénylő sokaságot látni, a barna hátak tengeréből néha kiemelkedik egy fej valami konccal, néha felcsap egy-egy szárny. Előbb csak a fehérhátúak rontanak a kajára (a marabuk mellett persze), majd megjelennek a Lappet-faced keselyúk is, ők nagyobbak, erősebbek, rikító vörös fejük feltűnő a sok barna madár között. Fényképezünk, de nehéz kompozíciót találni, túl sok a madár. Megint feltűnnek a sakálok, ellopnak pár falatot, de csak pár percet maradnak sajnos. Ebédig nézzük a tülekedést, ekkor már kezdenek a jóllakott madarak a környező fákra felülni. Ebédre valami gyros szerűt eszünk, mindenki azt tesz a pitájába, amit akar. Délután kicsit elhúzódik az ebéd utáni beszélgetés, Csabi Jörg új számítógépét helyezi üzembe (Vista telepítés, internet beállítás, stb.), én a délelőtti képeket rendezgetem, majd elmegyünk egy nagy szafari autóval kirándulni a birtokon. Nem sok mindent látunk, de azok érdekesek. Emlősökből a varacskos disznó, földi mókus, sakál, kudu, steenbok, madarakból Kori Bustard, Giant Eagle-owl, Pale Chanting Goshawk az érdekesebbek. Naplemente után érünk vissza, vacsoráig a képeket nézegetjük, rendezgetjük. Vacsorára megint oryx antilopot eszünk (nagyon finom), rizzsel, répa salátával. A desszert mentás csokikrémről eszünkbe jut az After Eight, amit Csabi szüleitől kaptunk, azt most bedobjuk a közösbe, nagy sikere van. Kihozom a laptopot, megmutatom a sast, hogy segítsenek meghatározni, hosszas tanakodás után, Lesser Spotted Eagle a végeredmény. A többi eddig ismeretlen madarat is végigvesszük, Linda (egy idősebb amerikai nő) és Nina (Maria 15 éves lánya) segítenek. Miután visszavonulunk a szobánkba, még próbálok naplót írni, de lemerül a laptop, kénytelenek vagyunk lefeküdni, mondjuk fáradtak is vagyunk.
2007.10.07. Vasárnap (12. nap)
Megint az óra csörgése előtt ébredek pár perccel, hétkor felkelünk és kimegyünk madarászni a házak közé. A kéményen egy lila szalakóta pár (új faj), épp udvarol a hím. Próbáljuk a piros hasú madarat (Crimson-breasted Shrike) becserkészni, végül szerencsénk van, tudunk lőni róla pár kockát, majd egy lilafülű kismadárral próbálkozunk, végül erről is tudunk elfogadható képet készíteni. Reggeli, aztán jönnek a Subarusok, valami reklám fotózás ügyben, de előbb Maria a röpdében bemutatja a keselyűket. Ebédre spenót leves van, kenyérrel, nem rossz. Ebéd után csoport fényképezéssel súlyosbított nagy búcsúzkodás, Linda és Jeff mennek vissza Windhoekba. Megbeszéljük a holnapi napot (abban maradtunk, hogy hétvégéig alaposan körbenézünk, felmérjük a lehetőségeket és megmondjuk, hogy tudunk-e, akarunk-e valamit csinálni), aztán megnézzük, mit lehet kihozni az öreg napelemből, amit Jörg adott, sajnos a laptop töltéséhez nem elég, szóval a naplóírás kezd veszélybe kerülni, mert a következő pár napot az új farmon fogjuk tölteni, ahol nincs áram, meg úgy általában semmi se, de ezt mi előnyként értékeljük, mert minél elhagyatottabb a hely, annál nagyobb esélyünk van az élővilág felfedezésére. Visszahúzódunk a hűvös szobába, kinn éget a nap és erős szél fúj. Várjuk, hogy a nap kicsit lejjebb menjen, így esély sincs normális képet készíteni. Naplót írok, képekkel vacakolok. Végül két napelemmel talán megoldódik a laptop töltése, de közben a nap már annyira alacsonyan jár, hogy nem tudjuk kipróbálni. Jörg motoros sárkányának valami baja van, megmutatja, hogy szerinte melyik alkatrész rossz, mi meg megpróbáljuk kitalálni, hogy mi lehat a gond, de nem jutunk vele dűlőre. Maria kapott egy sérült Lappet-faced keselyűt, amit holnap magunkkal viszünk a városba. Vacsora, majd vissza a hangárba folytatni a hibakeresést. Végül kiszereljük a gyanús alkatrészeket és visszavonulunk a szobánkba játszani velük. Még vagy két órát méricskélünk, de sehogy sem tudunk életet lehelni bele, egy idő után már csak Csabi foglakozik vele, én megcsinálom a naplót, végül feladjuk és lefekszünk aludni, amit lehet még töltőre rakunk, ki tudja mikor lesz legközelebb áramunk.
2007.10.08. Hétfő (13. nap)
Reggel gyors összepakolás, reggeli, a kocsin már fenn van a hűtőnk, egy nagy gázpalack, felpakoljuk a csomagjainkat, meg a keselyűt, épp befér minden, aztán Mariával elindulunk. Az úton a terveikről faggatom, mikor fognak átköltözni, mik a terveik, gyorsan beérünk Otjiwarongóba. Kitesz minket a központban, ő meg elviszi a madarat az állat klinikára. Mi beülünk a Wimpybe netezni, kérünk egy teát és előhúzzuk a laptopot, de nincs net. Megreklamáljuk a dolgot, végül megértik miről van szó és az egyik lány felmászik a routerhez és kihúz, bedug, már működik is. [Mintha otthon lennénk... ezek a routerek mindenhol egyformák! :-)] Feltöltjük a képeket, elküldjük az előre megírt levelet, letöltjük a spam hegyeket, meg Bence leveleit, amik elég nagyok, de azokra szükségünk van, és már épp lejár a 20 perces kártya, mikor az utolsó pillanatban a napló is felkerül. átmegyünk a Supersparba bevásárolni, nem sok ötletünk van, milyen kaját vegyünk, sok időt nem akarunk a főzőcskézéssel tölteni. 11-re készen vagyunk, Mariának nem megy ilyen simán, vagy félórát késik. Végre elindulunk megint, a farmra elég jó földút vezet, de tényleg eléggé távol esik az úttól, ami jó jel. Már útközben is látunk pár állatot, meg a farmon is. Jörg már itt van, ő korábban indult mert vitte a gyerekeket iskolába. Együtt megnézzük a házunkat, meg az ő új házukat, meg a lest, aztán Jörg beüzemeli a hűtőt (gázos), aztán itt is hagynak minket. Mivel úgyis vacak fények vannak, nekiállunk kicsit kitakarítani. Sepregetés, felmosás, konyha és fürdőszoba pucolás, az ágyakat bevisszük a legkisebb szobába, találunk pár vastagabb függönyt, abból lesz majd a szőnyeg. Próbálkozunk egy sort a napelemekkel is, nem elég még a kettő sem a töltéshez, igaz már délután öt van, abban reménykedünk, hogy holnap, ha dél körül próbáljuk, akkor működni fog. Mivel már nem süt annyira a nap, nekivágunk a bozótnak, elsétálunk kisebb kerülőkkel a lesig, ami kb. két kilométerre van a házunktól, de útba ejtjük az egyik itatót, meg csalingázunk össze-vissza az állatok által kitaposott ösvényeken. Minden bokor tüskés, kicsit vagy nagyon, egyenes vagy görbe tüskék meredeznek akármerre lépünk, én egy szál szandálban megyek, szerzek is jó pár karcolást a lábamra. [én félcipő, rövidnadrág, de én sem úszom meg jobban... holnap hosszúgatya!] Látunk varacskos disznókat, a lesnél egy magányos sakál nézelődik, nagyon félénk, vagy 50 méterről is felkapja a fejét a fényképezőgép hangjára és gyorsan eloldalog, az itatónál hartebeestek [ez egy állat... vagyis több állat! az ek a többes szám, a többi az állat! :-) egyébként egy antilop féle] menekülnek a jöttünkre, de visszafelé ugyanitt sikerül egy varacskos disznót lencsevégre kapni. Egy betongyűrűt találunk a bozótban, ebben meg egy nagyon különös állat esett csapdába, egy pókszerű szerzet van benne, de tíz lába van és majdnem tenyérnyi nagyságú. Már kezd lemenni a nap, egyelőre itt hagyjuk, majd holnap a fényképezés után kiszabadítjuk. Hazafelé a másik ház mellől átcipeljük az otthagyott oryx fejet, hátha jön majd rá valami, kitesszük az ablak elé. [Aznap mikor jöttünk, épp egy oryx (ez is egy antilop féle) boncolás mellet haladtunk el. Egyébként itt legalább olyan keletje van, mint nálunk a marhának, vagy a disznónak. Mióta itt vagyunk a Jörg családnál, ha húst ettünk, akkor az csak oryx lehetett. Nagyon finom a húsa, nem rágós, mint ahogy azt a vadhúsoknál képzelnénk.] Estére megint lehűl a levegő, naplemente után gyorsan besötétedik, megvacsorázunk, [áram híján gyertyafénynél] aztán lefekszünk, [és a fejlámpás, hideg vizes zuhanyt se felejtsük el megemlíteni... :-)] még kellene naplót írni, de nem akarjuk lemeríteni a gépet, hogy könnyebb legyen majd holnap a napelemről hajtani. Hálózsákban alszunk, mert elég hideg van már, és ahogy fekszünk, érezzük hogy valahol áramlik be a hideg levegő.
2007.10.09. Kedd (14. nap)
Reggel korán ébredünk, még jó hogy hoztunk hálózsákot, nagyon hideg van (16 fok) a szobában. Kíváncsiságból kirakom a hőmérőt az ablakpárkányra, ott már csak 8 fok van. Hát milyen Afrika ez? Erős szél fúj, csak úgy mozgatja a tetőt, hajlonganak a házkörüli fák is. Olyan hideg van, hogy a reggeli cserkelést lefújjuk, főzünk egy forró mentateát, meg nekiállunk a takarítás befejezésének. újabb sepregetés, felmosás, tisztogatás, helyükre kerülnek a "szőnyegek", egész jól kipofoztuk az egészet. Az ablak elé csinálunk egy mini itatót a madaraknak, egy napórát orix szarvból, meg felrakjuk a tetőre a napelemeket, de sehogy sem akar belőlük elegendő áram jönni a gép töltéséhez. Jó sokat vacakolunk vele (közben tojásrántottát csinálunk reggelire (már ebédidő van), végül rákötünk még néhány ceruza akksit is, és azzal végre hajlandó töltődni, persze ehhez fel kell tölteni előbb pár ceruza akksit, de ez megy könnyen, kitakarunk annyit a napelemekből, hogy pont a megfelelő feszültség jöjjön. [Ez a barkácsolás netovábbja... Két napelem párhuzamosan, hogy nagyobb legyen a teljesítmény + 4db ceruzaelem sorosan a napelemmel, hogy meglegyen a kellő feszültség. Ez a nem semmi töltőáramkör!] Közben az itatót is megtalálja néhány madár, meg főzünk tésztát ebédre, de elég vacak, meg a feltét is, amit vettünk hozzá. Elnézünk kicsit a közelbe, egy oryxot sikerül lefényképezni, közben a laptop is feltöltődik, aztán elindulunk a tegnapi szörnyet megörökíteni. Ugyanott találjuk, ahol tegnap hagytuk, teszünk be neki ágakat, de nem akar rá felmászni, valószínűleg a földben élhet. Kirakjuk a földre is de úgy se jó neki, csak szalad, szalad, aztán visszatesszük a börtönébe, ott megnyugszik végre, ott próbálunk róla valami épkézláb fotót összehozni. Előbb én, aztán Csabi kattintgat, a kisebb érzékelő most előnyösebb, végül lemegy a nap, az állatot szabadon eresztjük. Látunk egy kis antilopot meg egy sakált míg összepakoljuk a cuccainkat, majd hazasétálunk. Itthon vacsora, naplóírás.
<< <
1
2. hét
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
> >>