Namíbia
2007-2008
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8 9
10. hét
11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
> >>
Kudu
2007.11.28. Szerda (64. nap)
Reggel 7:20-kor Adiemusra kelünk, zuhany, pár perc alatt elkészülünk, kijelentkezünk, kipakoljuk a csomagokat a kapuhoz, és várjuk, hogy jöjjön értünk Cobus (8-ra beszéltük meg). de nem jön. Ácsorgunk a kapuban, várunk, 9 után jön egy fekete fickó, kezében egy papír, hogy Mr. Pelicant kell felvennie a Chameleon Backpackersben. Feldobáljuk a cuccainkat a platóra, elindulunk. Windhoektól nyugatra tartunk, erre még nem jártunk. Elég száraz még a vidék, de már a friss zöld fű kezd megjelenni a száraz fűcsomók között. A farmon nagy csapat springbok rohan át előttünk, ennyit még nem láttunk egyszerre. A ház, ahol lakni fogunk, egy hegytetőn áll (három épület van, kettő szállásnak, egy meg egy nagy nappali, társalgó plazmatévével, billiárd asztallal meg mindennel felszerelve), és szépen be van bútorozva (bőr ülőgarnitúra, fa bútorok), hatalmas panoráma ablak kelet felé (arra van a főváros), van szép konyha (de sajnos a szekrények üresek, így nehéz lesz sütni-főzni). Megreggelizünk, aztán egy itteni cowboy-kalapos öreg fekete sofőrrel nekiindulunk a farmnak. Jó meleg van, sehol egy felhő, csak a mélykék ég. Egy öreg jeeppel megyünk, saccra világháborús lehet, de megy árkon-bokron, úgy tűnik, nincs neki akadály. A farm végig hegyes-völgyes vidék, zöme csupasz szikla apró cserjékkel, bozóttal. A völgyekben gátak vannak és ott tartják a vizet a száraz évszakban is (tizenegynéhány ilyen van a térkép szerint). Tűz a nap, a kocsinak nincs teteje (ső szélvédője se), a térdünk és a karunk egyre pirosabb, Csabi még sapkát se hozott, neki a feje is ég. Hatalmas részt járunk be, rengeteg állatot látunk (eland, hartebeest, springbok, steenbok, oryx, zsiráf), de mind rohan előlünk, mert itt főleg vadászni szoktak. Ami érdekesebb, hogy látunk végre zebrát is, többször találkozunk kisebb zebra csapattal. Mire hazaérünk, kezünk-lábunk úgy néz ki, mint a főtt rák. Fél három felé jár az idő, hosszú volt ez a kocsikázás és igazából nem sok értelme volt (én ráadásul cipeltem a nagy gépet is, ami csupa por lett és értelmes képet nem tudtam kattintani). Ötre megbeszélem az emberünkkel az újabb fuvart, zuhany, szieszta a szoba hűvösében. Ötkor újra nekivágunk, de most már viszünk magunkkal vizet meg egy gumiból készült vályút is. Az öreg megint nekiindul a messzeségnek, aztán megkérjük, hogy a házhoz közel eső gáthoz menjünk, de elég soká érünk oda így is. Kirakjuk a vizet, hazajövünk, bekapcsoltatjuk a generátort, vacsora, naplóírás. Két órát beszéltem meg, de egy óra múlva az öreg lekapcsolja az áramot és hazamegy.
2007.11.29. Csütörtök (65. nap)
Az öreg és az öreg Jeep (és persze mi)
Hatra itt van értünk az öreg, pontosan érkezik, nem afrikai idő szerint. Kimegyünk a vizünkhöz, alig van már benne, vagy a beton ereszt, vagy kiitta valami az éjjel. Feltöltjük, beállítjuk a kisgépet egy perces expóra, aztán felsétálunk a gáthoz, meg a másik irányba egy dombra. Szemben egy csapat oryx figyel minket. Nézelődünk kilencig, akkor jön értünk az öreg és visszahoz a házhoz. A nagy házhoz egy előtetőt csinálnak épp, nyitva van, szerzünk belőle edényt meg serpenyőt. Van áram, nekiállok naplót írni, Csabi készít reggelit, virslit eszünk, Csabi nem nyugodott bele a múltkori mustá fiaskóba, vettünk tegnap egy új fajtát, hát szerintem ennek se sok köze van a mustárhoz. A hűtő nem akar hűteni, áramot is adunk neki, hátha úgy jobb lesz. Felhívom Briant, hogy használhatjuk-e a netet (dicsekedett vele, hogy szélessávú net van a farmon), de kiderül, hogy csak felszerelték a berendezéseket, de még sosem használták. Ennyivel persze nem lehet minket leállítani, látjuk az antennát, meg hogy a kábelek befutnak a tetőnk alá, hát kiderítjük, hova mennek azok a drótok. Az asztalra tett székre állva pont fellátok a fürdőszoba tetejére, ott van a router is de nincs bedugva. [Ez furcsa lehet otthon...! Ez a ház is, (mint itt nagyon sok) fűfedeles és nincsen plafon. A közfalak a tető aljáig érnek és ott vége. Ha felkapcsoljuk a lámpát (ami egy áthidaló gerendára van felszerelve) a ház egyik felén lévő szobában, látunk az egész házban akkor is, ha zárva az ajtó. Ámde, a fürdőknek van plafonja (2 szoba van, mindegyik saját fürdővel). Így lehet, hogy a konyhából rálátni a fürdőszoba tetejére. :-) ] Csabi felmászik, leadogatja a cuccokat, beüzemeljük, de nincs vétel, valószínűleg a másik oldalon sincs semmi bekapcsolva. Nekiállok naplót írni, már egy hét lemaradásban vagyok, most bepótolok mindent. Ahhoz képest, hogy nem történt szinte semmi, elfogadható lett, még képek is akadtak illusztrációként. Négyre jön értünk a Jeep, kimegyünk a vízhez, egyetlen madár se járt erre egész nap. :-( Elmondjuk az öregnek, hogy melyik gáthoz menjen, elindulunk valamerre, megyünk hegyen-völgyön, a sofőrünk szereti ezeket a rövidítéseket, amikor nem az úton megyünk, aztán kiderül, hogy nem is értette, mit kérünk, de mindegy is, kocsikázunk, nézzük az állatokat. Van egy új fajta négylábú is, meg találunk pár zsiráfot, fotózgatunk.
2007.11.30. Péntek (66. nap)
Ma nem megyünk sehova, legalábbis a sofőrt nem hívtuk ide, gyalog meg kinek van kedve mászkálni a forróságban. Mivel a munkások dolgoznak a szomszéd házon, megy a generátor, így mi is tudjuk a honlapot fejleszteni. Délután kijön Cobus megnézni, hogy állnak az építéssel, mindjárt le is állíttatja az áramot, mert már csak a füvet rakosgatják a tetőre, nem kell nekik semmilyen gép. Sebaj, még van egy akkumulátornyi időnk, dolgozunk tovább, míg le nem merül teljesen a laptop. Mielőtt Cobus elmegy, megbeszéljük vele, hogy holnap visszamegyünk a városba, mikor majd a munkásokat viszi vissza. Gyorsan küldök is egy smst Zsuzsinak, hogy derítse ki a Kaméleon számát, nemsokára jön is az infó (Köszi!), odatelefonálok, sajnos teli vannak, de azt mondják, menjünk csak oda, majd találnak nekünk valamit. Estefelé felderítjük a generátort, meg az egyéb áramvételi lehetőségeket (már itt van a három fázis a farmon, fel vannak szerelve az órák is, csak még nincs rákötve semmi, állítólag jövő hétre fog elkészülni az egész), de végül találunk egy itteni fickót, aki elindítja nekünk a generátort így fél tízig újra van áramunk, megyünk is vissza dolgozni.
2007.12.01. Szombat (67. nap)
A szurikáta idomár
Egy profi modell
Reggel kényelmesen kelünk, nem kell sietnünk sehova, csak ebéd körül jön majd értünk valaki. Elpusztítjuk a maradék 10 tojást reggelire, Csabi átviszi a kajánkat a másik ház hűtőjébe, aztán azzal jön vissza, hogy hozzam gyorsan a gépet, mert szurikáták vannak a ház mellett. Kimegyünk a gépekkel és tényleg, két jószág tevékenykedik itt. Egyáltalán nem félősek, kíváncsian odajönnek hozzánk, adunk-e nekik valamit. Egyelőre nincs nálunk semmi, de pár perc fényképezés után hozunk nekik paradicsomot. Érdekesen kezelik a golyó formát, a paradicsom tövében elkezdenek ásni, majd a lábuk között a hátuk mögé görgetik a kiásott vályúban (mint a Sivatagi Showban a tojással). Ezt jó párszor megcsinálják, míg végül hozzákezdenek megenni. Próbálunk felhajtani nekik valami rovarfélét, de nem találunk a közelben semmit sem, végül csokival kínáljuk őket, azt láthatóan nagy élvezettel fogyasztják, tiszta csoki a képük utána. Egy nagyobb kő mellé helyezkedem és nemsokára ide is jönnek az állatok, az egyik felmászik a kő tetejére és onnan kémleli a környéket, gyakran nézeget felfelé is (a fő veszélyforrás számukra a ragadozó madarak). Csinálok pár képet a nagy látószögű objektívvel is, Csabi is fényképez persze, meg készít néhány rövid videót is. [Nem könnyű őket fotózni...kis örökmozgók, de a legnagyobb baj hogy félig napon, félig az árnyékban vannak... ] Eltelik az idő a nézegetésükkel, bemegyünk, gyorsan összepakolunk, már itt is van Cobus, bár a munkások még csinálják a tetőt, így várunk egy kicsit, aztán Cobus megunja a várakozást és visszahoz minket Windhoekba. Megnézünk pár backpackert, de mindegyik tele van, elmegyünk a Kaméleonba is, ott ajánlanak egy helyet a közelben, Cobus nagyon rendes, oda is elfuvaroz minket. Útközben beszélgetünk, mik a terveik a farmmal kapcsolatban, úgy tűnik, szeretnének velünk együtt dolgozni, meg is beszéljük, hogy hívni fog, ha belekezdenek a les építésbe. A Puccini utcában szállunk meg a Puccini vendégházban, bepakolunk, aztán megyünk is be a városba netezni (innen még közelebb is van a központ), a vízumos kontakt válaszolt, de nem túl biztatót (hogy kérjünk turista vízumot, amit vagy megadnak vagy nem újabb három hónapra és még motivációs levelet is kell írnunk, hogy minek akarunk maradni). Veszünk ki két újabb filmet, beugrunk a boltba is zsemléért, mustárért. [Igen, már megint mustár project van... az előzőnek sem volt köze a mustárhoz és még az íze sem volt túl jó! (Nem is bántuk nagyon, hogy véletlenül ottfelejtettük a farmon... :-)] Megebédelünk, megpróbálom a DVD-ket lementeni, de az egyik olyan karcos, sérült, hogy nem tudja a gép elolvasni, a másik se működik, de az a másolásvédelem miatt nem megy. Később újra bemegyünk a városba, akkor kicseréltetjük a filmeket, netezünk (zárás után érkezünk, de kialkuszom negyed órát, mert Csabi a mamájával akar skype-olni, mert szülinapos, de nincsenek bekapcsolva). Hazamegyünk, felmásolom a filmeket (anydvd rulez), nekiállunk a honlapnak, a wifis neten [a szállásunkon van... itt később sikerül is beszélnem az otthoniakkal...] megpróbáljuk feltölteni a hidephotographyt, de elbénázom és a másik irányba másolom a file-okat. Csabi észreveszi, szerencsére a szerkesztőben meg vannak nyitva, nyomok is mindegyiken egy mentést, de később kiderül, hogy a textpad így nem ment semmit, szóval két php program odavész (vagyis az egy héttel ezelőtti állapotba kerül), vissza a szobánkba, hajnal 3 után hagyjuk abba a munkát.
2007.12.02. Vasárnap (68. nap)
Reggel Csabi visszaviszi a filmeket, reggeli, pakolás, áttaxizunk a Kaméleonba. Egy másik szobába kerülünk, ez nagyobb, szebb az előzőnél, két angol csajszi, egy német fiú meg egy német lány van még rajtunk kívül. Bemegyünk a városba, megnézzük a leveleket. Vissza a szállásra, elkezdem újraírni az elveszett progikat. Délután Csabi Andival akar beszélni, így bemegyünk megint netezni, két órát töltünk ott, már majdnem éhen halok, ráadásul én nem is tudok semmit intézni, mert mire végre elindul az otthoni gépem (a lakó bekapcsolja), addigra a többi gépen is elkezdenek videókat tölteni meg skype-olni. A netező mellett egy KFC van, de dugig van, így elsétálunk a másikba (útba esik hazafelé) itt is vannak páran, de itt mindenki elvitelre veszi a kaját, csak mi ülünk be (meg a netezőből jön két dolgozó nem sokkal utánunk). Jó ez a rántott csirke megint, kár, hogy itt nem csinálnak csípőset csak a szárnyból. Belakunk, hazasétálunk, Csabi egy kicsit játszik a színekkel, de nincs igazán ihlete hozzá, közben én előveszem a fényképezőt, kattintok párat a szobatársainkról, aztán megkaparintom a gépet és folytatom a károk helyreállítását, mikor elérem a törlés előtti állapotot, én is lefekszem.
2007.12.03. Hétfő (69. nap)
Reggel kiürül a szoba, a többiek elmennek délre szafarizni. Reggeli, Csabi bemegy a városba én naplót írok, már megint három nap lemaradásban vagyok. Hamarosan érkezik egy csaj egyenesen Cape Townból, nem sokat szól. A szobánkat Jégmadárnak hívják (minden szoba egy itt honos állatról lett elnevezve, ezentúl majd jelezzük, hogy melyikben lakunk épp). Délelőtt netezek egyet, várjuk a választ vízum ügyben, de fél 12-kor még semmi hír. Délutánig programozok, aztán bemegyünk netezni a törzshelyünkre, és akkor látjuk, hogy Benita írt, hogy mehetünk ma hozzá, de már elég késő van, így a látogatás holnapra marad.
2007.12.04. Kedd (70. nap)
Reggel első dolgunk, hogy kitaxizunk az Úttörő-parkba, ahol a GK Consulties irodája van. A taxis nem ismeri az utcát, bekapcsoljuk Csabi telefonján a navigációt és azzal találunk oda (meg a sofőrt elkápráztatjuk az iGoval). Nem túl jó híreket hallunk, két lehetőségünk van, az egyik a turista vízum, amit nem lehet hosszabbítani és maximum három hónapra kapható egy naptári évben, de nem garantált, hogy meg is kapunk annyit, a másik egy munkavállalós, ami szintén három hónapos, de többször hosszabbítható, csak éppen meghívólevél kell hozzá. Maria egyszer említette, hogy tudna nekünk ilyet adni, de Benita azt mondja, hogy kérdezte tőle és nem akar. Megpróbáljuk elérni Mariát, de nem veszi fel a telefonját, Benita hagy neki üzenetet, hogy kerestük. Abban maradunk, hogy a munkavállalósat próbáljuk megszerezni első körben és csak ha végképp nem megy, akkor a turista vízumot. Az útleveleinket itt hagyjuk, aztán visszamegyünk a városba. Készítjük a honlapot. A vízumra vártunk ma is, de nem jött semmi hír.
<< <
1 2 3 4 5 6 7 8 9
10. hét
11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
> >>